Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-12-20 / 93. szám

Mai számunk 6 oldal. Ára 2000 korona.

39-ik évfolyam._________________________

_ 93‘ HálB- __________________ Vác, 1925 december 20.

VÁCI HÍRLAP

PoSifikai es társadalmi hetilap, nsegjelercsk hetenkirít kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: I | Szerkesztőség és kiadéihivataS:

Helyben egy hóra ..... 15000 K j Felelős szerkesztő és lapiulajdonos j €sáky-ut 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17.

Vidéken egy hóra 20000 K I E3ERCSÉNY9 DEZSŐ | Hirdetések és nyiSttér milliméter soronkint

Egyes szám ára................................ 2000 K | dijjszabás szerint

Meaöalí a Társaskör — élfen a Kaszinói

Nemzeli Társaskör nagy helyiségeit átalakítják, polgári lakások lesznek belőlük, hogy végre beköltözködhessék oda a polgári élet meleye, a mely már oly régen ismeretlen vendéy volt odafönn. Ma este újból összejön társadalmunk néhány tagja, hogy a legszomorűbb szertartást is elvégezze: eltemesse a város kaszinóját.

Hosszú évek óta mindent elkövettek a társaskör megmentése érdekében, de hasztalan. A szeretet, a melyet pedig épen Karácsony ünnepe volna meghozni közénk, messze elköltözött tőlünk és ép most, karácsony ünnepe elölt van tőlünk legmesszebb.

A társaskör feloszlatása előtt mégegyszer felkerestük mindazokat, a kik eddig is sokat tettek a városi kaszinó érdekében.

így felkerestük a régi kaszinó vezetői közül

Borbély Sándor

igazgatót, a ki a következőket mondotta a Váci Hírlapnak :

— Mit? A kaszinó? Kihúzott sorsjegy, pont! Igen nagy szegénységi bizonyitány, hogy megszűnik. Nem szívesen nyilatkozom különben erről a kérdésről. Mert abban az időben, a mikor én is működtem, a tettem fedte a szómat, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy a szóm fedje tettemet. Ebben a politikai helyzetben nem okos dolog nyilatkozni. Különben is engem jnegtámad- tak a magyarságomért, keresztény érzületemben ! Nem voltam nekik elég magyar, én, a ki egész életemet a magyarságért folytatott harcban töltöttem el. Ezek után nem szívesen nyilatkozom. A kaszinó vagyonát adják oda oiy egyesületnek, a mely az alapszabályok értelmében megkaphatja, de ez később adná azt vissza egy uj, liberálisabb kaszinónak. Csak kívánatos volna, hogy ez minél előbb megtörténjék, hisz már évek óta nincs kaszinónk, nincs hova menni az embernek. S ez nagy szégyen! Itt azonban semmiféle szélsőséges irány állandóságra nem számíthat. Azzal váltunk el a régi kaszinótól, hogy egy kultúrpalotát építünk s ime, most egy kulturbotrány lett belőle.

Záborszky Árpád

a régi kaszinó lelkes gazdája nyilatkozata a következőkép hangzik :

— A társaskör feloszlik, mert ott nem volt igazi kaszinóélet. Igazán szégyen,‘hogy nálunk ez bekövetkezhetett. Kis falvakban, de itt a közelben, Gödön, Verőcén, különösen Balassagyarmaton gyönyörű kaszinói élet van. Monoron pedig most építettek házat a kaszinónak. Én tanulmányoztam ezt a kérdést és arra a meggyőződésre jutottam, hogy egy kaszinó csakis akkor életképes, ha az nyilvános étteremmel van

összekötve. A kaszinó az ember második otthona, de otthona annak különösen, a kinek nincs otthona. A szellemi táplálék melleit gondolni kell a testiekre is. így van ez külföldön is, de igy van Budapesten is. Idegen részére is nyilvános helyiségeik vannak. Ez nálunk keresztülvihető nem volt, ezért mondott csődöt ez a társaskör. Azután anyagiakkal is küzdött a keszinó, ez pedig csöppet sem vonz, de ellenkezőleg, elrémiti a tagokat. Lehetne egyéb dolgokat is felhozni, de az embernek óvatosnak kell lenni nyilatkozataiban. Ha lesz eselleg egy uj kaszinónk, az minden politikától mentes legyen, úgy lesz csak életképes. A legszebb virágzása idején sem volt politika a kaszinóban.

Ezután felkerestük

Peiho Bertalant,

aki a régi kaszinó vagyonának egyik megalapozója volt s a ki a következőkben nyilatkozott.

— Csodálatos, hogy ilyen intelligens városban az egyetlen kaszinó nem tudott működni. Még csodálatosabb, hogy sem anyagilag, sem erkölcsileg nem lehet senkit sem felelősségre vonni azért, hogy a társaskör ide jutott. Az okai ? Erről nem szívesen nyilatkoznék. Politikamentes kaszinónak van csak létjogosultsága. Ebben a társaskörben pedig nem egy légkörben élők voltak együtt. Mint volt kaszinópénztáros Záborszky gazda-barátommal szép kis vagyont gyűjtöttünk. Hogy mi történik ezzel ? Mindeneseire meg kell állapítani, hogy mi volt a kaszinóé és mi volt a kát. köré és ezekután kell intézkedni a vagyon felöl. Hogy mikép, arról majd a közgyűlés határoz. Csak az borzasztó, hogy az ember nem tudja hol tölteni kis szabad idejét. Nincs hová menni! Kávéház sincs! De én reményiek! Én azt mondom: Lesz kaszinó!

Ezután Podhorányi Józsefet kerestük fel, a ki azonban Püspökhatvanban tartózkodik s igy érdekesnek ígérkező nyilalkozatát sajnálattal kell nélkülöznünk. Felkerestük tehát

r

Ed er Kálmánt,

a régi kát. kör elnökét, a ki ezeket mondotta :

— Nem lehet megmenteni a társaskört. Hisz tagjai nem jöttek el még választmányi ülésre sem. Részben politikai okok is forognak fönn, a mit nem tudtak kiküszöbölni, mert kicsinyesek az emberek, két éve húzódik már ez. Ilyen összetételében nem tud fennmaradni. Hogy mi történik a vagyonnal? Az alapszabályok értelmében keresztény egyesületnek kell adományozni. Valószínűleg a katolikus kör vagyonát a Vácia, a kaszinó vagyonát pedig a Lövészegylet kapja. Véleményem szerint az egész

vagyont a Váciénak kellene juttatni. Bizony nagyon kellene egy kulturegylet, de ily körülmények között ennek megvalósulhatá- sában én nem hiszek.

Hornyánszky Zoltán dr. a következőkben nyilatkozott a Váci Hirlap munkatársának :

— Az volt a célunk, hogy a keresztény társadalmat összehozzuk. Most megakarják ölni ezt is, öljék meg! Meghal. Ép úgy, mint minden más keresztény ügy meghal! Majd lesz ez máskép is, csak türelemmel ki kell várni. Én akartam, hogy legyen. Pontosan fizettem az utolsó percig. Be nem mentem, nem akartam ott okvetet- lenkedni, mint politikus. Erkölcstelenség, a mit most akarnak. Egy kaszinót: a zsidókkal! Mi Pintérre! dolgoztunk az eszme szolgálatában utolsó leheletünkig, a keresz- tényszociaiista párt helyiséget is felajánlott, Nem kellett. Mi társadalmi intézményt akartunk, nem politikái. Én nem megyek el szombaton, mert én nem akarom kimondani feloszlatását. Elég szégyen, hogy hat esztendő után idejutottunk, hogy tönkre akarják tenni ezt a társadalmi intézményt is. A vagyonkérdés pedig alapszabályszerűen mtéztessék el. Kapja azt egy keresztény, nemzeti társadalmi irányú egyesület.

Ezuíán

Páráiéi* Ernői,

a társaskör első igazgatóját kerestük fel.

— Kérem, én nem akarok nyilatkozattal a társaskör állásfoglalásának elébe vágni és azt utólag pro, vagy kontra véleményeztetni hagyni. Én áthelyezést kértem, a mit már sikerült is elnyernem és elsejétől a budapestvidéki járásbíróságnál látom el a polgári pereket. Lakni is Budapesten fogok s igy kikapcsolódom tettesen a váci társadalomból is. Engedje el tehát nekem a Váci Hirlap a nyilatkozat adását.

Férnek László dr. a Társaskör utolsó igazgatója a következőket mondotta tudósítónknak:

— Nem szívesen nyilatkozom a Társaskör dolgáról. Nekem talán legkellemetlenebb is egészen nyílt és őszinte nyilatkozatot tennem. Ha mégis megteszem, annak oka csak az lehet, hogy megnyugtassam Vác város intelligens közönségét arról, hogy a Társaskör vagyona seriellen a nehéz mull és viszonyok dacára. Az én véleményem is csak az lehet, hogy a Társaskör, mint ilyen, végérvényesen befejezte pályáját. Ennek mi az oka? Mindenki tudja és mindenki oka neki. A közöny és részvétlenség, a mi már a múltban is kisértette és kísérte városunk minden társaskörét. Jobb is, igy látom a közvéleményből, hogy végre — elmúlt és nem akadályozza meg a társadalmat abban, hogy — okulva talán a tapasztaltakon — újabb, egészségesebb alakulat, vagy alakulatok jöjjenek létre. A