Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)

1927-11-20 / 89. szám

VÁCI HÍRLAP 3 dunk, nem egyéb, mint a hazugságok gyűjteménye. — A helyes politika az, a mely nem engedi magát — folytatta beszédét Búd miniszter — tömeghangulatoktól.vezettetni. Hiába akarunk minden kérdést megoldani, ha a teherviselőképességnek megvan a határa. Most is ritka népszerűtlen javas­latot képviselek az ország előtt; átérzem a keserűségét, a mely megnyilvánul el­lene, de az ország érdekében nem tudom másképp megoldani a kérdést, mint a hogy azt a javaslatban tettem. Fentartom, hogy más pénzügyi politikát, mint a mely a tel­jesítő képesség és a felvetett tervek kö­zötti harmónián alapul, elképzelni nem tudok. Ennek ellenkezőjére komoly pénz­ügyminiszter sohasem fog vállalkozni. A kormány több évre terjedő gazdasági programot állit össze, a mely egyformán felöleli a mezőgazdaságot, az ipart és a kereskedelmet. Csak a tudatos gyűlölet, vagy a rosszakarat mondhatja azt, hogy a kormány osztálypolitikát folytat. Végül hangoztatta a miniszter, hogy rajta vagyunk a jó úton és azon kell tovább haladnunk és szebb, boldogabb Magyaror­szágot fogunk látni ! A mint elült a taps Búd miniszter hatal­mas beszédére, megújult ismét, erősödik : Vass József arcán csillogó mosoly, ki­teszi az óráját maga elé és nem „igen tisztelt választópolgárok“, hanem közvet­len a megszólításé : Kedves váci barátaim ! Bethlen István külön küldött ide és hangsúlyozottan kért, mond­jam meg a váciaknak, hogy meny­nyire súlyt helyez rá és az ország érdekében allénak tartja, hogy a nemzetépitö munkájához neki ismét Szabóky Alajos államtitkárt küldjétek ! Mély hatással volt ez a kijelentés a nagy hallgatóságra, de rögtön derűssé lesznek az arcok : Vass miniszter ked­vesen tréfál. Ezek a pénzügyi főemberek kijelentették, hogy elterjesztették a pen­gőt. Hát van elég belőle ? Dehogy van, mindig kérem őket, hogy csak huszon­négy óráig nyomassanak nekem, ellátom én bőségesen hadirokkantjaimat, árváimat, özvegyeimet! És mégis, láttuk a közel­múltban, nem a sok bankó boldogit és az ország gazdasági életéről csak Szabóky- módjára lehet gondoskodni. Csak termelő munkával lehet pénzt csinálni és jaj annak az országaak, mely csak a bankónyomó­prést dolgoztatja! A termelő munka poli­tikája a kormány politikája. — A nemzet minden tagja érzi is, úgy­mond — hogy dolgoznia kell. A munkához azonban elsősorban nyugalom, állandóság szükséges. Megütközéssel kell megállapítanom, hogy mennyi izgató politikummal igyekeznek megteliteni a nemzet közvéleményét tel­jesen felesleges módon. Vájjon nincs nekünk nagyobb dolgunk annál, hogy egyes politikai kérdések, a melyek nem fontosak a nemzet aspirációi szempont­jából, folyton újra megfőzessenek, hogy azok izgassák az embereket és magyart magyarral szembeállítsanak ? Kell ez nekünk? A jövőt kell magunk részére kitiporni! Saját holnapunkat ma kell ki­munkálni, nemzetünknek a következő ezerévet! Nem magunknak, a nemzetnek, mely örökké él. Jómódra akar kapni a nemzet, mert minél gazdagabb, annál erősebb, annál jobban félnek tőlünk és kívánhatjuk, hogy süvegelje megamagyart, mind a német, mind a tót! Nekünk békes­ség, kenyér és munka kell! Értsék meg ezt a politikai berkek felelős vezérei, akár pirosra, akár vörösre, akár rózsa­színűre van mázolva annak a berkeknek a kerítése. A nemzetnek nyugalomra van szüksége és nem cselekednek a nemzet mentalitásával és történelmi akaratával egyező módon, ha nemzetet folyton izgat­ják és széttépni iparkodnak. — Rossz polgár az, a ki csak magát nézi és nem a nemzet nagy egyetemes­ségét. Legyen ellenzék, szükség van ellen­zéki kritikára, de nem mérgező politikai anyagra. A nemzet milliói nem törődnek az­zal, a mit néhány politikus, vagy újság újra és újra felmelegit. A nemzetnek kenyér kell, munka és előrehaladás, az, hogy meg tudjon gazdagodni. Minél gazdagabb egy nemzet, annál erősebb és minél erő sebb, annál nagyobb a tekintélye. Mit remélhetnek tőlünk elszakított testvéreink, ha idetekintve, veszekedést látnak. Ne uszítson senki sem tehát magyart magyar ellen, ne uszítson senki fajtákat és fele kezeteket. Ha a jó Isten eltűrte, hogy rossz ember is legyen a jó emberek között, i van-e nekem jogom levágnom valakinek a fejét, mert őt rossz embernek gondolom. Ha az Isten sok évszázadon keresztül megtűrte a zsidót a nemzet közösségében, van-e nekem jogom őket kizárnom onnan ? Ha a jó Isten eltűri, hogy legyenek kisebb­ségek a nagy nemzetek között elkeve­redve, kelthetek-e én visszavonást, ellen­tétet ezek között? Rossz útra téved az, a ki a nemzet egysége, nyugalma és e szerint a nemzet jövőjére okvetetlenül szükséges munka, nyugalom ellen bár­miben vétkezik. Vannak javak, a melyek nemcsak népszerűek, hanem súlyos tartalmúak is. Folytonosan keresztény politikát sürget­nek. Rendben vnn! Én sem mondtam mást soha; nem azért, mert a katolikus egyház reverendáját viselem, hanem azért, mert ez a meggyőződésem. A nemzet túlnyomó nagy többségében keresztény, katolikus, 400 év óta pedig egy részében protestáns. Tehát igenis keresztény politika kell. De ez nem abban nyilvánul meg, hogy botot fogok arra, a ki nem keresztény, de ugyanannyi idő óta dolgozik ebben az országban. Rossz keresztény az, a ki ki akarja magát szakítani a nemzetből a nem- keresztény becsületes polgárokat, — mint ahogy rossz politikus az a zsidó, a ki el­különíti magát a nemzet nagy ideáljaitól és aspirációitól azért, mert neki a vallása, vagy mint egyesek mondják: a fajtája zsidó. A ki nem tud jó magyar ember lenni, mindegy, megkereszteltéke e, vagy körülmetélték, azt kivetem lelkemből. Most már be akarta fejezni a kiváló szónok jó félórás beszédét, de nem en­gedték. — Egy kis rést mutattam, beláttak a lelkűnkbe, folytatta hát, mire építünk, fára, vasra, (nagy taps) bronzra-e ? Meg­mutattam azt a kis törékeny embert, Bethlen Istvánt, ki egy nagy tüzet gyújtott a lelkekben, a hit tüzét a nemzetben, a külföldben, kinek tucatjával fogják az országban elmúlása után a szobrokat állítani! Úgy beszélek hozzátok váci test­vérek, hogy ne késő dicséreteket zengjetek Bethlen Istvánnak, ha­nem teljesítsétek kívánságát, vá­lasszátok meg neki munkatársul Szabókyt, kinek nem perdül ajkáról szavaknak gyöngyös virága, de a mit mond, az bronzra van építve és szemein keresztül a világosság tüze, a nemzet igazi boldo- gitása árad, mert Bethlen, Búd, Szabóky lelkűket a nemzetért akarják adni! Vass József miniszter végül felhívta a választókat, hogy lelkiismereti meggyőző­désük szerint éljenek szavazati jogukkal. Ha valakinek lelkiismerete azt diktálja, hogy a haza érdekében helyesebb, ha az ellenjelöltre szavaz, akkor kötelessége arra szavaznia. De ez áll fordítva is. El­mondja, hogy kispap korában Rómában polgármestert választottak és gazdájukat jól instruálták, hova szavazzon. Még sem úgy szavazott. Kérdezték, hogyan történ­hetett ? — Az a félliter bor, kis makaróni és a féllira! Ki tud ezeknek ellenállni! — Ez Olaszországban volt, de ne is Igyál KA THREINER-f KNEIPP malátakávét Finom, pompás ízű ital reggelihez és uzsonnához

Next

/
Oldalképek
Tartalom