Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-08-24 / 65. szám
Ära 16 fillér 41 -ik évfolyam. 65. szám. Vác, 1927 augusztus 2 4. * VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenként kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . Vidéken egy negyedévre . . Egyes szám ára ........................... I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felelős szerkesztő és iaptuiajdonos Cssky-ui 4 sz. (iparudvar). Telefon 17. DEHCSÉNY8 DEZSŐ Hirdetések és nyilttér milliméter soronkinl ! díjszabás szerint A fejlődő Vác jövője i. (K) A közelmúlt napokban egy előkelő fővárosi tisztviselő járt városunkban s együtt járkálván vele, mutogattam neki Vác legújabb alkotásait; csodálkozva látta azt a haladást, mely az utolsó évek alatt itt tapasztalható és amikor bevégeztük kör- sétánkat, ezt a kritikát adta le Vácról: bevallom, hogy én eddig nem igen ismertem Vácot, nem mintha nem érdeklődtem volna szomszéd városunk iránt, hanem mert a mikor keresztülmentem Vácon autón, vagy vasúton, avagy hajón bejöttem ide, olyan impressziókat nyertem Vácról, hogy nem nagyon volt kívánatos az érdeklődés. Vácnak legnagyobb baja volt, hogy a mi szép van benne, az el van dugva, a mi rút és kevésbé tetszetős, az pedig valósággal auzlágba van rakva az idegenből jövő elé ; a vasútról bejövei ott volt a por- tenger és a régi „sáros utca", minden visszataszító rútságaival; a MFTR hajóállomásnál ott volt a balkáni rendezetlenség és az Eszterbázy utca rabvallató kövezése; a DDFG hajóállomásnál ott éktelenkedett a leégett magtár és a Petróczy-utca ma is meglevő szörnyűséges kövezése. Ha ezeket meglátta az utas, nem volt a továbbiakra kiváncsi. Hála Istennek, és városunk vezetőségének, ezeknek nagyrésze már megszűnt és ha egy év múlva bejön hozzánk az idegen, a legszebb benyomásokkal fog belépni. Akarjuk hinni, hogy a vízvezeték után nyomban következni fog a csatornázás; mert hiú ábránd azt képzelni, hogy a vízvezetékkel meg van oldva Vác közegészség-ügye; szó se róla, hogy ez igen nagy lépés; de vízvezeték csatornázás nélkül el sem képzelhető és az egész vízvezetéki akció feleértékűvé fog válni, ha ezzel karöltve, vele egyidőben nem készül el a kanalizáció. Ugyan kérem micsoda lehetetlen helyzetet fog teremteni a vízvezeték, ha az onnét kapott viz ezután is csak a nyitott kanálisokban fog lefolyni, terjesztvén a bűzt, bacillusokat, a betegségnek melegágyát és okozóit. Tisztában vagyok azzal, hogy Vác csak kölcsönből épitkezhetik; de ma már olyan előnyös kölcsönök kínálkoznak, hogy ez a pénzügyi része a dolognak nem okoz nehézséget. Siet ünk kellene a kanalizációval, hogy a földmunkálatokon egy csapással essünk túl s ne kelljen Vác lakosságának éveken át árkokat ugrálni és a közlekedésnek megbénulni a munkálaUalatt. Meg vagyok győződve arról, hogy széles látókörű polgármesterünk sok álmatlan éjszakán töri a fejét, miként tudná legjobban megoldani a csatornázás kérdését. Ne féljen tőle ; képviselőtestületünk a mily nagy megértéssel fogadta a vízvezeték problémáját, ép olyan megértéssel fogja a csa- : tornázást is elfogadni; elvégre a főváros közelében vagyunk, haladni kívánunk és ; Vácnak bájos fekvése, gyönyörű vidéke megérdemli, hogy ebből a városból a fő- | városnak egy keresve keresett nyaraló i és üdülő külvárosa legyen, a hová, mint j a bécsiek Bádenbe, a berliniek Potsdámba, a müncheniek Nimphenburgba, tóduljanak. Van folyónk, két-három bájos szigetünk, vannak hegyeink, erdeink, kitűnő levegőnk, az isteni Gondviselés elhalmozott minket itt a természetnek minden bűbájával, adjuk ezekhez az emberi szorgalomnak és élelmességnek kultúráját és Vác egyike lesz hazánk legszebb városának. Jövőbelátó városi politikát keli csinálnunk; nem szabad megijednünk a befektetésektől, melyek megtérülnek nekünk, ha nekünk nem, fiainknak és utódainknak ; ilyen befektetés a csatornázás, mely elsőrangú parancsoló szükséglet városrendezési, esztétikai, benépesitési és egészségi szempontokból. (A kanalizálás kérdése, a mint azt vasárnapi vezércikkünk igazolja, már megoldást nyert, mert a vízvezeték elkészülte után azonnal megkezdik építését. Szerk.) Figyelmébe ajánlom városunk bölcs vezetőségének, hogy az újabb városrendezési munkálatoknál helyezzenek nagyobb súlyt, mint eddig, a közterekre és a város belterületén alakítandó ligetekre. Ma városunknak sétánya nincsen. Az egyetlen ilyen sétánynak nevezhető hely a Duna- part; de bent a városban nem található semmiféle sétány; ez nagy baj. Nincsen olyan modern város a világon, mely nélkülözhetné a sétányokat. Ezt nem kell magyaráznom. Csak rámutatok arra, hogy emlékezzenek vissza a bájos Brassóra, melynek sétányai tették azt a kedves várost olyan tündérivé. A vásártéren történt parcellázásnál nagy hiba volt, sétányról nem gondoskodni; de még ha sétány nincs is, legalább legyenek virágos zöld pázsitok, minőt dicséretes ízléssel csinált legutóbb a város a régi „régenszkóri" lakásnak parlagon maradt helyén ; ez a kis oázis teljesen megváltoztatta ennek a sivár helynek képét és ha városunknak több helyén volnának ilyen kevés költséggel, nem sok gondozást igénylő oázisok, városunk interiőrjé- nek bájos nippjei, ezzel ránevelnénk városunkat a virágkultura megszeretésére. Mert sajnos, városunkban nincsen virágkultura ; csak elvétve találunk egy-két házat ablakvirágtartókkal. Nem akarom én összehasonlítani a mi szegény, de szeretet városunkat nagy világvárosoknak külső díszeivel, csak megemlítem, hogy a ki volt Berlinben és látta Charlottenburg vagy Bellevue városrészeknek virágözönét, melyek elborítják a négy öt emeletes palotasorokat, földszinttől a tetőig, az tudja, hogy mit jelent és mekkora értéket képvisel egy városban a virágkultura meg- szeretése; mert ezzel aztán sok minden együtt jár: tisztaság, Ízlés, választékos csiu a ház körül, a köztereken levő növényzet védelme és szeretete, a temetőknek művészetté emelkedő gondozása, amint ezt sok városban látjuk. Ad vocem, temető. Érinteni kívánom Vácnak ezt a sebhelyét. Én úgy látom,, hogy Vác lakossága benső vallásossággal csügg saját hitének intézményein ; ebben a konzervatív becsületes városban a katolikus, a református, a zsidó, egyformán ragaszkodik bitéhez legnagyobb százalékban ; ezért nem tudom megérteni azt a szomorú indolenciát, mellyel temetőit, hová kegyelettel zarándokol ki, elhanyagolja; pedig a temető gondozása, rendben tartása, csinosítása szorosan beletartozik a városrendezés kereteibe; a középvárosi temető még csak valahogyan megvan, de nézzük csak meg a felsővárosi temetőket, az alsóvárosi temető rendezetlenségét, megborzadunk, mert csonka hazánkban alig fogunk találni olyan várost, a hol olyan sovány kegyelettel ápolnák elhunyt elődeik sírjait, mint nálunk. Temetőink keritetlenek, hullaházaink nincsenek, mert ami van, az nem nevezhető annak; az őszi és tavaszi sarakban a temetők meg- közelithetlenek. Tudomásom szerint a temetőket az iskolaszék gondviseli; ajánlom ezt a kérdést ezen érdemes testület figyelmébe ; ön magunkat tiszteljük meg, ha elhunyt polgártársaink nyugvóhelyét ékesítjük, gondozzuk s minden temető, ha kellőleg gondozzák, egy-egy ligetté válik, hol a múltak emlékein elmerengő keresztény lélek az elmúlás gondolatával is jobban megbarátkozik, ha a temetőkben természet szépségeit, az esztétika ízlését, •az emberi művézset alkotásait, a gondo- zottság tisztaságát látja egyesülni a vallásos érzés bensőségével. (Folytatjuk.) A wáci egyházmegye uj térképe A földrajztudomány és a térképészet mind nagyobb helyet foglal el a közönség érdeklődése körében. Ezt a körülményt az egyház vezetői is felismerték, a melynek bizonyságául most egy régóta nélkülözött térkép jelent meg Hanauer A. István megyés püspökünk gondoskodásából. Csonka Magyarország legnagyobb és integer egyházmegyéjének, a váci egyházmegyének térképe ez, melyet az egyházi főhatóság Oltványi József vecséstelepi plébános szerkesztésében a magyar királyi Állami Térképészeti intézettel készíttetett el hat szin- nyomatban.
