Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-12-14 / 52. szám
Ara 1500 korona 38-iK évfolyam. 52 szám. Vác, IS»24 december 14. VÁCI HÍRLAP PoiitiKal és társadalmi hetilap, megjelenlH vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 7000 K. Vidéken egy hóra 9000 K. Egyes szám ára 1500 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter .soronkint díjszabás szerint. A város fákat ültet: Óvjuk a fákat! Vác város vezelősége töUéleles tudatában van annak, hogy egy város dísze, úgy mondjam : ruhája a parkok, kertek, az utcai szegélyfák. Fájdalom, befásitásra alkalmas terünk, közterüleleink alig vannak, de éppen ezért fokozott figyelemben és oltalomban kell részesítenünk városunk egyetlen diszét, az uícai fákat. Hát ezen a téren talán legszomorubbak állapotaink Vácon. Azt a hihetetlen barbarizmust, oknélküli kegyetlenséget az élő fákkal, sehol sem tapasztaljuk, mint ősi városunkban. Mint ember, meg tudom érteni azt, hogy a téli, kegyetlen hideg ellen didergő családját megvédeni-akarván, fűtőanyag beszerzéséhez szükséges rengeteg költséggel nem rendelkezvén, valaki végső kétségbeesésében éjjel nekimegy egy közterületen álló élőfának és azt kivágja, — mondom, ebben még van némi ráció s mint ember, megértem, — de, hogy valaki bot- vékonyságu, frissen ültetett csemetéket tördeljen, avagy élő fákat késsel, baltává!, vagy fejszével csupán kegyetlen kedvtelésből megsértsen, megcsonkítson, megvagdaljon, ahhoz igazán a legdurvább lélek, legelvadultabb müveleílenség, sőt merem mondani, gonoszság szükséges. Mig az előbbi esetben a hatóság büntetését a tel tes megérdemli, utóbbi esetben a legnagyobb büntetés is kevés, hogy arányban álljon a gonoszság mérvével. A város vezetősége, a rendelkezésre álló, igen szerény anyagi eszközökhöz mérten, készséggel teljesítené fokozott igyekezettel az utcák fásítását, ha nem kötné kezét az a szomorú tapasztalatokon alapuló jogos aggodalom, hogy hiába minden költség, hiába minden fáradság, gonosz kezek, kegyetlen lelkek, az észrevétlenség pillanatát, avagy az éj sötétjét kihasználva, csonkítják, rontják azt a köztulajdont, mely az összlakosság érdekeit volna hivatva szolgálni. Nézzük csak a tavaly ültetett, szépen megeredt facsemetéket a Csányi-telepen 80 darabból — ma még megvan 8! A többit gonosz kezek elpuszlitották. Vagy az- uj Dunaparton, a csónakdától a fegyházig elültetett fiatal gömb-akácok közül az első nap elpusztítottak, letörtek párat. Érdemes megnézni a Flórián-ulca fáit, egytől-egyig sebesültek, megvagdosotlak, az emberi gonoszság és lelkeílenség iskolapéldájára ! Pedig mily szép lenne minden utcánk árnyas, üde fasorokkal 1 A Vásártér leendő utcái már most befásitva, mily kedves látvány lenne vasúton érkező idegenek szemében. És mennyi pori, szemetet fogna fel, mennyire javítaná a levegőt, tenné egészségesebbé gyermekeinket 1 És mindez meg nem valósítható, a lakosság egy részének vandalizmusa, másrészének közönye miatt. Városom szebb lelkű lakosságához kérő szóval fordulok. Óvjuk, óvják a fákat! Nem volna-e ideális dolog, ha minden ház lakói a házuk előtti fákat sajátjukként gondoznák, ápolnák és védelmeznék! Ha a tétlenért facsonkilót feljelentenék, hogy a hatóság legyen végre-valahára abban a helyzetben, hogy a legszigorúbb büntetés által elrettenő példákat statuálhasson. Ez a kérelmem városom jószándéku lakosságához. De van egy intelmem, egy jóakaratu figyelmeztetésem azokhoz, a kik talán meggondolatlanságból, talán oktalan kedvtelésből okot szolgáltattak e sorok megírására. Figyelmeztetek mindenkit, hogy az élő fák épségének megóvására fokozott figyelmet fordítunk és a károkozókkal — esetleg szülőkkel — szemben kártérítésen felül a maximális büntetést fogjuk alkalmaztatni. Én azonban azt hiszem, utóbbira nem lesz szükség és a város lakossága segítő kezet fog nekem nyújtani abban, hogy városunkat kedvessé, üdévé, egészségesebbé tegyük az által, hogy óvjuk a fákat! Dr. Krakker Kálmán Hősök emlékszobrának leleplezése Veresegyházán AAeghafó, szép kegydetes ünnepség keretében leplezte te Veresegyház község közönsége november 30-án a hazáért hősi halált halt fiainak művészi szempontból is igen nagy értékű emlékszobráf, melyet Pásztor János szobrászművész készített. Az ünnepségen megjelentek a kormány és a vármegye képviseletében Paíay Tibor ny. főispán, nemzetgyűlési képviselő, Székely István várni, főjegyző, Horváth János dr., a járás főszolgabirája. Kormányzó úr őfőméltósága képviseletében Kovách Aladár tábornok, a honvédelmi miniszter képviseletében pedig Burján Mihály ezredes jelent meg. Az előkelőségeket vitéz Csapó István fogadta. A leleplezésen ünnepi beszédet Patay Tibor dr., nemzetgyűlési képviselő mondott. Az emlékszobrot Vayer József plébános és Őry Lajos ref. lelkész megáldották. A szobor átvétele és megkoszorúzása után diszebéd volt, hol a vármegye főjegyzője, a járás főszolgabirája és még a jelenlevők közül főbben mondtak felköszöntőket. A váci nők újabb adománya a hősök szobrára A hősök emlékszobrára a váci MANSz a december 4-iki kulíurdélulán jövedelméből 200 ezer koronát adományozott, a mivel a november 2 iki matinén befolyt ősz- szeget egy millió koronára egésziíelfe ki. Ehhez járul Tar Gábor 50 ezer koronás adománya, a mivel az egyesület kezelésében levő összeget egy millió 50 ezer koronára nagyobbitolta meg. Tekintettel a hazafias célra, további adományokat az egyesület szívesen fogad s a Váci Hírlapban nyugtáz. A váci hősök árváinak A hadiárvákról úaló gondoskodás a leg- magaszlosabb, egyben mindenekelőtt való kötelessége a nemzetnek. A világháborút követő első években úgy az állam, mint a társadalom íöbbé-kevésbbé igyekezett eleget is tenni ebbeli kötelezettségének. Gondoskodott a teljesen támasz nélkül álló hadiárvák egy részének elhelyezéséről, neveltetéséről, ellátta őket a legszükségesebb anyagiakkal, szóval igyekezett enyhíteni, elviselhetőbbé fenni azt a pótolhatatlan veszteséget, melyet az ártatlan gyermekek a szülő elvesztése folytán szenvedtek. Sajnos azonban, hogy e gondoskodás mértéke különösen a társadalom részéről, évről-évre csökken, mind kevesebben és kevesebben vannak, a kik még nem felejtették el, hogy mivel tartoznak azoknak, a kik a legmagasz- fosabb erényektől vezéreltetve, nem törődve övéikkel, áldozták fel életüket a hazáért. Igen sok lett a szegény gazdagok száma, a kiknek, úgylátszik, lelkűk nem sok van, szivük, jóérzésük meg egyáltalán hiányzik. Pedig az évek múltával is még mindig igen nagy ama szerencsétlen hadiárvák száma, kik megfosztva minden támaszuktól, rongyokban, éheznek, fáznak. Nyomoruk mind égetőbben kiált felénk segítségért. Szent kötelességünk elvérzell hőseink nélkülöző hátramaradoflait felkarolni, segíteni. Szent karácsony ünnepe küszöbén mi tovább adjuk a segély kiáltást, ne feledkezzünk meg azokról, a kiket e szent ünnepen nem vár szerető szülő, jó meleg szoba, terhelt asztal, a kiknek nincs, a ki adjon meleg ruhát, lábbelit, csupán csak azért, mert a ki adhatna, valahol messze idegenben hősi álmát alussza, abban a tudatban, hogy hálrama- radf árvái nem maradtak állanak nélkül, gondoskodnak róluk. Egy kis emberszerefeí, hazafias gondolkozás, és a kötelesség tudata kell csupán, hogy segélytkérő szavunk testet is öltsön, örök szégyen follja, soha jóvá nem tehető meggyalázása volna önmagunknak, ha még szent karácsony ünnepén is nélkülöznének, éheznének a nemzet vértanúhalált halt hőseinek árvái. E szerencsétlen ország minden helységében legalább e napra töröljük le e sorsol meg nem érdemelt árvák keserű könnyeit, legalább e napra igyekezzünk enyhíteni lelki fájdalmukat, nyomorukat, szenvedéseiket. * A váci hős katonák árvái részére a hadirokkanlak egyesülete Konstanlin-tér 2 sz. alatt levő helyiségébe (Kövi-vendéglő) kéri a jószivűek adományait akár pénzben, akár természetben. iparosaink és a kétszer kölcsön A váci i partest ül et december 16-án este 7 órakor az iparlársulat helyiségében rendkívüli közgyűlést fart. Tárgy: Kényszerköl- csön ügye.
