Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-02-27 / 17. szám

Ara 16 finer 41-ik évfolyam. 17. srám. Vác, 1927 február 27. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. Egyes szám éra ...........................— P 16 fill. Felelős szerkesztő és iaptulajdonos BERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint CIGÁNY HEGEDŐSÖK Egy felfedezett váci festő A mai napon van kétszáztizedik évfor­dulója, hogy Vogel György — 1717 feb­ruár 27-én -- Vácon született. Művészi alkotásai több budai templom menyezetét és oltárát diszitik, de nevét sem szülővárosa, sem a művészettörténet nem ismerte. Hogy jeleniiuk sivár állapotában meg­nyugvást találjunk, belémerülíink dicső múltúnk tanulmányozásába, hogy a tör­ténelemből merítsünk tanulságot a jelenre és bátorítást a jövőre. A dicsőséges múlt szép emlékeit támasztják fel most minden vonalon. A megindult történelmi, irodalmi és művészeti kutatások eredménye meg­mutatja, hogy a művelt nemzetek sorában sohasem voltunk utolsók, csak szerencsét­lenek, sokszor és sokáig elnyomottak. A művészetek terén is jelentékeny sze­rep jutott hazánknak és nem egy fiának nevét emelte magasra a hir szárnya. Leg­régibb váci festőművész az irodalomtör­ténetből ismert Váci Pál domokosrendi szerzetes volt, az egyetlen, a kit igazán ismertek. Török Ede, Lotz Károly s Temple János nem itt születtek, de városunknak örök dicsősége, hogy a váci iskolák tették őket magyarrá és közöttünk mozdult meg először a művész. A Váci Pál és Török Ede között tátongó háromévszázados űrt Schoen Arnold művészeti iró szorgos kuta­tása tölti ki Vógel György nevével. Több oltárképét és menyezeti freskóját fedezte föl budai templomokban, őt magát pedig a XVIII. század jobb bárok festői sorába helyezi. Tipikus magyar művész-sors az övé. A mikor, itthon a szülővárosában az idegenből idehivott Maulpertsch és Krem­ser Schmidt festik Nagytemplomunk me­nyezetét és oltárképeit, a város szülötté­nek nem juttatnak teret művészi tehetsége érvényesítésére. A bécsi képzőművészeti akadémiát végzett művész peregrinus volt szülővárosában, melyet azonban sohasem tagadott meg, hanem hűséges fiának val­lotta magát. Örömmel és büszkeséggel áldozunk Vác jeles szülötte emlékének születése 210-ik évfordulóján, de hálával és elismeréssel vagyunk eltelve Schoen Arnold iránt, mert az ő eredményes kutatásai emelték ki városunknak ezt a kiváló fiát az elfeledett - ség másfélszázados homályából, dr. Tv Az Emerikána farsangja Az Emerikána bál rendezősége kéri a közönséget a pontos megjelenésre, mert a fővédők ünnepélyes és cerimonális fo­gadása pontosan féltizkor lesz. A Priorátus ezúton kéri a dominusokat, hogy „plenis signis et coloribus", vagyis mellszalaggal jelenjenek meg. Jegyek az esti pénztárnál is csak meghívó ellenében adatnak ki. A megjelent hölgyek névsorát a pénztárnál állítják össze. Taritzky Ferenc f A gyógypedagógiai oktatás legrégibb: de egyik legnevesebb tagja hunyta örök álomra szemeit: Taritzky Ferenc ny. siket- néma-intézeti igazgató 77 éves korában meghalt. Kolozsvárról hazajött Vácra, hol j pályafutását kezdte s mint kiváló zenész, I örömmel vett részt zenei életünkben. Ta- j ritzky Ferenc is irt a Váci Hírlap jubiláris könyvébe innen vesszük ki életrajzi adatait Még Eötvös József nevezte ki 1869-ben a váci intézethez, 1875-ben először, 1884-ben másodszor nősült a Vadkerty-családból. 1894-ben lett a siketnémák kolozsvári in­tézetének igazgatója és 1908-ban 39 évi működés után nyugdíjazták, de az után is dolgozott: az ottani zenekonzervatórium­nak volt 10 évi tanára. Menekülése után Vácon leginkább a zenének élt. Még a napokban az utcán láttuk: csak egy napig volt beteg. Temetése szombaton délután ment végbe. Nem sikerült az idei cigánybál Este féltiz, a páholyok telve vannak, a széksorokon azonban itt, ott ül egynéhány érdeklődő. A tavalyi nagysikerű cigánybál után azt gondolhattuk, hogy az idén szűk lesz a Curia és a cigányzene legismer­tebb hívei sem jöttek el. Kis közönség előtt kezdte bemutatni Andor Károly az est szereplőit, mind eljöttek, kiket a prog­ram ígért. Külön kedves élvezet volt mind­járt Andornak „A cigányhegedősök“-ről irt szép költeménye. A műsor valóban dús volt és művészi. Járosi Jenő dr., a cigány­zenészek orsz. egyesületének ügyésze saját dalait énekelte nagy hatással, Oláh Lajos, az ország leghíresebb tárogatószó­listája remekül játszott, Kőszegi Teréz operaénekesnőt, a Városi Színház tagját alig akarták az emelvényről leengedni, annyira tetszettek lélekből jövő népdalai. A nagy „sláger“ ezután jött: a világhíres Radics Béla. Ritka élvezet a királyné volt cigányát hallgatni s az ősz fejű Béla bácsi szívből húzta. Nagy kár, hogy a kiséret csapni való rossz volt: nagyon megvoltak illetődve, hogy az öreg Radicsot kisérik. Egyébként a bál jövedelme jó, ha fedezi a költségeket, a kitűzött célokra egy pengő sem jut. Halálozás Özv. Bazsanth Vincéné, sz. Tuppány Janka, volt dunakeszi kántor és igazgató- tanító özvegye, élete 75-ik évében Duna­keszin meghalt. Halálát kiterjedt rokonság, a Bazsanth és Bajnok-családok gyászolják- Képviselőn 1« összeférhetetlensége A képviselőház állandó összeférhetet­lenségi bizottsága csütörtökön délelőtt Teleki Tibor gróf elnöklésével megkezdte Szabóky Alajos országgyűlési képviselő­nek a Nemzeti Banknál és az OKH-nál viselt tisztségével kapcsolatban tett ösz- szeíérhetetlenségi bejelentésének tárgy alá sát. A bizottság a tárgyalást a szükséges iratok beszerzéséig elnapolta. Nem kérdem én, hogy honnan jöttetek, Mily ég takarta őshazátokat ? A Ganges partja szült-e benneteket, Vagy Fáraó vert rálok láncokat ? A régídők emléke sincs ma már . . . Tanyátok viskó, barlang, puszta, rom. Eltek dalolva, mint szabad madár, És nem merengtek fájó múltakon. E sártekén ország, nép rengeteg, Szegény hazánknál dúsabb, boldogabb ; S ti mégis köztünk éltek, tengetek, Megosztva bajt és sorscsapásokat. S ha olykor ez s az vándorútra ke!, Kincset keresni zengő húrokon : Egész világért nem szakadna el És vísszavágy, mint kedves, hü rokon. Érzésben, szívben egy vagytok velünk, A sors keze együtt emel, tapos ! A sok csapás, mit együtt szenvedünk, A minket Összefűző szent kapocs. Anyátok lett már régtől szép hazánk, Nem kell bolyongni árván, hontalan ; Keblére von édes gyermek gyanánt, Pedig szegénynek rémsok gondja van. Mint fecskefészek kis tetőnk alá, Sárvískótok falunkhoz úgy tapad ; S mindenki védi, nincs ki bántaná, A dőlt kaput s a roskadó falat. A nyirettyűnek mennyi mestere Került ki e rozzant viskók közül ! S magyar dalunk velük száll messzire Hóditó útra bűvös eszközül. Ti érzítek, mi fáj nekünk belül. — A szárazfa ilyenkor úgy zokog. Síró dalokban lelkünk elmerül, Hisz nem vagyunk mi most sem boldogok. S a nóta szárnyán elszáll bánatunk, Szivárvány kél sötét felhők alatt . . . Lesz még nekünk csapongó víg dalunk S húzzátok, mig a húr el nem szakad ! Tölünk elűzve nem lesztek soha, Menhelyet adnak kunyhók s várfalak. Sorsunk legyen szegény, vagy mostoha, Tínéktek mindig jut pár jó falat. Gazdag, szegény mind jóbarátotok, Örömre, búra lesz még alkalom ; S míg bor terem, nincs mit búsulnotok : Nem némul el a húr s a cimbalom ! Vác, 1927 február 24. Andor Károly, A földrengésről vetített és mozgóképek, hétfőn A hétfői, február 28-ki 5 és V28 órás ismeretterjesztő előadások műsora: 1. Zeller Tibor dr., egyetemi adjunktus ve­tített képes előadása „Földrengés és pusz­tításai“ címmel. 2. Az 1908. évi messinai katasztrófa. 3. Az 1923-as japán földrengés mozgóképeken. 4. A békák fejedelme; amerikai gyermekburleszk. Megszűnik a Ríbárszky-bútorgyár is? A fegyházban hosszabb ideig dolgoz­tatott a Ribárszky asztalosárúgyár rt., mely 1925. évi mérlegét 10,000 P. alap­tőke mellett 41,218 P. veszteséggel zárta, szemben az előző évi 18.31 millió K. vesz­teséggel. A társaság február 27-ére ki­tűzött közgyűlése a vállalat további fenn­állása fölött határoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom