Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-08-31 / 67. szám
Ára 16 fillér, 41 -ik évfolyam. 67. szám. Vác, 1927 augusztus 31. * Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám ára ........................... 3 P 60 fill. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos 4 P 80 fill. DERCSÉNY! DEZSŐ — P 16 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint Deákvár A MÁV. nem akar felüljárót építeni — Lesz-e vízvezeték Deákváron ? Maholnap 30 esztendeje lesz annak, hogy Bauer Mihály, gimnáziumunk egykori rajztanára vérmes reményekkel eltelve parcellázni kezdte a mostani Deák- várat. Utakat csinált, vízvezetéket épitett, házakat, telkeket kinált potom áron, prospektusokkal árasztotta el az egész országot. És akadt is egy-két merész vállalkozásit úr, a ki magyarosan szólva belevágott a telekvételbe, sőt a mi még merészebb volt, belement a házépítésbe. Mennyi nehézséggel, gúnnyal, rosszakarattal kellett kiizködni ezeknek az úttörőknek, azt csak az tudja, a ki kezdettől fogva végig szenvedte azokat az elkeseredett harcokat. Nem csoda hát, hogy sokan elkedvetlenedtek, feladták a harcot, otthagyták Deákvárt. Hogyne! Hisz oda rendes út nem vezetett, világítás nem volt, a közbiztonságot a kutyák végezték, iskola, bolt, posta, ezek ott ismeretlen fogalmak voltak. Onnan bizony rövidesen elmenekült a kevésbé kitartó, szidva a várost, a Bauert, a vasutat. Bárhogy is fájlalta az ottani levegőt, a szép fekvést és a pompás vizet adó vízvezetéket. Mert Deákvár e tekintetben megelőzte Vácot. Vízvezetéke volt, a melyik rei.desen működött, fürdőszobás lakás csak Deákváron volt. De közbejött a háború. A vele járó általános lerombolásnak áldozatul esett a deákvári vízvezeték is. A sok baj mellett még a vízhiány is keserítette a deákváriak életét. Az adó, az meg a rendes volt, pótadó úgy, mint Vácon. Ellenértékűi semmi. Bajainkban hiába fordultunk az akkori hatóságokhoz, teljes közöny, antipatia, sőt rosszakarat planétájában folyt le az akkori életünk. Boldog volt, a ki akkor megszabadulhatott házától, telkétől. Az előrelátó elfogulatlan elmék már kezdetben belátták, hogy Deákvár létesítése a városfejlesztés szempontjából egy rendkívüli fontos esemény, megérdemli, hogy vele a legkomolyabban foglalkozzanak. Ám soká nem tudott felülkerekedni ez a vélekedés s a mit az akkori emberek nem éreztek meg, nem akartak megvalósítani, megérlelte azt az idő, a természetes fejlődés és haladás, de főkép az újabb kor modern embereinek segítő és megértő munkája. Az egykor kigúnyolt, lesajnált Deákvár ma már 90 lakóháznál többet számlál, van 3 tanerős állami iskolája, óvodája ezidén lesz készen, sőt még 3 boltja is van! Krakker Kálmán dr. polgármester személyes érdeme, hogy van villanyvilágítása és az állami iskola s az ovoda nélküle nehezen lett volna ott. Az ő polgármestersége egy uj irányt jelent a deákváriaknak is, megtalálták benne a I megértő, előre látó elmét, a segítő kezet, melyet évtizedeken át hiába vártak. Deákvár egy nagyjelentőségű kérdésében, a vasúti felüljáró dolgában is segítségére volt Deákvárnak. Nem rajta múlt, hogy a Máv. mereven elzárkózik ez elől, — mint minden váci’ dolog elől — s a vasúti aluljárót, mint nem a Máv. érdekét szolgáló dolgot elutasította. Mintha ez csak Deákvár érdeke lenne. De sokat lehetne Írni erről! Évtizedes, mondhatni évszázados tes- pedés, letargia után Vác rohamos fejlődésnek indult. Épül, szépül, tisztul, bővül. Fejlődésének természetes iránya csak merre lehetséges ? Hosszában ? Hisz hazánk egyik leghosszabb városa Vác! . . . A Duna felé sem bővülhetvén, csak szé- lesedési irányban terjeszkedhetik túl a vasúton Deákvár felé. Ebben az irányban van a város centruma, itt az állomás. Ha nézzük az egyes városok fejlődését, mindenütt azt látjuk, hogy az állomás felé irányul az építkezés, e körül élénkül a városi élet. A vásártér maholnap beépül, merre terjeszkedjen hát ezután a város ? És itt lép előtérbe Deákvár és az előtte levő terület, mint fontos városfejlesztési tényező. A város közepének a folytatása lehetne, jó levegő után vágyók pormentes üdülő helye ... ha jobban lehetne megközelíteni. Itt vétkezik nagyot a Máv. a közérdek és Vác ellen, a mikor gátat emel vasúti sínekkel a fejlődés elé s nem akarja megcsinálni a felüljárót. De miért csinált kettőt, vagy hármat Sződnek, Gödnek ? Itt a városnak kell sarkára állani s kimutatni, hogy e felüljáró elsőrendű közérdek, nem magánérdek. Deákvár fejlesztése és az arrafelé való terjeszkedés ellen egy meglepő argumentum hangzott el egy olyan oldalról, a honnan azt legkevésbé lehetett várni. Azt mondja az az úr — a közegészség egyik őre — hogy nem érdeke Vácnak akifelé való terjeszkedés, mert ez az adminisztrációt nehezíti, épüljenek be előbb a meglevő telkek. Ejnye, ejnye! Hát az egészség? Hol van Vácnak egy igazán pormentes zuga? Hát hol lehetne megvalósítani az ideális külön álló kertes lakó házakat, mint arrafelé ? Vácon zárt, városi építkezés van, nemhogy lehetetlenné, de minden úton, módon lehetővé kell tenni a kertes építkezéseket. Hisz ha valaki, kivált a ki még nem volt Deákváron, oda kerül, meglepődve állapítja meg, hogy itt, a város közelében egy pompás magaslati hely van, védve a portól, szépen fásitva, (de kár volt villanyvilágítás bevezetésekor ezt a sok szép fát kivágni, másutt ezt jobban csinálták.) Mi lehetne most Deákvár, ha azt annak idején felkarolják, fejlesztik, úgy, a mint azt megérdemelte volna ? Itt, a főváros közelében, könnyen megközelíthető helyen egy uj városrész alakulhatott volna. De olyan felfogás mellett, a mikor csak azt nézték, micsoda pillanatnyi haszna, vagy kára van ebből, vagy abból a városnak, bizony nem csoda, ha csak most kezd életre kelni Deákvár s felismerték fejlesztésének szükségességét. Deákvár fejlődésének három feltétele van: a villanyvilágítás, az út és a viz. A villany már készen van, (igaz, hogy a lakók telkenként befizették a hozzájárulást) az út, a felüljáró dolgaiban sem nyugszanak meg a deákváriak s a város sem és az a sok érdekelt, a kit a vasúti kerítés elzár a világ elől. A harmadik kérdés, a mi óriási fontosságú a fejlődés szempontjából, a viz kérdése. Deákvár területén egyetlen közkút nincs. Vannak magán kutak, a kiknek ez nincs, vagy hordóval hozatnak vizet, vagy a szomszédok jószívűségére vannak utalva ideig-óráig. A régi vízvezeték megszűnt, elromlott, elkopott, hasznavehetetlen. A városi vízvezeték íőtartánya Deákváron lesz. Már csinálják is. Egy hihetetlen és igen nagy nyugtalanságot keltő hir van most elterjedve Deákváron. Azt rebesgetik, hogy Deákvár nem részesül vízvezetékben. Hogy nincs is tervbe véve és ha be is vennék, Deákvárnak ezt külön meg kell fizetnie. Oly nevetséges, oly hihetetlen ez a hir, hogy nem is foglalkoznánk véle, ha innen is, onnan is aggodalmaskodó szavakat nem hallanánk. Nekünk többszörösen megígérték a legilletékesebb helyről, hogy Deákvár is kap vizet a városi vezetékből, annál feltűnőbb hát, hogy felmerülhet ez a gondolat. Képtelenség, hogy ott, ahol a víztorony, áll, annak közvetlen közelében ne legyen vízszolgáltatás ? A mi erősségünk, a polgármester határozott ígérete, a mit ő Ígért, azt be is tartotta, megígérte az iskolát, meglett, megígérte, megcsináltatta a villanyt, megígérte a vízvezetéket, tehát meg is lesz Nem tudjuk, kinek mi érdeke fűződik ily hírek terjesztéséhez, kár vele izgatni a kedélyeket. És megcsináljuk a várossal egyet- értőleg mindazt, a mi nekünk is jó és a köznek is jó. A felüljáró és az út ügyét is napirenden tartjuk, befolyásának súlyával segít ebben a polgármester úr, majd az ő nevéhez fog fűződni a városfejlesztésnek egy beláthatatlanul nagy perspektívája, a melynek három feltételét ő választotta meg: a villanyt, az utat, a vizet. B evisszülí üzletébe a vevőt, őa tfirüetését a váci Hinc/ivn/iN jhö^u Szombaton megnyílik a Városé Filmszínház
