Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-09-06 / 65. szám
VÁCI’ Hl RL AP 3 A herényi biró jánya, Ctuska Lakodalom, amelyen háromszáz vendég evett, ivott három napig. Megettek egy egész vásárcsarnokot. Díszes meghívói hozol! a posta, amelyen Kovács Gusztáv és neje, valamint Vitéz József és neje, másszóval Borsosberény és Horpács nagytekintetű bírái, tisztelettel tudatják, hogy a gyerekek, névszerint Etuska és József, folyó hó 19 én Borosberényben megtartják az esküvői, ahol is ifj. Németh Sándor, a Palermo kávéház prímása, 9 tagú bandájával huzza majd a talpalávalót. Külön névjegykártyán ez állott: | Estebéd 7 órakor. Megnéztük a lakodalmat. Bizony az szép volt és díszes. Háromszázan vettek benne részt. Amikor dr. Bazsó István fótisztelendó az ifjú párt összeadta és utánna vagy másfélórás szónoklattal oktatta ki őket az eljöven- dökre, a fiatalság már erősen türelmetlenkedett, mert a cigány ott várt már a templom előtt. Mikor pedig vége lett az esketésnek, a cigányok rázendítetlek a csárdásra, a legények elkapták a jányok pántiikás derekát és bizony a íemplomajíóíói a főutcán végig, a lakodalmas házig láncolva vitték a menyasszonyt, meg a lányokat, ahol azután nem is akarták abbahagyni. Pedig a háziasszony erősen türelmetlenkedett már. Hogyisne, amikor nyolc nap, n\olc éjjel sütöttek, főztek, készítették a legfinomabb falatokat, hogy a messze földön hires „magyar asszony főztjél“ feltálalhassák. Nem volt nagy ebéd, de a gyengébbek kedvéért mégis feljegyeztem, hogy el ne felejtsem, a receptet, amelynek értelmében a lakodalom elkészült. A recept hitelességéért maga a szép napamasszony szavaló^ mert ó maga mondia toliba is. Hangzik pedig imigyen: Végy: 12Ü db. hurkái, 50 kiló zsírt, 10 kilő hagymát, 5 liier likőrt, 100 kiló dinyéf, 100 db. saját baromfit, 120 kg. sertéshúst, 7 hektó furmint (ez volt a bor), 30 liter szí 1- vóriumot, 3J0 üveg szódát, 60 kg. marhahúst, 4 darab birkát, 300 db. tojást, 35 kg. cukrot, 10 kg. rizskását, 120 egész tortát, 70 kiló vegyes apró süteményt, 4 kiló kávélés még azt, ami majd csak ezután jut eszembe — keverd jól össze, és kész a lakodalom. Miután az összekeverés megtörtént, neki fogtunk az étkezésnek. Olyan evést, mint ott volt, rég nem láttam. Nem is szólva azivásról. Az ebéd belement az uzsonnába, az uzsonna a vacsorába, a vacsora a reggelibe és igy tovább három álló napig. Éjjel persze rengeteg petróleumlámpa mellett folyt tovább a csárdás, hacsak nem számítjuk világításnak a mennyasszony szeme ragyogását, mert az biz’ versenyt világított a többi szép jány és menyecske szeme csillogásával. Volt is olyan világosság, hogy alig láttak tőle a férfiak. Csak a szemüket hunyorgatták. Különösen úgy reggel felé. Hogy a leírásom teljes legyen, meg kellene Írnom, hogy a házigazda reggel felé ötven üveg pezsgői tett az asztalra. De minthogy ez csak ötvenegynéhányunknak volt adresszálva és az is úgy, hogy a jó háziasszony meg ne tudja az Istenér, elhallgatom inkább Hogy miként sikerült a nagyszerű vendéglátásból megszökni, ma sem tudom. Úgy vagyok vele, mint a menyasszony a ven dégekkel. Mikor megkérdeztem tőle, hogy őrül-e. hogy háromszáznál több a vendég, azt felelte: —- Háromszáz? Ilyen sokan voltak? Én nem láttam... csak egyet... a Józsit... (K) & áléi legr*©ssjeaibJi wicce Hiába, a humor már már ajkunkra fagy ebben a gondterhes időben. Csak a borbélyok őrizték meg kedélyüket Ez is borbéllyal történi Vác egyik kis utcájában a közel napokban helyet cserél két iizletes, egy mézeskaiácsos átmegy a kisebb borbélyműhelybe és viszont A borbély meséli ezt a cserét vendégeinek, mire egyik vendége megjegyzi. — Hát hogy tud az a huszárcsináló a kisebb boltban existáini ? Mire a borbély : — Nem csinál többet huszárt! — És miért nem ? — Mert nem engedi az ántánt! Tiszta, | ízletes és e melleit valóban olcsó ... ez a „Franck“ . . . Vájjon kellő alap nélkül itélünk-e mindig és mindenütt ily biztosan ?.. Miért nem hagyják magukat okosan számitó háziasszonyok azon szokásuktól eltéríteni, hogy hangsúlyozottan „valódi Franckot a kávédaráló“val kérjenek. IOQ miliiélia kerül az idén a váci iparos iskola Az iparos-tanonciskola íelügyelöbizotfsága szombaton Jelinek Ágoston elnöklete alatt gyűlési tartott, melyen Pfeifermann Nándor igazgató bemulalla a jövő tanév költség- vetésé!. E szerint a tanonciskolái kiadások a 100 milliót meg fogják haladni az 1925/26 os tanévben. Ebből 69 millió a tantestület fizetése 30 ezer koronás óradijakkal, a lobbit dológi kiadások emésztik fel. A nagy összeg fedezésére szolgálnak a befolyó ipardijak a két százalékos ipariskolai adó, melyet minden iparos és kereskedő fizetni tartozik adója aranyában és az államsegély. Három év óta a közoktatásügyi miniszter egy fllérrel sem járult a váci kereskedő és iparosiskola fentaríásához. Ha az idén is megtagadja az államsegély kiutalását, úgy a város jelentős milliókat fog pénztárából ráfizetni az iskolára, melyre törvény kötelezi, hogy fentartsa. XII. Károly svéd király váci legendája Sok történelmi tévedés és hazugság iva- kodott be idők folyamán a köztudatba. Az eseményeket a szereplő egyének a maguk céljánál; megfelelően másként és másként magyarázzák, de a nézőpont is más lehel, melyből megfigyelésüket teszik és más képet kapnak, mint a hegyről, melyet alulról vagy felülről tekintünk. A soviniszta magyar a nemzeti dicsőség múltján merengve három tengert iát, mert a költők három tengerrel határolják az országot, melynek minden rögét tengernyi honfivér mossa. A legendák szárnyán kell hírre, hogy Igazságos Mátyás királyunk ősi városunk golikus vár- templomában kötött házasságot a magde burgi polgármester leányával, Görgei tábornokot a váci csatatéren vágta fejbe egy honvéd, mert itt adta el a hazái. A történelemkutatás mindent felderítő világánál bármily rosszul is esik, le kell mondanunk a három tenger birtokáról, Mátyás király regényes házasságáról, Görgei váci árulásáról és fejsebéről, melyet ellenséges kartácstól kapóit a váci csatában. Ballagi Aladárnak a közeiben megjeleni könyve XII. Károly svéd király és csapalai- nak magyarországi átvonulásáról azl a köziudalba ment legendát oszlatja széjjel, hogy Észak oroszlánszívű Richárdja veszteti csatája után hazájába térve, Vácon töltött egy éjszakát. A kiváló törléhetludós lépésről lépésre kiséri a király és a hadsereg egymástól sokszor eltérő útját. A királyét a vöröstoronyi szorostól Köpcsényig, a seregét Törcsváriól Zurányig. Kétséget kizáró módon kimutatja, hogy a király a mi vidékünkéi Kerepes, Pest, Buda, Pilisvörösváron ál érinlelte Budára a régi repülóhidon kelt át. Ezt a körülményt Ballagi fontos tájékoztató pontnak tartja az út irányára nézve. Ha ugyanis Budának ment, — mondja, — akkor továbbra is a Szeben-bécsi postaúton haladt s ennélfogva nem jöhetett Vácnak. (207 1 p). A svédek eiöcsapata Móriról kiindulva Hévizgyörk és Bagón át Gödöllőnek tartott és december 21 én Szadán szállt meg. Az ulócsapat Hatvanból párhuzamosan haladt az előcsapaltai, de északibb vonalon, Aszódnak. Aszódnál a pósíaút Pestnek megy. De Bécsbe igyekezve, — folytalja Ballagi okoskodásál, — a jóval közelebb eső Vácnak is lehet menni. Épen akkor, midőn a svédek már közeledtek Aszódhoz, 1714 december 10-151 12-ig, báró Perényi Imre Nagyszöliős és Bécs közölt a legrövidebb utat keresve, Balmazújváros, Tiszafüred, Álány, Árokszállás, Aszód és Vácon át haladt. Mivel ezen az ülőn is elegen jártak s Tiszántúlról a vágómarhát is gyakran Hatvan, Vác, Érsekújvár, Szered és Szencen át hajtották Ausztriába, tehát főforgalmi vonal volt, Ballagj nem tartja valószínűtlennek, hogy egy csooort svéd, esetleg csak néhány tiszt, Vácon át ment Pozsonyba s onnan Bécsbe. Ezt a föltevéséi egy a vonulásban résztvett svéd alezredes ama följegyzésére alapítja, hogy a svéd utócsapat december 22 én Veresegyházán volt s ott szentelte meg pihenéssel a másnapra eső vasárnapot is. Már pedig — úgymond — Veresegyháza a hatvan—aszód—szada—pesti úttól annyira északnyugatra, vagyis félreesőén fekszik s már annyira a vác—gödöllői útba esik, hogy a íoiylonosan erre, amerre szállingó svéd lisztek nagyon könnyen benézhettek a közeli püspöki városba. Eme föltevésének legnagyobb erősségeü Dezsericzky irodalmi fö jegyzése szolgá . Dezsericzky ugyanis azt írja ismeretes történeti munkájában, (História episcopates dioecesis tt civitalis Vaciensis 227. lap), hogy XII. Károly Bender tengermellélu városban töJölt száműzetésének hatodik éveben megindult hazafelé s Pesten és Vácon át Bécsbe laríoll védelmezőjéhez, VI. Károlyhoz. Ballagi rámutat Dezsericzky kettős tévedésére: l-ször, hogy Bender nem fék i
