Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-08-12 / 59. szám

VÁCI HIRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelenik hetenkint kétszer szerdán és vasárnap Előfizetési ár: I I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben egy hóra ...................... 15000 K I Felelős szerkesztő és iaptulajdonos I Csáky-uf 4 sz. (Iparudvar). Telefon 17. Vidéken egy hóra...................... 20000 K BERCSÉNYI DEZSŐ I Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint sz,ál? ára. ' ‘ / ' * ' , I I díjszabás szerint Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el j ________ ___________[ __________ Ára 2000 korona. 39-ik évfolyam. 59. szám. ___________________________Vác, 1925 augusztus 12. Leventék! Nem is olyan régen, mikor még a miénk volt a Három Halom és a Két Folyó, a mikor még nekünk mormolt meséket a Vág, nekünk álltak őrt a kárpáti fenyőszálak, a miénk volt Erdély ar nya, sója, Bánát búzája, Bácska bora, minden esztendőben egyszer sor alá álltak a legények . .. Pántli­kás kalapjuk mellé rozmaringot, muskátlit tűzött, félig siró, félig nevelő szívvel, a kedves, az Édes anya . . . s dalos kedvvel ment el mindig a legények eleje, „nyomo­rult“ volt az a „kettő három", a ki „otthon maradt" . . . Szégyenkezelt, nem ment le­gényszámba az, a kit nem illetett meg a pántlikás kalap .. . pedig akkor még „Hopp a császáré“ lellek a legények, idegen volt a gúnya, a mit rájuk adtak, idegen a kom­mandó, a melyre három esztendőn át mo zogniok kellett . . . A dicsőségesen szomorú, nagy háború’ a forradalom tébolyodoít fúriája aljasan leletette velünk aztán a fegyvert, a kényszerű keserves trianoni béke pedig megtiltotta, hogy AAagyarország virága megint fegyvert foghasson a kezébe ... A békekötés leszerellelte seregünket, megtiltotta az álta­lános hadkötelezettségek úgy, hogy ma csak egy kis maroknyi honvédségünk van, olyanokból, a kik önként jelentkeztek, a kik életpályának tekintik a katonáskodást. A ragyogó, pompás, nagyszerű kis sereg­ből azonban a magyar ifjúság zöme ki van zárva. Pedig népnevelési szempontból is páratlan fontosságú volt a katonáskodás. A fegyver alatt töltött két-három esztendő, új emberré, tökéletesebb férfivá, okosabb, fegyelmezettebb és kötelességtudóbb pol­gárrá változtatta át azokat az ifjakat, a kik sok tapasztalás, hasznos tanulás és világ- ismerés után megedződve, izmosodva, ép testben, ép lélekkel az obsittal a kezükben hazatértek’ a falujukká. Sok dorbézoló korcsma», verekedő legényt tett józan, dol­gos polgárrá a kaszárnya, s hányán tanul­ták meg a betűvetést, olvasást sok más egyébbel együtt az elemi iskola padjai helyett a laktanya asztalánál . . . Mostanában azután újra soroznak Cson- kamagyarországon ! Csakhogy ez egészen más, mennyire más sorozás ! Nem fegyverbe szólít ez a sorozás, nem is a hadügyminisz­ter rendeli el, hanem azért gyűjtik sorba a nemzet ifjúságát, hogy „legyen virág a fán", a melynek gyümölcsöt kell teremnie. A sokat szenvedett magyar hazának, egész­séges, épkéz-lábú, józan és fegyelmezett polgárokra van és lesz szüksége. Erre pe­dig nevelni kell az ifjúságot! Ezért hozták meg az iskolán kívüli 12—21 éves ifjúság kötelező testneveléséről, a testgyakorlásá­ról szóló törvényt, ezért rendelte el a köz- oktatásügyi miniszter az ifjúsági „Levente Egyesületek“ megalakítását, a melyekben a serdülő gyermekévektől legénykorig gon­doskodva lesz a fiatalok testi és lelki esz- tergálásárói, formálásáról, edzéséről, hogy a lágy, hajlítható vasból, mire kell, kemény szikrálhányó, pendülő acél legyen ! Szülök, küldjétek hát örömest fiaitokat a „Levente Egyesületek" zászlója alá, ti magyar legények, pedig legyetek büszkék a „Levente“ szóra . . . Érzilek, értitek mit jelent leventének lenni?! Délcegnek, mint a paripa, bátornak, mint a sas, igazságosnak, mint a halál, józannak, mint a viz, jóságosnak, meleg­szívűnek, mint az édes anyánk öle, de kérlelhetetlennek, mint a fergeteg, ha bánt­ják a magyart! Magyar fiatalság, a ti kezetekbe van le­téve ennek a hazának jövendő sorsa . . . Ha megértitek a nemes értelmét annak, mit jelent ma magyar leventének lenni, akkor, mi, a kik már nem állhatunk sorba, nyugodtak lehetünk, hogy újabb ezer évig él magyar és áll Buda . . . A hősök emlékszobrának ügye A váci hősök emlékszobrának ügyében szombaton tartott ülést a szoborbizottság. Elhatározták, hogy a bizottság egy tagja fog tárgyalni Cser Károly sziobrászművész- szel s meghívja őt a hét valamelyik nap­jára Vácra, ahová magával hozza a szobor természetben megmintázoll modelljét. A bi­zottság a helyszínen fog azulán a művész­szel a szobor elkészítésének úgy művészi, mint pénzügyi oldaláról tárgyalni, ami talán egy lépéssel ismét közelebb hoz bennün­ket a szobor felállitási tervének már ége­tően szükséges megvalósulásához. Esztergomi turisták Vácon. Farkas Elek diszelnök vezetésével 37 túrista jött vasárnap Vácra, hogy az itteni osztályt meglátogassák. A vasútnál Vörös Tihamér ügyvezető vezetésével lelkes váci csapat fogadta a vendégeket, a kik egy része a váci kirándulókkal a Nagyszálba mentek ki megtekinteni a készülő kilátót, a nagyobb rész a városban maradt s itteni vezetőikkel a fegyházat, a siketnémák inté­zetét s a képkiállitást tekintették meg. Dél­után a két csoport a Túrista-ollhonban ta­lálkozott s a hajó indulásáig az esztergomi turista dalárda nagyszerű együttese szóra­koztatta az egybegyűlteket. Az eoli hajóval meglepetésszerűen megérkezett az eszter­gomi osztály elnöke, Esztergom polgármes­tere, dr. Antóny Béla is s igy az eszter­gomiak lelkes elnökükkel élükön távozlak városunkból. Uj ügyvédi iroda Városunkban letelepedni dr. Urbányi Ferenc ügyvéd, a Máv. volt ügyésze, aki ügyvédi irodáját Széchenyi utca 3. szám alatt nyitotta meg. I Fenn voltunk vasárnap a városházán, hogy a képkiállitást megtekintsük. Pintér László búsan és kedvetlenül foga­dott bennünket s már épen zárni készült a termet. Érdeklődlünk a kiállítás sikere felől. Szomorúan legyintett kezével. — Nem volt érdemes kérem Itt vagyok reggeltől estig és bizony alig akad látoga­tóm. Pedig hisz belépődíjat sem kell fizetni. Azért rendeztem,lhogy eredeti reprodukciók­ban mutassam be a [világ nagy rm slereinek a helyszínen reprodukált remekeit. Van nap, hogy egyetlen látogatóm sincsen. Gondol­tam, vasárnapokon jönnek, de bizony nagyon gyéren szállingóznak. Eladni egyáltalában nem lehel. Eddig két képet vettek meg összesen. Elég szomorú, hogy a gazdasági helyzet belekényszeríti az embert a repro­dukáló munkába. De hisz ezt Is jóakarattal csinálom, direkt kiutazom az eredeti kiállí­tási helyre, legtöbbet Münchenben voltam s ott másolom le a képeket eredeti méretei­vel, eredeti színeivel. A pesti közönség tele van rossz, Pesten készült másolatokkal s azokat is drága pénzen veszi. Gondoltuk, talán az iparosság vagy talán a szegényebb osztály látogatja a kiállítást? — Dehogy látogatják, ők se jönnek. Egy pár úriember, egy pár személyes ismerősöm, több senki. Azután eredeti képeit mutatta be. Leg- többnyireminialürök.de szépekés értékesek. Megkérdeztük, hogy miért nem állítja ki ezeket is. — Nem is gondoltam erre. S már pakkolja is őket a csomagba. — Gondoltam, ezek a helyszínen készült képek is tetszeni fog­nak! Jön egy pár fiatalember, azt mondják: Másolat! Nem kell. Nagyon lehangolta őt ez a sikertelenség! Dehát meg vagyon Írva, hogy senki sem próféfa saját hazájában. Oklevelet kapott a VSE Az elmúlt bajnoki év kerületi bajnok csapata a VSE volt, a mit vasárnap az MLSz egy gyönyörű kiállítású oklevéllel jutalmazott meg, a mit a pokolszigeti pá­lyán adóit át Kovács József, az MLSz ügy­vezető elnöke szép szavak kisérelében a VSE- nek. Halálozás Muslay Gyula földbirtokos és ország- gyűlési képviselő özvegye: Szenliványi Antónia élete 60 ik évében Rádon hirtelen meghalt. Temetése ma Y25-kor lesz. Halálát a borosjenői és szentendrei Muslay, a baráti Huszár, bocsári Mocsáry slb. csalá- I dók gyászolják. lm üi a Répilisf Beszélgetés Pintér Lászlóval Nem érdemes Vácon kiállítani még ingyen sem

Next

/
Oldalképek
Tartalom