Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-12-13 / 91. szám
ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. 91. szám. Vác, 1925 december 13. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik ftetenkint kétszer szerdáin és vasárnap Előfizetési ár: I j Szerkesztőség és kiadóhivatal: Melyben egy hóra ...................... 15000 K Felelős szerkesztő és íaptsalajdonos j Csáky-uS 4 sz. (Sparudivar). Telefon 17. Vidéken egy hóra ...................... 200Ö0 SC DEIféCSÉü^YS OEZSÖ j Hirdetések és nyiiitér milliméter soronkinfi Egyes szám ára ........................... 2000 K j díjszabás szerint »A kegyes püspök városában« A váci események a Népszavában — A Népszava cikke a büntetőbíróság előtt — Matejka keze, de nem Vanczák a szerző — A bizonyítást elrendelte a bíróság Szenzáció voll a Népszava február 5-iki számában. „A kegyes püspök városából“ címmel váci atrocitásokról irt cikket néhány nappal később „Ha a véres kárpit lebben“ címmel másik cikk jelent meg A cikkek sorozatát április 3-án „Még egyszer a kegyes püspök városából“ című cikkel zárta le az iró. Nemzetgyalázás címen indított eljárást a királyi ügyészség a Népszava ellen a cikkek miatt. Vanczák János felelős szerkesztő, miután mentelmi jogát felfüggesztették, Szőke Lajost jelölte meg a cikkek szerzőjeként. Az ügyészség vádirata szerint az első közlemény Matejka János elbeszélése alapján íródott. A cikk szerint a bizottság tagjai a következők voltak: dr. Zádor János polgármester, dr. Hornyánszky Zoltán ügyvéd, dr. Éder Kálmán táblabiró, dr. Göndör Sándor főjegyző, Baintner Ernő nyugalmazott ezredes, Szalay Gyula gyáros, Polhorányi József kanonok, dr. Pintér Ernő járásbiró, Oltó József nagykereskedő, Mikuska János földbirtokos és Jánosdeák Marton karhatalmi tiszt. A bizottság utasítására a románok elfogták azokat, a kikről azt gyanították, hogy bolsevisták voltak és kivégezték Az ügyészség a három cikk miatt a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése elleni vétség címén indította meg aa eljárást a cikkíró eben. A büntető törvényszék Méhes-tanácsa ma tárgyalta ezt az ügyet. A főtárgyalás megnyitása után Szőke védője, dr. Lukács Béla, a tárgyalás elnapolását kérte. A vádat képviselő királyi ügyész felszólalása után a törvényszék a főtárgyalás megtartását rendelte el. Szőke Lajos kihallgatása során kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A Népszavának egy másik munkatársa járt nyomozni Vácon, ő csak a cikket irta meg. — Hol van most a cikk? — kérdi Méhes Lajos elnök. — A szerkesztőségben — feleli a vádlott. — Vanczák János azt mondotta kihallgatása során, hogy megsemmisítették a cikket. Nem tud erről ? — Nem tudok, — feleli Szőke. Az adataimat abszolút biztos helyről szereztem. — Mi az az abszolút biztos hely? — Erre vonatkozólag nem nyilatkozhaíom. Szőke ezután részletes védekezésbe kezd, amelynek lényege a következő: — A cikkek megírásánál kizárólag az igazság és a közérdek vezelelf. Én szeretem úgy a hazámat, mint bárki más és éppen ezért tiltakozom az ellen, bogy a váci gyilkosságok közreadásával a magyar nemzet ellen követlem volna el bűntettet. A védő ezután terjedelmes bizonyítási indítványt nyújtóit be. A tanuk hatalmas seregére, több szemtanúra hivatkozott. Bizonyítani kívánja, hogy a három lövéstől vérző, kivégzettnek hitt Matejka János hason csúszva mászott el menyasszonya lakására, ott részesítették orvosi segélyben, azután a rabkórházba vitték, ahol hetekig élet-halál között lebegett. Kérte a váci áliamrenyőrség megkeresését, hogy tulajdonképen hány kivégzés történt 1919 augusztusában Vácon és a váci temetőgondnokság megkeresését, hogy hány kivégzettet hántolták el ? Hivatkozott arra, hogy Baitner ezredes, akkori váci város- parancsnok hirdetményben tudatta, hogy a románok tiz bolsevikit kihoztak a váci fegy- házból. A bolsevikik szökést kíséreltek meg, — mondja a hirdetmény — a románok fegyverüket használták, kilencet agyonlőttek, egyet súlyosan megsebesítettek. Erről a hozzátartozók értesitendők. A bizonyítási indítvány előterjesztése után a vádat képviselő Makkay ügyészségi alelnök ellenezte a bizonyítás elrendelését, mert nenizefgyalázási perben a valódiság bizonyítása semmi körülmények között nem rendelhető el. Háromnegyedórás tanácskozás után hirdette ki Méhes elnök a biróság végzését. A biróság helyt ad a védelem által kért valódiság bizonyításának, elrendeli az egész vonalon a bizonyítást. Elrendeli annak a tizenkét váci úri ember kihallgatását, a kik a cikk szerint a kom- mün után az ügyeket intézték, a védelemkérte tanuk nagyrészének kihallgatását és a védelemkérte iratok beszerzését. Ecéiból a tárgyalást elnapolták. Szüiöi értekezlet lesz a gimnáziumban A váci kegyes taniíórendi gimnázium december 15-én (kedden) délután 5 órakor az intézet rajztermében szülői érlekezletef tart. Az intézet igazgatósága kéri a szülőket és a szállásadókat, hogy az értekezleten lehetőleg teljes számban jelenjenek meg, mert fontos és megszivlelésre méltó kérdések kerülnek megbeszélésre. Halálozások Peidlpek József egykori neves építőmester özvegye, szül. Soós Mária élete 67-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Täuber Ferenc h. polgármester és Tornáry János dr. tanácsos anyósa volt. Szondi János alsóvárosi gazda, városi képviselő élete 63 ik évében meghalt Özvegye két gyermeke és nagy rokonsága gyászolja. Csak semmi neheztelés ! Szemtől szembe keli mondani, hogy mi mindene hiányzik Wácnak s akkor elhisz- szük — milyen szegények vagyunk A váci jótékony nőegylet uj éra alatt a város társadalmának teltekkel tényezője lett. Hatvannyolc esztendős múlt nemes hagyományait őrizve, ma, mikor hallgat a szép múltú Líceum és a nagy Muzeum egylet, a melynek annyi mondani valója lenne, ösz- szegyűjti a város társadalmát, kuiturmun- kát végez, midőn megszólaltatja az ország halárain túl is nagynevű magyar büszkeségeinket. * Gyönyörű, lélekemelő volt Geőcze Sarolta előadása, érdekes és férfias vállalkozás dr. Kirchner Bélánéé, ki kedden állt most már nagy közönség eié, hogy Vác köz- gazdasági helyzetéről beszéljen. Minden ülésnek volt gazdája, ott láttuk a város vezetőit, távolabb a város iparosságának képviselőit, kik sok, sok hölgygyei egyetemben élvezték egy világlátott nőnek gyorsan gör- I dűlő, fordulatos előadását a minket legközelebbről érdeklő témáról. És nem tudott újat mondani. A ki a Váci Hírlapot egy hónapon át olvassa, az tisztában van vele, hogy mi fáj nekünk. Csak az az érdekes, hogy az idegen is meglálja és az is, hogy hogyan mondja. A szavak, színek szép csomagolásába nyujija ál, a mit, ha lúiérzékenykednénk és a csípések fájnának, igazságoknak láthatunk. A csupasz igazság pedig — fáj. A németországi, amerikai „embertelepek- ről" beszélt, melyek kultúrával, népjóléti intézményekkel bőségesen el vannak látva. A mi kétezer éves városunk nem ember- telep, de a forrongó, előretörteíő főváros szomszédságában csendesen meditáló, a múlt emlékein táplálkozó, kevéssé előrenéző, csendes város. Mi kellene? kérdi most erélyes hangon: — Szégyen, hogy még nincs közkórháza a húszezernél nagyobb lakosságú városnak ! Járdáink rosz- szak, sokszor életveszélyesek, aszfaltozni kellene. Nincs vízvezeték — külföldön nem lehet kisebb város, sőt falu sem e nélkül. A szemét az udvarokon rontja a levegőt, nincs szemétfuvarozás, nincs elég fa. Küzdelem a porral, a betegségekkel. Nem különös, hogy ekkora városnak nincs kullur- központja, kaszinója? A vásártér . . , központban csak kö és kő, sehol egy árnyas liget . . . így folytaja vagy egy órán át, mindent tudunk, a mit mond, de varázslatos előadása mégis lebilincsel. Egy újabb gondolata : vagy lesz gyárváros Vácból s akkor a legelemibb követelmények teljesítve lesznek, mert a megélhetés kényszeríti rá, vagy a szép Duna mentén gombamódra szaporodó nyaralótelepek kulturközpontja. De akkor nyaralókat kell építeni . . .
