Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-02-17 / 8. szám
2 VÁCI KIRLAP A tegnap emberei — Elevenek és holtak, félholtak és tetszhalottak. — /. A tréfák mestere. Nincsen pengő hárfám, nincsen zengő lantom, Nem búg az énekem bűvös-bájos hangon, No mert én nem ülök a Pegazus hátán, Hanem csak szamáron, azon is csak sántán. Nem minden ember születik a munkára. Van olyan is, akit az Isten vidámságra, jó kedvre és embertársai mulattaíására teremtett, hogy jó kedve fényének színes sugarai derűt fakasszanak a legszomorubb ajkakon is. liven, — a Jcözépkcr jokuláíoraira, mulattatóira emlékeztető, — örökké jó kedvű és tréfacsináió férfi volt Vácon a 70—80-as években Meiszner Ede, az epikureusok e kései utóda, aki a legkomolyabb dolgot is minden körülmények között humoros oldaláról tudta fölfogni és az élet válságos pillanataiban mosolyt varázsolt az ajkakra. Szerette az egész város. Nem volt lakodalom, vagy más családi ünnep, halotti tor, házi bál, szüret, keresztelő, eljegyzés, lakoma, vagy efféle, amelyiken ő hivatalos nem lett volna. Elképzelhetetlenek voltak ezek nélküle, ő voh a társaság lelke, a vidámság központja, sőt egyenesen arra volt praedes- tinálva, hogy mulatságokat rendezzen. Házat venni, lovat eladni, nevelönőt felfogadni, ruhát, cipőt megrendelni, bált rendezni, kirándulást vezetni, a pecse- n}^ét fölvágni, az evésben és ivásban jó példával előljárni, cigányt dirigálni, a társaságot jó kedvre hangolni mind az ő mestersége volt. Más mindenki kontár voh: ezekben hozzá képest. Ezt a sokoldalú tudását a saját tapasztalatával szerezte és nagy gyakorlatban tökéletesítette, jó kedvének sok csillogó emléke maradt reánk. Ezek közül akarok néhányat felújítani. Abban a házban született, mely a fegyintézet igazgatói kapujával szemben áll és sokáig az áliamfugház célját szolgálta. Néhány iskolát végzett és kitanulta a vasárúságot. Mihelyt fölszabadult, azonnal önállósításra törekedett. Anyai örökségével a zsebében atyja védőszárnya alatt ieutazoít Csongrátíra. Ott kivettek egy üzlethelyiséget, kellően fölszereltek, de soha meg nem nyitották, az üzleti forgalomnak át nem adták. Mikor az apja visszautazott, a jól berendezett üzletet egészében eladta és az árát mindjárt ott helyben elmulatta. Az apjának pénzt kellett küldenie útiköltségre, hogy haza utazhasson. Itthon aztán, ha szárnyaszegetten is, folytatta víg életét, mert értett az életművészetbez. Az élet semmiéle viszontagságában el nem csüggedett, mert tudta, hogy kell: pour savoir vivre. Ha elméletileg el nem ismerte az ógörög filozófiai irányokat, gyakorlatilag valóságos haedonista volt: fenékig ürítette az élvezetek kelyhét. A Múzsák közöl Terpsichorét és Thaliát szerette, de szívesen áldozott Bachusnak és Gambri- nusnak, főként azonban a gasztronómiában volt jártas, nagyon szerette a konyhaművészet remekeit és a jóféle borokat. Volt is hatalmas termete, jó étvágya és szomjas gégéje. Olyan hatalmas étvágya volt, hogy a vendéglőben nem egyszer végigette az étellapot. Néha úgy is, hogy a levesektől a sajtokig, aztán visszafelé a sajttól a levesig. A később jött vendégek nagy bosz- szúságára nem volt aztán választék. A bort nem magáért az ivásért kedvelte, hanem azért a néhány óráig tartó boldog állapotért, melyet ez előidéz. A bor mámora elméssé tette, eredeti és bájos bolondságok elkövetésére késztette. Ha egyszer- másszor eltűnt a társaságból, akkor mindenki tudta, hogy valami készül. Az asztal két végén égő gyertyaszálak az eldördült puskalövésre hirtelen kialszanak. (Két deákgyerek már jó előre megkapta erre az utasítást.) Egyszerre mint menydörgős ménkű sistereg a padláslyukon át ledobott világító rakéta a vendégsereg feje fölött. A sikerült riadalom megéri azt a néhány lyukat, melyet a rakéta az uj asztalkendőn égetett. Ugyanezen a törökhegyi szüreten történt, hogy amikor a párok felállnak a kuglizópálya előtt a négyesre, melyet ő rendez, észreveszi, hogy az egyik éltesebb vendég a kicsi faházikóba vonul A táncolópárokkal körülkeríteni a kisded hajlékot, azt megkerülni és alulról egy meggyujtott béka-rakétát bedobni egy pillanat műve. A megrémült ember hiányos öltözékben ront ki a táncoló párok közé és ő okoz most azok soraiban olyan riadalmat, mint aminő ijedtséget szenvedett ő a pattogó békától. (Befejezése a következő számunkban). ki ^iBág54, ! eSöBecget ftizessema a wsSSamissmCitreefc A mai gazdasági életben megrendelésre árul venni anélkül, hogy a megrendelő az árú vételárára megfelelő összeget ne előlegezne, lehetetlen, ezért nem fog meglepetésszerűen hatni a városi villamosműnek az az intézkedése, hogy az áramfogyasztóktól a fogyasztandó áramra előleget kér s a február havi áramfogyasztási számla kiegyenlítésekor megfelelő előleg fizetését is fogja követelni. A hir vétele után érdeklődtünk a villamosmű vezetőségénél, hol az előleg kérését a következőkben indo- koííák. — Az eddigi rend szerint a fogyasztók a fogyasztott áram árát a következő hónapban fizették meg s így a Oillamos- műnek az áramtermelési költségeket két hónapra előlegezni kelleti. A viliamosmű- ntk azonban forgótőkéje nincsen, ezt az összeget kölcsönből fedezte, a kölcsönnek kamata pedig az áram egységárát emelte. A helyzet ma az, hogy pi. a márciusra szükséges napi másfél vagyon szenet (mé- íermázsánként (14500 koronás árban) február 15 éig meg kellett rendelni s ki is fizetni, ehhez jön a gázolaj, a kenőolaj, melyeket szintén nagyobb mennyiségben kell megrendelni s előre befizelni, végül a személyzeti költségek hatalmas ösz- szegre rúgnak. Egyébként is ez a rendelkezés nem uj, mert az érvényben levő áramszolgáltatási szabályrendelet értelmében jogában áll a viliamosműnek három havi áramfogyasztás erejéig a fogyasztóktól biztosítékot kell kérni. A szabályrendeletnek ezt az intézkedését eddig nem hajtottuk végre, most azonban a parancsoló szükség és a célszerűség a fogyasztók érdekében kényszerű arra, hogy részben végrehajtsuk, a mit keresztül is viszünk. A ,ki a kért előleget március 15-éig ki nem fizeti, annál az áramot kikapcsoljuk. OrösTsmeí ^álltak ©3 Vasárnap volt a nagy válás, minden külön nagyobb ellenkezés nélkül.Törökszölő- hegyközség, a város legnagyobb hegyközsége, megszakilolla békében életközösségét Bácska, Papvölgy és Cindróka hegyek szőlősgazdáival. Ezek csak azt kérték, hogy a nevezetes jegyzőkönyvbe foglalják bele, hogy örömmel válnak el, meri eddig semmi jói sem tapasztaltak a túlsó oldalról. Törökhegy megválasztotta elnökének Szekerka Zoltánt s egy bizottságot küldtek ki a szétválasztás megcsináiására. A három kisebb hegy legközelebb uj hegyközséggé | alakul. Áthelyezett B»eísdŐE*ffeiügy©lő '|§ Nemrég került a váci államrendőrség osztályparancsnokságához Fiedler Mihály rendőrfelügyelő, kif most a belügyminisztérium a központi nyomozó osztályhoz helyezeti át és a vonatellenőrző csoportba osztott be. Elveszett — találtak Rózsa Lajos a buíorgyáríó! a Pefőfi- utcáig terjedő úíon duplafedeiü ezüst óráját elvesztette. —í A Korsstantin-íéren egy lópokrócot talállak. — Bakos József a Vetési-utcáig, elvesztette a sárga böríárcáját irományoitkal és okmányokkal. — A rendőrségre 312 ezer koronát hozlak be, me- j lyet az utcán találtak. Érdekes, hogy eddig j senki sem jelentette be, hogy ily nagy ösz- ‘ szeget elveszted. Nyilt-tér MENYASSZONYOK paplant Szalay, a paplankirálynál most is oic&én vásárolhatnak, csak ÉS a dl a pest, Ket*iész“«4ca 35. szám, Szállít az ország minden részébe. G€&&2Öfiietffayfiwániiás Szereted edes apánk, Rolik János halálával ért súlyos csapásban szivünk egyedüli vigasztalója volt az az őszinte részvét, mely nugnyilaikozott. Ezért hálás köszönetét mondunk apánk kisgazdatársainak, rokonainknak, ismerőseinknek és mindazoknak, kik szeretett halottunk végtisztességadásán megjelentek és őt utolsó útjára is elkísérték. Vácon, 1924 február 12. A Jjjfáasoló Elei5tv-csatád HHj alapítók a BnuasteMmisare Bajna Tibor Kodak-gyári ellenőr 3000 K, Farkas Antal ny. máv. főellenőr 1000 K, Kernács Sándor farmosi földbirtokos 15000 kor., Lamár Sándor veresegyházi jegyző 2000 K, Maizner János debreceni hírlapíró 5000 K, Pfeiffermann István m. kír. áí- lampénzíári főtiszt 5000 K, Princ József m. hír. állampénztári főtiszt 5000 K, San- íarossa János Kodak-gyári főpénztáros 10000 K, Schweng Ede rn. kir. rendőrkapitány 4000 K, Stark Endre Hangya cégvezető 5000 K, dr. Szlachányi Béla rn. kir. fegyiníézeíi h. igazgató 1000 K és Sztarikó István ny. községi főjegyző 1000 K. ti legdrágább s33£@ira©íte egyike s a uáci sxe&srs Hát ebben a furcsa világban az is megesik, hogy a magyar szenek között a legmagasabb árra szökött a kosdi szén, melyet csőm a Magyarország határai között váci címen tisztelnek. Ennék az az oka, hogy az országos központi árvizsgáló bizottság szabja meg a magyar szenek eladási árát és pedig a termelés költségei szerint. Alóst újra revíziót rendezeti az árakban, a mi azt jelenti, hogy a szenek árát felemelték és ezt a hivatalos lapból mindenki megtudhatja. Eltekintve a pécsi, dorogi és baglyasaijai szenektől, a váci szén nyakára nőtt a salgóiarjáni, tatai, to- | kodi, borsodi és sok más régen híres magyar szeneknek. Igaz, hogy ezek a szenek a hivatalos lap szerint mind drágábbak a váci, illetve kosdi szénnél, csakhogy egy kis jegyzeísorban megjegyzi az OKB, hogy az összes szenek ára mind vagonba rakva értendők, míg a mi szenünk ára „a bánya szájánál“ kerül 15050 koronába raá- zsánkint. Ma a kosdi szénnek fuvarja mé- termázsánkiní négyezer korona, tehát akár Vácon, akár a vagonba rakva 19050 korona az ára, a minél egyedül a pécsi szén drágább az országban! Ki hitié volna, hogy a váci szén, a miből különben a váciak aiiy látnak egy-két mázsát, mert másfelé viszik, iiyen karriert csinál ? Ha vannak háborús gazdagok, akkor azok sorába be lehet sorolni a kosdi szenet is. Majd máskép lesz ez egy hónap múlva, mikor nem a termelési költségek fogják a szenek árát megállapítani, hanem a szabad konkur- rencia következik. fääSäjeigyek megválása Az izr. Moníefiore Judith nőegyiet báli jegyét megváltották: 50000 K val Illovszky Antalné, Fenyő Ernő, 25000 K-va! Erdős Lajos, Zilzer Adolf, 20000 K-va! dr. Kovács Pál, Perlusz Ignác, Perjusz Miksa, Lövy József, 10000 K-va! Haraszti Ernőné, Mayer Lajos, Spilz Albert, Feldmann Sándor, id. Neumann Mór. Neuländer Aáanó, Pollák Fülöpné, Schveiízer Gábor, 5000 K-val Bogner Jakabné, Schneller Albert.
