Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)
1930-08-03 / 58. szám
Váci ftlRL&P Hová lettek VIZSGÁLATOT KÉR A HALOTT EMLÉKE! KASSAI VIDOR ARANYRUDA CSKÁ! ? Ide iktatjuk postánkból a következő levelet : Tisztelt Szerkesztő úr ! Két nappal Ignác napja előtt hunyta örök álomra szemét a nagy komédiás : Kassai Vidor, a kinek a helye a szinművészet történetében rég ki volt jelölve Egressy, Fáncsy Halmi, Náday, Viz vári és más nagy magyar művész vonalában. Két esztendeje múlt ki az árnyékvilágból a művész és még fülembe csengenek a nagy fogadkozások : nem feledünk Kassai Vidor ! Emlékműved sirodon egy év alatt állani fog ! stb. Hiszen méltóztattak hallani. Nos hát, hogy vagyunk az Ígéretek beváltásával ? Ráérek, megnézem a középvárosi temetőben sirját az évfordulón. Erről akarok Írni. Aligha van el- hagyatottabb sir a temetőben. A teteje halmos, olyan, mintha valami kígyó bujt volna ki belőle. Nincs gazdája, gondviselője a második évfordulón Kassai Vidor sírjának ! Hallott-e a Szerkesztő, úr Kassai Vidor aranyrudacskáiról ? Tud róla az elhunyt nagy barátja és istápolója Tragor Ignác dr. és Farkasfalvi tanár. Mások is beszélnek. Egyszer már végére kellene járni és követelni, hogy abból az aranyakból tisztességes emléket állítsanak a nagy művésznek és sírját a köteles kegyelet odaadóan ápolja ! A riporter megindul Az olvasó észreveszi, hogy nem hétköznapi levél, mely érdekesség is egy újságnak s vád is valaki ellen. Hát Kassai Vidor az aranyat gyűjtötte volna ? Ki hinné, mikor élete hosszú napjain jótékonyságból kapott ebédet, mikor az inget, ruhát, miket viselt, szánalomból mások vették neki, mikor nem fűtött télen, «egyszerűen, mert nem-telik» mondta cinikusan, mikor a gyufaskatulyában a fele szál gyufát megfordította mondván, hogy ha meggyulad, csak a fele pusztul, mikor... de ne folytassuk, hiszen előttünk még a kis Kassai a maga gnomszerű alakjában, jól emlékezünk rá és tudjuk róla, hogy végtelenül takarékos volt ! Az ő takarékossága — úgy festett — a nincstelenségéből fakadt és megnyitotta a jóindulatúak pénztárcáját. Hát az ő takarékossága nem a szegénysége, hanem a kincsgyűjtés gondolata volt ? Felkerestük Tragor Ignácot. — A mint Kassai bátyjának leánya kijött Vácra, az én kötelességem megszűnt a művésszel szemben. Ő vett át mindent, a hagyaték teljesen a kezébe került, könyvei, festményei, irodalmi feljegyzései, melyet a Muzeum- egylet ki akart adni. Még emlék sem maradt tőle a Múzeumnak. Hallottam, az aranyrudakról, de nem érdekelt, nem kutattam utána... „Kétszer előre, félszer visszafordítani..." Farkasfalvi Kornél kecskeméti tanár, a kiről a szerdai Váci Hírlap jegyezte fel, bogy Kecskemét barackinnmnrrcYi JUHTUBÓ Tejszövetkezeti Központ, Bpcst, 4. postafiók 20 jának sajáL költségén csinált reklámot, mikor a nagyszerű barackplakátot megcsináltatta, ü a halál órájától sokáig, még a temetés után is segítségére volt Kassai rokonának. Felmentünk Tornáry dr.-hoz mondotta a tanár úr — nem akarta a lakás kulcsait kiadni mondván nincs még leltározva. < De hiszen mindenki tudja, nem maradt Kassai után érték, csak szét akarunk nézni a szobában...) Én kaptam a kulcsot kezeimhez — benyitottunk. Az első szobában egy alacsony piszkos kis ágy (és nem koporsó, mint szenzációként írták a lapok.) Ezen halt meg az öreg Kassai Vidor. Mellette egy alacsony szék, rajta kormos lámpa, egy halom elégett gyufaszál fezeket is gyűjtötte. A mint nézdegélek, egy kis kulcscsomó ötlik a szemembe, rajta egy kis papircédula. Felemelem, nézem : Kassai kis gyöngybetűi : Ez a kulcs vezet a kincstáramba. Kétszer előre, félszer hát ráfordítani! ■ Összenézünk és szinte összenevetünk : Kassai kincstára 1 Farkasfalvit a könyvtár érdekli, húzogatja ki a könyveket, nézi a címeket. Az asszonyt fúrja a kíváncsiság és sok kísérletezés után egy ütött, kopott ládát fedez fel, a melybe végül is a kulcsocska beleillik. Forgatja benne a kulcsot, nyitja, zárja, csak a láda teteje nem enged és nem emelkedik. Újra elolvassák az Írást és kétszer előre fordítják egy félszer vissza és mint a detektív regényekben szokás, a titkos láda felnyílik és fent áil a csomó bankó ! Mind jó pénz egytől, egyig a mint látják : egy tenyérnyi mélységben százasok sőt ezresek tömege ! (Képzelem, hogy nevet most a túlvilágon a kis Kassai !) xá legkisebb bankó ötvenes, de abból is több van száznál. Maga Farkasfalvi kezdi a Kossitzky- leány kezeibe olvasni a rengeteg pénzt : több volt tízezer pengőnél ! Most tovább kíváncsiskodik az asszony : mi lehet még az értékes ládában. .Jön egy arckép. Egy csomó postaszelvény. Egy hajfürt. A nagy Jászai Mari emléke. Aztán egy megkopott gyűrű. Megható felírással : Anyám jegygyűrűje. Megint egy sereg levél (milyen titkok lehetnek benne !) meg sem nézik, túrják a ládát és festmények kerülnek elő. Kassai az átlagfestőnél sokkal jobb volt. Kor- és kartársait megörökítő arcképeiről barátai tudtak. Tovább, tovább, ez nem érdekes... És a kutatási már abba akarják hagyni, mikor olyan furcsa kis gönygyölegek kerülnek elő legalulról, a láda fenekéről. Először egy, majd a második, harmadik, tizedik, tizedik, tizenötödik... ejnye nem lesz vége:., tizennyolcadik, tizenkilencedik, huszadik... A Kossi tzky-leány egyiket feltöri, felsikit : sárga aranyak gurulnak szét a szobában ! Az olvasó már sejti : a kis papir- rudacskák mindannyija aranyakat, értékes, fényes aranyakat rejtett, mindegyikben húsz darab volt. Az utolsó csomagocska nagyobb : ebben húsz koronás aranyak voltak elleni tétben a tizenkilenccel, a melyek Hz koronás aranyakat rejlettek. Ez volt Kassai Vidor titka, a melyről nyolcvan éven át soha, de soha, senkinek sem beszélt ! Lehet, hogy éjszakánkinl felkelt, megnézegette a kincseit, azokhoz beszélt, de róluk nem. Azokat szaporította, ő éhezett, fagyoskodott, ajándék szivarokat szívott, de közel nyolcvan esztendő egy gondolatnak a szolgája volt : Kassai ifidor az aranynak rabja. A páratlan felfedezés a két látogatót érthetően megviselte. Nem kutattak tovább, eleget láttak, eleget tapasztaltak. Újra visszahelyezlek mindent régi helyére, most fordítva csinálták a fordulatokat bűvös zárban és a kis kulcsokat visszarakták a ha- mus, poros asztalkára, a törött piszkos petróleumlámpa mellé... És a lakást újra bezárták, vitték vissza a kulcsokat Tornáry tanácsoshoz. A tanácsos úr elfelejtette megkérdezni : — Ugy-e nem volt érdemes ellátogatni ? Ők pedig elfelejtették Tornáry Jánost felvilágosítani a páratlan, a ritka, a hatalmas, az értékes felfedezésükről ... Szemetei leltároznak Kassai Vidórnál A két piszkos és rendetlen kis szoba kulcsai tehát visszakerültek az illetékes helyre . Itt már Kassai Vidor. a magyar színészet büszkesége, egy szám, egy akta, a minek semmi előjoga nem volt. Semmi kivétel : mikor az akta sorra került, elintéztetett. Mindenki tudta, hogy Kassai Vidor szegényebb volt a templom egerénél. Ezzel a közhittel lépte át Tornáry János dr. városi tanácsos, hites leltározó a görög-utcai kaput, a melyen át több, mint kétévtizede az óramű pontosságával megjelent a nap meghatározott szakában «a mester.» A tanácsost is a nagy rendetlenség és szemét fogadta. (Kassai Vidor senkinek nem engedte meg, ő takarított magának) Szétnézett a lábatlan székek és asztalok, a fióktalan szekrények, kép Tél küli keretek és keret nélküli képek rendetlen otthonában. A mint szokásmondás : tűzre valót látott volna ott mindenki és a tanácsos szinte tűnődni látszott: érdemes-e ebben a szemétraktárban leltárt készíteni ? Tűnődött és teljesítette kötelességét : leltározott. Nincs értesülésünk, hogy a rozzant bútorokat mily értékre becsülte, de a legnagyobb jóindulat sem tudott száz pengőnél többet kihozni. A könyvek, ha nem lettek volna olyan régi kiadásúnk, még értek volna pár fillért. De milyen értéket adjon Kassai harminc év előtt kiadott «Arcok és Álarcok» című kis könyvének, a melyből az egyik sarokban vagy hat-hétszáz darab feküdt türelmesen. A hova nyúlt a tanácsos. por, értéktelen lim-lom, soha el nem dobott, használatból kiment bútorok, ruhák kerültek elő minden sarokból. Nyilt-íér Nyilatkozat Ezennel kijelentem, hogy feleségem tartozásait nem ismerem el, neki senki se hitelezzen mert én az ö számláit ki nem fizetem. Vác, 1930 augusztus 1. Hartl Pál Látta az ütött-kopott ládát. Mit sejthet benne ? Már vagy tizet megnézett, a legtöbb üres, pókhálós volt, minek nézzen bele. Úgy vette leltárba, mint a többit, mint azokat, a melyek konyhában magasra rakva állottak üresen. Pár fillér értékben. Úgy tudjuk, hogy leltározás után a temetési költségek fedezése fejében a városi tanácsos átadta az egész szemétleltárt Kossitzky Ferenc leányá- nak. (Utólag kiderült, hogy Tragor Ignác ezerhatszáz epngős takarékbetétkönyvet kapott Kassai Vidortól néhány év előtt. A nem bohém művész előre gondoskodott, hogy legyen miből tisztességesen eltakarítani.) De végrendeletet nem hagyott hátra. Valóban azt gondolta volna, hogy ő soha sem hal meg ? Foglalkozott ugyan a halál gondolatával, a melyet azonban mindig elűzni iparkodott magától. Ki tudja, nem csinált-e ilyen pillanatában végrendeletet ? Ki tudja ? Örök titok marad, a melyet bizonyára az a rengeteg szemét föd, a mit kivittek a lakásból. | Mérnöki, t sx^lcéríöí megbízásokat, tervezéseket, épitésvezetést, ellenőrző leszámolásokat, határrendezéseket, felméréseket, telek- megosztásokat hitelesen végez Karmos Sándor magánmérnök, mérnökkamarai tag Nógrádverőce, Károly király-út 1 3v ■^—B—■ mm—mm—■ ~~ tt-ht r V ÁROSI FILM ÉS TUDOMáNYOi r ZINHAZ Igazgató : Sxentflyärgyi Gusztáv Szombaton 9-8eoíf Híradó A világ szeme Vasárnap 5-7-9 Muzsikáló szivek és A zsarnok halála