Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-09-18 / 72. szám
72. szám. 'iác, 1927 szeptember 18. Ara 16 fillér. 41 -ik évfolyam. VÁCI HÍRLAP P©'I?I5js? és társadalmi hefiiap, megjelenik hetenkinü kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. Felelős szerkeszt© és lapíulajdonos Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. DERCSÉI4YI DEZSŐ Egyes szám ára.............................— P 16 fill. jj Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (fparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyiltfiér milliméter soronkint díjszabás szerint »Nem a vagyon, a szerencse, hanem a becsület, szorgalom, munka teszik az embert nagygyá!« Vác város polgársága nagy külső diszszel, szívből jövő, meleg ünnepléssel adta át a díszpolgári oklevelet hűséges fiának, Preszly Elemer dr. Pestvármegye főispánjának Ilyet még nem látott az uj közgyűlési terem, a mire különben ma még a váci szem sem ismer rá. Minden falánál délszaki növények, melyeket a város színei fonnak át, vagy kötnek össze. Igen Ízléses az elnöki emelvény, melynek oldalán babér- koszorúkban a piros-kék szin fut, valamint a karzat díszítése az örökzölddel. Már az ősi kapubejáratnál kezdődik a díszítés, a hova diszőrséget állított a rendőr- kapitányság. A kiváncsiak százai fogják , körül az érkező meghívottakat, találgatják, kik jöttek idegenből. A díszes karzat teher- próbát állt ki: bár jegyeket adtak előre, hogy a zsúfoltságot elkerüljék, többen már nem fértek rá. Különösen sok szép hölgy érdeklődött a ritka esemény iránt. A terem félkörre állított székeihez gyorsegymásutánban érkeztek a váci hivatalok, testületek képviselői. Kellemes diatást váltott ki, hogy Cserba Elemér polgármester vezetése alatt Schwarcz Gusztáv pápai prelátus és Wágner Manó kormányfőtanácsos, mint Rákospalota küldöttsége, Vedres Béla esperes, Pestújhely képviselője jelentek meg. Ott voltak a meghívottak között: Sza- bóky Alajos orsz. képviselő, Éder Kálmán járásbirósági elnök, Rusztek Lajos fegyintézet! igazgató, Gombos Antal gimnáziumi igazgató, Horváth Elemér szemináriumi kormányzó, Gáli József hadiárvaházi igazgató, Papp Gyula Szilágyi-árvaházi igazgató, Horváth János főszolgabiró, Winkler Rezső máv. osztálymérnökségfőnöke, Nagy Péter siketnéma-intézeti igazgató, Kondra Mihály és Vatter Ferenc siketnéma foglalkoztatók igazgatói, Dawey Ernő, a Kodak Ltd igazgatója, Dede Károly állomásíőnök, Derzsy Andor munkásbiztositó igazgatója, Panajoth-Fejér Gyula államrendőrség főnöke, Szőke Andor alezredes, Hitzigráth í Lajos Horganyhengermű vezérigazgatója, j Oelsner János a szövőgyár igazgatója, j Budinszky Jenő a Bódenlósz gyár igaz- i gatója, Szőnyi László a hengermalom igazgatója, Szabó Laurusz irgalmasrendi házfőnök, Szakácsy Sándor posta és táviró főnök, Bittera Kálmán fűtőházi főnök, Schiller Henrik adóhivatali főtanácsos, vitéz Keresztes Béla a vitézi rend hadnagya, Szűcs István h. államtitkár, Frak- nóri Tibor postáig, főtanácsos, Jakabfíy Kálmán postatitkár, a váci diákszövetség küldöttsége és még igen számosán, kik nek neveit nem soroljuk fel, mert a disz- gyűlésen mint városi képviselők is jelen voltak. A terem fenn és lenn már zsúfolt, megjelenik Hanauer püspökünk teljes diszben, az emelvényen Krakker Kálmán polgár- mester a tanács tagjaival és áhitatos csendben felhangzik a magyar Hiszekegy. Majd kijelöli Podhorányi József vezetése alatt álló küldöttséget, mely az ünnepelt főispánért ment. A délszaki növények alatt elfoglalják helyüket Preszly Elemér hozzátartozói, kisvártatva hatalmas, percekig tartó éljen és taps : a főispán megjelent a közgyűlési terem küszöbén és családja körében foglal helyet. A polgármester újra szól: — Ez év május havának 19-ik napján a képviselőtestület nem hivatalos ügyek elintézésére, hanem a lelkekben élő közóhaj megDyilvánitására jött össze, hogy magáévá tegyen egy indítványt s határozattá emeljen egy javaslatot s e ténykedésével megtisztelvén önmagát, egyhangú nagy lelkesedéssel díszpolgárává válassza a szeretet s jóság emberét, dr. Preszly Elemér főispán urunkat. E határozat a rügyfakasztó magyar tavasznak volt gyönyörű virága s ime most a métabús ősz gyümölcstermelő ereje a ta- ! vaszi virágot élő valósággá tette. A szürke hétköznap robotja ma pár órára megszakad, zászlót lenget a szél s mi ünneplő öltözetben, ünnepi lélekkel jöttünk össze a megbecsülő szeretet, a mindig erősbülő tisztelet látható jelének, a díszpolgári oklevélnek külsőségekben is méltó keretek között való átadására. Üdvözli a nagy vendégsereget és felkéri a püspök urat, hogy „elválaszthatatlan szeretetünk zálogát“, a díszpolgári oklevelet adja át. Babér között ott nyugszik Végh Gusztáv remekbe készült munkája, a főpap eléje áll, úgy, hogy szemközt van az ünneplőkkel és a főispánnal is és mély csendben szól: Méltóságos Főispán úr! Vác város közönsége méltóságodat akkor, a mikor a közszolgálat érdemei vá rosunkból elszólitották, hogy az a kötelék, a mely a múltban hozzánk fűzte, el ne szakadjon, hanem még szorosabbra fűződjék : díszpolgárává választotta. A diszpolgárság a legnagyobb kitüntetés, a mit a polgár a polgárnak adhat. A polgárság a régi világban is nagy becsben állott, hiszen annak a megszerzése nehéz feltételekhez volt kötve, mert az a közszabadságok összességét jelentette. Szent Pál apostol életében olvassuk, hogy ő is nagy súlyt helyezett arra, hogy római polgár. Csodálkozva nézett a római tribün arra a beteges vándortanitóra, mert mig ő csak sok pénzen tudta a római polgárságot megszerezni, szent Pál elmondhatta, hogy „Ego natus sum civis Rom anus" én születésemnél fogva római polgár vagyok. Ma a diszpolgárság az, a mi egyes kiválóságoknak díszt, fényt szerez. Es mig régerite a polgárjog, ma a diszpolgárság van érdemekhez kötve. Ma, a mikor pénzen igen sok kitüntetést meg lehet szerezni, erre a polcra csak érdemekkel lehet feljutni. Különbözők azok az érdemek, a melyeknek jutalma a diszpolgárság. Egyszer történelmi nagyságokat, máskor államférfiakat, a. kik az állam, a közösség- javára vannak, nagy mecénásokat, vagy idegenbe szakadt kiváló hazafiakat tüntetnek ki vele. A mi mai ünnepünknek egészen más a hangulata, ez egy meleg családi ünnep. Ez nem szól a politikusnak, dacára annak, bogy méltóságodat sokan politikai vezérnek is tekintik, nem szól a főispánnak sem, bár a főispánná létei is elég cim lenne erre. Ez jutalma és jele annak a ragaszkodásnak és hűségnek, a mit Vác város polgárságából kiváltott, a melyben egész életét eltöltötte, mikor munkásságának jórészét városa javára szentelte még magas hivatali méltóságában is magát mindig vácinak vallotta. Méltóságodat Vác nem számíthatja szülöttei közé, de leszámítva a néhány gyer- ! mekévet, egész életét Vácon töltötte. Itt I tanult, itt alapított családot, itt folytatott tevékenységet, a város polgárainak bizalma küldötte a törvényhozás termébe. Mikor a háború kitört, a haza iránt való kötelességének, mint századparancsnok tett eleget s mikor betegsége miatt hazatért, mint népgondozó kormánybiztosnak jótékony, áldásos működését érezte mindenki. A forradalom és a kommunizmus után visszatért a munkához, de sohasem használta fel hatalmát arra, hogy ellenfelein bosszút álljon. Mint főispán is sokáig közöttünk tartózkodott és csak a legutolsó időben volt kénytelen lakását Budapestre áttenni. Vác város fiának fogadta és mint fogadott fiú oly szeretetet tanúsított a város iránt, bogy most a polgárság a legnagyobb kitüntetésben részesítette. Ez az oklevél szolgáljon okulásul a város ifjúságának arra, hogy nem a nagy vagyon, a szerencse, hanem a becsület, szorgalom, munka teszik az embert naggyá. Ez az oklevél mandátum, a melyet nem előzött meg korteskedés és nem követ petició. Nem ad hatalmat, hanem csak szeretetet és csak szeretetet kiván azon város iránt, a melynek polgárai azt ily nagy szeretettel ajándékozzák. X mikor ezt a díszpolgári oklevelet átnyújtom, a polgárságnak azon őszinte óhajával teszem, hogy a jó Isten méltóságodat boldogságban még sokáig éltesse. A főpásztor beszédét gyakran szakította félbe a helyeslés, nem egyszer tört ki taps, mely végén zúgva hömpölygőit és részt vett benne a karzat közönsége is. Ilyen tapsorkánt sem hallott még a díszbe bontott hatalmas terem, mikor Preszly Elemér főispán felállott és Sátható mély megindultsággal beszélni kezdett: Sokkal nagyobb ünnepnek tartom a magam szempontjából a mai napot, semhogy ünnepi frázisokkal akarjak érzelmeimnek kifejezést adni, hanem ehelyett őszinte szavakkal fogom örömömet és hálámat tolmácsolni. Első szavam a jó Istennek szól, a ki elhalmozott kegyelmével. Adott nekem jó szülőket, megértő hitvest, boldog családi otthont, mely az élet küzdelmeiben leg4
