Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-01-05 / 2. szám

Mai számunk 6 oldal, ára 20 fillér. 44-ik évfolyam. 2. szám W Vác, 1930 január 5. VÁCI HÍRLAP _____________és társadalmi hetilap, megjelenik hetenklnt kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Melyben egy negyedévre . . 4P — fill. Vidéken egy negyedévre . . 5 P — fill. Egyes szám ára .........................— P 20 fill. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csányi>út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Az uj városi képviselő tízparancsolata Egyik olvasónk összeállította az uj tízparancsolatot azok számára, akik a most lefolyt választáson bejutottak a városi közgyűlésbe. Olyan jók és szükségesek e parancsok, hogy men­nél jobban el kellene terjeszteni azokat az országban,: 1. Én vagyok a Nép. Minden cse­lekedeteidben emlékezzél meg énró- lam, hiszen azért választottalalak téged, hogy előttem járj és nekem szolgálj. 2. Ne legyenek neked idegen Iste­neid, sem bálványaid, hogy azoknak jármaiba hajtsad nyakadat. Engem szeress és ne csak magadat. 3. Az agyvelőddel gondolkozz, a szemeddel láss, a füleddel hallj és a száddal beszélj, de csak akkor, amikor arra elkerülhetetlenül szük­ség van, olyankor is mindig keveset és okosan. Ha a szived jó helyen van, mindig hallgass rá. 4. Az én nevemre hiába ne hivat­kozzál és ne rakjál elviselhetetlen terheket a vállaimra. Sohase üsd azt a lovat, amelyik magától is húz. 5. Ne lopj. 6. Gazdálkodj a város vagyonával úgy, mintha magadé volna. Az uta­kat javittasd meg, hogy én, a Nép, ki ne törjem rajta a nyakamat. És bocsáss meg azoknak, akik azt ezi- ideig nem javították meg, mivel nem tudták, mit cselekszenek. Gondolj a rossz utakra, mert a szegény polgá­rok most is lábszárig érő sárba men­tek el szavazni, hogy téged meg­válasszanak. 7. Tarts rendet. Ügyelj a hivatal­nokokra, ha jók, támogasd őket, ha Kádár Pali diplomája Kis udvari albérleti szobában la­kott, szigorló orvos volt Kádár Pál. Az apja vidéki kis szabómester, ki öltésről-öltésre kuporgatta a garaso­kat, hogy Paliból különb ember le­gyen, mint az apja.- Tanulj fiam, tanulj, úr legyen belőled, ne csak amolyan, mint az apád — szokta volt mondogatni. És Kádár Pál szigorló orvos ta­nult is, de elég szimpla ember volt ahhoz, hogy tényleg csak azért ta­nuljon, mert különb ember akart lenni, mint az apja. Tisztelte, szerette, becsülte az öre­get, de nem talált annyi értéket a fa­lusi társadalomban, hogy hiú vágyai már a középosztály magasabb réte­géhez ne vonzották volna. Tanult, de tanulmányait hiúságából fakadó vá­gyai szolgálatába állította. 1 anulni — úrnak lenni, ez volt az elve. Megfogadta apja szavait s tényleg úr, dr. Kádár Pál akart lenni, ki nemcsak a harangozó, a kisbiró, vagy jobb cselben a tanító lányának a ke­zére számíthat, hanem a városi elő­kelőségek házaitól faluja földbirtoko­sának portájáig minden ajtót nyitva találjon a maga számára. hanyagok, dorgáld meg, ha rosszak, tégy panaszt ellenük. Egyébként ne feledd, hogy ha a gazda jó, akkor a katona sem rossz. Én vagyok az úr, te vagy a gazda, a hivatalnokok a katonák. 8. Ne légy szőrszálhasogató. Néha seperhetel a magad háza előtt is és vedd tudomásul, hogy a más szemé­ben, vagy lábában levő szálkát nem piszkálhatod, ha tiedben gerenda van. 9. Vezesd a várost a haladás és fokozatos fejlődés útján előre, de ne ugorj nagyokat. Lassan járj, tovább érsz, azonban jaj neked, jaj nekünk, ha visszafelé mégy. 10. Ne kivánd, hogy a te felebará­taidnak ökre, lova, vagy malacai pót­adóba lefoglaltassanak, mert ha az adózó alany elpusztul, nem lesz, aki fizessen. Add meg az államnak, ami az államé, de hagyd meg nekem azt, ami az enyém. Amen. Egyházi zene székesegyházunkban Vasárnap, Jézus nevenapján. Mise: Geppert d-moll. A sopránszólókat Va- leróné, Nell Margit énekli. Introitus: Griesbacher. «Innomine Jesu.» Gra- duale: Griesbacher «Confitebor ti­bi.» Communio : Griesbacher «Om- nes gentes.» Hétfőn, Vizkereszt ün­nepén. A főpap bevonulásakor : Pi- kéthy «Ecce sacerdos.» Mise: Keinp- ter «Misse pastoralis.» Introitus : Griesbacher «Ecce advenit». Gradua­te : Mitterer «Omnes de Sába ve- nient». Offertorium : Goller «Reges Tharsis». Communio : Griesbacher «Vidimus stellam». Különben nem volt rossz fiú, bu­tának sem mondható. Külsőleg meg éppen kifogástalanul mutatott. Ru­hái apja gondos tárcája jóvoltából mindig rendesek, sőt divatosak vol­tak. A társaságát igen megválogatta. Most is éppen Kardos Ágnesnél, az előkelő ügyvéd leányánál tette va­kációja előtt búcsúlátogatását, tőle igyekezett hazafelé. Szerelmes volt Ágnesbe. Útközben boldog mosoly jelent meg a szája szélén, midőn a leány előbb elhangzott mondatainak fosz­lányai merültek fel emlékezetében. Miket is mondott Ágnes ? — Férfiasság ... jó fellépés ... úri modor... benne mindezt megtalálta... Sőt, ha jól emlékszik, ő is felelt valamit: — Mindezen tulajdonságok alapja az intelligencia, a tanultság... — va­lahogy igy vitatta. A leány elragadtatva helyeselt, mi­től még jobban nekimelegedve foly­tatta : — Nem a születés, hanem a tudo­mány teszi úrrá az embereket — mondta, szinte a maga megnyugta­tására. Ágnes igazat adott neki. Hét táblás házat vonzott a felsővárosi iskola pásztorjátéka A felsővárosi rk. elemi iskola ta­nítótestülete régi szokásához híven, ez évben is megrendezte gyönyörű pásztorjátékát. Hónapok óta lázasan dolgozott, hogy a szent idők Varázs­latosan tündéri jeleneteit minél megkapóbban vetítse az emberek szi­ve, lelke elé. A /szereplőknek olyan tömegét állította be, a melynek pusz­ta fegyelmezése is emberfeletti mun­ka, hát még a betanítása, jelmezek­kel való ellátása! Minden akadályt legyűrő, szép akarásnak kivirágzását szemlélhettük tehát abban a másfél órás pásztorjátékban, melyet a lány­kák és fiúcskák pergettek le a leg­kisebb zökkenő nélkül. Egymást vál­tották fel a szinpompás élőképek, melyeknek szépsége és üdesége so­káig emlékezetes marad. Az angyali üdvözlés, az angyali jelenés a pász­tortanyán, az angyal intelme a nap­keleti királyokhoz, az egyiptomi fu­tás, az angyalok égi jelenete, a szent Család otthona, mindmegannyi kivá­lóan alkalmas volt arra, hogy betölt­se a hallgatóság lelkét a karácsonyi, csodás, égi melegével. Valamennyi szereplőn meglátszott a gondos előkészítés nehéz munkája. Stilszerű, látványos ruhák egész hal­maza vonult velük a színpadra, a mi a tanító testület fáradhatatlan mun­kásságának és a felsővárosi szülők nagy áldozatkészségének beszédes ta­núsága. A sok kedves szereplő közül külö­nösen kitűnt Ficza Magdus bájos, megjelenésével, Mároki Ilona és Kiss Mária temperamentumos játékával, a Később közelebb lépett a leány­hoz. Hogy is történt csak ? Ismét felmerülnek a szófoszlá­nyok : — Szerelem... boldogság... há­zasság ... Már egész közel vannak egymás­hoz. A 1 eány szeméből biztató tekintet sugárzik felé és mégsem meri érin­teni. Úgy tekinti a leányt, mint a gyer­mek a vitrinek csábos csecsebecséit, már majdnem utánanyul, szeretné megfogni, de mégsem ... Egész közel vannak egymáshoz s mégis, mintha méteres fal állna közöttük. A fiú vágyától remegő karjait megbénítja egy keserű érzés: ho­gyan, mely jogon illetheti az erdők vadvirága, bogáncsa, tövise csupán egyetlen érintéssel is az üvegházak féltve-őrzött, ápolt, hófehér liliomát? Tekintetük egymásbafonódik, for­ró lehelletük már egymás arcát per­zseli, végre a szerelem hatalmának végtelensége nyomán megtörik a bé­nító varázs. Karjaik egymás vállára fonódnak, ajkuk egy végtelen csók­ban egyesül... s az erdei bogáncs nem sebezte fel érintésével a gyönge szép Gergely Magdus behízelgő, me­leg hangjával. Kovács Magdus és Dudi Mariska megkapó páros jelene­tével. A link közül Hegedűs Pali kis bojtár szerepében általános feltűnést kelteti. A legtökéletesebb gyerekszi- nésznek Komjáthy Győző bizonyult, a ki oly öreges önállósággal és oly ölleles elevenséggel alakitolla a bo­hóc szerepét, hogy bámulatra ragad­ta a nézőközönséget. Végül idejegy- zem még az örökké mosolygó, a kis Jézust megszemélyesítő kis babát, a ki édes duntli oreácskájával, szösz­ke fürtjeivel és apró kezecskéivel ma is elöltem áll. Úgy tudom, hogy az erkölcsi si­ker mellett jelentős anyagi sikert is hozott a nagy munka. A tiszta jö­vedelmet az iskola felszerelésének pótlására fordítják. Kívánatos, hogy a tanítótestület a jövőben is részesít­se ily léleknemcsitő élményekben a gyermekek hozzátartozóit és az ér­deklődéssel feléje forduló társadal­mai. A Váci Hírlap legközelebbi száma a kettős ünnepre való tekintettel, január 12-ón, vasárnap jelenik meg Levente-egyesület köszöneté A Levente-egyesület elnöksége ez­úton is köszönetét mond mindazok­nak, a kik akár természetbeni, akár pénzbeli adományaikkal hozzájárul­tak száz szegény sorsú levente kará­csonyi felruházásához. A hentesiparosok miséje A következő sorok közlését kérték: A váci hentesiparosok vezetősége tu­datja a kartársakkal, hogy január 5-én délelőtt y2ll órakor szent mise lesz a fehérek templomában, melyen teljes számban megjelenni szívesked­jenek. liliomot. Később hazajött az öreg Kardos is ... a város főügyésze. — Örülök, hogy itt találom ked­ves Kádár úr, már napok óta gon­dolok önre. Az ifjú élő kérdőjellé változott. — Ha jól tudom, öcsémuram egy fél év múlva kész lesz ? Kádár zavarban volt. — Tudniillik a városnál egy se­gédorvosi állás volna üresedésben s én önre gondoltam. Két hálás tekintet volt ezért a ki­jelentéséért a honoráriuma. Egyik a lányáé, ki igy köszönte meg apjá­nak kérése teljesítését; a másik egy boldog ifjúé, ki ifjúkora összes vá­gyait és reményeit ez egy napon és órában vélte most megvalósulni. Az előbbi boldog óra emlékezete halvány pirt kölcsönzött különben barna, férfias arcának; észre sem vette a mellette elhaladó embereket, mígnem egy hangos köszöntés riasz­totta fel merengéséből. — Van szerencsém, szervusz! Majd egy hasonló korú ifjú haragvóan szúró tekintete mélyed! a szemébe. Magáhoztért. Szinte örült, jól esett neki ez a te­kintet, mely a legyőzetését megérző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom