Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-05 / 32. szám
2 I ELTŰNT ALAKOK Vili. A hollós bácsi, A Váci Hírlap közléséből tudta meg a váci rokonság, hogy Gaál Gyula ezredes elhagyta az élők sorát. Egy hatalmas olygarcha-család utoisó sarja költözött az ö személyében az örökkévalóságba. Órahosszakon át megy a vonat a gyulai Gaálok ősi birtokán, mely ma a Pálffy hercegek tulajdona. Neki ebből az óriási nagy vagyonból csak egy falonfiiggő óra maradt apai örökségül, ő maga azonban változott viszonyai ellenére is mindenkor úr maradt. Valóságos grand seigneur volt, előkelő gondolkozással, tántorithatlan hazafias érzéssel; igazi típusa a magyar középosztály pusztulásnak indult dzsentrijének, telve minden hibájával és erényével. Egyenes szeplőtlen jellemével teljes összhangban volt férfias alakja. Szép arcának komoly kifejezését szinte komorrá tette gondosan ápolt tömör bajusza. De a látszat csal, mint egy hadsereg- szállító. Az ö látszólagos ridegsége jóságos szivet takart. Noha kérlelhetetlen fegyelmet índctt tartani, alantosai úgy tisztelték, mint az apjukat és úgy szerették, mint legjobb bajtársukat, mert részt vett vidám mulatozásaikban és szívesen kisegítette őket pillanatnyi pénzzavaraikból. A mily nagy mértékben szerették őt lefelé, olyan kevéssé volt grata persona az elöljárói- előtt. Gerinces, soha senkivel meg nem alkuvó ember volt s mint ilyen mindenkor szembe szállt igazáért a hatalmasokkal. Csak egy tekintélyt ismert el, csak egy föidi hatalmasság előtt hajlott meg és ez az ő imádott felesége, Bolgár Auróra, volt. Mint szenvedélyes vadász és Mexikójárta. huszár sokszor elkalandozott emlékeiben, de a szelíd Auróra néni egy gyönge köhin- tése a szomszéd szobából azonnal elhailgattatta hangos szavát. Gaái Gyula a csallóközi ősi birtokon, Kismagyaron született 1841-ben. 18 éves sem veit még, a mikor hadapród lett a 9.' huszárezredben. Két évre rá hadnagy lett a 13-as huszároknál, de másfél év múlva leköszönt a rangjáról és beállt önkéntesnek a mexikói huszárezredbe. A mexikói hadjárat érdekes élményeit megírta abban a terjedelmes naplójában, melyet a váci múzeumban helyezett cl. A szerencsétlen véget éri Miksa császár mellényét is fölajánlotta a múzeumnak, de az elnök nem fogadte el. Először semmi értékkel nem bir egy helyiérdekű múzeumban, másodszor okmánysze- rűleg nem volt bizonyítható, hogy a kivégzett császár használt ruhadarabja volt. Úgy jártunk volna vele, mint az a német muzeum, mely kicsi városának nagy fiáról két koponyát őrzött: egy nagyot, meg egy kicsit s mikor a magyarázó szolgát megkérdezték, hogyan lehetséges ez? szellemesen megmagyarázta: — A nagy, férfi korából való, a kicsi pedig még abból az időből, mikor gyermek volt. Mikor a honvédséget felállították, elsők között jelentkezett szolgálatra. Azonnal hadnagyi rangot nyert és csakhamar megházasodott. 1872-ben főhadnagy. 1879-ben százados lett, csak tiz évvel később, mikor őrnagy iett, került a váci ezredhez. 1896-ban nyugdíjba kellett mennie, mert egy vezérkari őrnagy előkelő összeköttetései' által a helyére aspirált, Ez a jóérzésű tiszt, a mikor átvette tőle az osztályt, igy szólt hozzá: — Tudom, hogy miattam kellett nyugalomba menned, de én szóltam az érdekedben Fejérváry miniszternek, a ki azt izeni, hogy jelentkezzél nála és ad neked valami helyi alkalmazást. Gaái megsodorta tömött bajuszát és emelkedett hangon válaszolta: — Azt ugyan kár volt tenned Gazsi barátom, mert egy gyulai Gaái Gyula nem fog elmenni egy osztrák báróhoz, ha az kegyelmes úr is. És a büszke magyar nem alázta meg magát, inkább élt szerényen, szegényen, de nem kért kegyet. Ilyen ember volt: homo antiquae virtutis eí fidei. A mi nemes egyéniségén felül karakterisztikus volt benne, azt tulajdonkép a madarának köszönhette. Pista, a havasi holló nemcsak beszélni tudott, hanem sok egyebet is. Házi teendői közé tartozott, hogy kihúzza a boros üvegekből a dugót, Kitűnő kertész volt. Megfigyelte, hogyan iiltetget és palántázik a gazdasszonya a kertben. Aligha lehetett ott megelégedve, mert mikor hónapok után kikelt a mag, saláta helyett virágot, virág helyett kelkáposztát termett. A lóápoló volt a legjobb barátja. Ki-kijárt vele a kaszárnyába, ott eltanulta a vezényszavakat, úgy, hogy sokszor zavarba ejtette a szegény újoncot, mikor lábatlanul dörgött fülébe a káplár úr hangja: — Lóra, Pista ! — Hogy fogod azt a gyeplőt! A gazdája természete tört ki rajta, hogy nem tiszV Á C í H IR L A P telte a tekintélyt. Akárhogy elzárták is a szemle előtt, valahogy mégis csak kiszökött és a mikor javában folyt a megbeszélés, akkor csípte meg orozva Palko- vics ezredes vörös nadrágját. Csáky kegyelmes püspökünk kivágott cipőbe bujtatott vörös harisnyás lába is szemet szúrt és mert nem tudta róla lecsípni a fényes csattot, odakiáltott: — Te betyár! Különösen abban telt nagy gyönyörűsége, ha lóhátról kommandirozhatott. Kis kutya, nagy kutya mind alkalmas volt számára paripának. Csakhogy nem mindegyik tűrte. Mind a két lába sokszorosan össze volt törve kutyálkodásai miatt. De az emberek miatt is veszedelemben forgott néha. Egyszer vasvillával fölfegyverkezett parasztok futottak utána: Agyonverjük azt a nagy madarat, merthogy megszállta az ördög. Akkurátusán úgy beszél mint az ember. Beszédje csalódásig hű volt a gazdájáéhoz. Egyszer magam is azt hittem, hogy a padláson van fent a jó Gyula bácsi, pedig a Pista köhögött a fa tetején. Öreg legény volt a Pista, tán még a 82 éves gazdájánál is öregebb. A tiprott hős hűséges madarával a másvilágon kommandirozza most dörgő hangján a mennyei huszárokat. Pista bácsi pái^adijat Ki emlékezik Lukács Istvánra, az örök ifjú, őszhajú, mindnyájunk Pista bácsijára? Ennek az elfelejtett névnek hallatára bizonyos, hogy néhány fiatal szép marna szive erősebben ver és mini egy fátyolkép megjelenik előttük azok & kedves, feledhetetlen, gondnélküli esztendők, mikor Vácon mindenki szinházosdit játszóit. A mindig lelkes, soha sem pihenő Lukács István volt a szép gárdának a feje, az ő szuggeszfiv lei ke egész csodákat csinált a műkedvelői színpadon. Mint egy üstökös jött és men! s ma már fénye, talán emléke is teljesen elhal ványodott a kis város íársadaimi életében. Talán ez a kis megemlékezés kedves perceket fog szerezni sok, sok jóbarátja és ismerőse körében. Pista bácsi, a hogy elhagyta a szent-Antaí-patikáf, azóta Budapesten él, de a műkedvelőskedéssel nem hagyott fel, sőt színdarabot is irt a műkedvelőknek. Ez a népszínmű azonban küiömb az utolsó esztendők sivár termésénél, a mii az is mutat, hogy Lukács István darabját megkoszorúzták és pálya- dija! nyeri — Amerikában. A fővárosi lapokban olvassuk ugyanis, hogy Radóczy Kálmán amerikai pap kétszázezer koronás pályadijat tűzött ki népszínműre és a sok színdarab között az „Ur Keze“ című vitte el a pályadijaí, melynek szerzője Lukács István budapesti oki. gyógyszerész. IfaáSasztásck m statasssnas© Izs9. fhifkcizséggbeKi A múlt vasárnap délelőtt tartotta a helybeli statusquó izr. hitközség rendkívüli választó közgyűléséi dr. Révész Sándor elnöklete alatt szokatlanul nagy számban megjelent hitközségi tagok részvétele mellett. A választás eredményét délután féí egykor hirdettéu ki. Újból megválasztották egyhangúlag elnökké: dr. Blaurier Miksát, alelnök let!: Kemény Bertalan, iskolásáéin elnök dr. Vadas József lett. A képviselő testületben uj tagok: Fodor Alihály, ifj. Neumann Mór, Perlusz Alárfon, az iskolaszékben Hochfelder AAáívás, Szarnék Gyula és Szőnyi László. Mindvégig a legélénkebb érdeklődés kisérte a választást a a megjelentek nagy megnyugvással hallgatták az újonnan megválasztott hitközségi elnök rövid programbeszédéí s a közgyűlés abban a tudatban és reményben oszlóit fel, hogy e választás meghozza minden hitközségi tag régen óhajtóit vágyának teljesülését, a békességet és egyetértési. házbérf fizetünk 'a.y§;uszfusB*sa f A Váci Hírlaphoz több helyről intéztek kérdési, hogy az augusztusi uj negyedben mennyi házbért kel! fizetni, meri áiiitóiag akadtak volna Vácon is háztulajdonosok, kik koronánk újabb nagy romlására hivatkozva nem fogadták el a rendelet szerint kiszámított házbért. ilyen körülmények közölt nem fölösleges annak hangsúlyozása, hogy az 1923. évi április 11. napján megjelent lakásrendelet még mindig érvényben van, azóta újabb lakásrendelet nem jeleni meg és az áprilisi rendelet intézkedései nyernek alkalmazást a mostani bérévnegyedben is. Házbérvaíorizációnak helye nincs, a háztulajdonos azon a címen, hegy a korona értéke április óta csökkent, semmiféle megtérítést, sem magasabb ház- béri nem követelhet. A mi a házbért illell, ez az 1917 november í-én fizetett bér j negyvenszerese. A kincstári haszonrészesedés pedig, a mit a lakónak kell fizetni, az igy negyvenszeresre emelkedett bér 25%-a. Az a kedvezmény, hogy a bérévnegyed első hónapjának 15. napján lehetet! fizetni, csak a májusi negyedre állott fönn. A havi bérlőknek természetesen továbbra is havonként kési fizetni a hónap 5. napjáig; A lakásbérek emelkedésével az albérlők bére is emelkedik. Az albérleti i összegei a lakásrendelet nem állapítja meg j fix összegben. ül iieméss^ség FeSsUgüdHss I A Reménység csapatai a műit hetekben j vidéken szerepeltek. Most vasárnap saját | pályájukon játszottak. A „Sasok“ csapata | az Aiagi Sport Club csapatával mérkőzött, I 2: í arányban verte meg, a „Sólymok“ pe- ; dig a VÁC ifjúsági I. csapatától 3:0 arányban vereséget szenvedtek. Alá délután bemutatkozó mérkőzésre mindkét csapat Felsősödre megy, hogy az őszi idény beálltával már a bajnoki mérkőzésen részí- ! vehessen. E^züőfelgyűjiéasai vádolt was9©®« tisxt'ssäsaää Kellemetlen kalandja volt májusban Rálh Sándor városi pénztárnoknak a Naszályban. Ő is, mint több lisztviselőtársa, a püspöki uradalomtól rőzsefáí vásárolt és ennek beszállítására két fuvarral kiment a monyóki erdőrészbe. A mint megrakodlak, hazafelé indultak. Alulról látni lehetett, hogy az erdőben tűz keletkezett s lobogó lángokkal égeti annak egy része. A tüzet az erdőőr a rozséi szedő emberekkel oltotta el, de igy is tiz ö! fa pusztult el. Az ügyészség gondatlanságból eredő erdőiűz miatt emelt vádat Ráth pénztárnok ellen. Minihogy a monyok! rész már nógrádi területen van, az ügyel a rétsági járásbíróságon Lehóczky bíró e héten tárgyalta. Rálh és védője, ifj, dr. Forgó Kálmán ügyvéd tanúkkal igazolták, hogy a jelzett időben egész nap rakodtak a leégett területen a váci és vidéki kocsik, ennélfogva ő nem vádolható a veszedelem okozásával, mire a bíróság Ráth Sándort a vád és következményei alól felmentette. Miután az ítéletben az ügyészségi megbizoí! is megnyugodott, az jogerős. Találtak A vasútállomáson egy drb ezüst ötko- ronásí, egy körömreszelőt, egy csomag hajíűí és egy ids lakalkulcsot, a főúti laktanya előtt öt kulcsot, a MFTR hajóállomásán két darab 500 koronást, az Ilona-utcá- ban egy fejvánkost találtak. Jogos tulajdonos a rendőrségen jelentkezzék.
