Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-02-22 / 14. szám
Ara 2000 korona. 39-1H évfolyam. 14. szám. Vác, 1V25 február 22. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjeleniK hetenKint Kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy hóra 15000 K. Vidéken egy hóra 20000 K. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség es kiadóhivatal : Csáky-ut 4 (iparudvar; Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. NESZE SEMMI, FOGD MEG JÓL! KISIPAROSAINK HITELE Vácnak 600 kisiparosa van — Igen sokan kértek kisipari hitelt — Eddig a váci takarék 150 millió hitelt juttatott hét váci iparosnak Bármennyire nagyhorderejűnek is tüntetik fel a kisipari hitelakciói, őszinle tárgyilagossággal állapítjuk meg, hogy elhibázott alapon indult és a jelenlegi adminisztrációs eljárások mellett és a tőke csekélysége miatt, nem látszik, hogy a súlyos válságba jutott iparosságon segítene. Köztudomású, hogy Csonkamagyarország területén több mint 150,000 re rug a kisiparosság száma. 15 milliárdos hitellőkével hogy lehetséges a bajbajutott kisipari megmenteni attól, hogy ne legyen kénytelen üzemét feladni és éppen e munkanélküliség közepette szélnek ereszteni munkásait? 15 milliárdból átlag csak 100,000 korona jut fejenkint s ha csak minden ötödik iparos veszi is igénybe, akkor is csupán 500,000 korona az a fejenkénti hitel, amennyivel az illetékes tényezők a mostohán kezelt kisiparosságot szanálni remélik! Ha minden ötödik iparosra számítunk átlag ötmillió minimális kölcsöntőkéi, akkor is 150 milliárd és nem 15 milliárd korona kell a több, mint 150,000 főnyi kisiparosság úgynevezett megmentéséhez. A váltók három havi lejáraira szólnak és legföljebb két alkalommal újíthatok meg s igy az iparosok kilenchónapos hitelhez juthatnak. A váltók megújításának feltétele azonban az, hogy az időközi lejáratok alkalmával méltányos törlesztés történjék. Ez a méltányos törlesztés pedig nem más, mint a kölcsöntőke egyharmad része. A felső körök azt hiszik, hogy az iparosság e kölcsön révén mindjárt abba a kellemes helyzetbe kerül, hogy törleszthet is ? Hiszen még az is kérdéses, hogy lesz-e annyi forgalma és jövedelme utána, hogy a 22 százalékos kamatot megkeresse! Ha pedig törleszteni nem képes, akkor a „váltók megújításának feltétele“ hiányában kölcsönét nem fogják meghosszabbítani s már csak három hónapossá lett a kilenc hónaposnak hirdetett kisipari hitel. Vájjon megsegítés helyett, nem tönkretevője lesz e ez az iparosságnak ? Hogyan egyeztethető össze az erkölcsi érzésünkkel az az intézkedés, hogy minden kérelmezőnek 50,000 koronát kell fizetni „nyomtatvány, portó stb.“ címen még akkor is, ha kötcsönkérelmével elutasitolták? Hiszen a hiteltnyujlóknak úgyis megvan a jövedelmük e kölcsönügyletekből, miért viselje még ezt is a kisiparos, aki talán az ötvenezer koronát is kölcsön kérle. Nincs munkaalkalom, a szájától kell elvonnia a falatot, hogy ötvenezer koronát összekuporgathas- son, mellyel a kölcsönt megkérelmezi s végül elutasítják azzal, hogy kölcsönt nem kap, mert vagyonilag nem megfelelő!? Hiszen nem kell más, minthogy a több, mint 150,000 kisiparos hiteléri folyamodjon s a megköve' leli 50,000 koronák révén több, mint hét és félmilliárd gyűl össze, ami egymagában éppen fele a kisiparosság megsegítésére tervezeti 15 milliárd hitellőkének. Így nem kell más, minlhogy kimondjuk azt, hogy tulajdonképpen a kisiparosságnak megkárosított jai juttatják hilelhez azon csekély- számú szerencséseket, kiket a felső fórumok hitelképesnek találtak. Ha csakis az abszolút elsőrangú biztosítékkal rendelkezők kapják meg a hitelt» minek akkor az Anker Biztositó Rt.-nak a szerepe és minek az a 4—5 százalékos biztosilási jutalék? És nem sérelmes-e az. hogy az „Anker“ minden esetben, a felek- könyvileg bizlosilolt kölcsönöknél is éppen úgy megveszi a maga jutalékát, mint a kezességi kölcsönöknél ? Hiszen amikorra azt a csekély 15 milliárd koronát folyósították, az előre levont kamatokkal csaknem húszmilliárd lett belőle. S ha az „Anker“ állagos jutalékát, illetve biztosítási diját 2%-nak vesszük, akkor is mintegy 980 milliót tesz ki az az összeg, amit a kisipari hileleken keres. Ha pedig egyáltalán nem, vagy csak igen csekély esetben kell esetleges reszkirozást viselni, szükséges-e egyáltalán, hogy annyira megdrágítsák az amúgy is válsággal és súlyos adókkal s a megélhetés nehézségeivel küzdő kisiparosság hitelét. Miért kelleti a kisiparosság „támogatására“ előirányzott csekély 15 mil- liárdot úgy folyósítani, hogy azon a Pénzintézeti Központ, az „Anker“ biztositó is keressen ? Csoda-e, ha azt az érzést kelli minden iparosban e hilelakció, hogy tulajdonképpen egy-két nemipari intézmény felsegéíyezé- séröl van szó s nem arról, hogy a kisiparosságot a mai kedvezőtlen gazdasági viszonyok között olcsó hitelnyújtással megmentsék ?! El kellett mondanunk a fentieket, mert azt látjuk, hogy az iparosság megsegítése, támogatása és megmentésének cégére alatt voltaképpen a kisiparosság tönkretételét és teljes vagyoni leromlását mozdítják elő. Esküvő Nemess Ignác és neje, született Nusser Terézia leányát, lrénkét e hó 23-án, hétfőn d. u 7a5 órakor vezeti oltárhoz a fehérek templomában, Arndt János, Győrvidéki AAezőgazdák Állat értékesítő rt. igazgatója Győrből. A múzeum alapítói közül Huber József dr., Horváth Kálmán, Nikitits Miklós és Pesovár Ambrus 50 50,000 koronával egészítenék ki alapítványaikat. Tessék fásítássá S A polgármester bejelentése, hogy a város nagyarányú fásítási munkálatokba kezd és a fiatal fák védelmét a lakosságra bízza, mindenütt örömet keltett. A Kossuth-utca fásításával már készen vannak, a ylédába állított szép fasor kellemes hatást vált ki. Valószínűleg a polgármester felhívásán felbuzdulva határozta el a legfiatalabb hegyközség, a bácska —papvölgyi, hogy útjait fásitani fogja s ehhez fiatal fák t a várostól kér. A városi fabizotfság kimondotta, hogy ad fát, de darabonkit — ezer koronáért. A hegyközségek utjain levő fák a város jó levegőjét adják, kopár területeket ültetnek be azokkal, a köznek tesznek szolgálatot, ha a hegyközségek saját pénztárukból még fizetik az ültetés költségeit is. Ezért nem méltó a városhoz a kicsinyeskedés, midőn arra kényszerint egy hegyközséget, hogy 300—400 ezer koronát tagjai zsebéből áldozzon csemetevásárlásra és legalább kétszer ennyit az ültetésre. Ilyen felfogással az utcán elültetett fák árát is megtéríthetik a háztulajdonosokkal. Remélhetőleg a fabizotlságnak ezt a szűkkeblű határozatát a polgármester megsemmisíti és ingyen fog fát adni azoknak a hegyközségeknek, a melyek elég önzetlenül a város poros levegőjél akarják faültetéssel megtisztítani. x Tárgyalják a váci föld- / igénylők kívánságait Még az elmúlt év elején megtörtént városunkban a földigénylök összeírása és Szat- máry József Iáb 1 abiró, ki az igénylési tárgyalást a helyszínén vezette, az igénylők igényeinek kielégítésére számabvehetö s a váci püspökség, váci székeskáptalan, Marx János, dr. Huber József, Zsoldos Károly birtoka, Hirmann István, dr. Aradi Béla. László Fülöp háborús szerzeményének mikénti igénybevételére javaslatát még a múlt év közepén megtette, a mely javaslat felett az O. F. B. f. hó 24 én d. u. 5 órakor a II. számú tanácsban fog dönteni. A főgimnázium Jókai-ünnepe A nagy mesemondó születésének századik évfordulóján hódolt főgimnáziumunk ifjúsága nagy közönség jelenlétében a halhatatlan Jókainak. Török János és Termáim János szavaltak, Csodák Lajos melodrámát mondott Géressy Béla zongora és Schéda Lajos hegedűkisérete mellett, az ünnep központja azonban Rassovszky Gyula tanár felolvasása volt. Minden oldalról megvilágította Jókainak a világirodalomban is páratlan nagy munkásságát,^ragyogó elkép zeléseit, humorát. Igen rokonszenves taps és éljen volt a felolvasó jutalma. Rassovszky mint énektanár is kivette részét az ünnepélyből: fiaival hatásos, kedves énekszámokat adott elő, Wolkóber János pedig diákzenekarával mutatóit be egy indulót.
