Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)
1925-01-11 / 3. szám
Ara 2000 korona. 39-ih évfolyam. 3 szám. Vác, iV25 január 11. v> Politikai és társadalmi hetilap, megjel enill vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 8000 K. Vidéken egy hóra 10000 K. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő es laptulajdonos Bercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. Legnagyobb magyar emléke j a váci muzeum-egyesületben Vizkereszl napján dél el ő lí tizenegy előtt vájjon hova siethet a tudósító? Évtizedek óta ez a napja és órája a Váci muzeum- egyestiiet közgyűlésének, melyen hűséges beszámoló történik, hogy nő az ősi város emléke, hogyan szaporodnak némán beszélő gyűjteményei. Az ulon három muzeum-taggal is találkozom. (Az összes egyesületek közt a múzeumnak van a legtöbb tagja.) Invitálom őket a közgyűlésre. Az egyik felelj — Nem megyek, mert a muzeum csak kiadványaiban él. A másik igy: — A muzeum egyszer ad életjell magáról, vagy ha emlékünnepet ül. A harmadik: — A muzeum nem törődik értékes gyűjteményével. Vagy talán a közönséggel? Evek óla nem nyílja meg tárlataik Miéri? Az idegenek hány zor keresik a muzeum tárad és mindig zárva találják. Pedig jó Jure ven messzi földön, Miért? Elmondottam volna Tragor Ignácnak, a muzeum nagyérdemű és páratlan buzgalmú elnökének a véleményeket, de pont tizenegy, ő megnyitja a közgyűlést, ha ketten is vannak körülte a jól fűtött fehér teremben, így hát itt tűnődöm : miért engedi a muzeum vezére, hogy őt okolják, mikor ö idejét, egészségét adja, hogy az nagy, méltó Kassai Vidor visszaemlékezései FALUROSSZA A magyar irodalomnak ünnepe van: jövő héten lesz ötven esztendeje, hogy az Akadémia száz arannyal dijazla Tóth Ede népszínművét, a »Falurossza« t. Egyszerű, kis színész, a ki máig is a legjobb népszínművet irta, a dicsőség hailaltára elájult. Ilyet soha se remélt! Aztán felkerült a fővárosba, megajándékozta még nemzetét néhány gyöngygyel s két év múlva a sokat szenvedett iró meg halt. A »Falurossza« elindult tüneményes pályájára s friss levegőjével, tőrőlmetszett alakjaival ma is a legkedvesebb népszínművünk. Nincs, a ki nem ismerné. És hány százan és hány ezren vannak, a kik szerelmesek szerepeibe, talán műkedvelő sincs, a ki a világot jelentő deszkákra nem a »Falurossza« egy-egy alakjával lépett volna! A csendes irodalmi ünnepen megkértük a jtií drága mesterünket, Kassai Vidorf, mondjon e! emlékeiből Tóth Edéről, darabjairól néhány kedves részletet. A m!gy mester irodalomtörténeti értékkel biró vissz- emlékezésél örvendünk, hogy a Váci Hírlap olvasóival közölhetjük. — Jól ismertem Tóth Edét — igy,kezdette Kassai Vidor — hosszú, vékony, szökés férfi volt. Együtt pályáztam vele Solymosi Elek színtársulatához Rozsnyón. Hál gyenge színész volt, pályatársai meg épen nem j 1 eqyen szeretett városához ? Miért nem i tárja fel az okokat a nagy közönségnek, mely szeretettel és megbecsüléssel nézi a munkái és adományaival, értékes ajándékaival is serkentőleg akar hatni . . . A pontosan megnyitott közgyűlés elején nem sokan voitak együtt, de később mind népesebb leit a terem. Az elnök megnyitójában kronologikus sorrendben ismertette, hogy hány centennáriumot ülhet a maroknyi nemzet ebben az évben. Petőfi után rni most Széchényi István emlékének szenteljük az idei muzeum gyűlést, Jókai Mórnak február elején külön emlékünnepe lesz. Magyarázatot adott arról, hogy miért emlékezünk Széchényi Istvánról, kinek Váccal aligha voit vonatkozása. A ludós elnök gyönyörűen fejlegelte, hogy Széchényi és eszméi minden magyaré itthon és a megszállott területeken, rágondolva, eszméjéit hirdetve a legszebb hódolásunk a legnagyobb magye iránt. Tragor Ignác közölte hallgatósága-; 1 kutatásai eredményét is és megaiiapi tta, Ir'gy Széchényi a buda- pes't—váci vasút megnyitása napjan a na- dorcs iáddal Vácon járt, feljegyzéseiben pedig kétszer emlékezik meg városunkról. Egyszer mikor palotákat álmodik az ősi püspöki városnak . . . Rassovszky Kálmán igazgató mondotta el ezután gyönyörű emlékbeszédéi Széchenyi Istvánról. Gondolatainak megkapó szépsége, a legnagyobb magyar korának kiméiíék : gúnyt űztek belőle. Már akkor is irt, egyik darabját, a „Sneider Fánil" adtuk. Neki olyan szerepe volt benne, hogy ijedten megy egyiktől a másik szereplőhöz. Ezek csak úgy lökdösték, mint egy lapdát. A publikum persze nevetett, de a szegény ugyancsak megszenvedett a jóízű nevetésért! A milyen jó lélek volt, a légynek se ártott, annál harciasabb volt a felesége. Jó hangú primadonnája volt a társulatnak, bár nem kellett senkire se féltékenykednie, mert másik énekesnőnk nem volt, mindenkivel összekapott. Drámai szinésznőveí, direktorral, a ki utj ba került. Féllek tőle. Tóth Ede halála után Szatmárinak lelt a felesége. Szatmári nagyon szeretett lum- polni. Az előadás alatt kiszedte zsebeiből a pénzt. A kardos asszonyon nagyon sze retell volna kifogni. Egy nap nem talált egy garast se a zsebekben. Szatmári nagy pipás voit. Az asszony megnézte a pipát: hát oda voltak a bankók begyömöszölve. Persze, hogy kiszedte a pipából is! — No de maga Tólh Edéről kérdezett. Jói emlékezem, mikor irta a „Falurosszál“, Nekem fel is olvasta és a Gonosz Pisla jeleneteinél megjegyezte: — Jó szerep készül itl magának ! De míg a darab kijölt! Nem volt eiég a Péceli-dij száz aranya a sikerhez. Bizony, és koríársai harcának ismertetése, Széchényi iépelődése, a magyar nemzetre tragikus sorsa lenyűgöző hatással volt hallgatóságára, melyet fokozott az ő szónoki tudása. Ritkán hangzik el a nagy nyilvánosságnak épített teremben oly őszinte, meleg és hatalmas taps, mint most Rassovszky beszédére. Diana ismét Tragor elnök vette át a szót. Elparentálta az egyesület halóttait, kik közül rendkívül meleg hangon emlékezett meg Csányi László polgármesterről és igen elismerő szavakat talált Révész Bélára, ki negyedszázadon át alelnöke volt az egyesületnek s leglelkesebb tagok egyike. Majd ismertette a muzeum-egyesület ez idei programját, melyből kiemelkedik az előbb említett Jókai ünnepély és a nyár folyamán a váci nyomdák százölvenéves jubileumára megjelenő váci bibliográfia. Tragorlói Schweng Ede dr, titkár vette át a szót és lelkes buzgósággat beszámolt a muzeum elmúlt évéről, gyűjteményei szaporodásáról Ez a jelentés legközelebb megjelenik a Váci Hírlapban. Végűt Intzédy József dr. adott képet az egyesület vagyonáról. Has iparosok hiieEéröI lesz sasé ai ipairosgyülése^ Az ipartesiület elnöksége felhívja az összes iparos iagjait, hogy január 11-én, vasárnap délelőtt fél 11 órakor az ipartár- suiat helyiségében értekezletet tarl, melyen a kis- és középiparosok hiíelügyét fogják ismertetni. Blaháné eleinte nem akarta vállalni a Finum Rózsi szerepét. Mikor pedig nagy nehezen vállalta, kikötötte, hogy Erkel Elek népdalait énekli, nem azokat, a miket Tóth Ede beleírt. Még nagyobb baj volt Szigetivel. Gonosz Pistát kellett volna játszania, de sehogy se állt kötélnek, mert egyik jelenetben Göndör Sándor a cimbalmot a tolvaj Gonosz hátára állíttatja és úgy játszik rajta a cigány. Azt mondta Szigeti, hogy ez már nem színművészet, ez artistaság. Jó Isten, hova jutottunk a színjáték terén ölven év múlva ! így kapta a szerepet Újházi, a ki, mii í Blaháné, a legparádésabb szerepéhez jutott Tóth Ede által. Később Tihanyi vette át Gonosz Pista szerepét Újházitól, majd meg Szabó Anti. Én a népszínháznál keveset játszottam, mert hogy Szabó nem tudott énekelni, én meg énekeltem, mindig az operettben foglalkoztattak. Kolozsvárt azonban én rám osztották ki Gonosz Pistát. AAas felfogásban játszottam, mint Újházi. Az emlékirataimban ezt igy jegyeztem fel: „Újházi és Tihanyi inkább Pisták voltak, én inkább Gonosz“. Az enyém nem lehetett rosszabb, mert mikor Újházi lejött Kolozsvárra vendégszerepelni és ebben a parádés szerepében lépett fel, kihívták felvonás végén és egy öblös hang •rf
