Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-11-20 / 89. szám
VÁCI HÍRLAP 3 dunk, nem egyéb, mint a hazugságok gyűjteménye. — A helyes politika az, a mely nem engedi magát — folytatta beszédét Búd miniszter — tömeghangulatoktól.vezettetni. Hiába akarunk minden kérdést megoldani, ha a teherviselőképességnek megvan a határa. Most is ritka népszerűtlen javaslatot képviselek az ország előtt; átérzem a keserűségét, a mely megnyilvánul ellene, de az ország érdekében nem tudom másképp megoldani a kérdést, mint a hogy azt a javaslatban tettem. Fentartom, hogy más pénzügyi politikát, mint a mely a teljesítő képesség és a felvetett tervek közötti harmónián alapul, elképzelni nem tudok. Ennek ellenkezőjére komoly pénzügyminiszter sohasem fog vállalkozni. A kormány több évre terjedő gazdasági programot állit össze, a mely egyformán felöleli a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet. Csak a tudatos gyűlölet, vagy a rosszakarat mondhatja azt, hogy a kormány osztálypolitikát folytat. Végül hangoztatta a miniszter, hogy rajta vagyunk a jó úton és azon kell tovább haladnunk és szebb, boldogabb Magyarországot fogunk látni ! A mint elült a taps Búd miniszter hatalmas beszédére, megújult ismét, erősödik : Vass József arcán csillogó mosoly, kiteszi az óráját maga elé és nem „igen tisztelt választópolgárok“, hanem közvetlen a megszólításé : Kedves váci barátaim ! Bethlen István külön küldött ide és hangsúlyozottan kért, mondjam meg a váciaknak, hogy menynyire súlyt helyez rá és az ország érdekében allénak tartja, hogy a nemzetépitö munkájához neki ismét Szabóky Alajos államtitkárt küldjétek ! Mély hatással volt ez a kijelentés a nagy hallgatóságra, de rögtön derűssé lesznek az arcok : Vass miniszter kedvesen tréfál. Ezek a pénzügyi főemberek kijelentették, hogy elterjesztették a pengőt. Hát van elég belőle ? Dehogy van, mindig kérem őket, hogy csak huszonnégy óráig nyomassanak nekem, ellátom én bőségesen hadirokkantjaimat, árváimat, özvegyeimet! És mégis, láttuk a közelmúltban, nem a sok bankó boldogit és az ország gazdasági életéről csak Szabóky- módjára lehet gondoskodni. Csak termelő munkával lehet pénzt csinálni és jaj annak az országaak, mely csak a bankónyomóprést dolgoztatja! A termelő munka politikája a kormány politikája. — A nemzet minden tagja érzi is, úgymond — hogy dolgoznia kell. A munkához azonban elsősorban nyugalom, állandóság szükséges. Megütközéssel kell megállapítanom, hogy mennyi izgató politikummal igyekeznek megteliteni a nemzet közvéleményét teljesen felesleges módon. Vájjon nincs nekünk nagyobb dolgunk annál, hogy egyes politikai kérdések, a melyek nem fontosak a nemzet aspirációi szempontjából, folyton újra megfőzessenek, hogy azok izgassák az embereket és magyart magyarral szembeállítsanak ? Kell ez nekünk? A jövőt kell magunk részére kitiporni! Saját holnapunkat ma kell kimunkálni, nemzetünknek a következő ezerévet! Nem magunknak, a nemzetnek, mely örökké él. Jómódra akar kapni a nemzet, mert minél gazdagabb, annál erősebb, annál jobban félnek tőlünk és kívánhatjuk, hogy süvegelje megamagyart, mind a német, mind a tót! Nekünk békesség, kenyér és munka kell! Értsék meg ezt a politikai berkek felelős vezérei, akár pirosra, akár vörösre, akár rózsaszínűre van mázolva annak a berkeknek a kerítése. A nemzetnek nyugalomra van szüksége és nem cselekednek a nemzet mentalitásával és történelmi akaratával egyező módon, ha nemzetet folyton izgatják és széttépni iparkodnak. — Rossz polgár az, a ki csak magát nézi és nem a nemzet nagy egyetemességét. Legyen ellenzék, szükség van ellenzéki kritikára, de nem mérgező politikai anyagra. A nemzet milliói nem törődnek azzal, a mit néhány politikus, vagy újság újra és újra felmelegit. A nemzetnek kenyér kell, munka és előrehaladás, az, hogy meg tudjon gazdagodni. Minél gazdagabb egy nemzet, annál erősebb és minél erő sebb, annál nagyobb a tekintélye. Mit remélhetnek tőlünk elszakított testvéreink, ha idetekintve, veszekedést látnak. Ne uszítson senki sem tehát magyart magyar ellen, ne uszítson senki fajtákat és fele kezeteket. Ha a jó Isten eltűrte, hogy rossz ember is legyen a jó emberek között, i van-e nekem jogom levágnom valakinek a fejét, mert őt rossz embernek gondolom. Ha az Isten sok évszázadon keresztül megtűrte a zsidót a nemzet közösségében, van-e nekem jogom őket kizárnom onnan ? Ha a jó Isten eltűri, hogy legyenek kisebbségek a nagy nemzetek között elkeveredve, kelthetek-e én visszavonást, ellentétet ezek között? Rossz útra téved az, a ki a nemzet egysége, nyugalma és e szerint a nemzet jövőjére okvetetlenül szükséges munka, nyugalom ellen bármiben vétkezik. Vannak javak, a melyek nemcsak népszerűek, hanem súlyos tartalmúak is. Folytonosan keresztény politikát sürgetnek. Rendben vnn! Én sem mondtam mást soha; nem azért, mert a katolikus egyház reverendáját viselem, hanem azért, mert ez a meggyőződésem. A nemzet túlnyomó nagy többségében keresztény, katolikus, 400 év óta pedig egy részében protestáns. Tehát igenis keresztény politika kell. De ez nem abban nyilvánul meg, hogy botot fogok arra, a ki nem keresztény, de ugyanannyi idő óta dolgozik ebben az országban. Rossz keresztény az, a ki ki akarja magát szakítani a nemzetből a nem- keresztény becsületes polgárokat, — mint ahogy rossz politikus az a zsidó, a ki elkülöníti magát a nemzet nagy ideáljaitól és aspirációitól azért, mert neki a vallása, vagy mint egyesek mondják: a fajtája zsidó. A ki nem tud jó magyar ember lenni, mindegy, megkereszteltéke e, vagy körülmetélték, azt kivetem lelkemből. Most már be akarta fejezni a kiváló szónok jó félórás beszédét, de nem engedték. — Egy kis rést mutattam, beláttak a lelkűnkbe, folytatta hát, mire építünk, fára, vasra, (nagy taps) bronzra-e ? Megmutattam azt a kis törékeny embert, Bethlen Istvánt, ki egy nagy tüzet gyújtott a lelkekben, a hit tüzét a nemzetben, a külföldben, kinek tucatjával fogják az országban elmúlása után a szobrokat állítani! Úgy beszélek hozzátok váci testvérek, hogy ne késő dicséreteket zengjetek Bethlen Istvánnak, hanem teljesítsétek kívánságát, válasszátok meg neki munkatársul Szabókyt, kinek nem perdül ajkáról szavaknak gyöngyös virága, de a mit mond, az bronzra van építve és szemein keresztül a világosság tüze, a nemzet igazi boldo- gitása árad, mert Bethlen, Búd, Szabóky lelkűket a nemzetért akarják adni! Vass József miniszter végül felhívta a választókat, hogy lelkiismereti meggyőződésük szerint éljenek szavazati jogukkal. Ha valakinek lelkiismerete azt diktálja, hogy a haza érdekében helyesebb, ha az ellenjelöltre szavaz, akkor kötelessége arra szavaznia. De ez áll fordítva is. Elmondja, hogy kispap korában Rómában polgármestert választottak és gazdájukat jól instruálták, hova szavazzon. Még sem úgy szavazott. Kérdezték, hogyan történhetett ? — Az a félliter bor, kis makaróni és a féllira! Ki tud ezeknek ellenállni! — Ez Olaszországban volt, de ne is Igyál KA THREINER-f KNEIPP malátakávét Finom, pompás ízű ital reggelihez és uzsonnához
