Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-07 / 73. szám
2 VÁCI HÍRLAP A nagyszáli kilátó felavatása 900 ember a Nagyszál ormán — Mindenki ott volt — Jl felavatási ünnepély „Vörös Tiíyamér kilátótorony" — Sor, sör 650 méter magasban trónját. Géza, ki követé, szinte sírba szállt; — s László, a nemesszivű fejedelem ült már az Árpádok királyi székében. A béke olajágát lengeté a kegyes mentő e hon fölött s a király, kinek karja nem lelt foglalkozást a harcmezőn: a rengeteg erdőkben, a vadakat űzve, keresett olyat, mely rokon legyen azzal, mi közt ifjúsága lefolyt — a véres csatákkal. Egy nap a cinkotai síkság felől indult meg, a dunaparti hegyek felé; s ott, hol alacsonyabbak lesznek a Nagyszál gerincei, harsány kürtszó kísérete mellett nyomult az erdőbe, fölkergetni a gyorslábú szarvast és őzikét. A vadászat heve messze vitte őt le, majdnem a Duna partjáig, melyhez közel nyílt térre bukkant a vadonban s ennek közepén kisded kápolnát lát, mely körül négy sirdomb mellett, ugyanannyi fekete kereszt sötétlett. A király meglepetve állt meg s magához inté az ősz remetét, ki imát rebegve térdelt előbb s most a lovagok üdvözletére jött. — Mily sírbolt ez itt? Kik lelhettek itt sirt a vadonban ? — kérdé a király s az ősz remete a sírokhoz vezeté őt. — Ez uram itt Ákos volt az Aba-család- ból, — amazok fiai Bede s Aladár s az, kinek sírján liliomot látsz, leánya Girza; — egykor szép, mint királyi kerted legszebb rózsája. A király megindulva vette le fövegét s halk imát rebegett. — O nem tudta, mily édes remények éltek e szűz keblében a váradi harcjáték alatt, hol csak szép tette emlékéül tűzte föl a kék szalagot s még akkor sem gyanitá, midőn óvólag állt előtte az apát, hogy miatta tört meg a kebel, mely a zárda szent falai közt sem birta visszanyerni nyugalmát. — Az eldöntő csatában, mit Salamonnal vívtunk, szent fogadást tettem, egy uj püspöki szék alapítása által hálálni meg a Teremtő nagy kegyét, ha megszünendik a hon üdvét aláásó átkos pártcsata. Most megszűnt ez, legyen hát teljesítve az, mit ígértem. Nádor ! gondoskodjék kegyelmed, hogy kivágassák a jövő tavaszig ezen erdő, — akkor eljövünk ide s e helyen, hol a sírok állnak, egyházat emelünk s lakot a püspöknek, kit űrként ismerjen e vidék s a város, melynek |meg- fogjuk vetni alapját. S úgy lön. A szentegyház fölépült a sírok fölött s körülte várost telepitett meg az uj püspök; s a hely, hol ez székelt s utódai maiglan is székelnek. — Vácnak nevezteték, nevéről Vác remetének, ki évekig őrzé itt a megtört szivű hajadon sírját. Október 28-án választ a város uj tisztviselőket A belügyminiszter megengedje, hogy Vác város képviselőtestülete a régen üresedésben levő és helyettesítésekkel ellátott tisztviselői állásokat betölthesse. Agoraszfó alispán leiratot intézeti a városhoz, mely szerint az üresedésben levő állásokra október 28-ára összehívott közgyűlésen lesznek a választások. A miniszter engedélye szerint betöltésre kerül a városi főjegyzői, árvaszéki tanácsosi, számvevői, iktatói és három számtiszti állás. A tiszti főügyész állásának betöltéséről még nincs szó. Az alispán pályázati hirdetményt fog kibocsátani s a választó közgyűlés előtt összeül a kijelölő bizottság, mely megvizsgálja a beadott kérvényeket és a közgyűlésnek előterjeszti a jelöléseket. A pályázók a mostani helyettesitők soraiból fognak kikerülni, Ragyogó verőfénnyel emelkedett a nap vasárnap a hatalmas Nagyszál orma fölé, aranyos sugaraival megkoszorúzta a felavatását váró kilátó karcsú testét. A légben mintha a tavasz illatoznék, mintha a jóságos Teremtő is gondoskodni akart volna öreg Nagyszálunk e szép napjának feldi- szitéséröl. Madárdal járía be a határt, a szellő susogásával versenyt dalolva várták a turistákat, a kik már reggel 6 órakor a Székesegyház falai közölt gyűltek egybe, hogy a szép napot Isten dicsőítésével kezdjék. Maízenauer Oszkár ^prelátus kanonok, választmányi tag miséje után vonultak ki a vasúthoz, a hölgyek a laktanyához, hogy részben gyalog, részben kocsikon eljussanak a Nagyszálra. A feivonuiás Fél 7-kor szokatlan hangos volt az állomás előtti tér, de különösen a Csányi telep laktanya felé eső sarka. Az állomás elölt a férfiak gyülekeztek, vezetőjük Mil- tényi Aurél vott, a ki Nagy Lászlóval együtt indította útnak a váciak szépen felszaporodott tömegét. Ugyanakkor Vörös Tihamér az állomás előtt várakozó s a turistaság barátai állal kölcsönzött hosszú sorban álló kocsikra osztotta be a hölgyek jókedvű csoporlját. Egyegy férfi ide is jutott, már csak azért is, hogy a hölgyek a hosszú kocsizást kellemesebben töltsék. Végre megindult a jókedvtől hangos kocsisor. A meredek kosdi part soha vigabb társaságot nem látott. A cél a Báskay-menedékház volt. Innen már gyalog folytatták az utat a meredek kapaszkodón, fel az oromra. A kocsik ezalatt siettek vissza az állomásra, a hol a váciaknak az előbbinél még nagyobb tömege várta a Budapestről érkezőket, élükön a már szombaton megérkezett Cholnoky Jenő dr. országos elnökkel és Vörös Tihamérral. A pesti vonat öntötte magából a turistákat. Soha ennyi Vácon nem járt. Ez a vonat 450 turistát hozott magával. (Érdekes, hogy a nyugati pályaudvaron pótpénztárt nyitottak s mégsem tudták a forgalmat időre lebonyolítani s igy 150 turista maradt le a VHl-kor érkező vonatra.) Vörös Tihamér üdvözölte a katonás rendben felsorakozó turistákat, élükön Zsitvay Tibor dr.-t, a nemzetgyűlés alelnökéf, a ki egyben az Országos Testnevelési Tanácsot s a Turista Szövetséget is, mint annak elnöke, képviselte. Ezután a cserkészek után Vörös Tihamér és Zsembay Ferenc vezetésével megindult az óriási menet ki, a Nagyszálba. Nagyszerű hangulatban ért fel a menet a hegyre. Mindjárt le is telepedtek s hozzáfoglak a reggelihez. A kilátó Itt áll tehát a kilátó. Karcsú testű, hatalmas torony, aljában palatetős menedék- házzal, a melynek oldalából vezet a feljáró a toronyba. Az egész 22 méter magas- Maga a kilátó padlója 16 méter magas. Gyönyörű innen a kilátás, A négy sarkán táblák jelzik pontos iránymutatókkal, hogy mily irányban mi látható. Kár, hogy a köd nem akart oszlani s bizony a messze vidék panorámájáról elestünk. De a látottak is olyat Ígérnek, a miért mindenki még sokszor meg fogja tenni ezt az utat. A kilátó palatetején óriási nemzeti színű zászló lengéit, a Pannónia Turista Egyesület ajándéka, messze hirdetve a kilátó születésenapját. Az ünnepély Lassan mindenki feljött, a ki elindult erre az ünnepélyre. Majdnem pontos megállapítás szerint 900 résztvevője volt a felavatásnak. Pontban 11 órakor kezdetét vette az ünnepély. A kilátó melletti köemelvény körül a cserkészek kordont húztak és az emelvény körül elfoglalták helyeiket a szónokok. Első szám a Szepesieknek a Polgári Dalkör állal kiegészített dalárdája volt, a mely Andor Károly karnagy vezetésével a Hiszekegyet énekelte. Utána Zsembay Ferenc szavalta el „A Nagyszá! ormán“ című ez alkalomra irt költeményét. A hazája sorsán kesergő meleg szív megnyilatkozása volt ez a vers. Költője nem tud a Nagyszál ormán gyönyörködve pihenni, mert látja azt a rémes rombolást, a mit ellenségeink hazánkkal tettek. Egy véres fogadalom ez a vers: Nem Tátra orma bár, a hol mostan állunk, jóval kisebb annál a mi szép Nagyszálunk, De ha üt az óra s a kürtszó megharsan S az egységes haza szól hívó szózattal: Mienk lesz, miénk újra a Magas Tátra, Magyar zászló röppen fehér homlokára! . . Ezután dr. Krakker Kálmán elnöki megnyitója következett. A legfölségesebb templomba jöttünk — mondja beszédében — az Isten szabad ege alá, könyörögni a Magyarok Istenéhez, mentse meg a szenvedő magyart! Előttünk fekszik az ország megcsonkított teste, egy karkinyujtásnyira a szégyenhatár. Könyörgésünknek itt, a Nagy- szál ormán oltárt emeltünk, legyen vége szenvedéseinknek, de oltárt emeltünk fogadalmunknak is: nem nyugszunk addig, mig erről a kilátóról belátni a ránk erőszakolt határokat, azoknak ott kell ragyogniok a Kárpátok bércein. Beszéde során méltatja azt az önfeláldozó munkát, amellyel Vörös Tihamér, az osztály ügyvezető elnöke ezt a kilátót létrehozta. Az ö gondolata, az ő munkája, az ő sikere. Méitatta Hübschl Kálmán műszaki tanácsos munkáját, a kié a terv és Dalkó Gábor ácsmestermunkáját, a kié a kivitel sikere. Üdvözölte a nemzet- gyűlés alelnöke vezetésével az összes megjelenteket, üdvözölte a túristaság őszhajú ifjú apostolát, dr. Cholnoky Janót és kért mindenkit, vándoroljunk el minél gyakrabban a szép oromra, hogy minél gyakrabban szoruljon kezünk ökölbe, de imára is, az integer Magyarországért. Zajos ovációval kísért, mély tartalmú beszéde után Schandl Gusztáv püspöki jószágigazgató a megyéspüspök üdvözletét hozta el a túristáknak, a ki szives örömmel adta ezt a helyet a kilátó céljaira, mert tudta, hogy itt a túrista nemcsak testben^ de lélekben is közelebb van Istenhez. Ezután ismét a dalárda. Ébredj magyar!... nagyszerű előadása lelkes tapsot váltott ki. Most Vörös Tihamér lépett meghatóban az emelvényre. Óriás taps köszöntötte őt. Visszaemlékezik a MTE közel 37 éves működésére, a melyben a határköveket ilyen kilátók és menedékházak jelzik. Egy ilyen határkő ez a kilátó is. A ránk erőszakolt határok sok munkás túrisla osztálytól fősz-
