Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-07-19 / 52. szám

2 VÁCI hírlap Cserkészeink Qaza készülnek Vác kedden érkezik — Viz, viz, viz ! - El­söpörte egyik tábort — Csendőrök halotta­kat keresnek - Megkezdődtek a verse­nyek - ki a beteg? - a nagymarosiaki A nagymarosi nagy piarista cserkésztá­bor már fel oszlóban. Tatatóváros cserkészei már elmentek, hogy Esztergomot megnéz­zék és még nagy út előtt állanak : Olasz­országba mennek. A mieink is tábort bon­tanak, mert kedden jönnek haza. Egy ré szűk a délután négy órát vonattal érkezik, a többiek autón este felé a nagy poagyász- szal. Szombatig mindannyian elhagyják a tábort, utoljára mennek a budapestiek. An idei táborozást, bár kényelmes volt, mert kevesebb munka esett egy-egv táborra, az időjárás megkeserítette. Kedden is ak­kora vihar dühöngött, hogy egy nagy sátor összeomlott, a vizár pedig a magyaróvária­kat, kik a hegyoldal legmagasabb pontjára futottak — elsöpörte. A mentésben (uszó- ruhába öltözött mindenki) természetesen ott voltak mind és meg is mentettek mindent. Nagyobb baj nem történt, csak a nagy­marosiak pletykállak egy kicsit úgy, hogy erre már a csendőrség is megmozdult. Látszik, a cserkészetről halvány fogalmuk sincs, mert egészen elterjedt a környéken és minden sváb komoly arccal adta tovább, hogy a táborban két cserkészt már — el­temettek. Eljutott a hir a csendőrökhöz is. Csütörtökön két kakastollas állított be a főparancsnoksághoz: — Kérjük, mutassák meg, hol van a két sir! A hir először megdöbbentően hatott a táborban, de aztán felvilágosították őket, hogy egyetlen megbetegedés történt egész idő alatt, a beteg is visszajött. A jó marosiak azonban sehogy sem adnak hitelt a való­ságnak, ha a tábor elvonul, bizonyára nagy kutatásokat fognak csinálni a nekik titok­zatossá vált terepen. Most kezdődtek különben az őrsi verse­nyek a táborban. A parancsnokságok a leg­különfélébb testi és szellemi akadályverse­nyeket találtak ki és a fiúk mindegyike iparkodik legszebben megoldani. Pontozás­sal mennek a versenyek, de hogy versengés ne legyen, nem hirdetnek eredményt. Úgy sejtik, hogy a váciak elől vannak a ver­senyekben. Tegnap volt a hakie-verseny: terepvizs­gálat, forráskeresés, térképfelvétel, haza­térés, vacsorafőzés néhány óra alatt. Az egész tábor nyüzsgött, mozgott. Nem maradt otthon senki, a mi megint felhívta a maro­siak figyelmét. Ki is mentek sokan és tisztes távolból nézték, hogy ennyi sok cserkész hasal és csendesen figyel. Nem is állhatták meg, megkérdezték: — Aztán mért fekszenek maguk hason ? — Most ez a parancs ! Nekünk beszélhetnek! Maguk már mind — betegek. És fejcsóválva mentek tovább, a kis cserkészek pedig vidáman felkacagtak. Egyébként ma, vasárnap van az utolsó fogadónap. Ha szép idő iesz, cserkész- bravúrokat fognak bemutatni a fiuk, kik sok, sok vendéget, hozzá jó időt, várnak egész napra. GVissx.UK iixleíébe a ve­vői, íja -iyircleiéséí a VÁCI HinCAVn/lM A tegnap emberei XIX. A telek-bíró. 3 Egy szép őszi napon arany csiptetővel az orrán, az ezüstfogantyús bottal a kezében a Bundzsi kutyát a díszkantáron vezetve állított be a telek-bíró hiva­talába. Vadonatúj, szép felöltő volt rajta. Ez nyomban szemet szúrt. Siettek is azonnal üdvözölni, jó kívánataik- kal és kérdéseikkel elhalmozni: — Hol csináltattad? — Készen vetted ? — Igazán gyönyörű kabát! — Nem csak szép, hanem célszerű is — válaszol elégedetten az ünnepelt. — Olyan színe van, hogy nem látszik meg rajta semmi piszok, pecsét. — Ezért áldomást kell fizetned ! — Persze ! Nektek mindjárt fizessek ! — Ha te olyan piszkos vagy, fizetjük mi. Ilyen szép kabátot fel kell avatni. A három cimbora szeme összevihant: valamit kell csinálnunk ! Mikor magukra maradtak megbeszelték a haditérvet: — Valahol záptojást kell szereznünk. Igaz, hogy ne­hezen fog menni, mert ősz van és most nem tojnak a tyúkok, de szerezni keli. Legalább kettőt! Ki kell pró­bálnunk, hogy meglátszik-e az új szürkekabáton a pecsét? Egy hét sem tellett bele, már megvoltak a záp­tojások : Miska délután felavatjuk a felöltődet. — Nem fizetek egy deci bort sem ! — Nem is kell, fizetjük mi. Tudták, hogy ha az öreg berúg, megfizeti az álta­luk rendelt bort is. Kikerestek egy kurtakocsmát és betértek. — Kérek egy liter bort — rendelkezik György úr, amikor elhelyezkednek az asztalnál. Néhány perc alatt a palack végére jártak. Az öreg mohón itta. — Még egy litert — szól Gyula ügyvéd. Csakhamar eiőkerül a harmadik is. Mire ennek is a végére értek, az öregnek már hangulatos jó kedve lett és verni kezdte szokása szerint botjával az asztalt: — Nem kell nekem a borotok! Hé, kocsmáros, hozzon bort, ne is eggyel, hanem mindjárt kettővel. Már most lassabban fogyott, mert a cimborák alig ittak, az öregnek öntögettek, hogy mihamarabb elké­szüljön. Ez meg is történt. Gyurka egy óvatatlan pil­lanatban elhelyezte a két tojást az új kabát jobb és bal zsebébe, aztán távozást indítványozott. Az öreg kifizette az öt liter bort, két cimbora közre kapta és nagy vigyázattal kisérte hazafelé. Csak mikor már kö­zel voltak a hajlékához lökték meg jobbról, balról, hogy összetörjön a két tojás. Öreg este volt, mikor háza küszöbét átlépte. Bete­ges felesége nyomban szidalmakkal fogadta: — Hol jártál ilyen sokáig ! Az illatok iránt érzékeny asszony a penetráns bűz érzetére dupla dühbe gerjedt: — Tán istállóban jártál? Takarodj ki a szobából! Nem tűrlek meg idebenn. — A konyhában aztán leveti a részeg ember a felöltőjét. Tekintete végigsiklik a szép új kabáton. Hát egyszerre kijózanodik, amikor észreveszi a nagy sárga pecséteket. — Gyere csak anyjuk! Nézd csak mit csináltak azok a gazemberek velem ! — Az asszony is kijött és amikor meglátta, hogy miről van szó, szidalmak között fogott hozzá a kabát tisztításához. Az agg úrnő már ekkor nagyon beteg volt. Régi hisztériája egy-két hónap múlva a sírba vitte. Jött a tél és jöttek a jó cimborák vigasztalni, mert b. Kurdi, az öreg pincemestere megjelentette nekik, hogy ő vágja le reggel a disznót. Előbb csak Gyurka kopogtatott nagy illedelmesen a szoba ajtaján. Az öreg megpillantotta őt, ijedten látta a háta mögött lapuló két alakot. — Mit akartok — rí vall rájuk. — Ugyan Miska, mit kiabálsz ? Eljöttünk vigasz­talni, amiért szomorú özvegyi sorba jutottál. — Gazemberek vagytok ! Csak most jutott eszetekbe, hogy meglátogassatok, amikor megszagoltátok, hogy disznót ölettem? De nem esztek a kolbászából! — Ugyan ki gondol arra, nem is tudtuk, hogy le­vágattad a disznót. Nem is kell belőle. De legalább hívd be azt a két urat, illetlen dolog, hogy a kony­hában váratod őket. Úri ember volnál vagy mi! Adj egy üveg bort, azt megisszuk és szépen hazamegyünk. — Nem bánom, gazemberek, hát gyertek be. Kap­tok egy liter bort, de aztán pusztuljatok, mert a kolbászban nem kopik a fogatok! Julius 17-én a hétkápolnában és a honvédszobornál Teljes nyári pompában várta a hétkápolna elhagyatott környéke azt a néhány száz főnyi kegyeleles közönséget, mely julius 17-én, a szabadságharc váci veszteit csatá­jának évfordulóján a kora reggeli órákban oda zarándokolt. A kápolna teljesen meg­telt a hivatalok, katonaság képviselőivel és áhilatos közönséggel. A főoltárnál Terlanday Rezső kanonokplébános mondott gyász- raiséf, a kóruson a Vacia énekkara énekelt volna szépen, ha az orgonával kisérni le­hetett volna (Vájjon mikor veszi észre egy egyesület, hogy az országhirű kegyhelyen az orgona már utolját fújja ?) Mise után a honvédszobornál, melyen ott volt ismét a város babérkoszorúja nemzeti szinű szallaggal, a Vácia énekelt, aztán Sáfár Béla mondott szívből jött, szép beszé­dei. Sötét színezéssel festette a magyar sorsol, de reménykedve beszélt a magyar jövendőről. Golgota a múlt, feltámadás következik. Közönsége meghatolta 1. hall gáttá a fohászt. Még Bruzda József szavalt egy alkalmi köllemenyt, a Vácia énekelt és az idei júliusi ünnepélyről a résztvevők csen­desen eloszlottak. A váci iparosok nyugdíjintézete A váci iparosok nyugdijegyesülete julius 19 én, vasárnap délelőtt 10 órakor az ipar- társulat helyiségében közgyűlést tart. Kéri a vezetőség az iparosokat, hogy mindenki saját érdekében jelenjék meg. A kész nyugdijfervezetel bemutatják, felolvassák és megmagyarázzak. Csak egy dobást az árvákért! A váci Jóbarát aszíaltársaság a nemesen gondolkozó emberekhez fordul, a mikor felkéri városunk lakosait, hogy a julius 19-én d. u. 2—9 óráig a Jelenffy-féle ven­déglőben rendezendő dijtekézésen részt- vegyenek. A ki ezen dijtekézésen résztvesz, az nemcsak az árvákon segít, de nyere­ményben is részesülhet, mert a legtöbb bábut dobók 3 dijat kapnak. 1-sö dij: egy bárány, Il ik dij: egy bórpénztárca, III-ik dij : egy cigaretta szipka. Egy dobás 1000 korona. CURIA MOZGÓ Szombaton, julius 18-án 7, 9-kor Csak felnőtteknek ! Halálfejei vámpírok filmregény 2 részben, 15 felvonásban Irta és a főszerepet játsza: Emilio Chione I. rész : Fekete arc, fehér álarc Ii. rész: Ä borzalmas éjszaka ¥asärnap, julius 19-én 7, 9-kor Két világattrakció ! 1. Newyork gyermeke (Little Old Newyork) Regényes történet 11 felv. A főszerepben Clarion (Davies, Harrison Ford 2. Hz asszony verve jó kél házasság tragikomédiája 6 felvonásban A főszerepben: Helene Ghadwich

Next

/
Oldalképek
Tartalom