Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-04-13 / 17. szám

2 VÁCI HÍRLAP A tegnap emberei //. Az utolsó görög. Mint utolsó göröghöz illik, méltósággal lakta a görög egyház gondnoki házát, úgy tudom, hogy nem fizetett házbért, de az ő kötelessége volt beszedni a többi lakótól. Ezt hűséggel meg is cselekedte, de nem feledkezett meg arról sem, hogy gondnoki tisztéből kifolyólag hébe-hóba ne emelje. Nem magas összegekkel emelt, de gyakorta; min­den negyedévben és mert ő volt az egyetlen görög, egyházfi és gondnok egy személyben, a maga javára fejtette ki ezt a fáradhatatlan tevékenységét. — Hiszen én vagyok az utolsó! Én vagyok az egyház — mondogatta mély meggyőződéssel, XIV. Lajos király: L’Etat c’est moi mondását plagizálva. A Szent Lélek gyótyszeresz egyszer személyesen vitte el a házbért az espereshez Budara: — Nagyon magas nagyságos uram a házbér, a szomszéd kereskedők mind jóval kevesebbet fizetnek — panaszolta a báját. — Hát tessék ezentúl 120J forintot fizetni egy esztendőre. A jó Urszinynak szeme-szája elállt: — Ezerkétszázaí egész évre? Hiszen annyit fizet­nem eddig fertályonkint. Persze, mikor kisült a turpisság, hogy az ügybuzgó gondnok a maga szakállára gondnokoskodott, meg­kapta a maga durgasóriumát. Boszankodott is ; de nem a dorgálás miatt, hanem az elmaradt haszonért: — Te Arnold, mit mászkálsz te Budára a papom­hoz, semmi Közöd hozzá, te luteránus vagy! Mikor meghalt a karlócai pairiárka, országszerte elrendelték a rác-templomoiiban a harangozást. Zúgtak szakadatlanul a váci egyház csengő hangú harangjai. Kötelei annyira megkoptak a 8 nap alatt, hogy újakkal kellett pótolni. Persze csak jelktpesen: — Mondja, Vajk barátom, mennyiért adja a harang- kötél méteréi? Húsz métert akaiok csináltatni. Inkább kérjen többet, de jó vastag legyen ! Adjon róla írás­beli ajánlatot. Tu ja mit? Írja rá egy számlára. így ni ! A nevet is írja alaja. Ezzel bemegy az Elefánt-boltba ; — Te Samu, add csak ide a bélyegződet, amelyi­ken az van: Köszönettef felvettem. Ezt aztán ráinomja a kötélgyártó neve föle és a számla árát levonja a havi lakberek elszámolásánál. Hja minden szentnek maga felé hajlik a keze! Aztán a keleti egyházban több van s igy g'.akoribb a peid ladás 1 Mikor a lakók panaszkodtak, hogy kiégett a tűz­hely, vagy megkopott a padló, azt ajá lotta, hogy csináltassák meg telibe, mert csak úgy tudja keresztül­vinni az esperesnél Budán, hogyha a költség felét ők fizetik. A számlát aztán a munka teljesítése után ki­állíttatta az iparossal, a felet mepfizettette a lakóval, de az egesznek az árát vonta le a számadásnál. Az uiolsó görög viselt dolgairól emlékezve, fölkeli jegyeznünk, hogy ő volt az első szociáldemokrata képviselőjelölt a váci kerületben. Nem volt ugyan a párt hivatalos jelöltje, de azért mint ilyen sütkérezett a képviseiőjelöüseg népszerűségének verőfényes nap­sugaraiban, 19Jl-öen valamelyik kocsmai öszejövetelen a kép­viselőválasztásról folyt a szó. Gajáry Géza és Bos- sányi Gyurkán kívül még vagy öt jelöltnek a nevét emlegették. Valami anabaptista jelölt is támadt Csop- ják Atilla nevű ismeretlen ember személyében A tár­saság egyik tagja neki is felkínálta a mandá umot: — Lásd, Sziko, eggyel több vagy kevesebb, te is fölléphetnél I — Ha én föllépnék, akkor engem meg is választa­nának, — vágta vissza önérzetesen a mi görögünk. Ez a kijelentés megtetszett egyik fiatal kollégájá­nak és elhatározta, hogy megtrefalja. Nagy hirtelené- ben összegyűjtött az öreg hata mögött nehány száz forintot az alkotmányos költségekre. Másnap ki is nyomatta a vörös plakátokat: Éjen Csihag Izidor a szociál-demokrata párt hivatalos jelöltje! Harmadnap kiragasztotta a főbb utcasarkokra es körülragasztoua vele a görög ház kapufélfáját, egy povalyácsot pedig felfogadott, hogy amikor az öreg kilép az u cara, torka- szakadiából kiáltsa : Éljen Csillag Izidor és lei gesse a nagy nemzeti zászlót, melyre az ő neve volt írva. Gyanútlanul lépi át küszöbét, mikor Csmcs Pista rákiáltja a nevét és lobogtatni kezdi zászlaját. Előbb nem tudta mire vélni a dolgot, majd belényugodott a 3or- s ib i, sőt büszkélkedni kezdett a megtiszteltetés miatt. Csakhamar jött Kalló kapiiány úr idézésé a rendőr­ségre, mert a központból uiasilást kapott, hogy figyelje a nemzetközi munkáspárt mozgolódását. Erre az öreg kezdte magát nem jól érezni. A falukból deputációk jelentkeztek, fölkérték a programbeszéd megtartására és érdeklődni kezdtek a fuvar, ebéd és költségmegté­rítés irányában. Az öreg erre mindjobban dühbe gurult. De aztán kezdte egy-két bizalmas emberével az esé­lyeket számítani és mint praktikus ember arra az el­határozásra jutott, hogy eladja a szavazóit Gajárynak, mert az jobban megfizeti. Vájjon megvette-e őket Ga­járy ? nincs megírva krónikámban. Annyi bizonyos, hogy nem jutott be az országházba. Nem sokára a menyország kapuján kopogtatott. Szent Péter való­színűleg beeresziette, mert a jókedélyü ember mókái mellett ő is felvidámulhat. Ismételten ki kell jelentenünk, hogy mi gyászoló barátai őt tekintjük visszavonhatatlanul az utolsó váci görögnek és nem a rác Karakiszelovics Szvetozár vegyeskereskedőt, akit a sajaí neve ütött agyon, (ami­kor a bolíajtója fölött lógó súlyos és hosszú cégtábla a fejére esett.) féli köteles jövedelem és vagyonadó bevallást adni? A városi adoügyosztaíy figyelmezteti mindazokat a kereskedőket, iparosokat, föidlulajdonosokat és más ipari és szel­lemi foglalkozásúakat, a kiknek 1923 évi jövedelme 2 800,000 koronát, illetőleg mind­azokat a ház-, föld- és egyébb ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezőket, a kiknek vagyona az 1923 év végén 26.000,000 K ót meghaladta, hogy e hó 20-ig jövedelem és vagyonadó vallomást tartoznak a városi adóhivatalba beadni. /Ylagánalkalmazottak akkor kötelesek vallomást beadni, ha 1920 évi jövedelmük 8400,000 K át meghaladta. A vallomasi iveket nem kézbesítik ki, ezért az adóügyosztály Sápunk utján is felhívja az érdekelteket, hogy az iveket a városi adóhivatalban minél előbb szerezzék be és kitöltve április 20-ig ugyanoda adják be, mert a kik elkésnek, 10°/o bírságot fizetnek. A vállalatok, a mennyiben alkalmazottaik 1923 évi jövedelme a 8 400,000 koronát meghaladta, április 20 ig név- és illetmény jegyzékei kötelesek beadni. ZeHer1 Tűhöz* dr, előadása A legutóbbi Mceumi előadáson Zeller Ti­bor dr. a líceumi bizottság agilis titkára lépett az előadói asztalhoz. Szépen kidol­gozóit, rendszeres előadásban fejtegette a talajréteg mozgásával összefüugő földren­géseket. Részletesen szólt a földrengések elméletéről, azután ismertette a messinai és legutóbbi japáni földrengéseket, rámu­tatott a vulkáni tevékenység és a földren­gések közötti kapcsolatokra is. Bemutatta a földrengésjelző készülékeket is és azok működését megmagyarázta. Előadását szép képekkel kisérte. A közönség hálás tapssal köszönte meg a mindvégig élvezetes elő­adást. EÜIiklósy sz:ntársuiaia sokkal jobb Sajóénál Sok huzavona után, mikor két színtár­sulat verekedett Vácért, végre a régen nem látóit Miklósy jött be és még hozzá meg­kapta a Kúriát. Csütörtökön kezdte, nem nagy publikum előtt, de a várakozás sok­kal nagyobb volt annál. Kellemesen érinti a jelenvolt közönséget, hogy csak jót tud mondani az első előadás után. Pallay Fricil nem kell bemutatni, énektudása, játéka egyaránt kedves a váciaknak. Komáromy Tusy izziq vérig szubrett, nagy sikerei lesz­nek. Ágotái rutinos színész, ki már túlnőtt a dicséreten: megint kedvence lesz a szin* házb*járóknak. Temesváry János bonvivant és énekes iránt a legszebb elismeréssel vagyunk, Igen soka! Ígér. A zenekar a maga kicsiségében igazán első rangú, az operet­tekben a leglöbb illúziót fogja szolgáltatni. Első előadásra nehéz Ítéletet mondani, de tény, hogy Miklósyék jobbak Sajó társu­latánál. Ha tavasz nem lenne itt, bátran kiváló jó szezont jósolnánk nekik. Zádot* János dp. nyilatkozata a Népszava cikkére A mit Sáfár Béla tiszteletcs úr az én szereplésem­ről — a Népszava iudósitója szerint — mondott, az nem szószerint ugyan, de lényegében megfelel a való­ságnak. A közleménynek minden reám vonatkozó egyéb állítása azonban merő valótlanság. Valótlan, hogy én annak a bizonyos „vészbizoif- Ságnak“ tagja voltam. Ilyennek a létezéséről és mű­ködéséről sem bírtam közvetlen tudomással s ma is csak annyi! iudok felőle, a mennyit arról egyesektől hallottam. A mint a proletárdiktatúra bukása után a város ügyeinek és hivatalainak vezetését, mint Vác városának abban az időben törvény szerint való pol­gármestere a kommunista direktóriumtól átvettem, azt gyengélkedő egészségi állapotom miatt nyomban át is adtam Novak Antal h. polgármesternek. A város­házán ez volt az én utolsó hivatalos szereplésem, én ott többé semmiféle funkciót nem teljesiteitem. Valót­lan tehát a közleményben névszerint meg nem neve­zeti annak a Vác egyik legtekintélyesebb polgárának a cikkírója szerint komoly, megfontolt fejbólintás uiári^ a mélységes meggyőződés hangján tett az a kijelen­tése: „A névsor helyes.“ (Ezt a felelősség elül a név­telenség jótevő homályába burkoiódzó fejbólintó urat egyébként ezúttal felhívom arra, hogy szíveskedjék inkogmióját levetni s hozza nyilvánosságra vagy, ha az neki jobban konveniál, közölje velem tiszteletre­méltó becses nevét, mert ha ezt ö napon belül meg nem teszi, én tneg már most azt a kijelentést teszem meg felőle a nagy nyilvánosság előtt, hogy ő bizony Vácnak nem a legtekintélyesebb polgára, hanem a legalávalóbb, leggyávább rágalmazó és tisztesség­rabló alakja.) Bár őszinte részvéttel viseltetem szomorú sorsa iránt, mégis valótlannak kell bélyegeznem dr. Erdős Bernát özvegyének azt az állítását is, hogy a kivég­zés után való napon, vagy bármikor máskor a fele­ségem azt mondta volna neki: „Jói nevettünk az uram­mal együtt, mikor erre vitték a maga urát.“ Az egyéb­ként valóban szánalomra méltó, szegény idegbeteg asszony bizonnyára hallucináció áldozata és emléke­zetében összezavarja az eseményeket és a szemé- yeket. A mikor az én feleségem szájába adta azokat a nyilvánvalóan lehetetlen és keresztényiében szava­kat, minden bizonnyal az.az épületes jelenet jutoii az eszébe, a mini engem 19iQ április 30-án este VJ0 órakor két terrorcsapatbeli katona felkeresett békés otthonomban és felsőbb parancsra való hivatkozással kiragadott megrémült családom köréből és szuronyos puskák között felkisért a fegyházba. És a mint a püs­pöki könyvtárépületet elhagyva a Székesegyházterére érkeztünk, a püspöki palota déli sarkánál várakozó néliai való jó Erdős B^ni barátom, — a ki akkoriban a városi direktórium főmegbizottja mellett a titkári tisztséget viselte és igy kétségtelenül kellett tudnia, hogy azon az emlékezetes estén kiket fognak bevinni a fegyházba, — közismert hosszú gallérjába burkolt tömzsi alakjával társa felé fordult nevetve és hüvelyk­ujjával felém bökdösve hívta fel reám annak figyelmét. Hogy egyébként mennyire képtelenség Erdősnének feleségemre tett ráfogása, azt minden kétséget kizá­róan bizonyítja az a tény, hogy a kivégzés éjjel tör­tént, A foglyokat titokban, éjfél után vitték ki a város­ból, a mikor mindenki aiudt s a mikor az utcán már nem járt senki. Statárium volt, nem is járhatott más. mint hivatalos személy és a ki éjféli vonattal Buda­pestről érkezett. Nem I esz éjfél után villany A vendéglősök kérlek, hogy ha már a záróra éjfél után két órakor van, a vi.lá­nyos világítás ne szűnjön meg éjfélkor. Az éjjeli vonattal érkezők és a közbiztonság érdeke is a két óráig tartó áramszolgálta­tás mellett szói. A pénzügyi bizoltság haj­landónak mutatkozott az áramszolgálialas idejének kitolására, de azzal az indokolás­sal, hogy ez éjfél körüli világításra a kis fogyasztás miatt a villamos telep úgy is ráfizet, a kocsmárosoktól azt kérte, hogy az éjiéi utáni áramszolgáltatás költségét térítsék meg. Ez az összeg oly nagv, hogy a vendéglősöknek menten elment a ked­vük a kétórás villanytól s igy marad min­den a régiben. A segít »egyesület nek A váci kegyeslanitórendi főgimnázium segitőegyesülete hálás köszönettel nyug­tázza N. N. 100,000 K ás adományát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom