Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-05-11 / 37. szám
ára 16 fillér. 41 -ik évfolyam. 37. szám. Vác, 1927 májys 11. o VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, sssegjelereik te etet? ki Bt f: hétszer szerdát? és vasárnap Előfizetési ár: Helyben-‘egy negyedévre . . 3 P 60 fill. Vidéke» egy negyedévre . . 4 P 80 fill. Egye» szám ára ...........................— P 16 fill. Felelős szerkesztő és lapiuiaidonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-uS 4 sz. (Iperudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyiittér milliméter soronkint díjszabás szerint Taisbcr Ferenc E?amt?ai családi sírboltban Täuber Ferenc városi tanácsos hült tetemét a Peidlpek-család sírboltjában tették nyugalomra. Özvegye az ideiglenes nyugvóhelytől néhány lépésnyire családi sírboltot építtetett, mely e héten készült el. Az .elhunyt családtagjai, néhány jóbarátja jelenlétében kedden reggel emelték ki a koporsót s derék tűzoltói vitték át Täuber Ferenc földi maradványait a család sírboltjába. Anyái* iskolája másodszor Szép közönség jelenlétében tartotta meg a Stefánia a siketnémáknál második kul- turdélutánját, mely alkalommal Bókay Zoltán dr. egyetemi tanár, gyermekorvos ismertette a gyermekfertőző betegségeket. A bacillusok terjedése meggátlásáról szóló nagy előadásában különösen érdekesen beszélt a tej tisztántartásáról és hűtéséről. Kár, hogy a Stefánia-anyák közül, a kikre leginkább vonatkozott az előadás, az nap délután a városi kötelező himlőoltások miatt csak kevesen jelenhettek meg. Szarvas Klári hárfaművésznő játékát a ritkán hallott hangszeren gyönyörűség volt élvezni. Nagy sikert aratott Hajnal Endre nótaszerző, hegedűművész, szép dalszerzeményei előadásával és művésztársaival, a kik közül különösen Ujvárossy Margit énekművésznő remek hangjában gyönyörködött a közönség. Solty Gusztávné ü. v. alelnök nyitotta meg a kulturdélutánt és meleg szavakkal adott kifejezést annak, hogy a legszebb intézmény, az Anyák iskolája előadásai iránt az érdeklődés megértésre talált. Perényi István dr. egyesületi főorvos köszöntötte a közreműködőket és kérte a közönséget, hogy a május 29-én tartandó harmadik kulturdélután iránt is hasonló érdeklődéssel viseltessék, a mikor is Heim Pál dr. egyetemi tanár fogja szakelőadását megtartani. Ezután a mellékteremben 40 terítékes, piros tulipánest volt a közreműködők tiszteletére az egyesületi áldozatkész tagok hozzájárulásával. Elhatározták, hogy a jövőben már az ősz folyamán megkezdik a sorozatos oktató előadásokat. A iéísoitáis parancsnokot választanak Önkéntes tűzoltóink parancsnoksága vasárnap délelőttre az őrtanyára pártoló és működő tagjait rendkívüli közgyűlésre hívta össze. Úgy tervezték, hogy egy évig a parancsnoki állást üresen hagyják, de a körülmények rákényszerítik az intézményt, hogy parancsnokot válasszanak, a mi most vasárnap végbe is fog menni. Úgy halljuk, hogy a megtisztelő állásra Tornáry János dr. városi tanácsost fogják megválasztani. Felsőgödön voltam . . . Három éve elmúlt, hogy utoljára voltam Felsőgödön. Annál jobban meg voltam lepve most. Mert tényleg meglepő, hogy mily gyorsan és szépen fejlődik ez a volt kisközség. Lefelé kerékpáron mentünk és a kedvező nyugati szelet felhasználva rövid idő alatt értünk oda. Először is a község főjegyzőjénél : Unghváry úrnál voltunk. Előzékeny, kedves úri ember, lelkiismeretes elöljáró. Alapossággal tájékoztatott a község ügyeiről, fejlődéséről s jövő terveiről. El voltunk ragadtatva. Tulajdonképen mi is volt Felsőgöd egykét évtized előtt? Úgyszólván semmi. Körjegyzőség egy kis szürke (homok is) pontja. S ma, — egy viruló, egészséges nagyközség, nyaraló, üdülő hely, — telve csupa jogos bizakodással és reménnyel Hát volt háború, kommun, gazdasági csőd ? Felsőgödön ez nem látszik, mert önönmagát cáfolná meg. Pedig lakossága nem pénzarisztokrata, a többség ott is kisemberekből kerül ki. Csakhogy mindegyikben sok akarat lehet, a ki a mai léha, múló örömök korszakában „ember“ akar és tud lenni. A dunamenti nyaralótelep gyönyörű. A villatulajdonosok saját költségükre kikö- veztették a Dunapartot. Rendes védőgátakat húztak a szokásos tavaszi árvizek ellen. Egyik épület szebb a másiknál, pázsi- tos parkok, virágos ágyak, gyümölcs, lugasok, napos terraszok, jó levegő. Külön strand-fíirdő. A kényelmet, pihenést, üdülést szolgáló kedves, egészséges és egyben üdvös intézmények egész sorozata. Egy szóval: minta-telep. A másik rész: inkább kisemberek otthona. Azonban itt sem láttunk elszomorító példákat. Az utak nyílegyenesek, íá- sitva. Majdnem kivétel nélkül az összes lakóházak villaszerűén, kertek közepén, ízléses, csinos, épületek. (Akad ugyan egykét tákolmány is, de ezt csak az igazság kedvéért jegyezzük meg.) Templomuk szemünk láttára épült. Bo- zóky ezredes és lelkes társai érdeme. A semmiből, közadakozással, céltudatos erős akarattal emelték. De ott dolgozott az egész község népe egy szivvel, lélekkel gyermektől aggastyánig. Amidőn az ember alkot s műve kész, kell, hogy felülemelkedjék önmagán és Istenéhez forduljon, köszönetét, hálát re- begve azért, hogy művének alkotásához erőt, egészséget adott. E község dolgos népe önmagának alkotott, midőn egy akarattal, erős elhatározással megépítette templomát. Csodálkozásunkat fokozta, hogy utcáinak és házainak javarészében villanyvilágítás van. Hát igen. Ez a fejlődő község 15 ezer dolláros kölcsönnel megépítette villanyvilágításra szolgáló hálózatát és az áramot Újpestről hozza. Végeredményben tanulságunk legyen ez: Egy sivár homokpusztán telepet létesített egy férfi. Nem ember! — hanem „egy férfi“ : Héder Lajos dr., (kormányfőtanácsossá most nevezték ki) a ki nem elégedett meg ezzel az légy munkával, hanem azt csak a kezdet kezdetének vette s céltudatosan dolgozott tovább. Tehát parcelláztak, utakat tűztek ki, fásitottak, a futó homokot megkötötték s a kis telep lassan kezdett épülni, bővülni, fejlődni. Vasúti megállót kértek, kaptak. Közigazgatásukat a sződi jegyzőséghez csatolták. Az idő múlott, 15 — 20 év. A kis község pedig fejlődött, nagyközség lett. Parcellázott telkei olcsók voltak, ma is azok a i még el nem adottak s részletfizetésre is adják, csak gazdára akadjon. Az uj gazda I pedig azután elkezd anyagot gyűjteni s ! lassan, évről évre épiteni, kibővíteni, ala- ; kitani mindaddig, a mig kitartó, szívós munkája meghozza a gyümölcsét: kialakul szép családi otthon. Kis embernek kell-e ennél magasztosabb cél és eredmény, — pénzesnek pedig nagyobb kényelem? Tanuljunk mi is ! különösen a példákból. Tanuljuk meg a magunkban való bizást. Legyen hitünk, reményünk és akaratunk. Egy, két, esetleges, balsiker ne okozzon csüggedést, sőt annak csak fokoznia kell igyekezetünket, serkenteni akaratunkat és acélozni hitünket. Mert szívós, céltudatos munkával, kitartó akarattal s Isten segítségével minden akadályt legyőzhetünk s célunk: a siker nem maradhat el. Singhoffer Sándor. A szegények patronája Az egész város ismerte Zalánffy Károly- nét. A gazdagok, mert bátran beállított hozzájuk anyagi segítségért, a szegények, mert a mit gyűjtött, mind nekik juttatta. Zalánffyné a szegényekre gondolt, mikor reggel útjára kelt és azzal a boldog tudattal hajtotta nyugovóra fejét, hogy a nap nem múlt el hiába fölötte, mert ismét ártatlan szenvedők könyét törülte le. Életének nagy része a jótékonyságé volt és önzetlenül kivette részét minden olyan nemes mozgalomból, mely a szegények megsegítésére irányult. A legfelsőbb kitüntetés is eljutott (azért hozzá és mindenkor büszkén viselhette szive fölött a király által adományozott koronás keresztet. Nagy beteg volt már évek óta, de mig lábra tudott állni, ment és könyörgött szegényeiért. Néhány hete törékeny alakja eltűnt az utcákról, szombaton 74 éves korában meghalt. A szegények a gyenge nőben hatalmas patronájukat vesztették el.
