Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-10-02 / 76. szám
2 MI LBÍZ 14 HÉTEN! OKTOBER 2 Hfl A. 17. Orzőa. -- Prot. B. 16. Petra ■ w» Nap k. 5 ó. 59 p. nyug. 17 ó. 40 p. Nyitva a városi népkönyvtár d. e. 10—12-ig Siketnémaintézet 125 éves fennállásának jubileuma Szeretet egyesület bazárja a Karolinában VSE-VTE bajnoki mérkőzése a pokoli pályán VÁC szüreti mulatsága Hliniczkynél Nyitva a Városi gyógyszertár 3. H. Kandid vt. — Prot: Helga Szeretet egyesület bazárja a Karolinában 4. K« Assisi sz. Ferenc. — Prot: Ferenc 5, Sz. Piacid vt. — Prot: Aurél 8. Cs. Brúnó hv. — Prot: Brúnó 1. P. Olv. B. A. Prot: Amália 8. Sz. Magy. N. A. - Prot: Etelka Hold k. 16 ó 50 p. nyug. 2 ó. 20 p. ünnepét üli a megalapításának. A szokottnál hangosabb tehát s tőként forgalmasabb ma kívül belül a nagy „némaház“. A tágabb értelembevett „örömszülők“ nagy sokasága jött el távoli helyekről is, hogy együtt örvendjen és ünnepeljen a legjótékonyabb intézetek egyikével. Nem maradtak, el az ünnepélyről az intézetből már régebben kikerült, önálló siketnémák sem, kik a hálás vissza- • emlékezésnek mindenkor kellemes érzésével vesznek részt az intézet minden örömében. A kollégiális viszony kapcsán megjelentek a többi siketnéma-intézet tanárai is, hogy díszközgyűlés keretében áldozzanak e napon a Cházár-serleggel az intézet halhatatlan nevű kezdeményezőjének, Cházár András emlékének. Emeli az ünnepély jelentőségét és gazdagítja tartalmát az a megtisztelés is, hogy Anglia, Német- és Svédország siketnéma tanáraiból jelentős számmal jöttek el kollégáink, hogy közvetlen tanúi és szószólói lehessenek hazájukban — egyebek között — főként a magyar siketnéma- oktatás állapotának. A legdíszesebb nyomatékot, koronáját azonban az adja meg a jubileumi ünnepségnek, hogy megjelenik ezen az intézet legfőbb hatóságának képviselője is, körülvéve hivatali kíséretétől, továbbá a városi és megyei társadalom szine-javától, valamint az érdeklődőknek nagy sokaságától, a kiknek némelyike talán még egy emberéleten át sem fordult meg az intézet munkaműhelyeiben. Pedig ez a különösen kulturhivatású intézet méltó a megtekintésre és megismerésre. Sajnos! Itt csak röviden és csak általánosságban szólhatunk róla. Akkor keletkezett ez az intézet, mikor a 18. és 19. század ölelkezése a magyar nemzet fiaiban is felébresztette a szükségképeni haladás eszméjét. Az akkori hazafiak jobbjainak minden szavát, Írását, tettét lelkesedés, buzgalom és az a magasabban szárnyaló szellem irányította, vezette, mely országos hatású kultúrintézmények létesítésével kívánta az elmaradt Magyarországot a nyugati államok sorába versenytársul beállítani. A nemzeti nagyobb alkotásoknak e humánus szellemű korában jött létre — hogy másokat ne említsünk — a keszthelyi Georgikon, a Széchényi féle nemzeti múzeum és a siketnémák váci intézete is. Háborús villongások, fegyvercsörgések között született a váci siketnéma-intézet, VÁCI HÍRLAP mint ahogy a háború teremti meg a sebeket gyógyító legbékésebb irgalmas intézményeket is. Háború és a siketnémák intézete ! Úgy kínálkozik az összehasonlításra! A háború harcos hősöket termel, a siketnémák intézete békés polgárokat nevel; az sebeket ejt, fájdalomkönnyeket ont, — ez balzsamirt ad a szótalanság ellen és örömkönnyet fakaszt a szülő szemében; az életet öl gondolkozás nélkül és gyorsan, — ez életet ment s habár lassan, de új életet formál szerető odaadással. A háború örökre elnémítja az épet, az egészségest is, — a siketnémák háza szólásra bírja a fogyatékos érzékű némát is. A hazáért önfeledten pillanatok alatt meghalni szép és dicső dolog, — szerencsétlen embertársaink üdvéért a siketnémák tanárának egy életen át ugyancsak önfeledten verejtékeznie szintén nem lekicsinylendő élet- áldozás. Hogy mi folyik az ily néma falakon belül, bizony csak sejtik némelyek, de tudni még ennél is csak kevesebben tudják. Aranyigazságokként kiformálódott századosközmondásainknak némelyike mintha hitelét vesztette volna már. A néma gyermeknek már nemcsak az anyja, de környezete is megérti a szavát. S a ki eddig, mint a társadalomból számkivetett társtalan lény a durva lelkű néptömeg szemében gúny tárgya s lelketlen tréfáinak kíméletlen céltáblája volt, az ma kicsiszolt elméje, pallérozott erköicse, megszólaló ajka s ezerügyes keze révén a művelt társadalomba visszabeillesztett, kiművelt, öntudatos és hasznothajtó polgára az államnak. Ebben csúcsosodik ki a siketnémák váci intézetének egyik legnagyobb jelentősége, a mely intézet 125 év alatt ezrekremenő ifjú életet mentett meg az elállatiasodás- tól s tett a nemzeti kultúra részesévé és az álladalom fentartó tagjává. S ha még ehhez hozzávesszük, hogy neveltjeinknek néhány kiválóbbja a további képzés és önképzés által a szellemi életnek oly magas fokára is felemelkedett, hogy irók, költők, festők és szobrászok színvonalán áll, — nekünk is felette nagy gyönyörűségünkre van ennek felemlegetése. E kultúra sugarai Vác városából indultak ki, innen melegítenek és fénylenek 125 év óta szerteszét. Áldásos hatásukat érzik az ország legkülönbözőbb részein s némi fényüket a külföldön, sőt a tengereken túl is észrevették. Ez erkölcsi vagyonszaporulatot Vác városa öntudattal, — hogy ne mondjam: némi büszkeség érzetével, — veheti tudomásul. Hazánkban a váci siketnéma-intézet lévén az első, ennek eszmegyökeréből fakadtak ki később a többi siketnéma-inté- zetek is, — nem egy esetben ennek anyagi támogatásával. Méltó tehát az anyaintézet elnevezésére. 15 újabb önálló siketnéma iskola, aztán 2 foglalkoztató intézet s több kisdedovó intézmény hirdeti tetteivel a váci anyaintézettől sarjadzott kultúráját. E jubiláris ünnepség napján a nagyközönségnek tájékoztatására s magunknak is némi megerősítésére jól esik azt is megemlítenünk, hogy a magyar siketnéma- oktatás eredményei az arány mértékével mérve lépést tartanak a gazdag, hatalmas, művelt külföld dicsőséges és dicsérhető tényeivel. Ugyanis a világ első siketnéma-intézete után, mely Párisban 1770-ben keletkezett, 32 év múlva már megnyílt Vácott az első magyar s. néma-intézet, mellyel a sorban 10-ké lettünk. Az intézet 100 éves emlékünnepélye táján pedig a 16-ra növekedett tanintézettel és a két foglalkoztatóval az arányszámot a magyar nimbusz javára észrevehetően megjobbitottuk. A belterjes fejlődés köréből is tudnánk meggyőző adatokat felsorolni, de erről, minthogy belső szakdolog, ne essék itt szó. Közben — fájdalom! — az erőszak elkerítette tőlünk a szépen kifejlett s már majdnem mind saját házában működött pozsonyi, körmöcbányai, jolsvai, ungvári, kolozsvári, temesvári és aradi intézeteinket és ör-ökiiukbe a tájékozatlanságnak és szakértelemhiánynak pogánysága ült belé — nagy garral és mosolytkeltő ural- kodhatnáms ággal. Még e szép napon sem lehet tehát teljes az örömünk, mert az anyaintézetnek 8 szép lánya nem jelenhetik meg az anyának e mai nagylakodalmán. Külföldről szép számmal jött jó szándékú, kedves kartársbarátaink ! Szakértő szemetekkel, rövid itt tartózkodástok ideje alatt is bizonnyal meglátjátok nagyjából nemcsak a hiányt, de a meglevő jót is a körünkben. Vigyétek el jó emlékét itt tartózkodástoknak és lehetőleg azt a tapasztalatot is, hogy éi itt a Kárpátok medencéjében egy ezer éves nemzet, melynek népe s talpra esett egységes kis országa olyan, mint egy gránát alma: figyelemre méltó. Ez a gránát alma gömbölydeden formás, nézd meg a térképet! Próbáld majd felvágni, — kemény héjra találsz, — akár a Kárpátok, avagy a magyar faj! De hogyha íelmetszéd, szinpompás belseje s életerős magvat sokat találsz benne. Ismerd meg a magyart belülről is mélyen: lelke arany szivét megláthatod menten. A fajtája nem nagy, ám szemében tűz ég s lelke nagy dolgokra készen áll és erős. Értelme világos, beszédje magyaráz, szólása zamatos, szive a száján van : magyarul s magyarán mondja amit akar. Egyenes karakter. lm e tulajdonok tették őt itt úrrá a Kárpátok alján. Sohsem cigánykodott, orozva sem rabolt s nem is ólálkodott — alkalomadtán sem. Űr s nemes volt mindig. Ezer éve él itt s mindig csak félkézzel foghatta ekéjét, mert a másikával kelet barbársága s pusztítása ellen védelmezte magát s védte a nyugatot. Isten csodája, hogy úgy vagyunk, mint vagyunk. A nagy harcok harcát kiálltuk nemzetül. De mi erényünk volt, egyszersmind vesztünk lön: hiszékeny, egyenes szivünket, lelkünket megejté az Ármány. Csonka, bénák lettünk. Mondjátok el otthon boldog hazátokban: Sir az egyik szemünk, a másik könyezik. Oh, de ne szánjatok ! Szánandó nem lehet, kiben erő s hit van. Inkább segéljetek. Gránátalma vagyunk — termés szimbóluma — életerős maggal. Ki io£ ez még kelni s élni fog a magyar, mert akarunk élni! Üzletének forgalmát növeli, ha hirdet a VÁCI HÍRLAPBAN
