Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-01-28 / 7. szám

XII. A diktátor. Apja, Freysinger György mérnök volt. Műszereinek egy részét, mint íróasztala nehezékeit és díszeit ke­gyelettel őrizte halála napjáig Minthogy az öreg ka­tolikus volt, a fiúnak is apja vallását kellett volna kö­vetni, de édes anyja, aki Torday leány volt, már zsenge korában elültette egyetlen fia szívében a puri­tán kálvinista hit magvait. A szerető anya csendes kicsinyének melegítő lelki napja jótékonyan süt le a fiatal csemetére, mely terebélyes fa korában áldólag emlékezik erre, mint nagyértékü anyai örökségre. Val­lásának szigorú egyszerűségen alapuló tiszta erkölcs szabályai szabják és adják meg közéleti működésének, családmértének irányát. Már Plutarchosz is megmondta, hogy nagy előny az egyszerűség és önmérséklet, mert megszabadít a fölösleges vágyaktól és annak gond­jaitól. (M. Cato.) Bámulatos önmérséklését és takarékos józan élet­módját sokan fösvénységre szerették vezetni, pedig semmi sem állott tőle távolabb, mint a fukarság. Csa­ládjáért hajlandó volt mindig a legnagyobb áldozatra, a legmagasabb árat megadta azért, mire szüksége volt — lett légyen ez közhasználati tárgy, könyv, vagy mű­vészi kép — de ezzel szemben szent igaz, hogy egy hajító fát sem adott azért, amire szüksége nem volt. A fösvénység rút vádjával ellentétben volt nemes szív­jósága, mellyel a szegények és iigyefogyottak ügyét felkarolta. A hagyatéki tárgyalásoknál őt törvénysze- rűleg megillető dijat mindig mérsékelte, ha látta az özvegy, vagy árvák igazi nyomorúságát. Ha 100 forint volt megállapítva és a szegény özvegy sokallta, meg­kérdezte tőle: — Mennyi pénze van ? — 20 forint kérem. — jói van. írd Sándor, a költségeimet kiegyen­lítette ! Akárhányszor voltam efféie jelenetnek szemtanúja) amikor a maga eljárásának igazolására hozzámfordult és megjegyezte : — Magas a skála ! Le kell tehát szögeznem, hogy fölösleges dolgok nélkülözését többre becsülte, mint azok birhatását. A fáradalmak sohasem merítették őt ki, nagyon könnyen legyőzte az akadályokat. Valóságos athléta volt és a sport minden nemét űzte. Az uszodát nem tudták elég korán feállitani, hogy ő már hetekkel előbb ne fiiröd- jék a szabad Dunában. Ő, Balkay és Palkovics voltak, akik uszodabontás után is átjártak a szigetre fiirdeíii. Nagyon szeretett ladikázni, vivoft és biciklizett. A ha­lálát megelőző télen a lábát törte a korcsolyázásban, de ez nem tartotta vissza, hogy ne kössön talpára Rohonczy-korcsolyát. Mindenek fölött kedvelte a gya­log túrákat, a hegymászást. Ha néhány napra szaba­dulható gondjaitól, azonnal felutazott a Tátrába. A Naszálra fölszaladni, gyerekjáték volt csupán. Süiűn járta a pilisi hegyeket is, de sohasem mászott meg csak egy hegycsúcsot, hanem mindenkor kettőt hármat. Ezt tartotta férfiasnak, mint ahogy a kapaszkodókat nagy gyorsasággal járta meg, hogy mihamarább le- kiizdje az akadályt. Az összes környékbeli hegyek nevét és útjait tudta, ismerte még akkor, mikor hire sem volt vidékünkön a turistáskodásnak. Érdekesen járt eme fölfedező útjaiban. A Dunapartról kiszemelt egy-egy hegycsúcsot és megbízta Bakk Domokos fegy- házi tanítót, hogy menjen oda, tudja meg a hegy ne­vét, honnét közelíthető meg és amikor ez az előmun­kálatokat elvégezte, a helyszíni szemlét megtartotta, vágott neki rendszerint többek társaságában a kijelölt hegyoromnak. Edzette is magát szakadatlanul. Télen- nyáron ott tornászott az udvara közepén felállított nyújtón és mindenféle nehéz, fárasztó mozdulatokat tett. A házban lakó Gajúry Béla aibiró újonan felfo­gadott falusi cselédje csak elnézi a hosszas, nyújtó- gyakorlatokat, de nem állhatja szó nélkül! — Szegény nagyságos úr! Be sok bűne lehet, hogy ilyen erősen kell vezekelnie! Hogy takarékossága mellett is mennyire nem volt anyagias érzésű, igazolják azok a pazar és költséges vacsorák, melyeket több alkalommal adott és amelyre mindig meghívta barátainak bizatmas körét. Ilyenkor tósztokban ragyogtatta elméje gazdagságát. Hiábavaló- ságokat sohasfln fecsegett, hanem mindég komoly dol­gokról beszélt. Megvitatta a napi eseményeket, találóan jellemezte a politikai állapotokat, megbírálta az újabban megjelent tudományos és szépirodalmi müveket Elő­adása nagyon kellemes volt, mert széleskörű életta­pasztalattal birt és sokféleHudománnyal rendelkezett. (Befejezése szerdai számunkban ) A február'] héz-hév* Vasárnapi híradásunk óla megjelent a hivalalos lapban a miniszteri rendelet, mely megengedi, hogy a februári negyedre eső házbért a lakó három részletben legkésőbb február 10, március 5 és április 5-ig fizet­hesse meg. A kincstári házhaszonrészese­dést és a közüzemi pótdijat azonban egy összegben február 10-ikéig minden lakó megfizetni tartozik. Eíjegyxés Scheffer András asztalosmester Piri leá­nyát eljegyezte néhai Lukáísoviís János műiparos fia László. Egissr mubtság, a 'wégre három táncos jut táncosnőnek Szép váci leányaink táncosok dolgában nincsenek elkényeztetve. A legöregebb bálbölények emlegetik, hogy Vácon talán sohase volt úgy, hogy több legyen a táncos, mint a táncosnő. Hát a csoda megesett szombat éjszakáján, a Kúrián. A vasutas hangverseny és mulatság volt a Stefánia javára. Hogy nagyon kevés jut a szegény anyák pátronusának, az szomorú lény, mert egész széksorok maradtak az estén üresen. Szinte nehéz okot keresni, hogy abban a városban és nagy környékén, a hol legalább ezer vasutas él, miért volt ily feltűnően kis érdeklődés? A Hév. vonószenekara nyitotta meg a műsort Suppé egy népszerű darab­jával. A zenekar M.üovecz Mihály vezénylete alatt kedves élvezetet szerzett. Utána a vasutas dalárdát hallottuk Csapó György karnagy íendüleies vezetésével. Az ifjú dalárda precíz összetanultságával, nagy­szerű hanganyagával,követésre méltófegyel- rnezeltségével máris helyet foglal főváro­sunk legjobbjai között. Mátray Bella Chopin fantasie impromtuját adta elő, nagy techni­kával, finom és igen aprólékos kidolgozás­sal. Utánna Máíhe Károly, a „Törekvés“ dalkör kellemes hangú baritonistája gyö­nyörködtette publikumát Homonnay Lajos három szép Petőfidalával. Szünet után ismét a „Riadó“ énekkar énekelt, majd Máthé következett két Petőfidallal. Utána Bor- sányi Leó Krüger: „Aradon mozdonyok beszélgetnek“ című versét szavalta. Előadó művészete magával ragadta az egész hall­gatóságot, amely dörgö tapsviharral jutal­mazta meg. Az utolsó számnak Demény Dezső gyönyörű szerenádja jött. ilyen szép dalt és ilyen szépen előadott dalt régen nem hallottunk Vácon. Volt is olyan sikerük a dalárdisfáknak, hogy meg kellelt ismétel- niök, sőt ezután sem akarták őket leengedni a dobogóról. A hangverseny után tánc volt, amelyhez a hangulatot is, a zenél is a 14 tagú vasutas zenekar szolgáltatta bármely cigányzenekari megszégyenítő szorgalom­mal. Hogy a Stefániának nem igen jut valami a jövedelemből, az igazán nem a fárad­Nyilt-tér Köszönetnyilvánítás Felejthetetlen gyermekünk elhunytakor meg­nyilatkozott részvétért összes roko íságunknak, jó­barátainak és ismerőseinek nagy társaságának, valamint a Polgári Dalkörnek és kedves dalostest­véreimnek ezen az utón mondunk hálás köszönetét. Vácon, 1925. január 25-én a gyászoló Szlankovits-család FARSANGI LAKODALOM A KÚRIÁN Telefonos íntervjú a főrendezővel Nem az operdház világsikert jelentő da­rabjáról van szó, mégis sokat beszélnek, róla a városban. Olyan iátványosság és oly eredeti, kedves és tiszta magyar levegőjű, minőt a váci társaság még nem látott. Az I evangélikus farsangi estnek lesz a clouja. Az ötlet László Árpádé, ő is a főrendező egész bizonyos, hogy nagyszerű látványos­ságról van szó. ““Felhívom a rokkantiskolát telefonon. — A műhelyfőnök úrhoz, mint rendező­höz lenne kérdésünk. Milyen lesz a farsangi lakadalom ? — A lakodalom ? hangzik a válasz és szinte érzem a jóleső büszke mosolyt: most édes gyermekéről beszél László Árpád. Hát egy dunántúli lakodalmat elejétől a végéig szeretnék a Kúrián bemutatni min­den látványosságával. Ilyen látványosság napokig tart a Dunántúlon, a mi a lakzi elölt történik, azt egy teánycsevegés mon­daná el, a lakodalmat pedig élethűen a közönség előtt mutatnánk be sok tréfájá­val, ezer színes, magyaros ötletével. Meny- nyasszonyi tánc, a lakadaimasok tánca, majd a nagy közönségé következnék, a mi azt hiszem, színes képével is megnyerné a tetszést. Éjfélkor, szünóra idején, ha lehetne addig a szereplőket a magyar öltözetbe tartani, jönne a lakodalmi ebéd sok, sok jó mondókáival, verseivel, humoros felkö­szöntőivel, azután megint tánc, a közönség kedve szerint . . . Természelesen ez még elképzelés, a részletek a megkapóak, a mik a lakodalmas menet alatt, az esküvőről való megérkezés után történik . . . — Hát ez igazán érdekes lesz. A sze­replőkről kérünk valamit. — Szommerék most kérik fel . a szerep­lőket, ki vállait szerepet, azi csak szerdán délután tudom meg s csak ezután kezdő­dik a munl<a. Sok, sok szereplőre van szükségem, hogy igazán színessé, látvá­nyossá tegyem a dunántúli lakodalmat . . . Természetes, hogy a következő pillanat­ban Szommer Gyula telefonján csengetek. — Neveket kérünk! — Jaj az nehéz! Mos! kérjük fel a sze­replőket. Preszly Ancikát szereínők menny­asszonynak, nem tudjuk, családi körülmé­nyei engedik-e. Göllner Barna lesz a vő­legény. Násznagyok Roller Guszti és Baló Laci biztos. Örömszülék Santhőék meg Kliment János a feleségével. Kondra Mi­Vasérnap, február í-én 3, 5, 7, 9 órakor RADIUS-világattrakció Rabszolga-királynő A „Sodorna és Gomorra“ rendezőjének leghatalmasabb mesterműve I. iész II. rész : Az egyiptomi tíz csapás Átkelés a wöröstenqeren Burleszkek ÉNEKKAR! Híradók Városi Filmszigtkáz Hétfői ünnepen, 2-án 3, 5, 7, 9 órakor ORION-világ- m u « étjyU* JA fekete attrakció CSiBBB©HH© grófnő) Dráma a francia forradalomból 12 felv. A főszerepben Alice Terry és Raonon Novarro A film prológusaként énekszámmal lép fel FAZEKAS ERZSI a pesti Városi Színház művésznője Híradók Híradók Igazgató VÁRÓ AMO0R ® tagú zenekar KÖVI ISTVÁN vezetésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom