Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-12-21 / 53. szám
3 VACIA Főiskolai hallgatók szövetkezése — Nagy asszonyok és Kisasszonyok klubja Kissé idegenül hangzik; Vacia és mégis minden idegen hangzása melleit mégis úgy érezzük, hogy nekünk mindnyájunknak va- lami köze lesz ahhoe, a mii e szó a közeljövőben jelezni fog. Vacia: hangzik fel most, mint sok remény összefoglalója, az egyetemi ifjaink jórészének ajakén. Vacia: hangzik fel a családi körben, a mely vágyódik nemesebb szórakozásra, Vacia: hangzik fel a diplomát szerzett ajkán is, hisz reájuk is vár vár feladat benne. De mi az a Vacia? Az Emericana foede- ralio váci csoportjának lesz neve. Közel egy hónapja, hogy e lapnak hasábjain is megjelent egy rövid cikk, a mely arról értesített, hogy a váci egyetemi ifjak eddigi köre nem kapta meg a belügyminiszteri jóváhagyást és hogy sok fáradozás dacára sem sikerült oly megoldásra találni, a mely az egyetemi ifjak legtöbbjének tetszésével találkozott volna. Végre az ifjak egy része azt ajánlotta, hogy meg kell teremteni az Emericana váci csoport ját s annak keretébe be kell vonni úgy az egyetemi ifjakat, mint az Emericana előírása szerint a diplomával bírókat, a szülőket is, sőt — lévén az egylet oly társadalmi egylet, a mely a magyarságot akarja egyesíteni, nemcsak a tudományos életben, hanem a szórakozásokban is — még az édes anyákat és testvéreket is. Szóval: az egylet nem tekinti főcéljának azt, hogy vallásosságot növeljen, nem azt, hogy karitatív működést vigyen véghez, nem hogy a morális életszabályokkal megismertessen, ezeket mind reá hagyja a többi egyletekre. Az Emericana csak arra törekszik, hogy az egyetemi ifjakat megőrizze a család hazafias és vallásos boldog melegéVáciak — Parisban Alkalmi tudósítónktól Jönnek még, mindig jönnek naponta húszán,fhuszonöten a munka lázától sápadok, a jtapasztalatkeresők, ekaland után vágyók, tudást szomjazok. A kitagadottak a munka szent asztalától, önként szám- üzötlek. A pelyhedző álluak, a megtört szeműek. Jönnek Ők . . . Mintha e végelát- hatlan zarándok tábornak sohse szakadna vége . . . Jönnek Ők, magyarok Ők, a kik talán az utolsó garasukat áldozták fel, vagy azt is kölcsönkérték a jöszomszédlól. A privát utón megszerzett vizűmért, útiköltségért. Hiszen minden jóra fordul, Párisba mennek, a minden reménynek valóra váltójának városába . . . Jönnek, mert Pandora szelencéjét még görcsösen feszítik a győztesek . . . Sugárzó arccal, örömtől ragyogó szemekkel, bízva bizó akarattal. Lelkűk mélyéből felszakad a sóhaj, mikor megérkeznek a „Gare de Test“ csarnokából Páris benzintől füstös fojtó levegőjébe . .. Végre itt vagyunk . . . Oh Páris, városok városa, mennyi álmat- matlan éjszakáknak nagyszülője, abban a szomorú hazában. Vágyódó százezrek imája száll feléd s az éjszakák csöndjébe fölsóhajtó anyák, apák reszkető imája fiujo- kért, szeretettelkért, ki messze tőlük a napi munkától fáradtan, édesen alszik a szűk manzárd-szobában, de álmodik... Ó Páris V A C I HÍRLAP ben és emellett őket a világban forgoló- dásra és ismereteiknek szórakoztató alakban való bővítésére is vezérelje. Nem kell azonban azt gondolnunk, hogy az Emericana csak szórakozni akar: nem, a Vacia, az Emericana váci csoportja szórakozva tanulni is akar, megerősödni arra, hogy az életben akár hazafiúi, akár egyházához hű ragaszkodásában bárki részéről is támadás érné, el ne vesszen, hanem ha kell, a viharral szembe is szálljon. De emellett arra is törekszik az Emericana Vacia csoportja, hogy családi estélyek keretében megkedveltesse az összetartást, a barátság és tekintély tisztelet növelésével. És hogy az ifjak céljaikat elérjék: az idősebbek, a diplomásak, az életet harcolók állanak melléjük, mint úgynevezett Dominusok. Az egyetemi ifjaink szervező csoportja, mely mögött áll az ifjak 6/7 része, a mostani napokban meg fog jelenni több helyen és fel fogja kérni bizalommal a családfőt: tisztelje meg az ifjakat azzal, hogy vállalkoznak arra, hogy évente legalább 2 alkalommal közöltük megjelenvén, (ha több szőr, annál inkább megtisztelve fogják magukat érezni az ifjak) velők szeretettel fog foglalkozni és őket az életre baráti szeretettel elő fogja készíteni. Megjelenésükkel, a dominus (öreguri) tisztség elfogadásával vallják meg azt az életben levők, hogy a két célra — hazafiasnak és vallásosnak lenni — ők is törekszenek, ezt a két célt egymással nemcsak összeférhetőnek, hanem egybefűzendőnek is tartják. És hogy így éreznek, azt az összejövetelek alkalmával még külön ki is fejezik azzal, hogy a corporatio színeit hordozni fogják a gyűlések alkalmával. A Vacia célja az is lesz, hogy a családi élet melegének fentartása mellett az ifjakat a társaságban forgolódásra is vezesse. Ép ezért a corporatio Vacia megfogja alko^j városok városa, kinek most kellene kezdeni és számot adni tudásukról irodákban, laboratóriumokban, műhelyekben és az élet különböző posztjain: hány Ifjú rebegi el neved, ágyában lázasan vergődő, álmatlanul a holnap gondja miatt . . . Páris a könyörtelen „trianoni béke“ szerzője, a könnyen élő léha Páris, hol orgiákat ül a bőség, befogadja a hozzá több kenyérért érkezőt az olyan szívtelen gazdag ember gesztusával, ki csak azért lök a koldusnak valamit, hogy könnyítsen valamennyire lelkiismeretén. Befogadja őket, mert szükség van rájuk, a ki dolgozzon és olcsóbban dolgozzon, mint a nagyobb igényű indolens francia munkás. Párist egész bátran az idegenek városának lehet nevezni, mert közel négy millió lakosa közül egy millió idegen él hozzávetőlegesen. Van itt mindenféle náció a földkerekség minden részéről. Angoloktól kezdve a kisázsiai örményekig, zuluktól a hiú indusokig. A ferde szemű kínaiaktól, japánokig (a kikre csöppet sem néz ferde szemmel a franciák kifinomodott Ízlésű hölgyvilága) kedvesek ők most, valóságos grand seig- neurők módjára élnek, az azelőtt meglapuló sápadt képű kicsikék, hiszen telik a jól értékelt yenből. Franciaországban ez időszerint 60,000 ezer magyar munkás él. Egyrésze a hatalmas vasüzemek és szénbányatelepeken, a másik része Páris és környékén találtak a Nagyasszonyok és a Kisasszonyok klubját is, a melynek tagjai az u. n. Nagy- és Kisasszonyok lesznek, kik a férfiak által kitűzött kellős célt a magukénak is vallják. E célok elérésére minden segítő eszközt fel fognak használni a Vacia tagjai: fel fog zendülni az ének, felcsendül majd a hangszerek összhangja: és tisztább, a magyar ifjúnak inkább megfelelő szórakoztatás is megindul, spt a kisasszonyok kedvéért még bál is lesz. Szomorúan kellett eddig tapasztalnunk azt Vácon, hogy a város lakossága széthúzott. Egyleteink, a melyek időnkint elég élénk életet éltek, idővel kihalnak. Mindennek mi az okg ? Sokszor, mondhatjuk majd mindig sértő szándékot tételezünk fel másban és igy sértett virág módjára begubódzkodunk és a társadalmi életet teljesen tönkre tesszük, mert nemcsak egy mimóza van közöttünk, hanem nagyon is sok. Reméljük, ezt a betegséget a Vacia ki fogja részben irthatni Saját érdekében vigyázzon arra, hogy mindig csak a régóta bevált dobozos ,,valódi FRANCK-kávépóté- kot“, nem pedig holmi utánzatot kapjon. A dobozok, uj barna-kék- fehér cimkéjén különösen előtérbe lépnek az ismertetőjelek, nevezetesen a ,,Franck“ név és a s,kávédaráló“. A „valódi Franck a kávédarálóval“ megjavítja és olcsóbbá teszi a kávét. alkalmazást. Ez a hatalmas népvándorlás, persze sokáig nem tarthatott. A francia iparmunkás felvevő képessége már túl van terhelve, épen ezért szigorítják nap-nap után a letelepedési engedély megadását. Ma már nem elég a budapesti konzulátus éves vízuma, hanem szükséges egy munkásigazolvány, hogy dolgozik, felülbélyegezve a „Minisíre du Travail Et trangére“ által és csak azután kapja meg a letelepedési engedélyt (Carte d’ identelét). A baj azonban ott van, hogy rendelet jelent meg mostanában, melyben szigorúan megtiltja a belügyminiszter a munkaadóknak, hogy idegen munkásokat „Carte d’idente“ nélkül üzemüknél alkalmazzanak. Mi történik most ? Szegény, szerencsétlen fiatalember, ki otthon mindenéi pénzzé telte, hogy kijöhessen, addig, mig pénze tart, csak eltengődik, hanem aztán ? Munkát nem kap, kezdi eladogatni legszükségesebb holmijait. Mikor ez is fogytában van, de jobb nem is beszélni róla, az utolsó menedék „Rotschild segélyző intézete“, mely a lduta- sitottaknak ország, valláskülönbség nélkül a halárig ingyen jegyet ád. Álljon itt szomorú példaként a kimutatás : 1923 szeptembertől 1924 szeptemberéig csupán magyarok 4420 darabot vettek igénybe az áldásos intézmény jegyeiből. Párisban ezidö szerint 25,000 magyar él körülbelül, ebből alig egy év leforgása alatt Vác 22 személlyel van képviselve, a
