Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-05-11 / 35. szám

■ T ■ Ara 12 fillér. Mai számunk 6 oldal. 44-ik évfolyam. 35. szám. Vác, 1930 május 11. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: helyben sSy negyedévre . . 2 P 80 fill. Vidéken egy negyedévre . . 3 P 50 fill. Sgyes szám ára ...........................— P 12 fill. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronkím díjszabás szerint Megszivlelésre való sorok a váci sportról A } cici Hírlapra a Legnagyobb rosszakarattal sem lehel reáfogni, hogy nem támogatja a testnevelés ügyét. Amióta Vác legelső amatőr sportolói kék-piros dresszeikben a Pokol-csárda mellett voll, magukcsi­nálta pályán megjelentek, azóta minden ellenszolgáltatás nélkül hasábokat, oldalakat enged át sport­célokra Vác újságja. Ez bátdrit en­gem is. hogy soraim közlését kérjem. Arról, hogy a testnevelés nálunk mily nagyfontosságéi nemzeli ügy, fe­leslegesnek tartom bővebben írni. Ha nem az lenne, akkor az állam nem törődne véle, akkor nem támo­gatná anyagiakkal, akkor nem rend- szeresilene olyan szerveket, amelyek kizárólag a hazai testnevelés ügyét vannak hivatva szolgálni, akkor az a közönség, amely ma olyan nagysze­rűen lelkesedik és áldoz a sporért, rövidesen elpártolna attól. Vác sportviszonyait nézve arra a meggyőződésre jutunk, hogy az utób­bi években nemhogy a várható fejlő­dés következett volna el, hanem sok tekintetben visszaesés van. Felsorolom, mik azok a hibák, amelyek a természetes fejlődést gá­tolják s mit kellene tenni városunk sportjáért. Mert lenni kell valamik különben rövidesen oda jutunk, hogy a köröttünk lévő kisebb falvak spor­tolói nemcsak teljesítményekben, ha­nem a nemes sportért való rajongás­ban is felülmúlják a húszezer lelket számláló Vácot ! Városunkban, tudtommal, öt olyan egyesület van, amelyek főkép a sport­hódolnak. Ez sokak szerint nagy hi­ba. Megoszlik nemcsak a sportoló fiatalság, hanem a sportámogatők lelkes csapata is és a legtöbbször a versengésből ellenségeskedés lesz. Természetes, hogy az apró egyletek nem tudnak olyan eredményt elérni, mint aminőt egy nagyobb taglétszá­mútól várni lehet. így a sportludósi- tók csak a sorozatos vereségekről tudnak beszámolni. Nem kell öt egyesület ! Legyen legfeljebb két egyesület, hogy a rivalizálás híján a fejlődés meg ne akadjon. Ebbe a két egyesü­letbe tömörüljenek mindazok, akiket érdekel a sport, akik gyönyörködnek a fiatalság megmozdulásaiban, akik áldoznak a fiatalok nemes szórako­zásaira. A legfőbb irányítást, ellenőrzést vegye kezébe a város maga. Utóbbi időkben olyan városvezetőink van­nak, akiknek nem idegen a sporttól, akik maguk is sportoltak valamikor. Akkor leszen majd i/úci sport, amit e lap egyik ulóbbi számában emleget a sportirók egyike. A másik hiba. hogy nincsen sport­telepe Vádiak, ahová szívesen, lelke­sen menne a közönség, ahol nemes vetélkedésben lálná a fiaik Pálya nincs, mert a mostaniak mind csak átmeneti, kísérleti telepeknek tekint­hetők. Sok-sok pénzt elköltötték a különféle pályákra, azonban egyik sincs befejezve úgy, hogy azokon a sportok mindenikc űzhető lenne. Lehet, más terve van a város ve­zetőségének a Szent István-lérrel, azonban az ideális, központi fekvé­sű, szép sporttelep a váci fiatalság­nak csakis itt építhető fel. Az egyik felén a sporttér, a másikon pedig gyermekjátszótér képezhető ki. Ma az a helyzet Vácon, hogy az is­kolák növendékei szűk udvarokon rúgják a port — tornázás címén —, ahelyett, hogy rendszeres, higiénikus testedzésük lenne. Karolják már egyszer fel városunk fiait s nem más város, más falu gye­rekeit. mert egész biztos, hogy van itt anyag elég. Felesleges szomszé­dokkal megspékelni csapatainkat. Köztudomású, hogy önzetlenül spor­tolni s fanatikusan tenni, lelkesedni valami sporteseményért elsősorban a helybeli sportoló, sportlátogató tud­hat Jöjjenek minél gyakrabban össze a szomszéd sportemberek, nagyon szívesen összemérjük az erőinket. Azonban a helyi jóformája fiatalság elől a szereplést, a sportolást nem engedjük át mások részére. Igaz. nemzeti sport csak ott lehet­séges. ahol a résztvevők teljesen ön­zetlenül — minden ellenszolgáltatás nélkül — állanak a testnevelés ügye mellé. Amióta az úgynevezett pro­fesszionizmus a rugója a .sportsze­repléseknek, azóta ennek vajmi ke­vés köze van a nemzeti sporthoz. Le­het. akrobata mutatvány, nagy töme­geknek tolakodása, azonban semmi egyéb, mint közönséges üzlet. Sajnos, hogy városunkban is hal­lani olyan híreket, mintha egyik, vagy másik «nagy ágyú» csakis ak­kor áll ki, ha az egylete némi né­ha pénz, néha pedig állásféle — ho­noráriumot helyez kilátásba. Emlékszem azokra az időkre, ami­kor a váci sportolók maguk plané- rozták» a gyepet, ahol aznap délután a meccs színhelye volt. amikor az evezősök maguk lakkozták edényei­ket» tréningre, kirándulásra. Azt mondják, hogy a tagdijak fi­zetése is erősen megcsappant. Van­nak. akik évek óta mint kitartó hát­rál ékosok (gomblyukukban az illeté­kes egylet jelvényével) gondolják tá- mogatni egy]etükel. Bizonyos, hogy a mai gazdasági helyzet nem valami rózsás anyagiak tekintetében a fiatalságnál, azonban módját kell annak is találni, hogy azoktól, akik tehetősek, minden kö­rülmények között beszedessék a tag­díj. azoknál pedig, akik nem tudnak fizetni, — de másként sportszeretők valami segély kiutalásával kell az állam, város slb-ek részéről biztosí­tani az egylet nemes céljai eléréséhez feltétlenül szükséges anyagiakat. A bajokon mielőbb segíteni kell s az elmondollakból láljuk, hogy az il­letékeseknek a mi városunkban is a mindnyájunknak fontos magyar nemzeli testnevelési ügyéért cseleked­ni keli olvképen. hogy rendes pálya építésével, az egyleteket egybevonva szigorú, arra önzetlenül vállalkozó irányítók kezébe adni a vezetést, a fiatalságba lelkesedést, a többiekbe áldozatkészséget nevelve oda sora­koztatni a váci testnevelés zászlai alá, hogy majdan testben és lélekben megerősödve mehessenek ama zász­lók alá, ahol a mostaninál jobb, bol­dogabb, megelégedettebb kort, ha­zát kell majd kiverekedni. ... i* Kinevezés A Kormányzó vitéz Padusitzky László őrnagyot, ki nemrég még a váci kerékpároszászlóaljnál szolgált, alezredessé nevezte ki. Váci fiú dicsérete A Pázmány Péter-tudományegye- lem II-ik számú kórbonctani intéze­tébe megtartott tanulmányi verse­nyen Scheda Alajos orvostanhallgató dolgozatát második díjjal tüntették ki. Az eredmény kihirdetése után a vezető professzor meghívta intézeté­nek tagjai közé. Egyházi zene Székesegyházunkban Vasárnap : Szenlségimádás. Mise : Becher C-dur. Graduate : helyén : Pa­lestrina : «0 bone Jesu». Offertorium: Mozart «Ave verum.» Orgonái : Sü- megh Miklós. Megkezdődnek az érettségiek — váci miniszteri biztossal A váci gimnázium nyolcadik osz­tálya befejezte a tanévet és készül az érettségi vizsgálatokra. Az Írásbeliek május 15. 16- és 19-én lesznek, szó­beli éretségiek június 10-én, 11-én, 12-én és 13-án. Az idén Acsay István dr. tankerületi főigazgató nem jön a váci érettségire, helyette Bezdek Jó­zsef székesfehérvári reáliskolai igaz­gató fog elnökölni. Az idei minisz­teri biztos Vácon született és ebben a tiszteletreméltó intézetben végezte középiskoláit, melynek érettségijén most elnökölni fog. Bezdek igazgató különben az érettségi után kedves aktuson vesz részt : iskolatársaival 30 éves érettségi találkozójukat tartják meg az alma materban. A piarista diákotthon javára A váci kegyes-tanitórendi gimná­zium Hliniczky nagytermében a bu­dapesti főiskolai diákotthon javára ünnepélyt rendez május 10-én. Kez­dete pontosan este lel hat órakor. A program ez: 1. Wolkóber : Sursum Gorda. 2. Harsányt K. : A harang. Szavalja Vogt Vilmos Vili. o. I. 3. Schubert : A hársfa. A vadrózsa. Elő­adja az énekkar. 4. Ohmachl Nán­dor piarista tanár előadása szent Ágostonról. 5. Lgressv-Moyzes : A beteg leány. Előadja az énekkar. 6. Gárdonyi : A falu reggel. A falu es- te. Szavalja Juhász Márton Vili. o. t. 7. K. Pikéthy T. : Népdalegyveleg. Előadja az énekkar. <S. Tömörkény : Mihály szóbelizik. Előadja Vargha Károly VIE. o. I. 9. Giovinezza. Elő­adja a zenekar. Váci Hírlappal a kezetlen vitatkozott Sándor Pál a híres váci beszéddel széniben Az ország kereskedőinek nagy nap­ja volt mull vasárnap. Várról is so­kan mentek le Budapestre. AzOMKE tartotta évi közgyűlését és az öreg Lloyd-terem, ott Deák Ferenc szob­ra mögött, a Imi valamikor Tisza Kálmán uralkodott a soha meghalni nem akaró szabadelvű párt fölött, zsúfolásig megtelt a csonka ország minden részéből összegyűlt érdeklő­dőkkel. A magyar kereskedelem prófétája Sándor Pál orsz. képviselő felszólalá­sát várták nagy kíváncsian. dor Pál meg is felelt a belé helyezett bizalomnak. Nem volt sablonos és mint hires vívó követte a szabályt: támadott, hogy a magyar kereskedőt védje, Mindenki kiváncsi volt, hogy mi­lyen újság az, a mit kihúz a belső­zsebéből és mint egy kardot forgat­ta a levegőben egész előadása alatt. A váciak megismerték : A Váci Hír­lap volt Sándor Pál kezeiben s abból olvasta fel Szabóky Alajos államtit­kár, országgyűlési képviselőnk be­szédét. melyet a váci Kereskedők- egyesülete közgyűlésén mondott s a mely azóta országhires lett. Szabóky kegyelmes úr ugyanis azt találta mondani, hogy tanitsák meg a ma­gyar kereskedőt kereskedni s a mit eddijg Ausztria, Bécs végzett, a kül­földdel való kereskedelmet most jól és előrelátóan végezze a magyar ke­reskedő. Ez ellen a beszéd ellen hadakozott a Váci Hírlap-pal a kezében Sándor Pál. Azt mondotta, hogy a magyar kereskedőt nem kell tanítani. Ha a matyók hímzéseiket, a kecskemétiek barackjukat, a makóiak hagymáju­kat, a körösiek a salátájukat, fótiak a paradicsomukat egész Európában el tudják adni, akkor a kereskedő-ér­zék a magyar emberben meg van, még fejleszteni sem kell. mert nyelv­ismeret nélkül is pompás üzleteket csinál külföldön. így lett hires beszéd a váci ke­reskedők gyűlésén elhangzott szavak­ból s igy került az ország minden kereskedőjének tudomására, hogy miről volt szó Vácon, mikor Sándor Pál hadakozott ellene. & Snelyreáiiiiftoii iécnaház Több éve már annak, hogy a mű­vészi érzéssel bírók nagy fájdalmára avatatlan kezekkel megfosztották a siketnémainlézet ősi épületét barokk- jellegét feltüntető ékítményeitől. Őszinte lelki gyönyörűséggel láljuk. hogy a most folyó munkálatoknál a régi állapotot teljes egészében vissza­állíthatja az intézel érdemes igazga- tója, Nagy Péter, aki ezzel a város- szépitő cselekményével \ ác müveit közönségét hálára kötelezte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom