Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-03-25 / 23. szám
\ VÁCI HÍRLAP Rózsahegyi Gyula dr. Jf Az utolsó polyhistor Irta: TRAGOR IGNÁC DR. Corpore fractus, animo potens, fide victor (testben gyenge, lélekben hatalmas, hitben diadalmas.) Mély megilletődéssel tesszük le koszorúnkat arra a frissen hantolt sírra, mely Rózsahegyi Gyula kanonok földi porait takarja; De sokkal nagyobb a veszteség fölött érzett fájdalmunk, mintsem egész életét egybefoglaló megemlékezést adhatnánk róla ez alkalommal. Ili csak általános vonásokban akarjuk megrajzolni nemes alakját. Miként anyagi kincsek birtokába csak verejfékes munka eredményeként jutunk, úgy ismereteinket csak fárasztó utánjárások, álmatlanul átvirrasztott éjszakák utján tudjuk megszerezni és gyarapítani. Vannak azonban kivételes egyéniségek, akiknek bámulatos emlékezőtehetségük és óriás tudásuk annyira megkönnyíti az ismeretek megszerzését, hogy szinte magától hull a markukba. Emerson, a kiváló gondolkodó épen azt tartja a nagy szellem kritériumának. Nagy embernek tartom azt — mondja, — aki a gondolat felsőbb körében lakik, ahova mások nagy fáradsággal s nehezen bírnak feljutni; neki csak a szemét kell kinyitnia, hogy a dolgokat igaz világításban s teljes összefüggésükben lássa; inig amazoknak fáradságos javítgatásokat kell tenniök s vizsga szemmel őrizkedniük a tévedések sok forrásától. Rózsahegyi ezek közé a kiválasztottak közé tartozott. Igen gazdag volt szellemi javakban és ezeket az ismereteket nagy könnyűséggel közölte a vele társalkodóval. A vele való társalgás nélkülözheíővé tette a másokkal való érintkezést és ezrek hiányát pótolta. Gyakran ellátogattam hozzá, hogy elméjének ragyogása beharmatozza lelkemet, noha szivének nagysága is vonzott. Az ő szellemi légkörébe elfeledtük a köznapos élet kicsinyes érdekeit és a nagy német költő szavaira gondoltunk : Und hinter ihm in wesenlosem Scheine Lag, was uns alle beudigt, das Gemeine. Társalgáskor ritkán engedett mást szóhoz, egyedül ő viselte a mulatság költségeit és pedig olyan szeretetreméltó módon, hogy a hallgató kellemes benyomást nyert egyéniségéről, melyet óriási tudása és nagy műveltsége jellemzett. Valóságos fejedelem volt a tudományok társadalmában. Szinte a csodával határos, hogy tudta összetartani elméjében a legkülönbözőbb tudományok eredményeit. De nem lexikon volt, az egyes ismeretek raktára, hanem a műveltsége volt encyclopaedias. Értelmének rendkívüli összefoglaló ereje volt; rengeteg tudása mellett bámulatos volt az emlékezőtehetsége, éles a látása és logikus a gondolkodása. Ismereteit folyton folyvást bővítette. Kora ifjúságától élte fogytáig beszélgetett a könyvekkel és szerelte őket. Hét nyelven eredetiben olvasta össze az egész emberiség irodalmát a könnyed regényeken kezdve a le gelvonlabb tudományokig. Az óvilág költő' alkotásaiban ép úgy gyönyörködött, mint az újabb kori angol, német, francia és olasz irodalomban. Határozott nézetet alkotott magának a modern kor bölcseleti áramlatairól és gyakorlatilag foglalkozott fizikai és mathematikai problémák megoldásával. Az antik kor szellemi világa szerencsés harmóniában olvadt össze ő nála a jelenkori műveltség modern eredményeivel. De nem is tudott senki az ő magasröptű gondolatai hatalmának ellenállni! Ahhoz a rengeteg tudáshoz képest, melyet már ifjú korában szerzett és holta napjáig gyarapítóit, elenyészően csekély az, amit termelt. Az ő geniejénél százszorta kisebb tehetségek figyelemre méltó műveket Írtak, mig ez a nagy elme, ez a folyton gondolkodó fő nem volt produktiv. Természeténél fogva inkább a szemlélődésre volt hivatva, mint alkotó munkára. Gyenge fizikuma nem engedte, hogy nagyobb tevékenységet fejtsen ki, hogy szépen kigondolt eszméit valóra váltsa. Az akarata megvolt, de bármihez fogott is, noha teljes odaadással törekedett célja elérésére, végrehajtásához nem volt elég ereje és nem tudta befejezni. A pátriárkái korra! vetekedő élete folytonos befegeskedésbő! állott és ez ellen kellett állandóan küzdenie. Életének ez a fatuma azonban nem kisebbíti érdemeit, sőt ellenkezőleg növeli a személye iránt táplált rokonszenvünkeí. Napról-napra beírta finomra csiszolt gondolatait 36 számra szaporodott füzeikéibe, miként nagy elődje, Pascal a Pensées ezer töredékét. A jeles francia bölcshöz hasonlóan őt is egyformán érdekelte a hit és tudomány, a theológia csak úgy, mint a filozófia, a fizika, mathematika, história és az emberi tudás minden mezeje. Agyának ezek a termékei, melyeket papírra vetett — penjiant opera interrupta — az ő szellemi hagyatéka, melynek örökösévé engem tett. A miként való felhasználás jogát azzal az egyetlen kikötéssel ruházta rám, hogy az ö valódi nevén nem szabad semmiféle célra sem értékesítenem. Kimúlása csendes, fájdalom nélkül való volt. A mily finom, szinte transcendentális volt az ö egyénisége, oly halk, oly megnyugtató volt sok tisztelőjére az ő eltűnése az élők sorából. Most már elérte végre a sokat szenvedett élet után azt a nyugalmat, a minek jutalmazása itt annyira méltóvá tette magát a nagy pap és nemes lelkű ember. Tisztelői szivében pedig ércnél taríósabb emléket állított meleg szivével és nemes életfelfogásával. Vegyünk tőle a költő eme szavaival búcsúi: Jam perítus terrae totius quid quaerere nequit Nova secreta petens, coela in alta volat, Perspectus homines fidate redibit et illa: Cognitum ipsi nobis non sitiit esse latens. Életrajza Liptórózsahegyi Rózsahegyi Gyula dr. 1845 szeptember 25-én született Budán. Középiskoláit Debrecenben, Kecskeméten, Budán és Nagyszombatban, a teológiát a budapesti egyetemen végezte, a hol szigorlatot is tett. 1867-ben még nem szentelhették pappá, de már tanulmányi felügyelő lett a váci papnevelőben. Majd felszentelése után több helyen káplánkodoti, utána a herceg Odescalchi és báró Lipíhay-csalá- doknál nevelősködött. 1880 ban a középiskolai tanári vizsgát letette s a váci főgimnázium akkor felállított két felső osztályához tanárnak nevezte ki püspöke. 1883-ban megkapta az üllői plébániát, de öt a tanilás vonzotta, ezért lemondott arról és ismét elfoglalta katedráját a főgimnáziumban, egyben egyházmegyei könyvtáros is volt. 1888-ban püspöki titkárrá lett és a hit- íaníanárokcitvizsgáló bizottságtagja,1890 ben papnevelőintézeti íelkiigazgató és tanár, 1893-ban címzetes kanonok. Sok tanítványa megelőzte már ekkor a kanonoki síallum- ban. 1900-ban ideiglenesen nyugalomba vonult, 1902 ben Csáky püspök előterjesztésére székesegyházi kanonok lett, 1905-ben aibeyi címzetes apátságot nyert, 1908-ban gimnáziumi biztossá és 1910 ben pesti főesperessé nevezték ki. Ettől az időtől mindinkább betegeskedni kezdett, közel tizenöt éve már hattyú-utcai lakását alig hagyta el, az újabb generáció már nem is ismerte. Végrendelete Rózsahegyi Gyula igényei a legkisebbek voltak teljes életén át, magara a legkevesebbet költötte. Mégis szegény pap volt. Ennek oka, hogy mindig jotekonykodoit, de irtózott a feltűnéstől. Soha sem adott úgy, hogy mások tudjak, a nagy nyilvánosság Rózsahegyi adakozásáról nem értesült. Legutóbb is net milliót küldött a város szegényei részére a polgármesternek, de elve tiltakozott az ellen, hogy adományát nyilvánosan nyugtázzák. A mily szerény és jószivű volt életében, olyannak mutatkozott utolsó akaraíaban. Végrendeletét hétfőn hirdette ki Pártos Ferenc kir. járásbirósági alelnök Kokovay János prépostkanonok jelenlétében, kit végrendelete végrehajtójának nevezett meg. Utolsó rendelkezésében tiltakozik az ellen, hogy fényes temetést rendezzenek földi porhüvelyének. Csak egyszerű fakoporsó és a székesegyház alatti kripta . . . Bútorait értékesíteni kell, kanonoki járandóságából, életbiztosításából bejött összeget négy részre kell elosztani: Egyik rész felett a megyés püspök rendelkezik jótékony célra, a másikat a káptalan ossza szét a káptalani birtokokon lakó szegények közt, a harmadikat a polgármester kapja, hogy fele részt a váci rendőrségnek, felét a város szegényeinek adja, a negyedik rész ismét a káptalan kezeihez kerüljön jótékony célú intézmények segélyezésére. Temetése Bár hétköznap volt, a székesegyház nagy hajója teljesen megtelt a nagy halott tisztelőinek seregével. Hódmezővásárhelyről a megyés püspök hazajött s ő mutatta be a szentmise áldozatot az elhunyt lelkiüdveért. Négy kanonoklársa abszoluciója után Rózsahegyi Gyula porhüvelyét rejtő koporsó eltűnt a székesegyház alatt levő kripta bejáróján. Szerdán, (ünnep) 25-én 5, 7, 9 órakor Szigorúan csak felnőtteknek! dargea láncok élete EMIL JAMMINGS francia forradalmi filmje Vácon először DANTON Városi FülmszSniház Igazgató VÁRÓ ANDOR 6 tagú zenekar KÜVI ISTVÁN vezetésével Vasárnap, március 29-én 5, 7, 9 órakor MARY P1CKFORD világattrakciója DOROTHY VERNON (A két szomszédvár) Szerelmi vígjáték történelmi időkből 10 felvonásban Ö és a szerelem Kox és a feketekéz Harold Lloyd-bnrleszk Orion-slágerburleszk
