Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-04-12 / 27. szám

4 VÁCI hírlap Cserkészeink nem mennek Verőcére Készül a zászló! A Váci Hírlap a fővárosi napilapokkal egyidejűleg közölte, hogy csonka Magyar- ország piarista főgimnáziumainak cserkész csapatai ez idén közös táborozást rendez­nek Nógrádverőce mellett, a Migazzi-kastély környékén. Tiz intézet ifjúsága került volna egy táborba, melynek közös parancsnokául a magyar cserkészintézmény egyik lelkes megteremtőjét és vezérét, Sik Sándor, ki­váló költőt választották meg. A szép terv azonban aligha valósulhat meg. A váci püspöki uradalom, mely a Migazziva! rendelkezik, azt a cserkészek­nek nem adta át, mert a Migazzinak a nyáron más a rendeltetése. A taborrende- zók tehát tovább álltak és most Zebegény környékén keresnek alkalmas területet a Duna mellett. Nem valószínű, hogy a nya­ralóktól ellepett községek környékén al­kalmas tábort találnak, de ha a közös tá­borozást végrehajtják, a váci cserkészcsa­patnak csak egy kiválasztott szakasza vesz olt részt rövid időre, mert az egész csapat július elején Mosonmegyébe, Márialigeíre megy, Frigyes főherceg birtokára, a hol már az őszszel biztosították Molnár Imre parancsnokot, hogy vezetése alatt álló csa­patot szívesen látják s a mi fö : olcsó el­látásban részesítik.Frigyes'főherceg ugyanis évente több cserkészcsapatnak ad tábor­helyet és uradalmai olcsó élelmiszerekkel is ellátják azokat. A márialigeti táborozásnak azonban a befejezése lesz különösen érdekes. Két hét után ugyanis az egész tábort csónakokra rakják (Márialiget közel esik a Dunához) és a váci csapat egy hétig utazik, mig a Eliz. — De igen papa. Az arany méhkas alatt van. Miért híres az ? Berzsenyi. — Mert ott fölemelték az ing árát, a lábravalót meg leszállították, de te aztat nem értesz. Ezen a házon van egy nagy hordó, ez lesz a Püspöki. De az chauffeur nem áll meg. Másutt lakjon a püspök? Eliz. — De papa, hiszen a Püspökinek egy kanonok az igazgatója. Nini, itt van egy nagy templom, ez a Dom. Ugy-e mondtam, hogy nem az a kicsi a vasút mellett. Blanka. — Azért ez is kicsi, mert a szentek nem fértek bele. Olvastam ezt a Váci Érdekességekben. (A gépkocsi befordul a püspöki palota bejárója elé. A kapus megjelenik.) Berzsenyi. — Ő Eminenciájánál akarunk tisztelegni. A kapus. Tessék a titkár úrhoz be­fáradni. Berzsenyi. — Berzsenyi báró és saját családom. A titkár. — Dr. Széli Kálmán. Berzsenyi. — Ah, charmant! Széli Kálmán ö excellenciájának a fia? A titkár. - Nem kérem. Beizsenyi. Az nem baj. Ln is de genere Beer származom és úgy tudom, hogy ö eminenciája Csáki 1 evec előbb Emanuel volt, ép ezért jelentkezünk nála kézcsókra. A titkár. — De kérem báró úr, Csáky kegyelmes úr már hat év előtt meghalt. Eliz. - Igen papa, én láttam a sarko- phagját, mikor Auspitzcal. nagy folyón hazai partra ér. Természetesen naponta többször megszakítják útjukat, parti táborozás lesz és a közel eső neve­zetességeket fiaink megtekintik. Erre az egy hetes robinzoni életre vár­nak nagy izgalommal derék cserkészeink, közelebbi felbuzdulást azonban mégis az a kérdés ad : mikor lesz a zászlószente­lés? A váci cserkészek zászlót kapnak! Gyönyörű hófehér selymen már hímezik is a márianosztrai apácák. Aranynyal szövik ki mindkét oldalát: egyikre Nagy Magyar- országot, a másikra a címerüket. Tiz mil­liónál többe kerül a zászló, de még a tanév befejezése előtt készen lesz és nagy ün­nepségek közt megtarthatják annak fel­szentelését. Katóka örmesterné Az is kólán kívüli népművelésnek követésre méltó példáját mutatta be Foton vasárnap Erőss Géza fóti ev. tanító. Hónapokig tartó kitartó munkával és türelemmel betanította a falubeli legényeket és leányokat egy nép- ' színmű előadására, melyepa Brandtner ven­déglőben felállított színpadon a falubeli közönség nagy érdeklődése mellett adtak elő. Öröm volt nézni, milyen otthonosan mozogtak a színpadon a deli fóti magyar legények és milyen takarosak voltak a leá­nyok. Nagy Dénes Katóka őrmesternéje került színre, a főszerepeket Kovács Pál, Szőri János, Lassú Sándor, Szkala Böske, Haskó Lidi és Kalma Julis játszották szí­nészeknek is becsületére váló temperamen­tummal, de jók voltak az összes szereplők, kiknek száma közel 30 volt. A közönség lelkesen tapsolt a műkedvelőknek és am­biciózus tanítójuknak, Eröss Gézának. Köz­kívánatra a színdarabot még többször elő­adják. Az előadás anyagiakban is szép volt, melyből a fóti ev. iskola hiányos tanfelsze­relését egészítik ki. Szobon nagy képvásár volt A Solymosi-képszalon tulajdonosa fel­jelentést tett a főkapitányságon, hogy két ügynöke, idősebb és ifjabb Szécsi József 30 millió korona értékű eredeti festményt, magyar művészek képeit, átvették bizo­mányba és azokkal nem számoltak el. Solymosi megtudta, hogy a két ügynök a ké­pekkel most akar Cseh-Szlovákiába szökni és ezért megtette ellenük a feljelentést. A főkapitányság intézkedésére a két sikkasz­tó! Szobon feltartóztatták és csomagjaikkal együtt leszállították a vonatról. Ä szobi határőrség telefonjelentése szerint 150 drb. festményt akart a két ügynök magával vinni. A rendőrségen a telefonjelentés alapján azt hiszik, hogy a két sikkasztó ügynök sze­mélyében sikerült az utóbbi hónapokban keresett képcsalókat is elfogni. Valószínű ugyanis, hogy a 150 drb. kép nagy része másolat és hamisítvány, a melyeket meg­szállott területen akartak értékesíteni. Utóbbi hónapokban számos feljelentés érkezett, hogy vidéki városokban dtáksapkás fiatal­emberek a diákjóléti alapra festményeket árusítottak, sokszor hatósági segítséggel is és a képekről rövidesen kiderült, hogy azok hamisítványok. A nyomozás kiderítette azt is, hogy a diáknyomor enyhítő bizottságnak ezekhez a szélhámosokhoz semmi köze sem volt, és a diáksapkás fiatalemberek szélhámosok voltak. WALTER MAGÁNTANFO­LYAM Budapest, Vili., Rákóczi-út 51, I Előkészít középiskolai összevont magánvizsgákra, é.ettségire, vidékieket is. Tisztviselőknek nagy 11 kedvezmény 1 komplet hálószoba, 12 személyes porcellán eladó Cim a kiadóhivatalban Blanka. — Szépen neveltek téged a szü­lők, hogy még kérkedsz is a ballépéseddel. A báró. — Akkor tehát az új püspököt fogjuk megtisztelni, mert a mikor Rómában jártunk, ő szentsége kegyes volt minket fogadni. Mi arisztokraták vagyunk és ha Vácra vetett a George keze, kezet akarunk csókolni Ő excellenciájának. Most, hogy a főrendiház szünetel, nincs is szerencsém őt ismerhetni, pedig ülő, hogy barátságban legyenek egymással a főurak. A titkár. — Kérem, a mi püspökünk nem főúr, hanem főpap és zászlós úr. A báró. — Oui, igy akartam mondani, de nem vagyok nyelvész. Kit tiszieliink kérem ez idő szerint, vagy mint fötisztelendő úrék mondják: in illő tempore a püspöki baldachin alatt ? A titkár. — Dr. Hanauer István úr a kegyes püspökünk. A báró. — Ah, igen. Szeretnék tőle egy audienciát, hogy tanácsot adnék neki arra nézve, hogy a pénzpiac kedvezőtlen hely­zetére tekintettel, hogyan lehelne virágzóvá tenni a Püspökit. A titkár- — Ez nem érdekli, kérem, a püspök urat. A báró. — Pedig nagyon szerettem volna ennek recompenzációjául, tetszik érteni nem magam miatt, hanem a nőm és leányaimra való tekintettel, ha a püspök úr megszerezte volna nekem a római grófi címet, mert mi mind liifhű katholikusok vagyunk. Adjon tanácsot a főtisztelendő titkár úr, hogyan lehetne Auerhahn püspök úr kegyeibe jutni? A titkár. — Kérem báró úr, ez hiábavaló fáradság, a püspök úr. .. A báró. — Mit szól hozzá a gondolathoz? Csinálnék egy alapítvány!, hogy az új Codex megszoritásai nélkül kegyúri jogot gyako­rolhatnék. A titkár. — Azt nem lehet. A báró. — De az alapítvány sem volna közönséges misealapitvány, hanem egészen újszerű. Először sohasem szabadna con- masszálni, az ércfedezetet letenném az Angol magyar bankba és igy fenmaradna in perpetuum mobile vagy amint anyaszení- egyházunk mondja: in secula seculorum és kamatai annak biztosítására szolgálná­nak, hogy egy praelatus minden év március 15 én toistol mondjon. A titkár. — Figyelmeztetem báró urat. .. A báró. — Hát nem bánom, nevezzen ki a püspök úr legalább tiszteletbeli szentszéki jegyzőnek azzal a kötelezettséggel, hogy a kitüntető egyházi méltóság vörö&öves jel­vényét házi használatban a kabátom alatt hordhassam. A titkár. —De kérem báró úr, a püspök Rómában van a szent év megnyitásán. A báró. — Dann lasst sich nichts zu machen. Diífamáló dolog egy zászlós úrra, hogy Vácon jár és nem látta a püspököt. Talán vannak itt kérem más főurak, bárók és grófok, akiket megtisztelhetnénk? A titkár. — De igen, kérem, a báró Kurdi. Ambrus után szabadon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom