Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-05-13 / 35. szám
A főgimnázium idei bajnokai Már a békebeli kép. Színes nagy érdeklődő, főleg hölgyközönség, buja pompájában áll a pokolbeli pálya s középen vagy 300 ifjú fehér dreszben (közepén a főgimnázium VK jelzésével) zeneszóra vonul fel. Tíz évnél hosszabb ideig tartott, hogy az ifjúság a tornán alig gyakorlatozhatott, vizsgán csak a legszükségesebbet adia. Most minden szem gyönyörködik a plasztikus mozdulatokban, a csapatgyakorlatok hosszú során és gyakran hangzik a laps, mely je- enti, hogy a nézőknek gyönyörűsége volt az ifjú testi erő remek bemutatkozója. Az egyéni versengésekben sem faradtak el a nézők, lelkesen biztatták, tapsolták a kis bajnokokat. Mindegyik tetszeti, legfökép azonban a korlátgyakorlat. Ezekkel a fiúkkal országos versenyre lehelne menni! Minden ment pontosan, zavartalanul, szern- gyönyörködtetöen. Vitéz Erdély János tornatanárnak egy évi munkája nem volt hiába való. Neki gratulálhattak is méltán, mert az idei íornavizsga tökéletesen sikerült és ez az ő érdeme. Végül Révai dr. igazgató szeretetteljes szavakkal osztotta ki az ezüst érmeket a boldog bajnokoknak, kik a következők: I. a) osztály 60 m. síkfutásban : 1. Mons- parí Gyula, 2. Csizmánk Imre, 3 Molnár Ferenc. I. b) osztály 60 m. síkfutásban: 1. Nádas Zoltán, 2. Ladányi Lajos, 3 Blahák János. II. osztály zsákfulásban: 1. Gombik Géza, 2. Drajkó István. III. osztály. Távolugrásban: 1. Gombik Károly, 2. Kalmár Árpád, 3. Vajda Lajos. IV. osztály. Magasugrásban: 1. Somogyi Kálmán, 2. Kimle Frigyes, 3. Mészáros László. VI. osztály. 100 m. síkfutásban: 1. Fried Sándor, 2. Markó László, 3. Mihalec János. VII. osztály. Sulydobásban: 1. Séllei Fe- rénc, 2. Pártos József, 3. Mátray Géza. Korlátgyakorlatokban: 1. Kiss Géza, 2. Nagy Gyula, 3. Mátray Géza. Bemutalott szép gyakorlataikért dijat nyertek még Mikes István és Hausz Mihály. A sok versenyszám megette az időt, ezért egyet el kellett halasztani. Az ötödik osztály bakugró versenyét tehát kedden tartották meg a gimnáziumban. Első lett Bolgár László, második Katona Tibor, harmadik Joó Imre 8 induló közt. Szintén ezüst érmeket kaptak, de a lapsok nélkül. Hirtelen meghalt Nagy megdöbbenéssel beszéltek a városban Kovács-Brun Károly, a Pokol-fürdő egyik bérlőjének hirtelen haláláról. Kovács- Brun a háború után került Vácra s elhatározta, hogy a Pokol-bó! nagyszabású vállalkozást csinál, miufán ő több fürdőt, igy Herkulestürdőt is vezetle. Sajnos, a nagy tervekkel nem tartott lépést a pénztárca, mely igy gyakran kimerült és Kovács minden évben uj társakat vett maga mellé. Múlt héten nyitották meg újra a kedvelt kirándulóhelyet s ő ismét sok tervet forgatott az agyában, de a halál meggátolta azok kivitelét. Szombaton este rosszul left, de állapota javul!. Reggel fel is kelt, kilenc órakor ismét rosszullét fogta el s néhány perc múlva az életerős férfi kiszenvedett. 55 ével élt. Hült tetemeit áthozták a Dunán és kedden délután temették az evangélikus temetőben. A tegnap emberei XVII. Api és táti. Légy eszeden, hozz ide bort; e kicsiny éltet Naggyá semmi remény sem teszi; elfuthat irigy korunk. Kapd meg már szaporán, holnapinak semmi hitelt ne adj. Horatius- Virág, B. A városszerte e néven ismert férfiak közszeretetben álló tagjai voltak Vác városa társadalmának a 80-as években. A jólelkű api, mint tűzoltó parancsnok szerzett elévülhetetlen érdemeket, melyeket a királyi kegy is méltatott a legfelsőbb elismerésre, ő volt egyszersmind az évtizedeken át messze földön hires Mü- csarnok-kávéház megalapítója és tulajdonosa. Műpártoló kedvteléseivel valóságos Maecenása volt a váci festőknek. Apja szűrszabó volt és ő maga is iparos mesterséget folytatóit: kékfestő volt. Talán a festészet iránt érzett hajlamai késztették őt a művészet pártolására. Szelíd, de szókimondó ember volt, igazi típusa a regi magyar iparosnak. Ha alkalmatlan időben kívántak tőle valamit, kereken megtagadta. Este, ha fáradt volt, hazaküldte a vendégeit, akikkel egyébként őszinte, nyájas modoránál fogva baráti érintkezésben volt. Ha pedig mulatós kedve volt, ő járt elől jó példával és vigadni kellett a kávéházában összegyűlt társaság minden egyes tagjának. Fiatalon elhalt egyetlen leánya hívta őt apinak, innen ragadt rá ez az ő szívjóságát is annyira jellemző epiteton ornans. A Táti nemcsak kebelbarátja, hanem a legjobb jobb ügyfele volt. Ö volt a mulató Vác társadalmának hallgatagon elismert vezére. Nélküle nem eshetett meg valamirevaló mulatság a Duna és Naszál között elterülő világvárosban. Nem is tudott senki olyan szépen mulatni, mint ő. Az erre szolgáló alkalmat természetszerűen mindenkor alaposan kihasználta. Ha kimúlt a disznaja, meghívta 10-12 bizalmas barátját, odarendelte házához az ország legelső cigányát, Banda Marcit és kiadta a jelszót: — Lélek az ajtón se be, se ki ! Nem is hagyhatta el addig a házát halandó, amig a disznóban tartott. Ebből is megállapíthatjuk, mint Plutarchosz teszi párhuzamos életrajzaiban, hogy Táti művészetek pártolását a zeneművészet szurtos művelőivel szemben gyakorolta, míg Api a képzőművészet festészeti ágát művelőknek istápolója. Éveken át foglalkoztatta a kezére, lábára nyomorék Lenes festőt, akinek Munkácsy és Makart másolatai borították híressé vált kávéháza falát. Minthogy azonban ezek a problematikusán művészi alkotások nem elégítették ki a szép iránt érzett érzékét, a szépet felirókisasszonyai személyében kereste és találta föl. Kaszirnőinek vonzó szépsége mindenesetre nagyban hozzájárult a kávéházi fogalom emeléséhez. Ebből látható, hogy Api jó üzletember volt és a maga jól felfogott érdekében semmi áldozattól sem riadt vissza, hogy üzletfeleinek minden igényét teljes mértékben kielégítse. Ezzel szemben sajnálkozással kell megállapítanunk, Plutarchosz példája szerint az ellentéteket is kiemelve, hogy Tati a lehető legrosszabb üzletember, rossz gazda volt. Egykor virágzó fatelepe egyedül állott a piacon. Dolgozott is kellő szorgalommal, de nem tudott számolni, Irtózott minden munkától, amely írással volt kapcsolatos. Számlát sohasem állított ki. Szívesen teljesítette a megrendeléseket, szállította a fát, de tőle számlát soha senki ember fia nem látott. Könyvet nem vezetett, följegyzéseket nem tett, kinn levő követeléseinek behajtására legfeljebb csak vevőinek halála után tett kísérletet. Ilyen gondolkodás mellett tönkre kellett mennie, tönkre is ment. Mindazonáltal ne méltóztassanak azt hinni, hogy Táti könnyelmű és léha volt. Én, aki sok jó órát töltöttem vele nemes férfi mulatság élvei közt, tanúbizonyságot tehetek arról, hogy kedves egyénisége kíméletet parancsol. Csak hitvestársi nézeteltérések esetén csapta fejébe kalapjai és vett botot kezébe, hogy a bor mámorában keressen vigaszt a Csillagon az elhagyott paradicsomért, mert már az öreg Euripidész megmondta: A búbánat tovatűnik, Ha az égi lakomákon A bor édes leve habzik S hinti a balzsamos álmot A koszorús vígadozók szemére. (Csenged : Bacchai 380.) A búfelejtés mellett sohasem' hanyagolta el kenyéradó foglalkozását. Korán reggel már kint járt a fatelepen, tett-vett, rendezkedett, parancsolt és izzadt a munkában. Úri nem törődömsége mellett művelt és tudományosan képzett ember volt. Különösen a történetet szerette. Olyan buzgósággal tanulmányozta a múltat,aminő szívesen, gyakorolta a tréfákat. Szinte kifogyhatatlanok a róla fennmaradt szellemességek. A kedves visszaemlékezés derűs hangulata vesz rajtam erőt, ha erre a két jólelkű és .jókedvű barátomra gondolok és eszembe jut Katona József bölcs mondása: A magyar bor olyan, mint a magvar barátság: mentül óbb, annál erősebb. Leleplezik a váci hős diákok emléktábláját A Váci í.sl<o!atársak Egyesülete a budapesti piarista ^gimnáziumban gyűlést tartott az emléktábla leleplezési ünnepsége ügyében. Minthogy a leleplezést az idei közgyűléssel és a 25 éves érettségi találkozóba! kötik össze, a választmány abban állapodod meg, hogy május 24-én d. e Vall-kor szí. misével kezdi az egyesület az ünnepélyt. Alisé ulán zászló alalí az emléktábla elé vonulnak. A leleplezés műsora előreláthatólag ez lesz: 1) Himnusz. Énekli a főgimnázium énekkara. 2) Beszédei mond Szűcs István dr. min. tanácsos, elnök. 3) Sajó Sándor: Hős diákolt c. verséi szavalja Csömör András, abiiuriens. 4) Ünnepi beszéd. Mondja Preszly Elemér dr főispán. 5) A főgimnázium igazgatója átveszi az emléktáblát, mire az egyesületek küldöttségei megkoszorúzzák. 6) Révffy: Fohász. Énekli a főgimnázium énekkara. Az ünnepélyt közgyűlés köveíi, mélyítek vezetésére Krakker Kálmán dr. polgármester, társelnököt kérik fel. Ebbe illeszkedik bele a 25 éves találkozó, melyet Meiszner János dr. ügyvéd Ili volt össze. A főgimnázium igazgatósága már most felhívja a helybeli egyesületeket, hogy az ünnepélyen képviseltessék magukat és koszorút helyezzenek az emléktáblára. Ennek fényképéi az ünnepségen jótékonycélra árúsiíani fogják, fő- képen a hősi halottak hozzátartozóira való tekintetlek Pongrác, Szervác, Bonifác Jönnek a fagyos szentek. Tegnap jelentkezeti az első: Pongrác. Ma állitolt be: Szervác, a második. És csütörtökre kerül sorra a harmadik: Bonifác. S hogy a gazda ijedelme és szorongása akkor se szűnjön meg teljesen, még hátra marad a késlekedő negyedik, a félelmetes Orbán, a legharagosabb. A fagyos-szentek sok százados hagyományok szerint időváltozást hoznak, fagyot, déri, havat és hideget. És csodálatos, ha nem is jelentenek mindig veszedelmet a gyümölcsre és termésre (nem lehet az, hogy a szent férfiak ártalmára legyenek a jó embernek), azért hideg leheletü- keí mindig megérzi a világ. Úgy van az, hogy a jó apa is megmulatja hébe-hóba a virgácsot a gyermekeknek, ha nem is akar éppen közéjük csapni. S egyszer-máskor, ha okot lát rá, végig is suhint a rakoncátlan nebulókon. Elég az hozzá, Időtlen idők óta, a legmelegebb májusban is hűvösséget kever a három fagyos-szent s hogy az idén se lesz kivétel, már tegnap kezdte éreztetni Pongrác i pó hideg leheletét. A meteorológiai intézet is tudomást vett a fagyos szentek érkezéséről s holnanra már ezt a jóslást adta ki: — Zivataros eső várható, hösiilyedéssel... Vácnak már hétfőre kijutott bőven a felhőszakadásból! 2'h millió a Mansz gyűlésén A Mansz múlt heti közgyűlését és Jókai- ünnepélyét belépő díj nélkül rendezte. A közönség azonban ezt a mai időkben szokatlan előzékenységet nem vette igénybe, hanem adakozott mindenki, a ki meg akarta
