Váci Hirlap, 1927 (41. évfolyam, 1-98. szám)
1927-08-10 / 62. szám
16 fillér. 41-ik évfolyam. 62. szám. Vác, 1927 augusztus 10. * VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkinft kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben egy negyedévre . . 3 P 60 fill. I Felelős szerkesztő és laptulajdonos j Csáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Vidéken egy negyedévre . . 4 P 80 fill. BERCSÉNYI DEZSŐ « irdetések és nyilttér milliméter soronkint Egyes szám ára ...........................— P 16 fill. díjszabás szerint A CSEH PIMASZ VÁCIG AKAR JÖNNI Rothermere lord levele teljesen megbomlasztotta a csehek kicsi agyát. Itthon boldog reménykedéssel fordulunk a megtévesztett külföld felé: hátha megérti azt az égbekiáltó igazságtalanságot, a mely a háború gyeplőjén vonszolt Magyarországgal történt. Az igazság tiszta képe ragyog minden magyar arcán és odaát a csehek, kik kézfeltartással szereztek a háborúban hazát, elvesztették józan Ítélőképességüket. Nem arról beszélnek, hogy Trianon előtt, a győzőknél megtévesztették Európát és Amerikát, színtiszta, soha magukénak nem álmodott, magyarlakta országrészt neveztek ki Csehszlovákiának, hanem magas hangot merészelnek használni. Az is a gyáva vakmerősége, mikor hanggal gondolja ellenfelét letorkolni. Benes, államalkotó Rothermere másodig precíz választ követelő levelére meg sem mer moccanni, ellenben zsoldjában álló újságjait uszítja a megcsonkított, de talpra- állott Magyarország ellen. A mi napilapjaink bőséges ujságkivonatokat közölnek a cseh sajtó bomlott megnyilvánulásából s itt megüti a magyar fület a páratlan merészség, a melyet ezek a rablók ma használni mernek. Azt írják a cseh újságok, hogy ám ha a magyarok határkiigazitást kívánnak és a magyarlakta területeket a népszövetség segítségével vissza akarják csatolni ősi hazájukhoz, ők is mennek a népszövetség elé és szintén határkiigazitást kérnek — Budapest felé. Ők megálltak (!) az Ipoly- nál, holott a természetes határ Vác és a Duna váci könyöke, a honnan birtokba vehetik „a csehek szent Mátráját.“ Nincs magyar, ki felindulás nélkül olvasni tudná a gaz cseh étvágyát. Európában állítólag béke uralkodik s erről a népszövetség tud is gondoskodni. Ugyanakkor a hitványok hitványa, mely csak akkor volt hős, mikor az ellenfél száz és száz kilométerre volt távolban, a mely a teljesen gyenge szovjet-seregek elől alig néhány puskalövésre ürítette ki Felső- magyarország elrablóit vármegyéit, uj magyar területekre mer szemet vetni! Vége a halottrablásnak. Az Ipolyon túl telepitett cseh beamter-gárda azt jól, nagyon jól tudja, ha az eléje kerülő magyar szemébe néz. Soha meg nem tudják emészteni a magyarlakta területeket, soha más, mint magyar abból a lélekből nem sarjad- zik! Az idő ma nekik dolgozik, de jön, bizton hiszi minden magyar, hogy jön, mikor a csehpimasz nem találja vagonját, kocsiját, mely Prága felé szállítja. A rablást sem isteni, sem emberi törvény még sohasem hagyta jóvá. Gáli József kitüntetése A hivatalos lap|egyik közeli száma olyan elismerésről ad hirt, mely városszerte őszinte örömet kelt. Gáli Józsefnek, a liadi- árvaliáz igazgatójának kitüntetését közli: A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter előterjesztésére megengedem, hogy Gáli Józsefnek, a hadiárvák váci m. kir. állami bőripari szakiskola igazgatójának a hadiárva gondozás terén szerzett érdemeiért elismerésem tudtul adassék. Budapest, 1927 julius 27. Horthy s. k. Vass s. k. Nemcsak a népjóléti minisztérium, de a váci társadalom is tudja, hogy Gáli igazgató mily hatalmas munkát végez évek óta csendben, nagy szerénységben elismerést nem várva, tisztán a szent cél érdekében. Régen mintaintézetté fejlesztette a köznyelven rokkantiskolának hivott hadi- árvák bőripari szakiskoláját, melyet nemcsak a csonka ország, de a külföld is ismer és tanul tőle. Méltó férfiúnak jutott tehát a legfelsőbb elismerés, olyan munkás és erős egyéniségnek, kit nemcsak az í egész város tisztel és becsül, de mint magyar értékre büszke a dolgozó kis Magyarország. Kedves Szinészegyesület, nem tudja ki a váci direktor? Az országos szinészegyesület már régebben levelezést folytat Vác város tanácsával. A helyzet ugyanis az, hogy színtársulat Vácon nem tud előadást tartani, mert mindkét nagyobb helyiséget a Kúriát és a Városi Filmszínházat nem adja át a bérlő szinelőadásokra. A tanácsot kérte fel a szinészegyesület, hogy a két terem- bérlőnél járjon közre, hogy a Vácra kijelölt Radó Béla színigazgató társulatával bejöhessen. A hivatalos lapban pedig azt olvassuk, hogy a kultuszminiszter Vácot Halmi Jenő színigazgatónak osztotta ki, a ki Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Gyöngyösön, Karcagon, Hatvanban, Jászberényben és Budafokon is játszhatik társulatával. Az egyesület Radóért lép sorompóba, holott a színigazgató Halmi Jenő? De hát az ő gondoskodása már meghaladott álláspont, mert azóta kész a Hliniczky- vendégfogadó és novemberre kész a Reménység színpada. Ezekre jöhet a szín- igazgató, de csak jó társulattal, mert nem a hely, hanem a jó erők és a jó előadások csinálják a pártfogást! Megemlítjük, hogy Sajó Vilmos, a régi igazgató megelégelte a váci szezont és a Dunántúlra kapott engedélyt, de elmerészkedik Vác közelébe és Pestújhelyen, Szentendrén is tarthat előadásokat. Volt egy jó színésze: Miklósy Imre, ki önállósította magát és a miniszteri rendelet Újpestet és Kispestet jelölte ki társulatának. Üzletének forgalmát növeli, ha hirdel a VÁCI HÍRLAPBAN Megjelent Kassai Vidor könyve Egy negyedszázad óta él közöttünk a régi magyar színészet egyik kiválósága, a 87 éves Kassai Vidor nagy megbecsülésben és szeretettel övezve. Mióta nyugalmas napjait éli, napról-napra följegyzi naplójába gondolatait és tapasztalatait. Ezeket a váci eseményeket és megfigyeléseket most sajtó alá bocsátotta, hogy mások is gyönyörködjenek szellemes mondásaiban s okuljanak bölcs megjegyzésein. Történeti eseményekben sovány ez a napló, inkább eszmék és gondolatok, érzelmek és refexiók gyűjteménye, de nem életnélküli raktára. Az élet igazságait hol elmélyedő komolysággal, hol játszi könnyedséggel tárgyalja csakúgy, mint ahogy a víg dolgok fölött is néha vidáman, néha pedig teljes komolysággal, de soha sem unalmasan, hanem a* figyelmet mindig lebilincselő módon mondja el véleményét. Tárgykörének sokfélesége miatt nagyon nehéz bírálatot mondani érről a könyvről, mely nemcsak címében, hanem tartalmában és tárgykörében is furcsa és szokatlan: komoly is, víg is, próza is, vers is. Van benne tudomány és művészet, theológia és spiritiz- mus, történet és anekdota, filozófia és mathematika, szóval az irodalom és tudományok minden ágára kiterjed. Olyan különös műfaj, amelyet nem lehet elskatulyázni semmiféle osztályba. Valóságos quodlibet ez, mindenki azt választhatja ki belőle magának, ami ízlésének leginkább megfelel és tetszése szerint ítélheti szépnek és jónak, vagy egyes megállapításaiban tévesnek és nem helytállónak, de azt mindenesetre el kell ismernie róla, hogy eredeti és mindenek fölött lebilincselő, gondolkodásra késztet és szórakoztat, oktat és mulattat. Aki a szép kiállítású (a Pestvidéki Nyomda munkája) 8 ív terjedelmű könyvet megszerzi, élvezetes olvasmányban részesül és azon felül még segítő kezet nyújt a szűkös anyagi viszonyok közt élő agg művésznek. Ara 4 P. Kapható Vácon, Demjéii Lajosnál. Domokos An der — vizsgázott Sok váci polgárista boldogan veszi tudomásul, hogy matézis professzoruk vizsgázott. Hát nem olyan nehéz volt, de Domokos Andor tanár egy hónapját elfoglalta. Domokost ugyanis Täuber Ferenc örökébe ültették, tűzoltóparancsnok lett és hogy a modern tűzoltás minden csínját megtanulja, a vakáció elején beállott a budapesti tűzoltósághoz •— közlegénynek. Ott ugyaiis tűzoltótanfolyam volt és semmi tekintettel sem voltak az otthon viselt rangfokozatra. A vizsgákat tegnap tartották meg és Domokos váci parancsnok azt kitüntetéssel állotta meg.
