Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-01-01 / 1. szám
VÁCI HÍRLAP 7 i itervju : »Cserebogár, sárga cserebogár ..................« Kinek keli ma már ? — mondja a nagybeteg Banda Marci. — Születése napján érkezett vissza szülővárosába. — Szegény a világhírű cigányunk, de csak magyart húzott a hegedűjén. — Váciak emlékeztek? — Egy nagy élet viharos tapasztalatai. Az öreg Márkus bácsi, a ki negyven esz tendejecsodálalraméltó optimizmussal hiszi, hogy a cigány egyszer már majd csak készpénzre vásárol nála, mutatta meg az esti sötétségben, hol fekszik a váci magyar büszkeség, a nagybeteg 78 éves Banda Marci. Talán diákkoromban jártam utoljára a cigányvárosban, melynek minden ablakán hegedűszó szűrődik ál. Akitor dühöngött olt a nagy tűz, de újra épültek a házak. Azóta semmi sem változott a »traktusban«. Maradt a sár, a rendezetlen utcák, pokoli sötétség és a vásári zsivaj, mint az ilt felejtett Kelet jellegzetessége. Hát Banda AAarci, a kiről az ifjú generáció itthon vajmi keveset tud, mégis csak megtért a szülővárosába. Hej, de hosszú idő : Szentpétervár .. . Páris . .. London . . . Berlin ... Bécs, aztán, ha úgy tetszik, fordítva is néhányszor . . . mindig Budapest és végül mégis csak Vác, annak is a »cigány- traktusa«, a honnan csodás hegedűjével egyszer elindult, hogy a magyar muzsikának többször is meghódítsa a világot. Ott fekszik egy alacsony cigányház hátsó kis szobájában. Félve kopogta'ok be a gyérén világított, lélekzelnyomó helyiségbe, a nagy ágyon dunnák tömege szinte úsztatják az öreg cigány szenvtelen, fakó kis arcát. Néhai felesége testvérénél fekszik, az ablak félig nyitva, egy kis füstös petróleum- lámpa pislog, hogy megismer, az éjjeli szekrényen gyertyát gyújt. — Hát ilyen nyomorultan vagyok, — mondja keserves panaszkodással — ha megvolna a sok millióim, autón röpülhetnék a Rókusba, ott segítenének rajtam. — Elvitték, ugye, a lovacskák? (Marci bácsi, mig bírta, szenvedélyes lóversenyező volt. Mikor pedig nem futottak a lovak és nem muzsikáit, a kártya volt az öröme). — Az. Azaz nem egészen. Mikor az asz- szony hirtelen meghalt az Aréna-ulon, hazahozattam, a házamban tálakba állott a sok drágakő, az arany. Mire eltemettük, kifosztottak ezek a gazemberek ... (A sarokban vigyorogva int a sógorasszony: Ne tessék rá hallgatni!) Észreveszi és mérgesen rákiált : — Hát nem igaz ? Nem volt sok millióm? Mindenből kifosztottak, a házamat is el kellett adnom. Tizenkétezerért. Fel van indulva, egy kicsit megpihen. — Azóta h-iába minden. Pedig ott muzsikáltam Moszkvában a nagyhercegnek, Parisban a grófi dámáknak, Londonyban az mgol királynak, minden elmegy . . . nem még . . . lost aztán témájánál van. Zsong a fejem a o1' dicsőségtől . . . egy király . . . egy c■( ány . . . ezt talánlán Banda Marcinak el . Let hinni, a ki legszebben tudta húzni a magyar nótát. Majd hazatér. — Vittek Brassóba, Aradra. Másnap Szom- b 11he 1 y< meg Pécs. Kassára mentem, Nagyváradon muzsikáltam. A Czirákyak, a Cse- konicsok, a Zichyek. Nincs az a gróf, a kinek nem muzsikáltam volna. Egy este megkerestem tizenkiiencezerötszázat, (pontosan ennyit vág ki) mig mindsnt, a mi a Igánynak kell. Odébb tolja az éjjeli szekrényen a sok apró porlorikódarabot, nem Ízlik, mondja, de hozzáteszi: — Nincs egy jó cigarettája? Füstöl. Kérdi: — Mondja, miért olyan sós minden, nem tudja ? És dörzsöli a gyomrát: — Itt fáj, ilt fáj, nagyon, megdagad a iábam . . . A rossz gondolatokról el akarom terelni : — Ma már, ugy-e, sok jó földbirtokos is tönkre ment, a kik muzsikállattak, azért nem megy olyan jól ? — Igen, a bolondok! Könnyű a harmadik emeletről leugorni. Ugorjának a földszintről a harmadikra! Könnyű elkölteni az örökölt vagyoni Szerezzenek, aztán muzsikaltassanak. Ez nehezebb valamicskét — Hát pénz, az nem maradt, Marci bácsii de csak maradt valami szép emléke? — Nincs nekem más, mint a király irásai meg a pápáé. (Úgy mondja, olyan természetesen, hangsúly nélkül, mint mikor a kávéházban mondjuk: fizetek egy pikoiőt) Minden újságíró irt rólam cikkeket, hisz tudja, én nyertem meg a nagy aranyérmet Porzsoltnál, a népszínházban, a magyar nótával. Mindent, elégettek ezek a gazemberek . . . (És int hátra a kályha felé.) Hogy emlékem se maradjon, nekem, az arany koronás érdemrenddel kitüntetett Banda AAarcinak ! Ezt látható büszkeséggel ismétli többször. Nincs is más cigány, a kinek ilyen kitüntetése lenne. Erről szól a „király Írása“ rámában az ágya melleit félhomályban. Távolabb, az ajtó mellett egy másik, rámába foglalt Írás, a „pápáé“. Köszönet, hogy a hétkápolna egy hatalmas ablakát művészi üvegfestéssel rakatta ki. Egy picit megint hallgat, de vall újra szívesen : — Meg aztán nekem soha se járt a vonóm a sok modernre. Én csak magyar nótát játszottam, soh’ se tanultam meg kék- vókot, simif, meg mi bolondot. (Nagyobb argumentum okáért köp egy nagyot, valószínűleg ezzel is ki akarja fejezni vélekedését) Aranykoronás Banda Marci ilyen útálatoskodást nem fog muzsikálni. — Marci bácsi, emlékeznek-e magára a váciak, jönnek-e látogatni? — Nem igen, nem igen. Csak az Ottó, meg a Tragor voltak nálam. Hozlak szivart, meg egy kis bort. Minek, nem Ízlik. Elfelejtenek engem ... És csodálatos: nincs szemrehányás hangjában. Búcsúzom. Száraz keze megfogja az enyémet és kérdi: — Van-e fia ? — Van kellő, nekem szépek . . . — No adok egy tanácsot: Soha se küldje őket kávéházba. Nem tanulnak ott semmi jót, én mondom, a hetvennyolc éves Banda Marci. Kifordulok a kis lakásból. Az első szobában jávál húz két kis cigány, apró cigányleányok illegetik magukat ösztönös mozdulatokkal és nagyokat rikkant egy-egy jó lépésre a „banda“. Már ezek is! Az „arany keresztes“ nagybeteg Banda Marci pedig fejére húzza a nagy dunnát és próbál álmodni arról, mikor az tetszett, hogy »Be- szegődtem Tornócára bojtárnak . . .« és az ő csoda-hegedűjének szavát érlelte meg a régi Magyarország . . . 5 MILLIÓ KORONÁT I PESTI NAPLÓ I előfizetőinek és olvasóinak RÉSZLETEK A PESTI NAPLÓBAN telefon hivén, vagy személyesen rendeljen elsőrendű alkalmi áruimból Dió 22, mák 24, méz 36, dióbél feles 80 ezer. Tortalapok: 1 csomag töltetlen 3, 6 és 10 ezer, 1 csomag töltött 4, 15, 20, 22 ezer. 1 üveg Tokaji szomorodni 7 deci 25, 1 liter sajáttermesü 20 ezer. Püspöki bérpince összes fajborai. 1 üveg Törley Rezerve 96, 1 1. likőr 80 ezer. 1. kg. Trapista 60, Grojer 90, Ementhaly 100, Sárváry tea-vaj 9 ezer K. Házi konzerv ársíim : Paprika-saláta, káposztával töltött paprika, ugorka és kis dinnyék. 1 kg. vegyes savanyúság 10, káposzta 6000 K. Disznóöléshez fűszerek azonnal őrőlhetők Diszkosarak rendelésre FODOR FERENC Budapesti-föút 4i„ Telefon szám 13 Eladód Száraz bükkhasább tűzifa tetszés szerinti hosszúságra fűrészelve és házhoz szállítva 7500 porosz kőszén Faszán, cement és mész Tégla és tetőcserép, gerendafa deszka, stafli és léc, a faanyagokat kívánatra gépeken megmunkáljuk. Farönköket felfürészelűnk Asztalos és lakatosmunkákat elvállalunk HIRMANN ISTVÁN IPARTELEPEI Kosdi-út Mező-utca 3. sz. jókarban levő eladó Bővebb felvilágosítás a Bódenlósz-gyárban ANYÁK, APÁK, ORVOSOK! a hires békebeli angol SCOTT-féle CSUKAMÁJOLAJ EMULSIO minden gyógytárban ismét kapható! Szemmel láthatóan hizlal, erősít! Vezérképviselő: RAiháSy Ottó gyógyszerész, Budapest, VI., Aréna-út 126. — Telefonsz. 1 13 — 78 (Vidékre ingyen csomagolás ) Ujságárusitónak 18 éven felüli egyén fix fizetéssel esetleg ellátással felvétetik Neumann Kálmán kereskedőnél Vácon
