Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)

1924-12-14 / 52. szám

Ara 1500 korona 38-iK évfolyam. 52 szám. Vác, IS»24 december 14. VÁCI HÍRLAP PoiitiKal és társadalmi hetilap, megjelenlH vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 7000 K. Vidéken egy hóra 9000 K. Egyes szám ára 1500 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter .soronkint díjszabás szerint. A város fákat ültet: Óvjuk a fákat! Vác város vezelősége töUéleles tudatá­ban van annak, hogy egy város dísze, úgy mondjam : ruhája a parkok, kertek, az utcai szegélyfák. Fájdalom, befásitásra alkalmas terünk, közterüleleink alig vannak, de ép­pen ezért fokozott figyelemben és oltalom­ban kell részesítenünk városunk egyetlen diszét, az uícai fákat. Hát ezen a téren talán legszomorubbak állapotaink Vácon. Azt a hihetetlen barba­rizmust, oknélküli kegyetlenséget az élő fákkal, sehol sem tapasztaljuk, mint ősi városunkban. Mint ember, meg tudom ér­teni azt, hogy a téli, kegyetlen hideg ellen didergő családját megvédeni-akarván, fűtő­anyag beszerzéséhez szükséges rengeteg költséggel nem rendelkezvén, valaki végső kétségbeesésében éjjel nekimegy egy köz­területen álló élőfának és azt kivágja, — mondom, ebben még van némi ráció s mint ember, megértem, — de, hogy valaki bot- vékonyságu, frissen ültetett csemetéket tör­deljen, avagy élő fákat késsel, baltává!, vagy fejszével csupán kegyetlen kedvtelés­ből megsértsen, megcsonkítson, megvag­daljon, ahhoz igazán a legdurvább lélek, legelvadultabb müveleílenség, sőt merem mondani, gonoszság szükséges. Mig az előbbi esetben a hatóság büntetését a tel tes megérdemli, utóbbi esetben a legna­gyobb büntetés is kevés, hogy arányban álljon a gonoszság mérvével. A város vezetősége, a rendelkezésre álló, igen szerény anyagi eszközökhöz mérten, készséggel teljesítené fokozott igyekezettel az utcák fásítását, ha nem kötné kezét az a szomorú tapasztalatokon alapuló jogos aggodalom, hogy hiába minden költség, hiába minden fáradság, gonosz kezek, ke­gyetlen lelkek, az észrevétlenség pillanatát, avagy az éj sötétjét kihasználva, csonkítják, rontják azt a köztulajdont, mely az összla­kosság érdekeit volna hivatva szolgálni. Nézzük csak a tavaly ültetett, szépen megeredt facsemetéket a Csányi-telepen 80 darabból — ma még megvan 8! A töb­bit gonosz kezek elpuszlitották. Vagy az- uj Dunaparton, a csónakdától a fegyházig elültetett fiatal gömb-akácok közül az első nap elpusztítottak, letörtek párat. Érdemes megnézni a Flórián-ulca fáit, egytől-egyig sebesültek, megvagdosotlak, az emberi go­noszság és lelkeílenség iskolapéldájára ! Pedig mily szép lenne minden utcánk árnyas, üde fasorokkal 1 A Vásártér leendő utcái már most befásitva, mily kedves lát­vány lenne vasúton érkező idegenek sze­mében. És mennyi pori, szemetet fogna fel, mennyire javítaná a levegőt, tenné egészségesebbé gyermekeinket 1 És mindez meg nem valósítható, a lakos­ság egy részének vandalizmusa, másrészé­nek közönye miatt. Városom szebb lelkű lakosságához kérő szóval fordulok. Óvjuk, óvják a fákat! Nem volna-e ideális dolog, ha minden ház lakói a házuk előtti fákat sajátjukként gondoz­nák, ápolnák és védelmeznék! Ha a tétlen­ért facsonkilót feljelentenék, hogy a ható­ság legyen végre-valahára abban a hely­zetben, hogy a legszigorúbb büntetés által elrettenő példákat statuálhasson. Ez a kérelmem városom jószándéku la­kosságához. De van egy intelmem, egy jóakaratu figyelmeztetésem azokhoz, a kik talán meg­gondolatlanságból, talán oktalan kedvte­lésből okot szolgáltattak e sorok megírá­sára. Figyelmeztetek mindenkit, hogy az élő fák épségének megóvására fokozott figyelmet fordítunk és a károkozókkal — esetleg szülőkkel — szemben kártérítésen felül a maximális büntetést fogjuk alkal­maztatni. Én azonban azt hiszem, utóbbira nem lesz szükség és a város lakossága segítő kezet fog nekem nyújtani abban, hogy vá­rosunkat kedvessé, üdévé, egészségesebbé tegyük az által, hogy óvjuk a fákat! Dr. Krakker Kálmán Hősök emlékszobrának leleplezése Veresegyházán AAeghafó, szép kegydetes ünnepség ke­retében leplezte te Veresegyház község közönsége november 30-án a hazáért hősi halált halt fiainak művészi szempontból is igen nagy értékű emlékszobráf, melyet Pásztor János szobrászművész készített. Az ünnepségen megjelentek a kormány és a vármegye képviseletében Paíay Tibor ny. főispán, nemzetgyűlési képviselő, Szé­kely István várni, főjegyző, Horváth János dr., a járás főszolgabirája. Kormányzó úr őfőméltósága képviseletében Kovách Ala­dár tábornok, a honvédelmi miniszter kép­viseletében pedig Burján Mihály ezredes jelent meg. Az előkelőségeket vitéz Csapó István fogadta. A leleplezésen ünnepi be­szédet Patay Tibor dr., nemzetgyűlési kép­viselő mondott. Az emlékszobrot Vayer Jó­zsef plébános és Őry Lajos ref. lelkész megáldották. A szobor átvétele és meg­koszorúzása után diszebéd volt, hol a vár­megye főjegyzője, a járás főszolgabirája és még a jelenlevők közül főbben mond­tak felköszöntőket. A váci nők újabb adománya a hősök szobrára A hősök emlékszobrára a váci MANSz a december 4-iki kulíurdélulán jövedelmé­ből 200 ezer koronát adományozott, a mi­vel a november 2 iki matinén befolyt ősz- szeget egy millió koronára egésziíelfe ki. Ehhez járul Tar Gábor 50 ezer koronás adománya, a mivel az egyesület kezelésében levő összeget egy millió 50 ezer koronára nagyobbitolta meg. Tekintettel a hazafias célra, további adományokat az egyesület szívesen fogad s a Váci Hírlapban nyugtáz. A váci hősök árváinak A hadiárvákról úaló gondoskodás a leg- magaszlosabb, egyben mindenekelőtt való kötelessége a nemzetnek. A világháborút követő első években úgy az állam, mint a társadalom íöbbé-kevésbbé igyekezett ele­get is tenni ebbeli kötelezettségének. Gon­doskodott a teljesen támasz nélkül álló hadiárvák egy részének elhelyezéséről, ne­veltetéséről, ellátta őket a legszükségesebb anyagiakkal, szóval igyekezett enyhíteni, elviselhetőbbé fenni azt a pótolhatatlan vesz­teséget, melyet az ártatlan gyermekek a szülő elvesztése folytán szenvedtek. Sajnos azonban, hogy e gondoskodás mértéke kü­lönösen a társadalom részéről, évről-évre csökken, mind kevesebben és kevesebben vannak, a kik még nem felejtették el, hogy mivel tartoznak azoknak, a kik a legmagasz- fosabb erényektől vezéreltetve, nem törődve övéikkel, áldozták fel életüket a hazáért. Igen sok lett a szegény gazdagok száma, a kiknek, úgylátszik, lelkűk nem sok van, szivük, jóérzésük meg egyáltalán hiányzik. Pedig az évek múltával is még mindig igen nagy ama szerencsétlen hadiárvák száma, kik megfosztva minden támaszuktól, ron­gyokban, éheznek, fáznak. Nyomoruk mind égetőbben kiált felénk segítségért. Szent kötelességünk elvérzell hőseink nélkülöző hátramaradoflait felkarolni, segíteni. Szent karácsony ünnepe küszöbén mi tovább ad­juk a segély kiáltást, ne feledkezzünk meg azokról, a kiket e szent ünnepen nem vár szerető szülő, jó meleg szoba, terhelt asz­tal, a kiknek nincs, a ki adjon meleg ruhát, lábbelit, csupán csak azért, mert a ki ad­hatna, valahol messze idegenben hősi álmát alussza, abban a tudatban, hogy hálrama- radf árvái nem maradtak állanak nélkül, gondoskodnak róluk. Egy kis emberszerefeí, hazafias gondolkozás, és a kötelesség tu­data kell csupán, hogy segélytkérő sza­vunk testet is öltsön, örök szégyen follja, soha jóvá nem tehető meggyalázása volna önmagunknak, ha még szent karácsony ünnepén is nélkülöznének, éheznének a nemzet vértanúhalált halt hőseinek árvái. E szerencsétlen ország minden helységé­ben legalább e napra töröljük le e sorsol meg nem érdemelt árvák keserű könnyeit, legalább e napra igyekezzünk enyhíteni lelki fájdalmukat, nyomorukat, szenvedé­seiket. * A váci hős katonák árvái részére a hadi­rokkanlak egyesülete Konstanlin-tér 2 sz. alatt levő helyiségébe (Kövi-vendéglő) kéri a jószivűek adományait akár pénzben, akár természetben. iparosaink és a kétszer kölcsön A váci i partest ül et december 16-án este 7 órakor az iparlársulat helyiségében rend­kívüli közgyűlést fart. Tárgy: Kényszerköl- csön ügye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom