Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-02-23 / 16. szám

41 -ik évfolyam. 16. szám. Vác, 1927 február 23. VÁCI HÍRLAP PoBitihai és társadalmi hetilap, megJeBenik heten kint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Hegyben egy negyedévre . . 3 P 60 fiBI. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. Egyes szám Éra ...........................— P 16 fill. Felelős szerkesztő és lapfulajdonos DERCSÉMYi DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-uf 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Bordeauxtól Bakuig Sáfár Elemér legújabb könyve Pár nappal ezelőtt a Felvidék egyik el­szakított magyar városának pályaudvarán régi ismerősökkel hozott össze a véletlen. A férfit, a mióta nem láttam, megviselte az élet, homlokára barázdákat szántott a gond, fejét meglepte a dér; fia, bátor te­kintetű, erős, csontos fiúvá fejlett. Beszél­gettünk. Az apa a trianoni határszabáskor még mérnöke volt a városnak, de rá egy évre nyugdij nélkül szélnek zavarták, föld­jét elvették, földönfutóvá tették. Kétségbe­esésében fia tanácsát követte, péküzletet nyitott, üzletvezetőt fogadott, fia otthagyta az egyetemet, másik fiát kimarták a gim­náziumból s azóta hárman dolgoznak a kenyérért. Részvéttel hallgattam. Mire a fiú kezdett beszélni, lassan, csendben, nehogy ide­genek hallják. Szavai mélyből törtek elő. Visszasírt a lelke a magyar világba, a magyar iskolába, a pesti egyetemre, a magyar tanárhoz. Kettétört karrier elkeseredése búgott, mint az Ítélet orgonája. Kérdést kérdés után. Ugy-e elfeledne ; odaát bennünket, ugy-e nem gondol már ránk senki, hogy a rabló pribékektől mennyit szenvedtünk ? Tudjuk mi azt, tudjuk, de évről-évre hisszük, hogy üt az óra s csak az intésre várunk s rejtett zsebéből pisztolyát mutatja. A fiú szeme fényesre csillan s a nagy fekete szemek mintha fenyegetőbben ra­gyognának, majd szava átokra fordul. Szavai lelkembe markolnak, homályosan kezdek látni s lelkem végigborzongva érzi, hogy a fiúnak igaza lehet. Vigasztalom, nem hisz. Kétkedve rázza nagy, okos büszke fejét. Búcsúzunk. Ceruzát keresek, hogy elmü­ket felírjam. Nagy örömömre zsebemben Sáfár Elemér legújabb könyvére akadok. Mily kár, hogy előbb nem került elő. Át­adom emlékül és annak igazolására, hogy él még a magyar hit, a magyar remény, hogy igenis fáj nekünk még a testvérszem- vedés. Mohón kap utána, már is eltűnik zsebében, kéz a kézben, veszik a kosarat, a volt szigorló jogász, meg a volt magyar mérnök, elváltunk. Azóta levél jött; min­den este zárt ajtók mögött rab magyarok bittel olvassák, mert érdemes elolvasni ezt a kis könyvet, ezt a lázas látások könvvét. Tárgya minden magyarok álma; egy­mást köszöntő, erőszakadékokkal elválasz­tott rabbá és szegénnyé tett büszke ma gyarok álma, vágya, álmaink regőse, ő, kinek minden sorából kiérzik fajának szen­vedése, fajának mélységes szeretete. Né­hány nagy átfogó álomképben végig ál- módja a magyar jövendőt. Sáfár romantikus álmokkal, túlbő fan­A város és a földbirtokrendezés Az országos földbirtokrendező bíróság elnöki tanácsa feloldotta első Ítéletét, mellyel házhelyek céljaira a Lágyas terü­letét igénybe akarta venni. A városnak azonban igazolnia kell, liogy e területre a vásárteret kell kivinnie és itt épül meg az uj vágóhid is. Az OFB azért uj bírót küldött ki uj tár­gyalásra, mely e héten pénteken lesz. A házhelyesek földjeiről úgy kivan gon­doskodni a város, hogy a Lőház mögötti területet engedi át részükre, vagy a vasú­ton túl, Deákvár alatt a Huber-féle földek­ből, a melyen már építkezések is vannak, vesz igénybe megfelelő területet. Az új tárgyalás eredménye közel 300 váci köztiszvivelőt, közalkalmazattat és rokkantat érdekel. Túl a nagy Krivánon Kedves, meleghangulatú s az Ipartársulat nagytermét egészen megtöltő közönségnek sokáig emlékezetes farsangi estét rende­zett a dalárda vasárnap. A most nagyon divatba jött műkedvelő előadások közé operettel lépett be a dalárda ifjúsága s a nehéz feladatot szépen megoldotta. Már az első jelenetnél meglátszott, hogy jó munka előzte meg az előadást. Nem a műkedvelőknél megszokott félszeg moz­dulata, jóakaraté figurák, hanem élő és természetes alakok jelentek meg a szín­padon s közvetlen megértés, állandó derült­ség, kacagás, mélységes elérzékenyülés és igen gyakori nyiltszini tapsok mellett pergett le a darab bárom felvonása. El­felejtette mindenki az operettnél igen fon­tos, díszes színpadi külsőségek hiányát, maga a darab uralkodott a színpadon és a nézők lelkén. Az elért szép siker legyen jutalma a fáradhatatlan rendezőknek, Eg­ger Gézának, a prózai rendezőnek, Vavra Irmusnak és Spolvindt Lajosnak, a zenei oktatóknak s Andor Károlynak is, a ki nem ijedt meg a nehézségektől s meg­mutatta, hogy szerény, de szorgalmas és lelkes gárdával, ha mindent nem is, de igen sokat lehet .elérni. A siker pálmáját a tót trió vitte el. Supkay Ferenc Barattye Janója mesterileg megjátszott tót figura volt. Lannert Annus Ancsurája természe­tes, lélekből fakadó közvetlenségéveluralta a nézőteret s Prohászka Józseffel, a fiatal Janóval együtt a legmelegebb elismerés­ben volt részük. Szikora Károly, Mihalik Lajos, Gavallér László nehezebb szalon- szerepeiket nagy megértéssel játszották. Lestár Gyula, mint Kis Pista úgy alakítá­sával, mint kellemes baritoiíhangjával nagy sikert aratott. A női szereplők közül Csányi Bözsi, mint Cheswick Emma, Bertalan Manci, mint Clarisse, Polacsek Ilonka, mint pergőnyelvű szomszédasszony arat­tak játékukkal és énekszámaikkal jól meg­érdemelt tapsokat. A karban a lakájgárda és a jachtclub vendégei jeleskedtek. Kéner Imréről, az öreg Nosztyról, csak utólag tudtuk meg, hogy szintén játszott a darab­ban s ez az ő legnagyobb dicsérete, mert ő volt a súgó. A díszletek Schmidt Ferenc ecsetjét dicsérik, a hálás közönség pedig az összes szereplőket. Előre, bátran a megkezdett úton s viszontlátásra a Curiá- ban, vagy a „Kulturtház“ szép színpadán! Hitzigráth Lajos — az ev. egyház másodfelügyelöje A váci ef. egyház üresedésben levő egyházi másodfelügyelői tisztségre egy­hangú lelkesedéssel Hitzigráth Lajos igaz­gatót választotta meg a gyülekezet, tizen­nyolc évi itt léte alatt egyháza iránt min­denkor tanúsított meleg érdeklődése és pártolása elismeréséül. Múlt vasárnapon Szommer Gyula lelkész és Gosztonyi Tibor főfelügyelő elnöklete alatt tartott ünnepi közgyűlés keretében iktatták be Hitzigráth Lajos felügyelőt új tisztségébe. A lelkész hosszabb beszédben behatóan, ismertette ennek az ev. egyház autonómiájában és törvényeiben gyökerező nagyfontosságú, szép tisztségnek jelentőségét és köteles­ségéit -- és miután a megválasztott le­tette az esküt, a gyülekezet jelenlevő férfi és nő tagjai meleg szavakkal üdvözölték az immár hivatalosan is beiktatott másod­felügyelőt. Jelinek Ágoston ünneplése Ünnepi hangulatban folyt le vasárnap a kereskedő ifjak közgyűlése. Sok évtize­den át volt lelkes, fáradhatatlan és nagy eredményekre visszatekintő elnöküket, Je­linek Ágostont ünnepelték, a kit örökös diszelnöknek választottak meg s fogadást tettek, hogy az ő fáradhatatlan lelkesedé­sével folytatják az egyesület felvirágoz­tatásának nagy munkáját. A megválasztott uj tisztikar jól ismert nevei mutatják a jószándék komolyságát. Elnökké Göllner Mihályt, alelnökké Bokor Lajost és Szungyi Gyulát választották meg, a kiknek már eddig is igen nagy részük volt az egye­sület előbbre vitelében. Pénztáros Kubinyi Géza, titkár Müller Antal, háznagy pedig Völgyi János lett. Hencsey Józsefet és Jäger Gyulát régi nagy érdemeikre való tekintettel disztagokká választották. A disz- elnök és a disztagok tiszteletére jövő va­sárnap az egyesület helyiségében ünnepi vacsorát is rendeznek, melyen az egyesü­let régi jó barátait szívesen látják. Táncmulatság a Legényegyletben A kát. Lwgényegylet farsanghétfőn ren­dezi farsangi mulatságát. Pártolóit és hozzátartozóit ezúton is meghívja az el­nökség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom