Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-03-09 / 12. szám
2 VÁCI HÍRLAP A tegnap emberei /. A tréfák mestere. Még állt a szüreti ebéd, amikor belép egyik közeli szőlőhegy szüretelő gazdája és kéri a háziurat s az egész egybegyült társaságot, hogy menjenek majd az ő szőlőjébe vacsoráim. A hívó egyébkent választékosán öltözködő gavallér, de a szüreti munkára rossz, kopott kabátot öltött és lyukas kalapot tett a fejére. Persze, hogy Edus bátyánk hiúz szeme ezt nyomban fölfedezi. — Fél kiló zsírt lehetne a kalapodból kifőzni! — mondja és már megfogamzik agyában a tréfa terve. A jövevényt leülteti és egymás után ürítteti vele a poharakat. Közbe-közbe baráti csókokat cuppant a két arcára. Leüti a kalapját és egy-egy óvatatlar. pillanatban lemetszi a karimáját. Csak ez a karima kerül a fejére, mikor kocsiba szál!: Igaz, Ferkó — szól oda búcsúzásul — majd küldök neked egy tál hidegpecsenyét, megmaradt az ebédtől. Én csak később mehetek, mert vigyáznom kell a sutulókra. — Köszönöm, Edus! jó lesz biz az, mert nem tudtam, hogy olyan sokan leszünk. Szives kézszoritások után odaszól a vendégeinek: — Eleget ittatok, ettetek már, sétáljatok át a Feróhoz, én is megyek mindjárt utánatok. Mikor a vendégeit kitessékeli, hozzáfog a nagy munkához: földarabolja nagy ügyességgel a kaiapot, kifőzeti forró vízben, hogy jól megdagadjon, a hússzeletekhez hasonlító darabokat egymás mellé rakja a tálra, ügyesen köriilgarnirozza, kicifrázza, leönti tartár- mártással, szóval ízletesen és étvágygerjesztőén kikészíti. — No Mari, gyere, szaladj át ezzel a M. tekintetes úrhoz, mond, hogy tiszteltetem, de vigyázz, hogy ki ne borítsd, mert akkor nem kapod meg tőle az ezüstforintot, amit ígért. Azután elrendezi a maga dolgait és jó későre ő is átsétál a mulatók közé. Persze nagy gaudiummal fogadják. — No hagytatok-e még nekem is valamit? — Bizony nem sokat. — Te Feró, tán csak maradt abból, amit én küldtem át? — Biz abból semmi. — Hát annyira ízlett? — Nem épen, mert azt sem tudjuk, hogy mit ettünk. Szépnek szép volt, az íze az jó volt, de olyan kutya-kemény voit, hogy nem győztük a rágással. Aztán azt tettük vele, amit a Muki mondott: apróra vág- tnk a bicskáinkkal és lenyeltük egy pohár borral. Közben pedig találgattuk, hogy mi lehet? — A Franci azt mondta, hogy róka. — Jani azt állítja, hogy a Letyo szamarát vágattad le. Míg így tanakodnak eszibe jut a házigazdának a kalapja. — Nem bánom, ha lóhús is volt, csak add vissza a kalapom, hogy este még a fejemre tehessem. — Azt ugyan megteheted, csak várd meg, míg a vendégeid kiadják. Egyszer azonban ő is megjárt. Nagy ínyenc volt s egy jó ebédért, akár I—2 pohár sörért mindenkor kész vGlt Budapestre is beutazni, ha akadt társa. Óljában mindig röfögött egy-két hízó, a ketrecben néhány kappan, kacsa, liba, pulyka és egy tucat csirke. A piacot minden reggel végigjárta, ö vásárolta az évad első gyümölcseit, főzelékét. Újévkor a malac, husvet- kor a bárány, pünkösdkor a rántott csirke ott volt a táljában. Nagyszombaton a fehérekhez ment feltámadásra, mert ott legkorábban kezdődött és sietett haza megenni a szentelt sonkát. A pénteket is csak azért szerette, mert akkor halat ehetett. De, amilyen takarékos volt a felesége, épen olyan jámbor és istenfélő volt s nagyon szigorúan megtartotta vallása szabályait. Otthon szabályszerűen megböjtöltette az öreget. Ezen a bölcs férfiú úgy fogott ki, hogy még délelőtt jóllakott a kocsmában. Egyszer is ott ül a Kúrián. Egy szép nagy tok volt kitéve az ablakba és ugyancsak csiklandozta az ínyét. Most 10 órára sok, ebedre épen jó lesz — gondolja magdban. Kifizeti az árát és azt mondja Bodendorfernek, hogy majd érte küld. A tanulógyerek hazaviszi. Azt kell neki mondani, hogy a főnök úr ajándékba kapta, különben megszidná érte az asszony. Délben ő is megjelenik. Eszik egy kevés köménymagos levest, bemázolja a tányérját a spenóttal é3 kellemetlenül megeszik egy huszárrostélyost (apofézlit). — Egyél Edus, biztatja jólelkű felesége. — Ebből már elég. — Nincs más, fiam. — Hát a hal, amit hazaküidtem ? — Tudod, ha már ajándékba kaptad és olyan szép nagy hal volt, aztán az Ignác annyi szívességet tesz nekünk, hát elküldtem neki. Helytelenül ítélnénk meg Edus bátyánk egyéniségét, ha benne csak az élvezetek után futó férfiút látnánk. Carlyl Tamás rögeszmének nevezi a boldogság hajszolását és az élet igazi célját a reánk bízott munka elvégzésében találja. Mint kereskedő kicsi munkakörében nem találta meg valódi feladatát magasabb vágy dagasztotta kebelét: tekintetes .úr akart lenni. Élete alkonyán - bár nem magas korban — ezt el is érte, polgártársainak bizalma a város közgyámi hivatalába ültette, ott aztán rátalált önmagára és becsülettel betöltötte tisztét halála napjáig. De más minőségben is szerzett érdemeket a közügy szolgálatában: egyik lelkes alapítója és ügybuzgó parancsnoka volt a tűzoltó- testületnek. Nagyon nehéz ezekből az apró mozaik darabokból összeállítani egyéniségének igazi alakját, mert több ellentétes vonás volt természetében. Veleszületett köny- nyelműsége mellett embertársainak szenvedésében résztvevő férfiú volt, mindenkinek hasznára akart lenni, de a saját erdekei ellen gyakorta vétett, Fenmaradt fényképei hűséggel tükiöztetik vissza testi alakját és játszi természetét. Az egyiken asztal mellett ül boros üveg és poharak társaságában, de csak a feje látszik mert az ablak csipkefüggönye eltakarja termetét. Kirívó ebben a tréfás környezetben teli arcának komolysága. Egy másikon óriás virágcsokor takarja el kopaszodó fejét, melynek jellegzetes'szekszerei'árulják el a móka mesterének kilétét. (A 60 as évek bécsi divatja volt a hajat a homlok felé föifésiilni a füleknél hatos, Sechser alakra. Némelyiknél olyan volt ez, mint a döfésre készülő bika szarva.) A harmadik kép a tűzoltók büszke uniformisában örökíti meg termetes porhüvelyét. A helyzet komolyságához mérten metisztói mosoly ül arcvonásain. A negyedikben frakkban látjuk óriás pünkösdi rózsával a gomblyukában. Arcának e képen a tekintélyes szekszerek adnak ünnepi komolyságot. Az ötödiken nem is látjuk. Ezen ünnepélyesen meghajtja magát és — hátulról mutatkozik be. A március 15-iki banketten még jó kedélyben itta a hegy levét és vidáman veregette a hasát: — Ez a bankettnek való gyomor! Biztatta a vendéglőst, hogy elég pörkölt és túróscsusza legyen, mert, mondotta: — Nagy pusztítást fogok véghezvinni. Olyan kegyetlen leszek, mint 48-ban lettem volna: elpusztítom a muszkákat. Szeretem őket most is, de mivel most már nem járnak elevenen az országban, a hordóból kell ki szedegetnem és foghagymával garnirozva megennem. Jó étvággyal evett, húzatta a cigánnyal egész éjjel. (Banda Marci szívesen húzta a komájának. A legtöbb gyerekének ő voit a keresztapja, Banda Edus az ő nevét kapta.) Másnap beretválás közben összeesett, vélt hányt és hirtelen meghalt. A nevenapján kisértük ki utolsó útjára, a Hagyigácsóba. Egy nagy négy krajcárost találtak a zsebében. Ez voit egész készpénz vagyona. Ezt örökölte a víg ember után a bánatos özvegy. A négy krajcárosok egyébként életében is szerepet játszottak. Jó kedvében kettéharapta erős, jó fogával. Most, hogy emlékezem róla, — rneminisse juvat, — az együtt töltött feledhetien órák kellemes érzése lopódzik szívembe és vágyó csodálkozással tekintek vissza azokra az időkre, amikor az emberek nem voltak fáradtak, fásultak és szomorúak, amikor nem nyugtalanította idegeiket a bágyaszíó ny’omás, nem vette el érdeklődésünket a megélhetés gondja, nem gyötörte lelkűket a hazafiúi aggodalom. Pető Bertalan a takarék ügyvezető igazgatója A váci takarékpénztár igazgatósága ieg- ulóbb íaríoli gyűlésén Peíö Bertalan főkönyvelőt a takarékpénztár ügyvezető Igazgatójává nevezte ki. Az igazgaíóság azt a nagy és fáradhatatlan munkásságot jutalmazta, melyet a városban mindenki már régen ismer, ezért Pető Bertalan kinevezése mindenfelé osztatlan örömmel és elismeréssel találkozik. Sí lice au sirs második eíőadássa E hó 11-én (kedden) d. u. 5 órakor Horn Antal képzőművészen akadémiai tanár í rí igen érd* kés előadást a líceumban „Passió a művészetben“ címmel, színes vetített képek kíséretében. Nyilt-tér Nyilatkozat A múlt heti keresztény újságban megjelent és az ipartestület közgyűlésén elhangzott Kalácska csizmadia vádaskodására és hamis beállítására a kir. járásbíróság rövidesen megadja a csaílaRÓs, igazságos választ. Sáfár György. i&őszőnetnyslvánitás Mindazoknak a jóbarátoknak és jóismerősöknek, a kite szeretett Bandikánk betegsége, hal da és temetése alkalmából mélységes fájdalmunkat szives részvétükké! enyhíteni igyekeztek, a íeghálásabb köszönetünket fejezzük ki. Különös köszönetünket fogadják drága Bandikánk volt hitoktatói, a főgimnázium nagyérdemű igazgatója, tanári testületé és volt osztálytársai. Azonkívül mindazok, a kik buzgó imáikkal fohászkodtak a Mindenhatóhoz az ő felgyógyulásáért. Vác, 1924 március 7. Mayer András és családja. ^tappensbeirger ßsidoi* — mie3Ía;sfter>i isist©© Rappensberger Andor miniszteri tanácsos munkában és becsületben eltöltött bosszú államszoigálaf után nyugdijazását kérte, a mit a miniszter vezető főüsztviselője érdemeinek teljes elismerése mellett teljesített, Szabó István földművelésügyi miniszter azonban még sem akart megválni kiváló munkatársától, magához kérette s az államérdekekre való hivatkozással felszólította, hogy az alföld fásítását továbbra is mint miniszteri biztos vezesse. Mióta a trianoni béke leszakította az ország testéről azokat a nagy területeket, melyek nagy Magyarországot Európa fában legdűsabb országává tették, Rappensberger miniszteri tanácsos kezdeményezésére a nagy magyar alföld mezőgazdasági művelésre nem alkalmas területeit a földművelésügyi kormány fásiíotla. Több millió facsemetét ültetlek márki a gyorsan növő fajtákból s egykét évtized múlva vágható erdők fognak áliani az eddig ki nem használt sok ezer holdon. Ezt a nagy munkát csendben, de annál eredményesebben vezette Kappens- berger Andor, ki most a miniszter felkérésére mint miniszteri biztos élére áll an- i nak a nagy munkának, mely rövid 15—20 év múlva a nemzeti vagyon milliard)ait fogja átadni az utókornak. Sí Pefcőfiek rsagjfszalbáiú ösrazsspe oiárcsass S5»éra A Petőfi-asztallársaság minden évben megünnepli március 15-ikét, ez idén nagyobb keretekben, a társadalommal együtt a Koronán lesz az ünnepélyük,melyre aláirasi ivet is bocsátoíiak ki. Ezeket az iveket Csányi Dezsőnél és Varga Józsefnél lehet aláírni. A program a következő lesz: 1. Elnöki megnyitó. 2. Himnusz, Polgári dalkör. 3 Pölcz János a Talpra Magyart jkzs- valja. 4. Termann Antal hegedűi» Lavota szereiméi adja elő, zongorán kiséri Kövi István. 5. Irredenta költemény. • 6. Ünnepi beszéd, mondja Derzsy Andor dr. 7. Poi- ■ gári dalkör éneke. 8. /Magyar Ábránd, előadja Varga Magdus. 9. Molnár Géza szaval. 10. Termann—Kövi—Wolkóber: Trio, li. Szózat, énekli a Polgári dalkör. Az esfi vacsorán az asztaltársaság tagjai nevében Gergely Mihály dr. mond beszédet. saioisá íkossibéí a — kórházba P pp József szödi lakos a Gödről Budapestre menő 17 órai vonatról leszállt, hogy az utolsó kocsiban levő ismerősét keress« fel. A kocsi lépcsőjén azonban megcsúszott és a mozgó vonat alá került, mely jobb lábát térden alul elvágta. A szerencsétlen embert ez a vonat bevitte a fővárosba és ott a mentők szállították & Rókus- kórházba.
