Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-07-22 / 53. szám

2 VÁCIN IRLAP Most következnek a váci cigányok. Wol- kóber János öreg cserkész-cigány vezetésre játszanak kedves táncdarabot. Megtapsolják. Jönnek a cirkuszi zenekar indulója mellett az idomított lovak. Persze a fiatalabb cser­készfiúk. Az ostor pattog s jobban mulatunk, mintha igazi lovak volnának. Jön Breitbart. Hatalmas izmok a vastag szvetter alatt (fürdő- trikók) s iszonyú „erővel“ emeli a magasba a rudat és egyéb szörnyűségeket. Utána bohócok jönnek. A hangulat a nap süllye­désével arányosan emelkedik. Két cserkész pokrócokba bujtatva a bikák s jönnek a fess szeiadónok. Persze Jvér nélkül nincs bika­viadal, amit az egyik bika hátulsó részét alkotó cserkész arca élénken illusztrál. Most jön a nagy csata. Sziu indiánok, nyam-nyamok, zulu-kafferek, és egyéb emberevők csatája az angol elnyomók ellen. Repülnek a nyilak, suhog a dárda, lecsap a tomahavk és gőzölgő fejbőrök kerülnének a győzök diszövére, ha minden valóságban menne, node ez csak játék, sport, nemzedék­nevelés, energiagyüjlés. Búcsúzni kell a délutántól, a íáboriől. A kislányok tábora is elcsendesül, szótla­nul gyülekezünk. A poros országúton ban­dukolunk haza felé, az égen lassan fel­tünedeznek a csillagok, este kilencre jár. Legalább is kétezer látogatója volt ezen a napon a tábornak. •3fr A váci cserkészek kedden este hazaér­keztek a táborból. Kövi István. & váci hölgyek olvadó-hóEabda uzsonaiéi A győri nők példájára a váci nők elha­tározták, hogy olvadó-hólabda uzsonnákat rendeznek, a minek lényege abban áll, hogy egy hölgy meghív uzsonnára magához hét hölgyet, a hét hölgy mindenike hatot, a hat hölgy már csak ötöt hiv magához, az öt hölgy négyet, ezek csak hármai, a három már csak kettőt, a kettő mindenike egyet- egyet. A meghívottak személyenkint 10—10 ezer koronát adnak a MANSz céljaira. Hogy ne fejlődhessék ki uzsonnaversengés, sen­kinek sem szabad mást adni, mint egy csésze kávét, vagy teát zsemlével, vagy íeasüteménnyel. Tekintettel arra, hogy ily- formán csaknem ötezer nő vesz részt ezek­ben az uzsonnákban, Vác társadalmának minden rendű-rangú hölgye fog olvadó-hó­labda uzsonnát rendezni. A begyűlt pénz­összeggel jótékonysági és kulturális mun­kát óhajtanak végezni a váci nők. Az első hólapda uzsonnát julius 17-én Vörös Tiha- mérné, a MANSz elnöke rendezte, a melyen az egyesület osztályvezetői vettek részt. A legközelebbi hólabda uzsonnákat tehát a MANSz osztályvezetői fogják rendezni. Serleget kapott a WAC A sportbarátság egyik legszebb tanujelét adta a budafoki MTE az elmúlt vasárnap, a mikor részt vett a váci Atlétikai club szezonzáró ünnepélyén s egy gyönyörű ezüst serleggel ajándékozta meg a VAC-ot, mely tavaly selyemzászlóí adományozott a BM fE-nek jubileumi ünnepélyén. A serleget kedves szavakkal vette át Hirman s István elnök s egy kék-piros virágcsokorral aján­dékozta meg a budafokiakat. Utána banket volt, mely alkalommal mindkét egyesület­nek nemcsak a vezetősége, de az összes megjelent tagjai a legszebb megértéssel s sportbarálsággal üdvözölték egymást. Bár minden egyesület ily megértéssel s barát- sággal fogadná egymást, akkor a magyar sport felvirágoznék. A tegnap emberei XIX. A telek-bíró. 4 B. Kurdi hozta a kancsót, melynek tartalmát jórészt a házigazdával itatták meg. Mikor kiürült, keserűséggel nézett szét a bajtársak közt, de azok nem mozdultak, annál jobban dicsérték azonban a borát, hogy milyen kitűnő. Kérdezték, hogy hol szerezte? Sűrűn hangoz­tatták, hogy milyen vendéglátó gazda sat. Végre B. Kurdi megbízás nélkül egy új üveg bort tett föl az az asztalra. Azt is a gazda itta meg java részében. Kezdett is jó kedve kerekedni, vörös lett és verte az asztalt: — Verona, egy tepsi hurkát! Öreg Mihály barátunk nem sokára levette az öz­vegyi fátyolt a kalapja mellől. A cimborák megtudták, hogy az új asszonyt gyötri a féltékenység zöldszemü szörnye. Több sem kellett nekik. Azonnal névtelen levelet írtak az asszonynak. Jóakaratúlag figyelmez­tették, hogy vigyázzon az urára, mert az nagyon ki- csapongó férfi. Otthon bizonyosan azt mondja, hogy délutánonkint Foton meg Mogyoródon van hivatalos elfoglaltsága a betétszerkesztések miatt, pedig Nagy­maroson szűri össze a levet egy fitos orrú szobalány­nyal. Gomba úr másnap tetovált arccal jelent meg a hivatalban annak jeléül, hogv az anonim levél nem tévesztette el a hatását. A sok kérdezősködésre azt adta magyarázatul hogy a macskával játszott és az karmolta össze. Mikor Noldi ügyvéd gyöngédtelen célzást tett arra, hogy tán női kézimunka és a kardos nagyságos asszony csinálta, nagy büszkén verdeste a a melléit: — No csak azt merné megtenni ! Nemsokára nyomtatott meghívó érkezett a telek könyvvezető címére: Gomba Mihály kir. telekkönyvvezető úrnak Vác, Fő-út 269. szám, saját ház. A postai küldemény természetesen ily módon a fe­lesége kezébe jutott. Megbotránkozva olvassa ezt a nyomtatott lapot ; Meghívó a Nagymaroson időző fővárosi szobaleá­nyok által rendezendő íáncvigalomra . . . Kuszáit női írással a hátlapon külön figyelmeztetés : Kedves Miskám bisztossan elgyere, mert eppedve vár szerető Gizusod. Másnap dagadt ábrázattal jött hivatalába a szegény telekbíró és a kérdezősködésekre azt válaszolta, hogy odvas foga kínozza. ■ Egy hét sem telt belé, máris új levelet hozott a posta, de megint a lakására és nem a hivatali helyi­ségébe. A levélhordó ismét meg volt vesztegetve, hogy a lakóházába címzett Nagymarosról feladott ajánlott levelét haza vigye. Természetes, hogy az asz- szony átvette és még természetesebb, hogy nagy kí­váncsisággal föl is bontotta. Hát Uram fia! egy fény­kép hullott ki bejőle. Csinos női arcot ábrázolt és dedikálva volt gyöngéd női írással : Az én szerettet Miskámnak az együtt töltött szép napok emlékéül. Gizus. Másnap a derék telekbíró bekötött fejjel jött a hi­vatalba és óriási fogfájásról panaszkodott. A mi Noldinkban volt annyi malícia, hogy a hivatalszolgá­val elhivatta irgalmasrendi alorvos barátját: — Húzd ki szegény Miskának az odvas fogát, na- gyo megdagadt tőle az arca. Nem múlt el egy hét sem, ismét levél érkezik a házhoz. Megint csak az asszony veszi át, mert az ura a hivatalban van elfoglalva. Érthető kíváncsisággal bontja föl. Az illatos levélke tartalmából megtudja, hogy a mindenttagadó hitvestársa a 'legközelebbi szombati nap esti 6 órája táján a Kálváriánál lesz, mert ott adott találkát valami Gizus nevű leányasz- szonynak, aki a mondott időben Budapestről érkezik. Ugyancsak ezen a napon másik ajánlott levél is jön Gomba kir. telekkönyvvezető címére vastag aláhúzás­sal a borítékon, hogy: hivatali helyiségében kézbesí­tendő. A rózsaszínű levélben egy Gizus nevű hölgy közli vele, hogy hogy azt a sokféle szívességet, mely- lyel őt elhalmozta meg akarja hálálni és kéri, hogy keresse föl szombaton délelőtt Budapesten (111. Alligá­tor-tér 6. szám) alatt, hogyha délután 2 óráig hiába várna, azt kell hinnie, hogy hivatalából nem szaba­dulhat és abban az esetben ő fog kiutazni Vácra, ami­kor egyenesen a Kálváriához fog kisétálni. A vonatnál ne várja, mert ez feltűnő lenne és mind a kettőjükre nézve kellemetlen. A bíróság segéd- és kezelőszemélyzete körülfogta az öreget és kiváncsiaskodva faggatták a levél tar­talma miatt. — Kitől kaptál te ajánlott levelet? — És milyen szagos! — Rózsaszínű! Biztosan szerelmes levél! Attól a palotai bokorugrós menyecskétől, akinek a minap meg- csípdested az állát! Fogadjunk, hogy légyottra hívják Miska barátunkat! Az egyébként közlékeny férfiú diszkréten vágja zsebre a levelet: A sógorom írja, hogy beteg és kér, hogy látogas­sam meg. Ebbe az összes érdeklődőknek bele kellett nyu­godni. Nem is alkalmatlankodtak többé, csak figyelték. Nagyon elgondolkodó volt és sehogy sem volt ínyére a bekebelezéseket foganatosítani. Mikor délben hazament, kedveskedve fogadta az asszony: — Te Miska, nekem be kell mennem szombaton a Jolánékhoz. Tudod a kicsi unokánk beteg, aggódom miatta. Bemegyek már reggel, vasárnap te is bejönnél és együtt jönnénk haza. — Amint akarod, édes lelkem. A telekkönyvi iroda töröksapkás főnöke aligha ismerte a Szepessy-Budavári latin mondattanának bölcs életszabáiyát: Nitimur in vetitum, semper cupimusque regata — és szeretett a tilosban vadászni, ezért nagy volt az öröme, hogy a felesége — szerinte öntudatlan nul — maga készíti elő számára a kedvező alkalmat. Az asszony szombat reggel érzékeny búcsú-csókok között válik meg az urától. Mikor Miska barátunk 5 óra utái: kisétál a Kálváriához, nem a vélt szerelem­szomjas hölgy ölelő karjai fogadják, hanem a felesége támad rá bősz fúriaként. A bizonyító tények ellen hiába minden védekezése: ellene vall a levél, ellene a meg­jelenése. Mielőtt azonban az asszony ügyvédje megindította volna a hűtlenség címén érvényesíthető keresetet, kéz­hez kapja a Gomba uramhoz intézett ugyanattól .a kéztől írt levelet a szükséges magyarázó jegyzetekkel, így aztán — egyelőre — elsimulnak m°gint a békés családi élet egén föltornyosult boros fellegek, hogy alkalomadtán újból megkeserítsék a szoknyavadász férj és féltékeny felesége boldogságának derűs ég­boltozatát. lézzük meg Pintér László képkiáSüiását! Nyolc év előtt ment ki az akkor már ne­ves festő, városunk fia, Pintér László Alün- chenbe tanulmányai folytatására. Munkában töltötte az esztendőket és tehetsége fejlő­dött, a miről a városháza közgyűlési ter­mében most megnyílt kiállítása tanúskodik. A széles fehér falakról mindenünnen a nagy klasszikus festők rend ki o ü I sikerült máso­latai tekintenek le: Pintér László a klasz- szikus festészet rajongója lett. Földink ki­állítása naponta 4—6 óra közt délután be­lépődíj nélkül tekinthető meg, ajánljuk min­denkinek, mert gyönyörködni fog. A képek számozva a következő mesterek művészi másolatait mutatják be : 1. Joan Fyt: Csend­élet. — 2. Hondecoeter M: Baromfiudvar. — 3. Hondecoeter M: Kakas harc. —- 4. Schindler E.: Malom felső Ausztriában. — 5. Wan der Aleer Jan: — Csendélet. — 6. Murillo: Pénzolvasók. — 7. Murillo: Pástétomevők. — 8. Van der Meer: Csend­élet. — 9. Rubens P. P.: Helene Fourment. — 10. A. Van Dyck : Önarckép. — 11. J. Jordens: Satir a parasztnál.— 12. Rubens: Lenkippos leányai elrablása. — 13. Murillo: Dinnyeevök. — 14. Rubens: Ittas Silen. — 15. Öreg Holbein: Sebestian oltár, Szí. Er­zsébet és Szt. Barbara. — 16. Rembrandt: Krisztus. — 17. Sarto Dl). Andrea: Szent család. — 18. Ribera: Öreg fej. — 19. Teuerbach A.: A'fedea. — 20. F. Hals: Hal­árus leány. — 21. Riedet A.: Anya és gyer­meke. — 22. Tintoretto: Andreas Vetalius. -- 23. Velazquez D. R. a Silva: (Jury) Fia­tal Sponja. — 24. Von Dyck: (Cilospilerin) Csellózó hölgy. — 25. Van Dyck : Brueghal arcképe. — 26. Stieler: Goethe. TÍZPARANCSOLAT

Next

/
Oldalképek
Tartalom