Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-09-20 / 68. szám
2 VÁCI HÍRLAP V A Cl ?)£K^M£KQ vV A két szeptember Irta : Mfenzyk Ferenc. Szeptember első. . . Csendes, apró történet ez, talán egy kicsit rövid, talán egy kicsit szomorú is. ' * Tavaly ilyenkor történt, elsején, vagy másodikén ... nem emlékszem rá egész határozottan. A mikor kimeszelték az iskolákat ödafönn, a kőkapu mellett, a mikor leporolták a padokat a kéthónapos csend után. Beiratáskor történt. Jön az asszony egy kis legénnyel. Az asszony nem is öreg, nem is fiatal, könnyű járású, fején szürke kendő van, jobb kezében a zsebkendőt szorongatja, balkezén a legénykét vezeti. Megállnak a teremajtó előtt s az asszony bekandikál a tanító úrra. A tanító úr az asztalra hajol és ir. Az asszony erre köhögni kezd. — Lehet — mondja a tanító úr s az asszony bemegy: — Dicsértessék a Jézus Krisztus — szól és leveszi a legényke kalapját — a fijamat hoztam kérem szépen. A tanító úr bólint és tovább ír. Az asszony körülnéz a terembe, aztán a fiához fordul: — No nézd a’ Ferkó ! Ezentúl mán ide fogsz járnyi . . . Az ott a tábla a’, emezek a padok . . . No csak no! Ne hogy máj’ ríva fakaggy oszt ... Ne féjj no . . . Hisz nem bánt a tanító bácsi . . . Az asszony suttogva beszél, ám a tanító bácsi mégis meghallja. Elmosolyodik és úgy mondja: — Hát persze, hogy jó . . . Nem is köll félni — így szól és leitatja amit írt — készen lennénk — jelenti ki és új könyvet vesz elő. A legényke kimereszti szemét és ijedten bámul a tanító úrra. ' — No hát, hogy is hívnak kis öcsém ? Az asszony mosolyog és a gyerekét nézi. A gyerek azonban le nem veszi szemét a tanító úrról s az anyjához húzódik. — Nem tudod a nevedet ? Tyhű hát ez baj. Vagy tán néma ez a gyerek? — tréfálkozik a tanító úr. A legényke elrösteli magát s halk hangon fülig elvörösödve súgja : — Kis Ferencnek hínak ... — No látod, hogy nem bánt a tanító bácsi — mondja az asszony s látszik a gyereken, hogy csakugyan örül. A tanító bácsi mégis csak jó ember. A tanító úrszépen egymásután mindent beír: — Az apa mestersége ? kérdezi. — Jaj Istenkém, de hogy is van annak kérem szépen mestersége . . . Hogy is lenne, mikó’ a szegény egy hónapja — akarom mon- danyi, hogy negyedik szeptemberbe lesz egy hónapja, hogy katona az én uram ... Istenkém, hogy is lehetne neki mestersége . . . Hogy azelőtt mi vót, teccik kérdezni, a kis fődünköt művelte, no meg napszámba járt, napszámba... A tanító úr ír, az asszony tovább beszél. Aztán fizetésre kerül a sor s mig az asszony nagy gonddal ismét összekötözi a zsebkendőt, a tanító úr azt mondja a gyereknek: — Hát aztán Ferkó, majd megtanulunk olvasni, meg Írni, aztán majd Írhatsz az édes apádnak ... — Az bizony, hiszen azé’ hoztam legfőképpen el. Hogy tanuljon a gyerek óvasni, mert hogy nem átallom bevallani, én biz nem igen tudok, oszt ha gyün az uramtul kártya, hát futhatok a szomszédokba. Röstöllöm is a dógot nagyon . . . Mondta is a Kata nene: No Örzsi, okosabb lesz a fijad, mint te. Mert hogy való igaz, van ám esze a gyereknek. A mútkó’ is aszongya: éds anyám igazság az, hogy áz édesapámat e’ viszik, a Vajszot meg nem . . . Hát most má’ máj’ megolvashatja, mit ír az apja ... — beszélt az asszony s szeretettel magához ölelte a gyerekét. A gyerek immáron megbarátkozott a helyzettel s kicsiny szivében úgy érezte, hogy mégis csak nagyon jó ember lehet a tanító bácsi. Mindent elmond neki az anyja. — Hát Ferkó, aztán megtudnád-e mondani kivel ment verekedni az édesapád? —kérdi, a tanító úr. — Meg — mondja a gyerek és szemei felcsillannak. — No — biztatja az anyja. — A muszkával, meg a ráccal . . . A tanító úr nevet: — Lám, hogy tudja! A folyosón újabb lábcsoszogás hallszik s az asszony elköszön és kiballag a gyerekével. * Azóta egy év telt el. Ferkó gyerek régen megtanult olvasni, írni és szorgalmasan írta s olvasta a piros lapokat. Akkora betűkkel az igaz, mint egy verébfej, de azért csak írta. Azóta újra szeptember lett s újra kímeszel- ték az iskolát. Uj nebulók jönnek régi ábécét tanulni. Jönnek, jönnek az édesanyjukkal, ám azok fején nincsenek újra azok a régi szürke kendők. Istenem! mennyi most a fekete kendő. Szeptember másodika. Jön az asszony — a tavalyi — a legénykével. Az asszony lassan megy s a földet nézi. Fején fekete kendő. A gyerek nem kapaszkodik az anyjába, kíváncsian nézdegél. Elmennek az első osztály előtt. Az ajtóba ott áll a tanító úr — a tavalyi. Megállítja őket: — No kis legény visszajöttél? — Bárcsak sose’ gyütt vóna, ebbe’ az iskolába’ — fakad ki az asszony. — No, no csititja a tanító úr — nem itt tanult meg olvasni a gyerek? — Olvasni? Hisz ép’ az a baj ! Bár sose tanút vóna meg . . . A tanító úr hallgat, nem érti. — Hát bizony ő vót az első, a ki kiejtette száján azt a cudar szót, hogy elesett. A tanító úr megilletődve áll. — Hát ő is hősi halált halt! . . Kinek az apja, kinek a fia . . . Hja . . . hja . . . — Agyonlőtték, mint egy kutyát. Csak legalább ne a tulajdon fiának köllött vóna elóvasni a kártyát, azt a rettentő szót, hogy elesett . . . Bárcsak sose járt vóna ide, sose óvashatta vóna az apja halálát. A folyosón csend van, a teremben halkan zümmög egy légy. Künn az utcán kocsik futkosnak, emberek jönnek, mennek. Hisz oly közönséges immár egy siró asszony, kinek csatába veszett el az ura. . . A tanító úr a folyojó cementjét nézegeti, a gyerek szaporán pislog, látszik rajta, hogy szégyellené a sírást. Egyszer aztán megszólal a tanító úr: — Hát aztán Ferkó mond csak, kinek tanulsz most már? — Kinek ? — kérdezi halkan a gyerek. — Kinek ? — Megtanulok jó írnyi, oszt akkó’ megírom a muszka császárnak, hogy ha az apámot meg is ölette . . . megnyövök még én is eccé, oszt akkó’ ... — felelt a gyerek. Bátran a tanító úr szemébe nézett. Az asszony elindult a fiával a második szeptemberben a második osztály felé. Esküvök Kada Ilonka (Rajecke-Teplicéről) és Szlachányi Gyula szeptember 19 én, szombaton délután 5 órakor tartják esküvőjüket a székesegyházban. (Minden külön értesítés helyett. Scheffer Piri és Lukálsovils László szép tember 22 én délután 5 órakor a székes- egyházban tartják esküvőjüket. Tanuk lesznek : Albrecht Géza műépítész és Horváth Károly dr. tanár. Adamcsek István szeptember 20 án, ma, vasárnap d. u. 5 órakor vezeti oltárhoz Lopos János lakalosmester bájos leányáL Irmuskát a felsővárosi plébánia templomban. A váci állatkiállitás és díjazás A vármegyei gazdasági egyesület támogatásával a városi és járási gazdasági bizottság ma tartja díjazással egybekötött állalkiállitását a szent István-téri vásártéren, Reggel hét órától hajthatók fel tehenek, üszők, borjuk, kancák, csikók és fogatok, melyek sorrendben helyezkednek el a zárt területen, a hol azonnal megkezdi a zsűri munkáját. Igen sok dij áll rendelkezésre. Van három egy milliós és hat ötszázezres dij, ezenkívül íöbb arany, még több ezüst érem és elismerő oklevél. Úgy tudjuk, hogy a lókiállitásra nagy bejelentések történtek, de a szarvasmarhakiálliíás gyengébb lesz. A váci gazdák nemtörődömségét kell megróni, hogy alig-alig érdeklődnek a kiállítás iránt, mig a vidék nehéz költségekkel is felhajtja, bemutatja állatait, addig a váciakat, kiknek kiadásuk sincs, a szép dijak nem érdeklik. Vagy talán olyan maradi az állattenyésztésünk, hogy szégyenkezni kell ? Az állat dij ázás délelőtt tiz órára készen lesz. A tiz órai vonattal érkeznek a budapesti vendégek és Preszly Elemér főispán megnyitja a kiállítást, mely után a nagy közönség is megtekintheti. Ekkorra már minden dij elnyeréséről tájékozódást nyerhetnek. A vásártérrel szemközt levő uj városi gazdasági épületben baromfi és kutyakiállítás lesz, melyet a közönség az állatvásártéren váltót! jegygyei nézhet meg. Délben táisas- ebéd a Kúrián, melyre Miltényi tanácsosnál kell jelentkezni. Áthelyezések a Stefániánál] A váci Stefánia anya- és csecsemővédő intézetben, mint említettük, nagy változások vannak. Őrlőssy Ilona védőnőt a központi főigazgatóság Nyíregyházára helyezte, helyét Budapestről uj védőnő foglalja el. Estefány Irma dr. orvos Kiskunmajsára megy, utódja Perényi István dr. gyermek- orvos lesz október elsejétől. Az áthelyezések és kinevezések után az egyesület megtartja tisztújító közgyűlését és a váci Stefánia ismét egyesült erővel és lelkesedéssel fog majd hozzá a társadalom e legnemesebb intézményének felvirágoztatásához. Orvosi hir Hajagos László dr. műfősebész, röntgenszakorvos rendelőjét sebészeti rendelő-intézettel 'kibővítetten Konstantin-fér 15 sz. alá helyezte ál. Rendel d. e. V 2II—1/212-ig, d. u. 7*4 tői—Vs5 ig. Telefon 110 sz. Birkóznak a Törekvésben Több, mint egy éve működik a Törekvés boxoló csoportja s mos! az egyesület bevezette a birkózást is. Külön trénert fogadott e sportág eredményes művelésére s a tréning már negyedik hete folyik nagy érdeklődés mellett.
