Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-10-05 / 77. szám
41 -ik évfolyam. 77. szám. Vác, 1927 október 5. * VÁCI HÍRLAP Politikai es társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Heiybon egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám arc............................. I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és laptulajdonos j ísáky-ut 4 sz. (Ipsrudvar). Telefon 17. DSSRCSÉNVfi DEZSŐ | Hirdetések és nyiSíier milliméter soronkint I díjszabás szerint A siketnémaintézet jubileuma az irredenta jegyében Az őszi szél nem tépte foszlányokra, hanem egymásra torlasztotta a felhőket. Mire zászlódiszbe borult az öreg város középpontja, vigasztalailanul esett. Csak azért nem volt nagyobb az elkeseredés, mert már szokva vagyunk, hogy az időjárás minden messzehangzó ünnepélyünket meg szokta rontani. Pedig nagy, lelkes munkát zavart meg egy pár órára. Hetek óta emésztő lázban égett a nagy siketnéma- báz minden lelke s ha az ő önzetlen gondolatuk válik valóra, vasárnap valóban az ország szeme néz Vácra, a hol fennállásának 125 éves jubileumát ünnepük. Nagy Péter igazgató és páratlanul agilis gárdája a kétszer huszonnégy óra ünnepének minden percét minuciózus gondossággal kidolgozta s ha mégis felhő jött az égre, az ő szép ünnepségükre, az örömet kívülről a nagyhatalmak rontották meg. A külföld képviselői már pénteken itt voltak. Nem maradt el más abból a szép névsorból, a mit a Váci Hírlap vasárnapi száma közölt, csak a körmöcbányai kolléga. (Egészen természetesnek találta mindenki, hogy a csehek nem engedték magyar kultur ünnepre.) Idegenek idegenül jöttek, de páratlan melegségre találtak! Látni kellett már másnap a szemüket, a melyek ragyogtak az örömtől, hogy jó gondolatuk Vácra vezérelte őket. Mintha mindig köztünk éltek volna, oly otthonosan jártak, boldogok voltak, ha megszólították őket, a nyers és hideg északiak szive, lelke teljesen felolvadt a magyar vendégszeretetben. Ott is voltak kora reggeltől késő estig mindenütt, tágra nyitott szemmel néztek, tapasztaltak és gyönyörködtek. Ez a két szép nap a csonka ország magyarságának többet használt messze idegenben, mint ezer propaganda cikk. A külföldiek elvitték boldog szivükben a magyar nemzet magas kultúrájának rajongó dicséretét. Az első út a templomba vitt. Zárt kocsikban hajtatott a sok szép koszorús leány, Krakker Kálmánné zászlóanya a székesegyház elé, mert most zuhogott legjobban az eső. Vendégek serege a padokban. Megjelenik a megyés íőpász- tor, ki bérmautját szakította félbe, hogy a siketnéma cserkészek zászlaját megáldja. Áhitatos szertartás, a zászlóanya felköti a nehéz fehér selyem szallagot a zászlóra, de a sok kis lelkes cserkész nagy szívfájdalmára begöngyölve kell viszszavinni, az öreg némaházba, a remekbe készült lobogót. Még folyik a zászlószögbeverés, de már újabb vendégeket várnak Nagy Péter igazgató és az ország minden részéből ösz- szegyűlt gyógypedagógiai intézeti tanárok, kik a rég nem látott kollegákat boldogan ölelik keblükre. De a lelkes hangulatot megrontja a hir: a közoktatásügyi miniszter nem jön az első intézet nagy jubileumára ! Szentesre ment díszpolgári oklevelét átvenni. Az arcokon látszik a fájdalom, hogy a magyar kultúra legfőbb őrét ma nem üdvözölheti a 125 éves váci kulturház. Huszka Jenő dr. miniszteri tanácsos, ügyosztályfőnök jött néhány kultuszminiszteri főtisztviselővel és Preszly Eleméj dr főispánnal, ki az intézet iránt való tiszteletét előbb azzal rója le, hogy a Budapesti Hírlapban szép cikket irt a váci jubiláló intézetről. A siketnémaintézet díszterme megszépült. Egész templomi képe van az átfestéssel, mely Varga József munkája. A lépcsőkön a kis cserkészek fogadják az egyre sűrűbben jövő vendégeket, kik emléklapot írnak alá, mielőtt a terem küszöbét átlépnék. Elsőnek az intézet igazgatója lép az emelvényre, hogy üdvözölje a vendégsereget és ismertesse a siketnémák első házának történetét. Majd nemes szavakkal fordul a megjelent külföldi kollégák felé, kiknek meleg ünneplése együtt folyik a némabáz jubileumával. Azután egymást követik az intézetet köszöntő előkelőségek. Huszka miniszteri tanácsos a ház dicsőséges múltját tárja elénk, Hanauer püspök az egyház önzetlen szolgálatát méltatja a siket- némaoktatásban, Preszly főispán irredenta hangot üt meg üdvözletében s ettől kezdve mintha minden felszólalónak ez lenne a témája Különösen a külföldiek tanúsítanak meleg megértést a szenvedő magyar nép iránt és büszke örömmel jegyezzük fel, hogy felszólalásaik nem egy hallgató szemébe könyet lopott s általános meghatottságot keltett. Zavartalanul szép ünnep lett volna, ha a miniszter megtiszteli megjelenésével. De igy sem fogják elfelejteni a jelenvoltak, főleg a külföldiek. Délben Vác város közönsége gavalléros ebédre látta vendégül a város vezető társadalmát, a csonkaországból és a külföldről egybesereglett szakférfiakat Hliniczky Endre vendégfogadójában, melynek ez a kétszáz terítékes fényes banket volt az igazi felavatója. A pecsenyénél Krakker Kálmán polgármester állott fel, mint házigazda és magasztos szép szavakkal köszöntötte az ország kormányzóját. Szentgyörgyi Gusztáv tanárnak, kinek a kultuszminiszter és képviselőjének üdvözlése jutott feladatul, kellett megküzdeni azzal a hálátlan kötelességgel, hogy mentse a minisztert magasztaló beszédében. (A közönség meg úgy ünnepelte Huszka miniszteri tanácsost, hogy a cigánynyal egyre húzatta a Bob herceg elpusztíthatatlan szép dalait és a miniszteri tanácsosban a messzi idegenben is hires zeneszerzőt köszöntötte.) Még folytak a szebbnél szebb toasztok, már alkonyodott, mikor a vendégek lementek a Dunára, hol a fellobogózott Fürge és Vác csavargőzösök várták őket sétahajózásra. Majdnem Visegrádig mentek és az őszi borongós hangulatban is elragadtatással szemlélték Vác és vidékének páratlan természeti szépségeit. Mire visszatértek a bajókázásból, a közönség javában gyülekezett ismét a némaház dísztermében, hogy a hirdetett hangversenyt meghallgassa. Scbéda Gyula művészi szavalata, Beridán László világtalan hárfaművész meghatóan szép játéka vezette azt be, hogy Székely- hidy Ferenc, az operabáz örökös tagjának tomboló ünneplésében folytatódjék. — Boldog vagyok, mondotta Nagy Péter igazgató, hogy ezt a gyönyörűséget megszerezhettem. Régen ismerem Kolozsvárról Székelybidyt, akkor ott polgármesteri titkár volt Szvacsina mellett. Most, hogy Írtam neki, felújítottam a régi ismeretséget, boldogan jelentette, hogy jön okvetlenül . . . Tóth Ilonka és K. Pikéthy Tibor Grieg nagy románcát játszották művészi tudásuk teljével s aztán kétszer is gyönyörködtünk Csányi Lászlóné behízelgő, meleg, egyre fejlődő hangjában. A zúgó taps akkordjaival csendesült el ezen az estén a jubiláló ház. Ha a jubileum első napja a társadalomé volt, a második napot, a vasárnapot a szakférfiak csendes ünnepének szentelték az öreg intézet némán is beszélő falai között. Most cserélték ki gondolataikat a hazai és külföldi gyógypedagógusok s a felolvasások, előadások egész tömegében válogathatott a hallgatóság. „Ha nem is beszéljük a sz( p magyar nyelvet, mondotta a svéd siketnéma-oktatás képviselője, a szakfolyóiratok tartalomjegyzékéből megértettük, hogy milyen tervek foglalkoztatják magyar kartársainkat s mondhatom, hogy nem egyszer a magyar példa ezer és ezer mértföldre innen követőkre talált.“ Kell-e ennél szebb elismerés a magyar gyógypedagógiának ? Polgári Fúvózenekar táncestélye október 16-án Kisvigadóban
