Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-01-12 / 3. szám
VÁCI HÍRLAP 5 f 1 Végigszántott a városon A MUZEUM ELNÖKE ps kemu*aítí^: rait rontott müemléheinKen a rossz- indulat, a bűnös hanyagság és a nemtörődömség Vizkereszt napja évtizedek óta a váci kultúra ünnepe. Harmincnégy éves a Váci Muzeum-egyesület és e három évtized alatt február 6-án számolt be mindig csendes, de mind eredményesebb munkájáról. Az öreg város ^zeretete valahogy összenőtt a múzeuméval s mindenki őszinte önzetlenséggel tudott örvendeni, ha Vác múltjából ismét egy uj szép, vagy keserves korszakot világított meg a történettudós vizsgálódása. Az összes egyesületek között (pedig vannak Vácon szép ; számmal!) a Muzeum-egyesület dicse- I kedhetett a letgöbb taggal: fényes elismerés ez munkásságának. Gyűlésein zsúfolt termek hallgatták a kegyeletes '' megemlékezéseket, jövőre szóló ter- vezgetéseket s ez érdeklődés csak a háború után csappant meg, mikor az újabb generáció már csak a nevéből tudta, hogy van Muzeum. De mert a mostoha körülmények elszoktatták tőle, nem is sejtette, hogy Vác múltjának kövei a hatalmas gyűjteményben is némán beszélnek s várják az uj, áldozatkész társadalmat a feltámasztáshoz. Az idén kiveíelkép Vízkeresztkor erősen tele lett a közgyűlési terem. Meghívó sem ment ki, a Váci Hírlapnak csak régebbi száma figyelmeztetet a kulturnapra, mégis mintha sejtette volna a közönség, hogy nem sablonosán fog lefolyni: megint nagy számban vett részt a Muzeum közgyűlésén. Eljött a város első ura, az egyesület fővédnöke: a püspök úr, kit Tragor Ignác elnök, Krakker Kálmán polgár- mesterrel, de az egész nagy közgyűlés közönségével köszöntött hódolóan. Nem tudunk névsort adni, hogy kik voltak ott a nagyjelentőségű gyűlésen : ott volt mindenki, a kit a múlt kegyelete megilletett s ki a város jövője iránt érdeklődik. Az egész óra, mely alatt a gyűlés lefolyt, jóformán a fáradhatatlan, a lelkes Tragor Ignácé volt s ebből az órából az első félóra volt a jelentősebb, midőn városunk végiglátogatta Vác számtalan kultúrtörténeti emlékét és nyers őszinteséggel végigszántott BWMMtwniiMimi \srn3cr^v,r^m-ia-:sseiSí. azokon, kik nem tettek, vagy tettek, de rosszul, emlékeink megőrzésére. A miket a tudós elnök elmondott, azok többé, kevésbbé ismertek. De külön jelentőséget adott a tartalomnak, hogy ki mondotta, hol mondotta és kik előtt mondotta. Rezignáltan állapította meg, hogy históriánk emlékeivel mind kevesebbet törődik az uj társadalom, azok az illetékesek, a kiknek bűne lesz,, ha a múlt emlékei elp sztulnak. Lenn a lőház alatt van a gombási hid. Történelmi emlék: 1848. véres, dicső csata folyt rajta, akkor lövöldözte le a magyar és muszka golyó az ott álló szentek kezeit, lábait. Nyolcvan éve senkisem törődik a műemlékkel. A barátok temploma előtt levő szobrok már majdnem teljesen elpusztultak. A templom gyönyörű faragványos padjait kegyeletien kézzel puhafa- padok váltották fel. A székesegyházon rontott legtöbbet a múltat nem ismerő kéz. A remek kandelábereket eldarabolva, az imponáló lejáratot a sírboltba beépítette és helyette a hatalmas templom hátához illesztett groteszk kis kaput. A piaristák előtt álló Szent Háromságszobor nemcsak az ország, de Középeurópa egyik legszebb szobra és az alakok majd mindegyike csonkán áll rajta. A fehérek templomát az idő és a hozzánemértés majdnem kivetkoztette külső, belső szépségeiből, ép igy a városházát, a siketnéma- iníézetet. A múltat csak úgy .szolgáltuk volna kegyelettel, ha külföldi példák nyomán a Konstantin-téren csak a fehérek templomának stílusában engedték volna meg az építkezést. Az idegenforgalom nagy lenne városunkban ! A kőkapu, mely az „aeternae domni“-nak készült, siralmas képet mutat és most a melléje épült kórház- kolosszus teljesen elnyomja legszebb emlékeink egyikét. így beszélt nyílt őszinteséggel és a közönség majd hogy hangosan nem helyeselt. Lélekben biztosan együtt gondolkodott a Muzeum nagymunkás- ságú elnökével. Kis időre Szarka Gyula dr. tanár A csef) Trianon óta, hej, de sok magyar jutott a zsidók sorsára. A vándorbot fontos kellék lett azoknak, kiknek az uj uralom kiütötte a kezükből a fegyvert, tollat és kenyeret, aztán meg a csonkaországbeliek is követték példájukat, kiket a kifosztott haza nem tudott eltartani, csatlakoztak hozzájuk. Sok magyar szétszéledt a világba. Mint az őszi falevelek a vihar után, ki angol, ki francia, tálján, spanyol, ázsiai, amerikai vagy ki tudja milyen földön majszolta az utolsó cent, penny vagy piaszterért vett kenyerét. Szántó Pista is, a volt cégjegyző, miután bélistára került, gondolt egyet és Amerika jutott az eszébe. Ugylátszik, azzal nem számolt, hogy Páris is útba esik, mert a végkielé- gités, mit útiköltségnek szánt, ott magyaros tempóval vándorolt át a gar- con-ok bukszájába, no meg a made- moiselle-k selyemharisnyáiba és ha- iharosan rájött, hogy öt sou-ért bo- udin (véreshurka) a la Páris, még a Louxenbourg-parkban egy pádon elfogyasztva sem a legrosszabb vacsora. Pista idehaza is elolvasta vacsora után mindig az Esti Kurírt, most is hiányát érezte a sajtónak. Szórakozottan nézett körül, mint a hogy még a Simplomban megszekta, ha az újságos megfeledkezett róla, mígnem megpillantotta vacsorájának külső burkolatát, a Le Matin-t. Hm, gondolta, igaz hogy tegnapi, de Pestre csak holnap érkezne, igy egy nap fórom van és közelebb húzódva a gázlámpához, buzgó olvasásba mélyed t. Bár elég jól bírta a franciát, miután Frankhon külpolitikai helyzete jelenlegi hangulatában nem igen érdekelte, gyorsan eljutott az apró hirdetésekig, hol a következő sorok kötötték le teljes érdeklődését: Csehszlovák, angol és franciául beszélő egyén tolmácsnak felvétetik Red Star hajóstársaság Rue Cléry. Lázasan keresett tovább, talán magyar tolmácsot is keresnek, de hiába. Pedig milyen jó volna ez neki. A hirdetés minden feltételének megfelelne, csak ép csehül nem tud. Egész éjjel a hirdetés járt az eszében. Mi az, hogy Csehszlovák ?! Ha cseh tud németül, ha tót beszél magyarul és mire kivirradt tudta, hogy mit fog csinálni. Emlékszikbe a tavalyi télre ? A tavalyi télnek számos meghűlésére, fájós derekre, fagyoti lábakra? Az idén mindezen sok bajt elkerülheti; a vastag, meleg posztóval, dupiaerös gumitalppal és háromszoros gumiszigetelésse! készült D°2£0 cipő reggeltől estig melegen tartja lábát és a legnagyobb L**»***®1®»**, hóban vagy sárban sem engedi át a nedvességet; töké- I letes biztonsággal vízhatlan. po*£0 Minden más téli cipőnél jobb Minden más téli cipőnél olcsóbb főtitkár mindenre kiterjedő, lelkiismeretes titkári jelentése szakította meg az elnök előadását. A jelentést jövő számunktól kezdve folytatásokban fogjuk közölni. íntczédy József dr. pénztárosi jelentést terjesztett elő. Azután ismét Tragor Ignác következett. Révész István néhány hónap előtt elhunyt tábori püspök képét, munkásságát varázsolta hallgatósága elé. Bemutatta, hogyan lett a hattyú-utcai egyszerű parasztfiuból előbb dunakeszi plébános, majd százezer katolikus vezére Kecskeméten, pápa főpapja, majd a honvédség püspöke. Az erős akarás, a becsvágy minden gáncsot ledöntött, az aranyszájú váci pap mindmagasra hágott és felekezeti különbség nélkül megsiratták, mikor szikár alakja hirtelen eltűnt a közéletből. Ez volt ez idén a Muzeum közgyűlése. Sokat beszéltek róla már merész hangjánál fogva is. Vajha nem csak beszélnének, de meg is szívlelnék városunkra nézve oly fontos tanácsait! Vácon» s» farkaskutya — farkaskutya Az alispánnak van egy újabb rendelkezése, mely kutyakörökben nagy feltűnést keltett, hogy az előkelő farkaskutyák után, ha ezek házőrző szolgálatot teljesítenek, nem az évi tiz pengő lukszusadó fizetendő, hanem potom egy pengő, mit a legközönséTiz óra felé elment a hajóstársasághoz. A személyzeti főnök arca felderült, mikor Pista felajánlotta szolgálatait, mint csehszlovák tolmács. Istenkém, de boldog ország, hol két napos hirdetésre is lehet még reménye a szegény munkanélkülinek. — Bon és tud Ön jól csehül ? — Ó akár M. Massaryk, feleli Pista nyugodt hangon. — No erről előbb meggyőződünk. Hé Etiene, szól az egyik praktikámra, hívja fel a cserbourgi dockot és kéresse a telefonhoz monsieur Azs- dü-t. Halló, M. Azsdü ? Kérem megállapítani, hogy az illető, kinek átadom a kagylót, jól bírja a csehszlovák nyelvet. És máris a meglepett Pista kezébe nyomta a telefonkagylót. Pistának nem sok ideje volt gondolkodni, tehát megszólalt lassan vontatottan : Halló, halló ... Ugyanilyen bizonytalan hangon jött a válasz : Halló ... — így elhallóztak tízszer is egymásután, végre Pista megunta a mulatságot és megreszkirozott még egy szót: halló, igen ! És jött a válasz ugyancsak magyarul : Mi, mit mondott ? Igen.. És egy gesebb falusi kuvasz gazdájától is beszednek. Miután Vácon is sok a farkaskutya, ezt a „liberális“ rendeletet a Váci Hírlap is közölte s azóta nincs nyugta a városi adóügyosztálynak. Mint minden adókezelőnek, úgy a mienknek is az volt az álláspontja, hogy minél többet kell fizetni. Ha nem járna a nagyobb adó, előbb fizetni, aztán kérvényezni a visszafizetést (majd elfeledkezik a visszautalásról a pénzügy valamelyik magasan létező hatalmassága.) Erre a hírünkre azonban a farkaskutyatulajdonosok se maradtak restek és egymás után felvonultak az adóügyosztályba kérdést intézni, miért a tízszeres kutyaadó ? Az adóügyosztály ugyanis kiásott egy még régebbi rendeletet, meiy szerint azokban a városokban, a hol az államrendőrség végzi a közbiztonsági szolgálatot, ott a farkaskutyáknak és mindenféle kutyának coki: fizetni tartoznak a magas lukszusadót, nincs olcsó házőrző adó. Ez a rendelkezés tehát eldönti a farkaskutyák adóbeli értékét s ezentúl Vácon is drágább a kutyák adója, mint azt a tulajdonosaik elgondolták. a pénzvilágban 1 LEGJOBB PAPÍR MB a VÁCI HÍRLAP, mert hirdetése biztos üzlet olyat sóhajtott, hogy a kiváncsi chef is meghatódott, gondolta: honfitársak ha találkoznak. — Szóval, maga is beszél*magyarul ? — Mi az, hogy beszélek ? Egy szót sem tudok csehül. Hajdú vagyok Komáromból, csak ne áruljon el, mert ha megtudják, hogy nem vag}rok cseh, rögtön kidobnak. — Rendben van öregem, én pesti vagyok, csak adjon jó információt rólam. Mondja, mi lesz az én munkám. — Ne féljen semmit. Kivándorlókat fog tolmácsolni itt a kikötőbe, a legnagyobb részük tud magyarul, a többi németül. Beszél németül ? Akkor nagyszerű ! A viszontlátásra. — A viszontlátásra, pá ! Persze a derék főnök figyelte a szavakat, de mivel sem magyarul, sem csehül nem értett, no meg monsieur Azsdü-tól is jó információt kapott, cseh tudását illetőleg, felvette Pistát tolmácsnak és elküldte Cher- bourgba. Azóta Pista irt már Amerikából, mert csak addig tolmácsolta a kivándorlókat, mig elérték a túlsó partot és elfelejtett visszajönni. Zsuzsi
