Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-10-21 / 77. szám
2 VÁCI HÍRLAP két nap haladékot kért. Elmentünk tehát a takarék helyiségébe, a hol Csáka Sándor ügyvezető* igazgató fogadott. Az ő véleménye a következő : — Drágulást nem igen okoz majd az új pénz bevezetése, legfeljebb 8—I0°/Oot. A detail, ha szorozni és osztani fog, úgy feltétlenül felfelé kerekifi az árakat s ez okozza majd a drágulást. De ha készen kapja az árakat, úgy a drágulás kizárt dolog A paraszt ember fél az uj pénztől. Ezért csappant meg a betétek száma is. Igen élénken kérdezik már is, hogy milyen is lesz az az új pénz? Fog-e valamit érni ? Nem já -e majd úgy vele, mint békében, hogy betette a bankba a jó pénzt és pár év múlva kapoíí helyette értéktelen papírt? Hogy azonban kevés a betét, annak oka a pénztelenség is ! A 20.000-es osztószámot jobbnak találom, mint a jelenlegi megoldást. A falusi nép közölt a pengőnek lenne a legnagyobb sikere, hisz ma is naponta előfordul, hogy megkérdik egy egy nagyobb összegnél: Pengőben mennyi ez ? így áll tehát az úl pénz ügye. Félünk tőle, hisz eddig mindig csak rosszabbodott a helyzetünk, de nem is merünk már egy kedvezőbb gazdasági fordulatra gondolni, hátha elkiabáljuk. A fontos az, ha némi áremelkedést vonzana s maga után a pénzváltozás, hogy mindig tele legyen a bugyel- láris! Miket mondott a pénzügyminiszter az országnak, választói előtt? Figyelmet érdemel a költségvetés, mert a súlyos adóterheket mérsékli . . . Van igazságtalan adónem: ez a ház- haszonrészesedés. Ezt törölni kivánom . .. Feltétlenül ki kell küszöbölni a forgalmi adó zaklató jellegét . . Lekötöttem magamat az igazságos és egyenlő elbánás elvén alapuló adózás mellett . . . Az uj pénzegységnél nem lehet senkinek sem vesztesége, sem nyeresége . . . Az uj pénz feltétlenül konzerválja mindenkinek a vagyonát, követelését és tartozását abban az értékben, a miben ma van . . . A mit megtudok takaritani, az mind a tisztviselők javára esik . . . Mindenek előtt a tisztviselők megélhetését kivánom biztosítani . . . Minden módot és eszközt fel kell használni, hogy a középosztály erősödjék. . . Emléket kellene emelni a névtelen adózóknak, mert ezek teremtették meg az ország iránt való bizalmat a külföldön . . . Fontosnak tartom a hitelkérdést, mely nélkül nincs élet . . . A gazdasági élet legfőbb eleme a szabadság és ennek alapján állunk . . . Nagyszerű gondolatok egy aktiv pénz. ügyminiszter szájából! Mindnyájan mondjuk rá: Úgy legyen! Amen! A rétságS járás jegyzői — főszolgabírójukért A rétsági járás jegyzői kara szép példáját adta főszolgabirája iránti szerzetének. A napokban gyűlési tartott és azon Baranyi Tibor főszolgabíró nevére tiz milliós alapítványt tett a jegyzők árvaházegyesületénél. Az alapítvány kamatait évente Baranyi főszolgabíró ítéli oda, halála után a járási jegyzőegylet. VÁCI TtEíCjlMÉn ON A váci molnár Iria : Z. öl iái Mórion. Beke István, a dunai molnár híres volt testi erejéről. A váci korcsmák mulató népe illendő respektussal látta belépni az ivóba a szürke molnárzekében, melyet szürkésfekete, zsinóros magyar nadrág és rámás csizma egészített ki. Az idők során a haj és bajusz is megszürkült, de az általános szürkeségből élénken villogott ki kerek, dióbarna szeme, melyből jóindulat és értelem áradt. Mert ez a hetykélkedő, iszákosságra hajló molnár, ki borközi hangulatban veszedelmesen garázda lett, alapjában jólelkű ember volt. Sokat tartott az igazságra, tudniillik a maga igazságára. Abból egy hajszálnyit nem engedett. Inkább betörte a felebarátja fejét, ami elvégre logikusabb, mint hogy az igazságért — a példaszó szerint — a saját fejét törette volna be. Ami az iszákosságot illeti, Beke István alkalmi alkoholista volt. Csak ünnepi alkalmakkor itta le magát: vasárnapon, ünnepnapon, vásár és búcsú idején. De akkor aztán következetesen és alaposan. Ami családi körülményeit illeti, özvegy ember volt. A háztartást a malomban szintén özvegyi soisra jutott testvérnénje vezette. Ez az asszony nemcsak a fehérneműjét, de Beke Istvánt is ráncba tudta szedni. Mert ebben az erős, hetyke emberben, akit nagy testi ereje félelmetesen elbizakodottá tett, mély lovagias érzés lakott a nő iránt. Akármilyen széles is volt duhaj kedve, károm- kodhatnékja, egyszerre meglapult, elhallgatott, ha asszony jelent meg. A vízen lakó, elszigetelten élő emberek mindig erősebb hajlamot mutatnak a női kultusz iránt, mint a városbeliek. Azok az asz- szonyok, leányok, menyecskék, akik őröltetni jártak Beke István malmába, nem győztek jó szót adni róla. Olyik hírbe is keveredett emiatt. Nyári vásár alkalmával történt, hogy Beke István a nagy szigetbeli Pokol-csárdába ment néhány pohár borra. Mint rendesen, ott ragadt estig. Kint ült egyedül a tornácon és nézte, a vásárról haza igyekvő vásári népet. Nagyon siettek, mert fergeteg Ígérkezett. A Naszál-hegy felől komor felhők hirdették a jövetelét. A szél már is nagyot lóbált a dereglyéken s a révészek nem győzték a káromkodást. A szigeti emberek, abban a reménységben, hogy még elérik a falujokat, sietve mentek el a csárda mellett. Csak egy asszonyféle, aki kis gyermeket vezetett a kezén, állt egy ideig tétovázva. A kis gyerek, alig látszott négy esztendősnek, az asszonyka szoknyájába dugta a fejét s csak lopva mert előtekinteni. Ilyenkor látszott, hogy pityergőre áll az arca. Az asszony felkapta a gyereket s odavitte a tornácra a molnár mellé. — Nem merek ezzel a gyerekkel útnak indulni — mondotta. — Nem is tanácsos, — bólintott Beke István — tíz percet se adok s úgy zuhog, mint a veszedelem. Ezzel jóidéig félbeszakadt a beszéd. Akkor már-már boros fővel volt s azon tűnődött, hazamenjen-e, vagy nem? Mert akármilyen bátor, elszánt ember volt is, annyit tudott, hogy azzal a kis csónakkal nem lehet kuko- ricázni a haragvó Dunával. Hirtelen nagy dörgés tört elő a sötét felhőkből. A kis gyerek sírni kezdett: — Jaj- édes, félek. — Ne félj, galambom, — biztatta az anyja. — Ne ám, — bátorította a molnár a kis gyereket -- majd elmúlik, ha akar . . A gyerek a férfihangra félve húzódott ösz- sze s abdahagyta a sírást. A molnárnak kedve kerekedett egy kicsit tréfálni. Megkérdezte a gyerektől: — Hát ki fia vagy, kis öcsém ? Megtudod-e mondani ? A gyerek nem felelt. — Tán kuka vagy? — kérdezte a molnár ujfent. Most az anya szólalt meg. Valami sajátságos apátia érzett a hangján: — Hogy tudná megmondani, mikor nincs, meg nem is volt . . . (Vasárnap befejezzük.) A vármegye községei nem birjak a terheket Pest vármegye községi és körjegyzői egyesülete közgyűlésit tartotta Pest vármegye székhazának tanácstermében. A községek háztartásának nehéz helyzetét tárgyalta a közgyűlés s a bajon segítendő, különös súlyt vetett arra, hogy a községekre kivethető százalék különitfessék el a vármegyei szükségletek százalékától, mert előfordulhat, hogy az egész ötven százalékot a vármegyei szükségletek kötik le, tekintettel arra, hogy az ál'am által a vármegyékre hárított betegápolási és gyermekvédőim költségeket is a vármegye költség- vetésének kell viselnie. A községeknek talán tiz százaléka sem képes az állam által átengedett jövedelmikből fedezni háztartási költségeit. A közgyűlés határozatot fogadott el, mely kiemelve ezeket a nehézségeket, megállapítja, hogy amennyiben a községi háztartásoknak ez a megkötöttsége tovább tart, a községek fejlődése teljesen megakad, kulturális célokra nem áldozhatnak többé semmit, de nem lesznek képesek ellátni az állami közigazgatás ellátását is. A határozatot a megyei törvényhatóság útján óhajtják a kormány tudomására juttatni s egyben felkérik a többi vármegyei jegyzőegye- sületet, hogy hasonló határozatot hozzanak. Megállt a vonat a Piave hidján. . . . A hatodik római zarándoklat résztvevői, mintegy négyszázan, október 15-én indullak el a délivasuíi pályaudvarról Szmrechányi egri érsek vezetése alatt. A vonat 16-án, rövid trieszti pihenő után, délben haladt át a Piave folyó hidján. A rendezőség kérésére a gyorsvonat ott megállt és a nagy magyar társaság előtt Preszly Elemér, vármegyénk főispánja beszédet mondott a világháborúban a magyar hősiességről, melynek ez a folyó néma szemtanúja volt s azután nemzetiszinekkel ellátott babérkoszorút dobtak a rohanó, szép folyó habjaira. A zarándokok a messze idegenben elénekelték a Hiszekegyet és a Himnuszt s azután folytatták útjukat-Velence felé. Kitűzték a váci főszolgabírói választást A Váci Hírlap vasárnapi számában meg- iríuk, hogy Wekerle Nándor főszolgabíró a vármegye törvényhatóságának jóváhagyásával nyugdíjba vonult s a váci főszolgabírói állás megüresedett. Agorasztó Tivadar alispán már ki is irta a pályázatot a váci főszolgabírói, esetleg betöltés után megüresedő szolgabirói állásra s egyben közli, hogy a vármegye közgyűlése a választást december elsején fogja megejteni.
