Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-09-02 / 64. szám

2 VÁCI HÍRLAP A VÁCI DALKEDVELŐKNEK A soproni országos dalosversenyről A dalosok már azonnal oszlopokba sorakoztak előre megállapított sorrendben. Mikor minden vonat megérkezett, katonazenével megindult a dalosokvégtelen menete a város főterére, a-Széchenyi térre, amelynek elején hatalmas, művészi kivitelű diszkaput emeltek. Az útvonalon egész Sopron közönsége éljenezte a dalosokat. A menet elhelyezkedett a tágas dísztéren s minden talpalattnyi helyet sűrűn leptek el az oszlopok­ban sorakozott dalosok. A zászlók kiváltak a menetből és Széchenyi szobra zászlótenger színes selymével volt körülvéve. A szobor: előtt épített hatalmas emelvényen 113 soproni koszorúslányka virágerdeje helyezkedett el. A budapest dalárdák a „Hiszekegy“ eléneklésével kezdték az ünnepélyes fogadási aktust. Az üdvözlő beszédek után gyönyörű jelenet következett: az összes zászlók meghajoltak a koszorús lánykák előtt, akik hatalmas selyemszalaggal díszített babérkoszorút kötöttek minden zászlóra. A fogadás végén az összes dalosok elénekelték a Himnuszt, amelynek akkordjai soha el nem felejthető erővel remegtették meg a sziveket és a tér minden házának, ablakait. Utána Széchenyi és Liszt Ferenc szobrait koszoruzták meg a dalosok s a koszorúslányok szállásaikra kisérték boldog büsz­keséggel dalárdáikat. Félóra múlva nem volt dalos Sopron utcáin, csak a rengeteg kiváncsi hullámzott az utakon. Kilencóra után valóra vált az Ezeregyéjszaka mese­világa. Az összes dalárdák lampionokkal kivonultak az utcára s mindegyik felkereste koszorusleánykájának a lakását s annak tiszteletére szerenádot adott s mind­egyik hatalmas csokrot nyújtott át köszönetül a zászló- koszorúért. „Csak japáni útleírásokban tárul fel ilyen varázslatos kép — Írják a soproni lapok a világhírű cseresznyevirágzás idején, amikor lampionok szelíd fényénél himnuszos körmenetek járják be a regényes festői japán utcákat.“ Minden sarkon, minden utcában felhangzott a magyar dal. Káprázat ült az egész városra, mákonyos bűvölet szállt az idegekre : mintha minden csak egy fantasztikus, szindus, zengő álom lett volna. Az ablakokban mosolygó bájos női arcok, akik talán soha sem remélték, hogy ilyen tündéri este központjába kerülnek. Csak azt fájlalták, hogy a rendezőség szigorú intézkedése szerint még csak egyetlen pohárka borra sem láthatták vendégül a dalosokat. Éjfél felé járt az idő amikor kialudtak az utolsó lampionok, a bányász­dalárdák apró bányászlámpái, a budapesti elektromos dalárda színes elektromos szentjánosbogárkái, amikor elrezdültek a szerenádok utolsó akkordjai. Éjfélkor csendes lett a város, a dalosok lepihentek, csak a rendezőség dolgozott szakadatlanul a!másnapi verseny előkészítésén. Még pénteken tartotta meg az Országos Dalos­szövetség a városháza nagytermében díszközgyűlését. Itt tudtuk meg, hogy az országos szövetség kebelében 274 dalárda működik jelenleg, tehát a mai csonka- Magyarországban kétszerannyi, mint a békebeli Nagy- magyarországban. Bemutatták a gyönyörű dijakat, amelyek között a legszerényebb is messze túlszárnyalta az eddig ren­dezett versenyek legszebb jutalmait. Ezekről álmodoztak a dalosok Nagyboldogasszony napjának éjszakáján kaszárnyák, iskolák földre vetett szalmaágyain s a vendégszobák puha vánkosain. Nagyboldogasszony ünnepén a hajnali órákban katonazenekar járta be ébresztővel a várost. Mindenki korán talpon volt. A város művészi szépségű templomai megteltek hívőkkel és dalosokkal, mert a kettős ünnepen minden templomban dalárdák énekeltek. Szentmise után a versenyekhez vonultak fel meg­koszorúzott zászlókkal a dalárdák. Szombaton az I. II. III. csoport versenyeit tartották meg. Az I. csoportban 17 dalárda versenyzett a városi színházban, a II. cso­portban 34 dalárda a soproni kaszinónak gyönyörű hangversenytermében, a 111. csoportban 23 dalárda a városi mözgószinház dobogóján. Vasárnap délelőtt a királydijra pályázó 5 dalárda a színházban, ugyanott 2 dalárda vegyeskarral versenyzett, mig a kezdő dalárdák, számszerint 26, a városi mozgószinházban. A benevezett 112 dalárdából 107 dalárda vett részt a versenyen, mig a budai dalárda 90 dalossal versenyen kívül a nyilvános ünnepségek, szerenádok műsorából vette ki a részét hatalmas teljesítménnyel. A résztvevő dalosegyesületek statisztikájából érdekes kép alakul ki az ország dalos életéről és a társadalom­nak a dal iránt tanúsított érdeklődéséről. Budapestről 7, Szegedről, Székesfehérvárról 5—5, Szombathelyről, Győrből 4—4, Veszprémből, Pécsről, Újpestről, Szolnokról, Zalaegerszegről 3—3; Egerből, Nyíregyházáról, Diósgyőrből, Békésről, Békéscsabáról, Miskolcról, Körmendről, Debrecenből, Hajdúnánásról 2—2 dalárda vett részt a versenyen, mig 1 — 1 dalárdát küldöttek: Hódmezővásárhely, Baja, Balassagyarmat, Budafok, Erzsébetfalva, Salgótarján, Sátoraljaújhely, Dombóvár, Mezőkövesd, Cegléd, Rákospalota, Nagy­kanizsa, Kőszeg, Ózd, Ráckeve, Albertirsa, Karcag, Kistarcsa, Kiskőrös, Barcs, Pesterzsébet, Beled, Hajdu- boroszló, Kaposvár, Tököl, Tass, Ujfehértó, Kápoinás- nyék, Herend, Kopháza, Miskolc, Csorna, Aszód, Marcaltő. A csonka hazának majdnem minden városa, sőt igen sok község is meghozta tehát az áldozatot, hogy dalárdáját személyenkint átlag egymillió költséggel elkiildje az irredentizmust szolgáló soproni versenyre. Mindössze nehány közeli dalárda jött a maga költségén, a legtöobet a város közönségének adakozása és a város hatósága segítette Sopronba. Itt nem is szólok a szép dijakról, amelyeket a városok ajánlottak fel. (Vasárnap befejezem.) Andor Károly. A püspök szózata egyházmegyéje tanitóihoz és nevelőihez Hanauer A. István váci megyéspüspök az iskolaév küszöbén külön szózatot intéx egyházmegyéje tanitóihoz és nevelőihez. E szózatában rámutat a püspök arra, hogy az idei szent év folyamán boldoggá és szentté avatottak sorában egy kivételével mind olyanokat találunk, a kik életükben a nevelés munkájának voltak apostolai. Felsorolja mindegyiket, ismerteti azt a ne­velő munkát, amelynek részesei voltak, majd arra a megállapításra jut, hogy a szent év kanonizáltjai is mutatják, hogy egyetlen élethivatásban sem rejlik akkora erő ön­magunk tökéletesítésére, a jellemnek és a lélekben élő nemességnek kifejlesztésére, mint a nevelő hivatásában. Mert mig más élethivatás kifelé, önmagunkról eltereli fi­gyelmünket, a nevelő csak magából meríthet és ezért kénytelen magába visszatérni. A ki magával meghasonulva önmagától szaba dúlni akar és külső dolgaiba menekül, vagy mindig a felszínen maradva, nem tud magába visszaszállni, sohasem fogja meg­találni az utat növendéke leikéhez. A leg­újabban kanonizáltak példájának követésére buzdítja a püspök az egyházmegye tanítóit és nevelőit és azzal a kívánságával fejezi be szózatát, hogy az uj szentek és boldo­gok életének példája és közbenjárásuk ereje adjon erőt, lendületet és kitartást minden neveléssel foglalkozónak az uj iskolaév kezdetén. Egyelőre nem töltik be Morlin Zsiga dr. helyét? A város tiszti főügyészének, Morlin Zsiga dr.-nak halálával mindenfelé megindult a kombináció: ki lesz az utódja? Mert nem utolsó jövedelemről van szó, sőt, az ügyvédi dij ázás mellett az ügyész rendes városi tisztviselő, a ki otthon tartja hivatalos,,óráit és e mellett nyugdíjas, fizetéses állás. A városházán ma az az álláspont kerekedett felül, hogy az ügyészi állást, miként a közeli Szentendre szintén rendezett tanácsú város, nem kell betölteni, elég tiszteletbeli ügyé­szeket megbízni, a kik havi fizetés és nyugdíj nélkül is, ciz ügyvédi költségekért szívesen vállalják a munkát. A másik ok az, hogy a belügyminiszter újabb létszámcsökkentést kíván (ezért késik az engedélyezett és régen üres állások betöltése) és egy jogvégzett tisztviselői állás megszüntetését akarja. Erre itt van, mondják, az ügyészi állás. Ma tehát az az álláspont, hogy Morlin örökébe egyelőre nem választanak meg senkit, ha csak bele nem szól a vármegye, mely esetleg megköveteli, hogy a város töltse be az ügyészséget. Megrohanták a főgimn. második osztályát! Szeptember elseje. Az iskolai beiratások mindenütt esendőén, rendben folynak. Csak a főgimnáziumban van igen hangos élet, a tanári szoba körül, a hol Gombos igaz­gató veszi fel a növendékeket, soha nem iátott zsúfoltság. A szülők és fiaik tehetet­lenül állanak: mit tegyünk? E nagy tolongásnak az oka, hogy az idén mar ez első beiratási napon megtelt a főgimnázium második osztálya. Tizenegy órától már senkit sem vesznek fel, a ki szerdán, csütörlökön jön, ez már meg se kísérelje a beiratást. Nincs hely. Eddig esztendőkön keresztül úgy történt, hogy az első osztályra akadt sok jelent­kező s a varos anyagi támogatásával két első osztalytnyithattak meg főgimnáziumunk ban. Az első ev végén rendesen elszéledt 1U0 — 120 fiú es csak 50—60 tért vissza a második osztályra. Az idén megváltozott a helyzet: mind­annyian Vácon akarjak folytatni a gimná­ziumot s ezért, a ki előbb jelentkezett, azt felvették, 30—40 szülő pedig már az első napon kénytelen volt visszafordulni fiával, mert a létszám betelt. A váci főgimnázium elérkezett oda, hogy a bővítéséről kell beszélni. Mert a párhu­zamos osztályok felállítása kezd sürgőssé válni s ezt építkezések nélkül nem lehet megoldani. Familiáris táncesték a Váciában Az Emerikána Vácia a következő kedélyes meghívókat bocsátotta ki: Ez az Írás adassék az Emericana rendjében virágzó Leányzók­nak, Asszonyoknak, Uraknakl Mi a Vacia vitézlő rendjének öregurai, leventéi és aprodjai a hosszú őszi és téli estvéknek unalmakat elűzendő, eltökéllettük, hogy saját palotánknak, amely az Nagytemplom-téren vagyon, fényes padozatán familiáris tánc- estvéket rendezünk, amelyre is tekegyelme- det, nagyságos uraság a nemzetes nagy­asszonnyal és főképen viruló kisasszony- káival egyszersmindenkorra invitálunk. Alár Csokonai urunknak Írásaiból ismerjük, mily nagy keleíjök vala az ő idejében is a fránya francuz és ánglus táncoknak. Nehogy mi szerette szép húgaink ragyogó topánkái az hosszas ácsorgásban megpenészedjenek. rendezzük ezen estvéket Szent Mihály havától kezdődve az hónapok minden első és harmadik csütörtöki napján az estvéli fél nyolc órától a tizenkettedikig, holott is az modernus táncok mellett szivgyönyör- ködtető igaz magyar láncokat is fogunk ropni. Ántré nincsen, csupán az menték és köntösök szállásdija taksáltatolt 10.000 ko­ronára papir pénzben. A jókedvet hozó és gyomrot vidámitó dolgok sem fognak hiá­nyozni. Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségbei Vác végvárban, az Űr 1925-ik esztendejében Szent János napján. A Vacia rendje. Az elemi iskolások szüleit érdekli A róm. kát. iskolaszék felhívja a szülők figyelmét, hogy elemi iskoláiban szeptember 5-én a rendes előadások megkezdődnek. Előző napon, csütörtökön reggel 8 órakor Veni Sancle. A Váci Atlétikai Club folyó hó 5-én, szombaton este 8 órakor a Korona-vendéglő nagytermében lagértekez- lelet tart, előtte választmányi ülés. Pontos megjelenést kér a vezetőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom