Váci Hirlap, 1924 (38. évfolyam, 1-53. szám)
1924-07-13 / 30. szám
V A C I HÍRLAP 3 A váci iskolatársak szövetségének beszámolója A Szövetség alakulása — Egy éves mull — Tervek az uj ciklusra — Jakabffy tír főtitkár jelentése — A Szövetség tisztikara, választmánya és tagjai Amikor Szövetségünk első éves fennállásáról hivatali tisztemből folyó kötelességből, valamint az elnökség és a választmány részéről nyert felhatalmazás alapján beszámolni a t. Közgyűlés előtt szerencsés vagyok, nem tehetem ezt anélkül, hogy a Szövetség megalapításának történetét röviden ne ismertessem, másrészt, hogy le ne szögezzem azokat a szempontokat, amelyek úgy az alapítókat, mint később az elnökséget és választmányt a szövetség irányításában vezették. Az 1918. évi forradalom, majd az ezt követő gyászos emlékű bolsevizmos, megcsonkított s tönkretett. Hazánk egyetlen kincsét: a tiszta erkölcs érzetét is kiakarta ölni az egyénből, a lelkekben az Isten és a Haza hitét, az emberbará.ti testvéries együttérzés legnemesebb eszméit durva kézzei eltörülni s megsemmisíteni akarta. Ezen, a lelket és erkölcsöt egyaránt tönkretevő pusztítást a legkérlel- hetetlenebbül épen és elsősorban az iskola padjaiból akarták megindítani, mert jól tudták, hogy minden szépnek, ami Istennez s minden nemesnek, mely a Hazaszeretethez vezet, kútforrása, alapja az iskola, itt kell tehát a legnagyobb mértékben rávetni magát az uj rendszernek, hogy ezen két legfölségesebb hitet az ifjúi telkekből ki- korbácsolia. S ezen törekvésük már-már majdnem sikerült is. Ki ne emlékeznék még az iskolák gyermekeinek akkori taníttatására és felvonultatására. Mi sem volt természetesebb tehát, hogy az átlag rövid idő alatt elért eredmények megdöbbentették azokat a tényezőket, kik az ebből származható nagy nemzeti veszélyt a legközelebbről látták s már érezték is. Lelkes tanárok voltak ezek, ennek a nemes ősi intézetnek jeles volt tanítványai! A jogrend visszaállítása után mind többen és többen találkoznak egy gondolatban, a megfertőzött ifjú lelkek megmentésének gondolatában; megmenteni az iskola padjaiból kikerülő ifjúságot s megtartani az Isten és Haza szent hitében és szolgálatában. Mint az apostolok a jeruzsálemi házban, úgy ülünk ebben a szűk, összezsugoritott országban mi, szerencsétlenül járt magyarok. Legszebb eszméink sikkadnak el napról-napra, legrózsásabb gondolataink szürkülnek el embertársaink indolenciájából. S a hagyományos magyar tűz, mindenben csak hagyományos magyar hamunak bizonyul. Embereket, férfiakat várunk tehát, kiknek lelkűk és szivük van, kik cselekvésre minden cél és érdek nélkül vállalkoznak. S akadtak ilyenek! Csonka hazánkban egyre több és több gimnázium volt tanítványai lépnek baráti szövetségbe ifjütársaik, a jövő nemzedékének megmentésére, további neveltetésére, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy hová húz a szivünk s mire rándul a karunk. Az ifjúság testi és lelki egészségét gyökeresebb alapra vetni, különösen ma, a legcsodálatosabb, a leghűségesebb és a leghazafiabb feladatul kell venni, mert az ifjúság testi és lelki egészsége a Nemzet egészsége, mert a tiszta lelkű és szervezetű ember hajlamosabb a természetes elvek befogadására mint a beteg, mert a ki testileg degenerált, az közel van hozzá, hogy lelkileg is visszafejlődjék. Erre az erkölcsi mitingre hívtak táborba minket a kezdeményezők : dr. Szűcs István, dr. Acsay István, dr. Kisparti János, dr. Kornis Gyula és Korpás Ferenc, ezen ősi intézet volt jeles tanítványai, kik a jelenkor egyik legjelesebb és legértékesebb tanerői. Barátaik és ismerőseik körében elsősorban is azokat keresik, kik e nemes város szülöttei, kiket a szülőváros szeretető vonz vissza, majd nagy gonddal és fáradsággal azok után kutatnak, kik valaha is e nemes intézet növendékei voltak, kik ifjúságuk legszebb éveit a váci kegyes piarista tanitórendi főgimnáziumban töltötték, műveltségük és szellemi tudásuk alapját ebből a közös forrásból merítették, kiket az országrombolás ideje meg nem fertőzhetett, mert itt neveltettek az Isten és a Haza szeretetére! A hosszabb ideig tartó fáradságot teljes siker koronázta. Mindkét oldalról ösz- szehozták a lehető legjobbat és legértékesebbet. Ki nem emlékszik még vissza arra a lélekemelő magasztos ünnepségre, mely egy év előtt e teremben folyt le, midőn a baráti megértés, a szeretet és hála jegyében, nagy lelkesedés közepette alakítottuk meg Szövetségünket ? Megalakulásunk külsőségeiben is oly impozáns volt, hogy szakértő szem a tömeges megjelenésből és a résztvevők arcáról rögtön leolvashatta, hogy itt komoly és maradandó alakulatnak rakják le alapköveit. Tagjaink között tisztelhetjük az intézet sok jeles és szorgalmas volt növendékét, kik ma a különféle egyházi, állami, városi és társadalmi állások legmagasabb fokát töltik be. Efölött csak abbeli hazafias örömömnek adhatok kifejezést, hogy nemes városunk szülöttei ép úgy, mint az ősi intézet volt tanítványai: megértve a hívók és a korszellem intősza- vát, átérezve az alapítók magasztos intencióit, valamint a szövetség alapszabályaiban lefektetett szent célnak nemzetmentő jelentőségét, törhetetlen hittel, baráti készséggel és megértéssel, keresztény bizo- dalommal és hazafias lelkesedéssel sorakoztak szövetségük kibontott zászlaja alá. Ennek a belátó megértésnek és önzetlen lelkesedésnek köszönhető elsősorban,hogy Szövetségünknek ma 136 alapitó, 62 rendes és 5 pártoló tagja van s hogy szövetségünk úgy erkölcsi, mint anyagi gyarapodásban és megizmosodásban oly örvendetesen sok és szép reményre jogosító kezdetet vett. A hála és köszönet legmelegebb szavával kell e helyen is külön kifejezést adnunk főgimnáziumunk jelenlegi főtisztelendő igazgatójának : Dr. Révai Józsefnek és nagyrabecsült tanári karának, kik nekünk céljaink elérésére mindenben a legnagyobb lelkesedéssel és készséggel nyújtottak segédkezet. Most pedig, mielőtt az elmúlt év erkölcsi eredményének ismertetésére térnék át, emlékezzünk elhunyt tagtársainkról és barátainkról, szenteljünk pár pillanatot az Ő emléküknek, akiket az év folyamán városunk és szövetségünk legnagyobb fájdalmára elvesztettünk. Máthé István büntető intézeti főtiszt, Papperth Győző székesfővárosi tanácsjegyző, dr. Csányi László városunk volt jeles s alkotásairól hires polgármestere, dr. Forgó Kálmán ügyvéd, székeskáptalani ügyész, dr. Kre- zsák Pál ny. kir. járásbiró, földbirtokos és Dombó Károly a „Hangya“ igazgatója valamennyien szövetségünk alapitó tagjai, hagytak itt bennünket a közelmúltban gyors egymásutánban, a Mindenható megváltozhatatlan akarata folytán, mindnyájunk őszinte szomorúságára, szövetségünk nagy veszteségére, családtagjaik legnagyobb bánatára! Amidőn ezúttal tisztelettel jelentjük, hogy elhalt barátaink temetésén magunkat képviseltettük s hátra- maradottaiknak mélységes igaz részvétünket fejeztük ki, Ígérjük ünnepélyesen, hogy kedves emléküket a legnagyobb, leghálásabb kegyelettel, igaz baráti szeretettel fogjuk szivünkbe zárni és emlékünkben megőrizni, mert igaz és hithű keresztények, jó magyarok, jeles tanítványok, lelkes és nemes barátok voltak Ők! Az alakuló közgyűlés által választott elnökség és választmány az év folyamán 2 vezetőségi és 2 választmányi ülést tartott. A beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy mind szélesebb és szélesebb körben terjed megalakulásunk hire s hogy ezen tény, volt tanulótársainkat a legnagyobb örömmel tölti el, melynek folytán alakulatunk most már valósággal a köztudatba megy át s mind nagyobb és nagyobb hírre, tekintélyre tesz szert. Innen van azon reményünk, hogy szövetségünk idővel majd egy jelentős, mindenki által elismert s nagyrabecsült intézménnyé fog fejlődni. A múlt évi hivatalos megalakulásunk alkalmából első s legkedvesebb kötelességünknek ismertük a legmélyebb tisztelettel és szeretettel üdvözölni volt tanáraink életben lévő nesztorát: Rózsahegyi Gyula prépostkanonok úr Ő Nagyságát, ki előtt is igaz gyermeki hódolatunknak adtunk kifejezést, kérve őt, hogy továbbra is atyai szeretettel gondoljon volt hálás tanítványára, alakulatunk szerencsés és sikeres folyásáért pedig foglalja imáiba óhajtásainkat. Szövetségünk működését, helyiség hiányában, csak a legszerényebb keretek között kezdhette meg s igy csupán arra kellett szorítkoznunk, hogy u. n. havi ösz- szejöveteleket tartsunk. A mai nehéz pénzügyi, gazdasági és lakásviszonyok mellett pedig ezen állapotunk megváltoztatására belátható időn belül még csak gondolnunk sem lehet. Barátias jellegű összejöveteleinket minden hó 2-ik péntekjén d. u. 5—8 óra között tartottuk Budapest, IV. kér. Váci-utca 38 sz. alatti Kiszel József éttermek külön szalonjában a téli hónapokban, a nyári, nevezetesen: június—augusztus hónapokban pedig a Budai Várkertkioszk helyiségeiben. Összejöveteleinken tagtársaink mindannyiszor nagy és szép számban jelentek meg s állandóan melegen érdeklődtek Szövetségünk ügyei iránt. 1923. évi október hó 14-én a főgimnázium főtisztelendő Igazgatóságának meg/
