Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-09-27 / 70. szám

2 VÁCI HÍRLAP átveszi 9—10 százalékos kamatozásra. A terv az, hogy a váci pénzintézeteknek két milliárdot adnak át, a többit a budapesti nagybankok között osztják szét s igy ta­paszig 2—3 százalék kamat ráfizetéssel megőrizhetik a milliárdokat. Akkor azután jön a váci vízvezeték épí­tése ! Esküvők Zeller Ilonka és Törincsy István a Magyar- Amerikai Petroleum r.-í. tisztviselője szep­tember 26-án délután 726 órakor a Székes- egyházban tartják esküvőjüket. Meinhhardt Matyó és Kaíkics János szep­tember 26 án délután V26 órakor tartják esküvőjüket a felsővárosi plébániatemplom­ban. Megkezdik a deákvári villany építését! 360 millióba kerül Örömhírt hirdetünk Deákvár lakosságá­nak: Krakker polgármester kiadta rende­letét a villamos irodának, hogy a deákvári villanyvezeték építését kezdje meg. Ha min­den zavartalanul megy, november végére Dsákvár házaiban is felgyuladhat a villany- körte ' . . Az ezer lakost már meghaladó telepnek két nagy sérelme van régen: egyik a va­súti felüljáró kérdése, másik a villamos vi­lágítás, a melyek nélkül nehéz a fejlődése. Az elsőnek, sajnos, hosszú időre befelleg­zett, mert Alsógöd, Dunakeszi-megálló a pusztaságban előbb kapóit felüljárót és töb­bet a máv. nem akar építeni. A második­ban azonban a városháza jóindulata meg­elégedett, boldog mosolyra fogja fakasztani a deákvári arcokat. Azaz nem mindegyiket. Mert oti is van» nak petróleum-pártiak, a kik a villanyt sem­mire sem becsülték. Majd megakasztották a villanyra való berendezkedést azzal a kategorikus kijelentésükkel, hogy ők bizony egy rongyos koronát sem adnak. A „mo­dern“ Deákvár azonban máskép gondol­kodott: egy gyűlésükön, melyet a polgár- mester elnöklete alatt tartottak, beígérték, hogy az építési költségnek felét előterem­tik, a másik felét a város fedezze. Hát bizony nem tudták összeszerezni, hiányzott még vagy húszegynéhány millió. Már, már feladtak a reménnyel, hogy va­laha villanyuk lesz, mikor a polgármester kiadta az építkezésre a rendeletet. A deákvári villanyos berendezkedés a villamos műnek 360 milliójába kerül, mely­ből körülbelül 150 milliót térítenek meg az érdekeltek. Már megrendelték Ausztriából a vezető oszlopokat, melyek egy hónap le­forgása alatt érkeznek meg a vállalkozó kikötése szerint. Akkor rögtön a vezeték szereléséhez kezdenek s ha f.átiymeníes lesz az időjárás, Deákvárnak december elején lesz villanya. Egy főszolgabiró gyásza Matlyasovszky Kamill dr., sz'ráki tb. fő­szolgabírót mély gyász érte. Kedden kapott értesítést arról, hogy édes atyját, Matlya­sovszky Kálmánt, a ki Liptórózsahegyen földbirtokos, egy rablóbanda kirabolta és legyilkolta. Ilyen a csehek alat! a köz- biztonság. B euissaiilc i/z!e/ébe a ve­vői, íja Ijirüeiését a VÁCI HIJ»£ÁW>1$J1N Kössli \ VÁCI li E IC Jl M É n O N Héikápolna Iría : Somlay Károly. A váci honvédemlék mellett, erdős kis dombháton van a Hétkápolna. Töbszázesz- tendős ősfákkal szegélyezett gyalogutacska vezet a legendás helyhez, a hol a monda szerint valamikor egy Vác nevű remete la­kott a rengeteg erdőben, itt jelent meg a jámbor krónikások Írásai szerint Géza feje­delemnek a tüzesagancsú szarvas is. A kápolna lábánál egy ócska malomkő alatt kristályos forrásvíz bugyog, a melyik állítólag mindenféle szembetegséget meggyó­gyít. Néhány lépésnyire ettől faköpönyeg alatt ugyancsak egy másik forrás csörgede­zik; erről meg az a hiedelem, hogy aki eb­ből egyszer ivott, nem tudja többé elfelej­teni az ősi püspökvárost, Vácot. Hát én sem tudom elfelejteni. Diákköri kedves emlékek, romantikus nyári délutánok és tavaszi holdfényes éjszakák titkos álom­látásai vissza-visszacsalogatnak néha ide az árva tölgyek alá. Mikor magasra emelte a fejét a fűszál a Duna mellett zöldelő réteken és harizsok kiabáltak a kövér gyepszőnyeg rejtekeiben és nótás honvédhuszárok csutakolták a lova­kat a víztükörben : ide járogattunk ki tanulni és ábrándozgatni. Olyan volt akkor ez a hely, mint valami eremitage: néptelen, elhagyott. Csak a fale- veleg suttogását és madárszót lehetett hallani. A ki el akart mélyedni önmagába : nem ta­lálhatott alkalmasabb helyet a Hétkápolna mohosderakú fái alatt terülő pázsitnál. A faderekak, a padok és a kápolnácska falai tele vannak titkos runairásokkal. Szerel­mes párocskák a nevük kezdőbetűit karcol­ták az eleven fakéregbe; a falakra csókolózó galambokat pingáltak, a pádig támláira nyíllal sebzett sziveket és dátumokat vésegettek a szerelmes diákok és a Karthauzi, vagy a Kár- páthy Zoltán lapjai közé a Hétkápolna for­rásvizecskéjének partján termett nefelejcset tettek emlékül . . . Néha bizony ki-kifelejtkezett a biflázó diák az algebrából, yagy a klasszikusokból a me- sélgető ősfák alatt, ha véletlenül megpillantott egy-egy crep de chine ruhácskába, vagy kék­sávos battiszba öltözött hölgyecskét, a kinek acélszinű haja szabadon hullámzott a hátán és szemét bágyadtan takarták el a hosszú­szőrű selyempillák. Olyanok voltak akkor ezek a váci lányok, mintha egy-egy arany­keretes, antik kámea pingált képe elevenedett volna meg és libbent volna ide a lombok hivesébe. Ide járogatott hétgalléros köpenyegében az piarista professzor, a nagy tudományé Váry Gellért is sétálni, a görög nyelv akkori tanára, a ki még a Szózatot is hellén nyelven éne­keltette velünk, imigyen: Thé pátridi eszti pisztosz ó unghre! Itt a Hétkápolna mellett bizony ábrándozni kellett akkor, tizennyolcéves szívvel. Ábrán- ’ doztunk is mindannyian ; csak egyetlen fráter akadt közöttünk, a ki még itt is biflázott. El is neveztük őkéimét Keserűturós Bödönnek. A közelmúlt napokban megint itt bandu­koltam a levélhullásos, aszottfűves dombokon. Nézegettem a nyomakodó tarajos felhőket a Duna felett; miközben egy öreg emberrel találkoztam, a ki elmesélte, hogy az idén, augusztus 6-án, itt lőttek agyon a románok géppuskákkal vagy harmincöt kommunistát­Hát itt, az ősi Püspök-Vác és Káptalan- Vác miatyánkos népe között is felütötte vö­rös fejét a kommün?! A csigatésztás tyúk­húslevesek, a tejfölös töltöttkáposzták, a te­pertős turós-csikok és a madártejes kenyerek pátriájában is meghallgatták volna Kari Marx tévtanainak hazug apostolait, az elvtársakat ? ! Mikor én még itt hallgattam a köpcös kis Miltényi kanonok, a selyemreverendás Csávolszky kanonok és a finomkezű Rózsa­hegyi főtisztelendő úr előadásait a stukkós iskolában : akkor még jóillatú, tüzes váci bo­roktól voltak rubintpirosak az emberek arcai és vígan füstölgőit a szűzdohány lelke a pi- rosnyaku kancapipákban és tejjel oltották talán még a meszet is. Az öreg urak tulipá- noshátu karosszékekben anekdotáztak és a nehézlépésű, bivalynyakú kisváci kálomista legények kalapjában büszkén lengett a görbe, göndör darutoll. A lányok fülei meg pirosak voltak, mint rózsalevél és esténként vigan sült a zsírban az a fain tészta, a mit akkor bábafoga néven ismertek a békés paraszt­házikókban, a Mária Terézia kőkapuján túl, a Konvikon (fegyházon) túl terülő Kisvácon. És húsz krajcárért mérték a parasztgazdák a Tudósdomb és a Törökhegy venyigéinek, a góhérnak és a fekete muskotálynak a levét. Hát ez a háború, ez a világkatasztrófa itt is megváltoztatta volna a százados erkölcsö­ket? Az erények, a törekvések, a józan fel­fogások, az együttérzések itt is semmikké í lettek az elvtársak vörös kezeiben ? Igen. Itt is megmérgezték a levegőt és ki­tűzték a vörös rongyokat a házakra. Az oláhok aztán az emlékezetes napon be­jöttek lóháton és ágyukkal és gépfegyverek­kel a Hétkápolna felől a városba, aztán egy nap alatt vége lett a bolseviki uralomnak. * A Duna zúgását hallgatom itt az avaron. Hull az őszi harmat, a hideg eső. Az öreg­ember, a kivel beszélgettem, kezet nyújt, aztán arra néz, a hol a kommunistákat kivé­gezték és lassan dörmögi: — Az Isten viselje gondjukat! Húsz éves érettségi találkozó Szép és kedves ünnepségnek lesz tanúja ma, vasárnap öreg főgimnáziumunk. Horváth Elemér papnevelöinlézeti kormányzó, Pertik Tamás tanácsjegyző, Stáhl Károly gondnok tartják vidéken lakó volt iskolatársaikkal huszadik éves fordulóját annak, hogy az alma matert elhagyták. Délelőtt 11 órakor ünnepi mise lesz a piaristák templomában, melyet Horváth Elemér mond, azután Kovács Vince plébános, kiváló szónok prédikálni fog. Majd felkeresik Gombos Antal igaz­gatói is személyében üdvözlik a rendet és volt tanáraikat, azután társas ebédet ren­deznek. Kugliwerseny F. hó 27-én d. u. 2 órától kugliverseny lesz a Fleischmann-féie vendéglőben. Há­rom dij. E versenyre mindenkit meghív a Jóbarát asztaltársaság, mert a jövedelem az árvák javál szolgálja. FODOR FERENC FÜSZERKERESKEDÖ modernül berendezett üzletét áthelyezte Konstantin-tór 11. alá, városház épületébe

Next

/
Oldalképek
Tartalom