Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-06-18 / 45. szám

álra H2I 44-ik évfolyam. 45. szám. Vác, 1930 Junius 18. VÁCI HÍRLAP Politika? és társadalmi ^«tunklnt két*z«r szerdán és vasárnap «Előfizetési ár: Haiyben t’-$y negyedévre . . 2 P SO HU. Vidéken e;*jy negyedévre . . 3 P 50 fi!I. 3$yea **érn &ra ...... — P 12 fill. Felelős íaseikessÉÓ, kiadó és lapieiaítóen©» DSRCSÉNYI ÖE2S© Sxerlíesxfdség és kladékivata? s Széchényi'Utca és Csányi-út sarok. Tel. 1? irt»rd'2iéselk ás nyititér milliméter loroHHin? diissafeás ssarisst A honvédszoborfól öl főispánt jubileumig a honvédszobor talpazatáról nemzeti ünnepünkön — ifjú ember beszél lelkesedéssel. Szeméből a meg­győződés bite csap ki, éles szava az arany igazságok bölcsességét han­goztatja felénk. Nem sablonos, fe­lülemelkedik a hétköznap sivársá­gain, hisznek neki és magával ra­gadja a lelkeket. Még keresi az oda­illő szavakat, de szónoklata a tiszta meggyőződés és a hit tisztaságával bal. Ki ez az ifjú ? kérdik s ha nem is mondják, tudva sejtik, hogy a hon­védszobor talpazatáról most egy kar- riér ívelése kezdődik felfelé. Rajon­gó lélekkel valóban fölélik került és nem húzta le a kaján irigvség. Most harminc éve szólt először Preszly Elemér hozzánk, váciakhoz és úgy sejtjük, hogy azóta mindig minket figyel, hozzánk beszél. A váci képviselőségen át eljutott a csonka ország egyhétedének kormányzásá­hoz. megbecsülésben, tisztességben még messzebb, hétmérföldes csizmá­val nem bírnák beérni. Mosl ott áll az ország első várme­gyéjének főispáni székében, nagy va­gyonok, fényes rangok, ősi múltak neves képviselői övezik tisztességgel és akarata ellenére ünnepük, hogy tíz éve vezeti Pestvármegyét. Mi nem ünnepiünk. Három évti­zeden át a toll tisztaságával állottunk őrt mellette, ez jogot adna a lelkes megnyilatkozásra. De a fősipán sze­rénysége kér : ne legyen zaj a csen­des munkálkodása mellett. E helyett vissza vezetjük őt szeretett városába : vasárnapi számunkban ő fog megszó­lalni kedves Vácáboz. A tudósító hűségével itt adjuk a vármegye jubileumi ünnepségét : A történelmi levegőjű vármegyei székház nagytermében, melynek fa­lairól a nemzet nagyjainak képe te­kint le, a törvényhatóság tagjai izga­tottan várják az eseményeket. A főis­pán puritán dolgozószobája csupa vi­rág, hozzák a szép csokrokat. Az emelvényre két hatalmas diszkötetet helyeznek : a vármegye tisztikarának köszöntő megnyilatkozása főispánja iránt. ■ Két festői öltözetű hajdú tör utat, nyomában éljenek kisérik a diszma- gyarba öltözött főispánt. Erdélyi rYo\- tán alispán kér szót : Tiz éve nevezte ki szeretett főispánunkat a király. E szavakra felpattan a díszes gyüleke­zet és tapsorkán vonul végig a ter­men. Percekig éljenzik, tapsolják a «szeretett» főispánt). Az ő puritán egyénisége mereven elzárkózott min­den ünneplés elől, de nem tilthatta meg nekünk, tisztviselőknek, hogy a törvényhatóság nyílt színe elolt ne köszönhessük meg jóságát. Hálás lő­ni egeket mondotta végül — nem hozhat lám ide, de írásban köszön l- jiik ől és kél könyvben van lelektct­ve a vármegye hűségnyilatkozata. Adja az Isten, hogy minél későbben váljék emlékévé. Teleki/ József gróf a törvényható­sági bizottság tagjainak nevében üd­vözli a fősipánt. Tiz év alatt számta­lan jóval halmozta e! megyéjét, mely- melynek most viszonzásul a teljes el­ismerését, ragaszkodását és bizalmát hozza azzal a kéréssel, hogy a Min- clen/zató engedje, minél tovább ve­zethesse vármegyéjét és ő ígéri, hogy mindannyian a hátamögött lesznek. Fábián Béla a Nemzeti demokrata párt Hevében emlékezik meg a puri­tán főispánról, ü és elvtársai éles el­lentétben vannak a mai kormánnyal és irányzatával, de megbecsülendő ér­téknek tartják a tisztességet. A há­ború után való mocsárgőzös világban nagy érték a tiszta lelkű férfiú. Ezért a főspánnak a megtisztelés pálma­ágát hozza. Preszly Elemér kora ifjú­ságától a közéletet nem tekintette arany folyón ak, hogy abból magának hasznot merítsen. Nem gyűjtött ara­nyat abból, de az az érték, hogy po­litikai ellenfelei itt megjelennek és dicsőítik — többet ér minden kincs­nél. Sok ilyen tisztességes férfiút kér a hazának, Pestmegyének pedig azt, hogy főispánjának hosszú életet ad­jon a Mindenható. A megmegujuló frenetikus hatású ünneplésben végre szóhoz jut Preszly főispán : Szeretnék keresetlen szavakat találni, mondotta, hogy szivem szép érzését most kiönthessem. Nem vagyok híve az ünnepléseknek, mert nem tulajdonítok értéket a megren­delt hozsannáknak. Teljes mértékben átérzem gyarlóságomat és meghaj­tott fővel adok hálát Istenemnek, hogy megadta nekem és megérhet­tem az évfordulót. Kijelentem, hogy a főispánságot nem kerestem, egy lé­pést nem tettem érte. De ha most visszatekintek akkori vállalkozásom­ra, ezt túlmerésznek találom. Sem ősök emléke nem kisért, sem vagyo- nom nem volt, mikor e díszes állást elfoglaltam, csak a magyar igazságba vetett hitem volt megingathatatlan és a munkakészségem. Tekintélyemet a példátadó mindennapi munkával sze­reztem meg. Fényt, díszt szereztem magamnak, de a lelkem nyugalmát adtam vámul. Mert higyjék el, a ha­talom gyakorlása lelkiismeretes em­bernek gyötrő gond. Köszöni a meg­értést és az egyhangú bizalmat,egye­dül ennek tudja be a sikert, a mit el­ért. Soha vármegyéjével szembe nem került s ha állásából kifolyólag po­litikai szolgálatokat is tett, abban ha­záját szolgálta. Nem engedtem a párt- szenvedélyt elvadulni és hirdettem, bogy politikában becsület csak egy­féle van : az adott szó az ellenféllel szemben is kötelező. A háborúból és I*esí vármegye ünnepelte Preszly Elemér főispánfál forradalomból sokat tanult, ezek közt, hogy a régi jelszavaknak el kell hin­ni örökre, mindenkinek politikán, fe­lekezeteken felül, kéz a kézben dol- i goznia kell. Dicsőíti Pestvármegyét s mig ringó kalászt lát, nem veszíti el hitét. Ha mindannyian dolgozunk, megtörjük a trianoni átkot. Adja Isten, hogy mielőbb megérhessük ma­gyar hazánk feltámadását ! A telkes köszönő beszéd páratlan hatással volt. Szeretet és megbecsülés ragyogott az arcokon, taps és taps zú­gott, száz és száz lélek fejezte ki igy, melegséggel azt a becsülést, melyet künn százezrek éreznek Preszly Ele­mér nevének említésekor. GOMBOS ANTAL piarista házfőnök és gimnáziumi igazgató 30 éves tanári jubileuma Kedves és bensőséges ünnepség ke­retében fejezte ki hódolatát junius 15-én a váci piarista gimnázium ta­nári kara és ifjúsága Gombos Antal­nak, az intézet nagyrabecsült igazga­tójának, harminc éves tanári jubi­leuma alkalmából. Az intézet zene- és énekkara Nagy József tanár vezetése alatt most is méltón járult hozzá az ünnep fényé­nek emeléséhez. A virágoktól pom­pázó emelvényről az ifjúság nevében Lancz Kálmán tolmácsolta a növen­dékek szeretetét, ragaszkodását és bá­láját szeretett atyjuk és vezérük iránt. Utána Bán Márton, mint a ház kró­nikása» a gimnázium tanári kara és a rendház nevében üdvözölte az igaz­gatót. Őszinte, keresetlen szavakkal méltatta a három évtizeden keresztül végzett, érdemekben gazdag munkás­ságot. Kettős jubileumot ülünk, év­fordulót, majd végigvonultatta a hall­gatóság előtt tanári működésének ál­lomáshelyeit : Rózsahegyet, Kecske­métet, Lévát és Debrecent. De külö­nösen megható, a jelenlevőket köny- nyekre fakasztó hangon emlékezett meg a Vácon vele együtt eltöltött 14 évről, tanári és igazgatói érdemei­ről. Az igazgató mély megindultsággal mondott köszönetét a tanári karnak és az ifjúságnak azért a jóleső figye­leméri, szeretet ért és hódolatért, a mellyel őt életének felejthetetlen for­dulóján részesítették. Hálával telt szívvel ragadja meg ezt az alkalmat, hogy alázatos lélekkel mondjon kö­szönetét a jó Istennek, a ki ől egész pályáján keresztül kegyelmével ellát­ta ; ugyancsak itt rója le háláját volt tanárai iránt, a kik mindig a legsze- retőbn gonddal istápolták és irányi­tolták a gyámolitásra szoruló falusi, gyermeket. Majd elérzékenyülve em­lékezik meg a Bakony-hegységhez közel levő falucskában élő édes jó anyáról, a kinek oly sokat köszönhet és a kire mindig a legnagyobb meg­hatód ottsággal és szeretette] gondol. A lelkiismeretes munkára, a szülők és nevelők iránt tartozó hálára hív­ja fel az ifjúságot és mindegyiküket arra kéri, hogy lássák meg az atyai szigor mögött rejlő jóakaratot, a mely mindig csak az ő javukat és boldogulásukat célozza. A lélekemelő kedves kis ünnepély után a városból a tisztelők és jó- barátok serege kereste fel az igazga­tói és fejezték ki jókívánságaikat. Délben a rendház asztalánál az inté­zet világi tanárain kívül a káptalan képviseletében dr. Baksay Károly nagyprépost, a város polgársága ne­vében dr. K rak kér Kálmán polgár- mester, a rendház nevében pedig Nagy L. József rendtag köszöntötték az igazgatót, a ki nemcsak mint pe­dagógus, buzgó pap, hanem mint a társadalom közmegbecsülésnek ör­vendő tagja is méltó módon tölti be nagy körültekintéssel és fáradsággal járó hivatását. Itt hangzottak el azok a meleg­hangú táviratok és levelek is, a me­lyeket az egyházi és tanügyi felsőbb hatóságok intéztek a jubilánshoz. Ezek a köszönő levelek méltó meg­nyilatkozásai és elsimerései a 30 éven át önzetlenül és becsületesen végzett munkának. Az üdvözlő levelek kö­zül különösen kiemelkednek megyés- püspök sorai, melyekben a legna­gyobb elismeréssel adózik azért az odaadó munkásságért, a. melyet Gom­bos Antal az ifjúság és a szülők há­lájától kisérve a gimnázium élén ki­fejt. Ugvancsak atyai szeretettel kö­szöntötte a rendfőnöke is, a ki továb­bi munkásságára kéri az Isten áldá­sát. Kifejezték jókívánságaikat dr. Wajdinger Gyula a középiskolai ügy­osztály vezetője, Sc hand l Miklós kor­mánysegéd, az ünnepelt egykori igaz­gatója, Sík Sándor dr. egyetemi ta­nár. mint volt tanítványa — és még számosán. Saeivgjárdiisták felavatása és zászlószenfelése Vasárnap, junius 22-én délután 4 órakor a Székesegyházban szivgár- dista-avatás és zászlószentelés lesz. Ekkor fogják a Szt. Miklós-téri és alsóvárosi elemi iskolák szivgárdis- táit felavatni, a mikor is a kis jelöl­tek hivatásukra és kötelmeikre fo­gadalmat tesznek. Ez a szivgárdista avatás minden évben piegismétlődik, a vasárnapi avatást ellenben még ünnepélyesebbé teszi az a körül­mény, hogy a kis jelölteket a váci Sziv-gárdisták megalapítója, Tnr- csányi Imre karkáplán, most már zsámboki plébános, fogja utólszor felavatni. Ez alkalommal avatják fel a gyönyörű Szivgárdista-zászlót, a melyet Nagy Mihályné kezdeménye­zése és adakozásából, valamint a kis Szivgárdislák gvűjtéséből készitettek. A zászlóanyai lisztre Nagy Mihály- nét kérték fel. A művész kezekkel készüli zászló Nagy Mihály kiraka­tában látható. A Szivgárdislák ez úton mondanak köszönetét mind­azoknak, a kik adományaikkal a zászló beszerzéséi lehel övé lelték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom