Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-05 / 32. szám

2 I ELTŰNT ALAKOK Vili. A hollós bácsi, A Váci Hírlap közléséből tudta meg a váci rokon­ság, hogy Gaál Gyula ezredes elhagyta az élők sorát. Egy hatalmas olygarcha-család utoisó sarja költözött az ö személyében az örökkévalóságba. Órahosszakon át megy a vonat a gyulai Gaálok ősi birtokán, mely ma a Pálffy hercegek tulajdona. Neki ebből az óriási nagy vagyonból csak egy falonfiiggő óra maradt apai örökségül, ő maga azonban változott viszonyai elle­nére is mindenkor úr maradt. Valóságos grand seig­neur volt, előkelő gondolkozással, tántorithatlan haza­fias érzéssel; igazi típusa a magyar középosztály pusztulásnak indult dzsentrijének, telve minden hibá­jával és erényével. Egyenes szeplőtlen jellemével tel­jes összhangban volt férfias alakja. Szép arcának ko­moly kifejezését szinte komorrá tette gondosan ápolt tömör bajusza. De a látszat csal, mint egy hadsereg- szállító. Az ö látszólagos ridegsége jóságos szivet takart. Noha kérlelhetetlen fegyelmet índctt tartani, alantosai úgy tisztelték, mint az apjukat és úgy sze­rették, mint legjobb bajtársukat, mert részt vett vidám mulatozásaikban és szívesen kisegítette őket pillanatnyi pénzzavaraikból. A mily nagy mértékben szerették őt lefelé, olyan kevéssé volt grata persona az elöljárói- előtt. Gerinces, soha senkivel meg nem alkuvó ember volt s mint ilyen mindenkor szembe szállt igazáért a hatalmasokkal. Csak egy tekintélyt ismert el, csak egy föidi hatalmasság előtt hajlott meg és ez az ő imádott felesége, Bolgár Auróra, volt. Mint szenvedélyes va­dász és Mexikójárta. huszár sokszor elkalandozott em­lékeiben, de a szelíd Auróra néni egy gyönge köhin- tése a szomszéd szobából azonnal elhailgattatta han­gos szavát. Gaái Gyula a csallóközi ősi birtokon, Kismagyaron született 1841-ben. 18 éves sem veit még, a mikor hadapród lett a 9.' huszárezredben. Két évre rá had­nagy lett a 13-as huszároknál, de másfél év múlva leköszönt a rangjáról és beállt önkéntesnek a mexikói huszárezredbe. A mexikói hadjárat érdekes élményeit megírta ab­ban a terjedelmes naplójában, melyet a váci múzeum­ban helyezett cl. A szerencsétlen véget éri Miksa csá­szár mellényét is fölajánlotta a múzeumnak, de az el­nök nem fogadte el. Először semmi értékkel nem bir egy helyiérdekű múzeumban, másodszor okmánysze- rűleg nem volt bizonyítható, hogy a kivégzett császár használt ruhadarabja volt. Úgy jártunk volna vele, mint az a német muzeum, mely kicsi városának nagy fiáról két koponyát őrzött: egy nagyot, meg egy ki­csit s mikor a magyarázó szolgát megkérdezték, ho­gyan lehetséges ez? szellemesen megmagyarázta: — A nagy, férfi korából való, a kicsi pedig még abból az időből, mikor gyermek volt. Mikor a honvédséget felállították, elsők között je­lentkezett szolgálatra. Azonnal hadnagyi rangot nyert és csakhamar megházasodott. 1872-ben főhadnagy. 1879-ben százados lett, csak tiz évvel később, mikor őrnagy iett, került a váci ezredhez. 1896-ban nyugdíjba kellett mennie, mert egy vezér­kari őrnagy előkelő összeköttetései' által a helyére aspirált, Ez a jóérzésű tiszt, a mikor átvette tőle az osztályt, igy szólt hozzá: — Tudom, hogy miattam kellett nyugalomba men­ned, de én szóltam az érdekedben Fejérváry minisz­ternek, a ki azt izeni, hogy jelentkezzél nála és ad neked valami helyi alkalmazást. Gaái megsodorta tömött bajuszát és emelkedett hangon válaszolta: — Azt ugyan kár volt tenned Gazsi barátom, mert egy gyulai Gaái Gyula nem fog elmenni egy osztrák báróhoz, ha az kegyelmes úr is. És a büszke magyar nem alázta meg magát, in­kább élt szerényen, szegényen, de nem kért kegyet. Ilyen ember volt: homo antiquae virtutis eí fidei. A mi nemes egyéniségén felül karakterisztikus volt benne, azt tulajdonkép a madarának köszönhette. Pista, a havasi holló nemcsak beszélni tudott, hanem sok egyebet is. Házi teendői közé tartozott, hogy kihúzza a boros üvegekből a dugót, Kitűnő kertész volt. Meg­figyelte, hogyan iiltetget és palántázik a gazdasszonya a kertben. Aligha lehetett ott megelégedve, mert mi­kor hónapok után kikelt a mag, saláta helyett virágot, virág helyett kelkáposztát termett. A lóápoló volt a legjobb barátja. Ki-kijárt vele a kaszárnyába, ott el­tanulta a vezényszavakat, úgy, hogy sokszor zavarba ejtette a szegény újoncot, mikor lábatlanul dörgött fülébe a káplár úr hangja: — Lóra, Pista ! — Hogy fogod azt a gyeplőt! A gazdája természete tört ki rajta, hogy nem tisz­V Á C í H IR L A P telte a tekintélyt. Akárhogy elzárták is a szemle előtt, valahogy mégis csak kiszökött és a mikor javában folyt a megbeszélés, akkor csípte meg orozva Palko- vics ezredes vörös nadrágját. Csáky kegyelmes püspökünk kivágott cipőbe buj­tatott vörös harisnyás lába is szemet szúrt és mert nem tudta róla lecsípni a fényes csattot, odakiáltott: — Te betyár! Különösen abban telt nagy gyönyörűsége, ha ló­hátról kommandirozhatott. Kis kutya, nagy kutya mind alkalmas volt számára paripának. Csakhogy nem mind­egyik tűrte. Mind a két lába sokszorosan össze volt törve kutyálkodásai miatt. De az emberek miatt is veszedelemben forgott néha. Egyszer vasvillával fölfegyverkezett parasztok futottak utána: Agyonverjük azt a nagy madarat, merthogy meg­szállta az ördög. Akkurátusán úgy beszél mint az ember. Beszédje csalódásig hű volt a gazdájáéhoz. Egy­szer magam is azt hittem, hogy a padláson van fent a jó Gyula bácsi, pedig a Pista köhögött a fa tetején. Öreg legény volt a Pista, tán még a 82 éves gaz­dájánál is öregebb. A tiprott hős hűséges madarával a másvilágon kommandirozza most dörgő hangján a mennyei hu­szárokat. Pista bácsi pái^adijat Ki emlékezik Lukács Istvánra, az örök ifjú, őszhajú, mindnyájunk Pista bácsijára? Ennek az elfelejtett névnek hallatára bizo­nyos, hogy néhány fiatal szép marna szive erősebben ver és mini egy fátyolkép meg­jelenik előttük azok & kedves, feledhetetlen, gondnélküli esztendők, mikor Vácon min­denki szinházosdit játszóit. A mindig lelkes, soha sem pihenő Lukács István volt a szép gárdának a feje, az ő szuggeszfiv lei ke egész csodákat csinált a műkedvelői szín­padon. Mint egy üstökös jött és men! s ma már fénye, talán emléke is teljesen el­hal ványodott a kis város íársadaimi életé­ben. Talán ez a kis megemlékezés kedves perceket fog szerezni sok, sok jóbarátja és ismerőse körében. Pista bácsi, a hogy elhagyta a szent-Antaí-patikáf, azóta Buda­pesten él, de a műkedvelőskedéssel nem hagyott fel, sőt színdarabot is irt a mű­kedvelőknek. Ez a népszínmű azonban küiömb az utolsó esztendők sivár termé­sénél, a mii az is mutat, hogy Lukács István darabját megkoszorúzták és pálya- dija! nyeri — Amerikában. A fővárosi la­pokban olvassuk ugyanis, hogy Radóczy Kálmán amerikai pap kétszázezer koronás pályadijat tűzött ki népszínműre és a sok színdarab között az „Ur Keze“ című vitte el a pályadijaí, melynek szerzője Lukács István budapesti oki. gyógyszerész. IfaáSasztásck m statasssnas© Izs9. fhifkcizséggbeKi A múlt vasárnap délelőtt tartotta a hely­beli statusquó izr. hitközség rendkívüli vá­lasztó közgyűléséi dr. Révész Sándor el­nöklete alatt szokatlanul nagy számban megjelent hitközségi tagok részvétele mel­lett. A választás eredményét délután féí egykor hirdettéu ki. Újból megválasztották egyhangúlag elnökké: dr. Blaurier Miksát, alelnök let!: Kemény Bertalan, iskolásáéin elnök dr. Vadas József lett. A képviselő testületben uj tagok: Fodor Alihály, ifj. Neumann Mór, Perlusz Alárfon, az iskola­székben Hochfelder AAáívás, Szarnék Gyula és Szőnyi László. Mindvégig a legélénkebb érdeklődés kisérte a választást a a meg­jelentek nagy megnyugvással hallgatták az újonnan megválasztott hitközségi elnök rö­vid programbeszédéí s a közgyűlés abban a tudatban és reményben oszlóit fel, hogy e választás meghozza minden hitközségi tag régen óhajtóit vágyának teljesülését, a békességet és egyetértési. házbérf fizetünk 'a.y§;uszfusB*sa f A Váci Hírlaphoz több helyről intéztek kérdési, hogy az augusztusi uj negyedben mennyi házbért kel! fizetni, meri áiiitóiag akadtak volna Vácon is háztulajdonosok, kik koronánk újabb nagy romlására hivat­kozva nem fogadták el a rendelet szerint kiszámított házbért. ilyen körülmények kö­zölt nem fölösleges annak hangsúlyozása, hogy az 1923. évi április 11. napján meg­jelent lakásrendelet még mindig érvényben van, azóta újabb lakásrendelet nem jeleni meg és az áprilisi rendelet intézkedései nyernek alkalmazást a mostani bérévne­gyedben is. Házbérvaíorizációnak helye nincs, a háztulajdonos azon a címen, hegy a korona értéke április óta csökkent, semmiféle megtérítést, sem magasabb ház- béri nem követelhet. A mi a házbért illell, ez az 1917 november í-én fizetett bér j negyvenszerese. A kincstári haszonrésze­sedés pedig, a mit a lakónak kell fizetni, az igy negyvenszeresre emelkedett bér 25%-a. Az a kedvezmény, hogy a bérév­negyed első hónapjának 15. napján lehe­tet! fizetni, csak a májusi negyedre állott fönn. A havi bérlőknek természetesen to­vábbra is havonként kési fizetni a hónap 5. napjáig; A lakásbérek emelkedésével az albérlők bére is emelkedik. Az albérleti i összegei a lakásrendelet nem állapítja meg j fix összegben. ül iieméss^ség FeSsUgüdHss I A Reménység csapatai a műit hetekben j vidéken szerepeltek. Most vasárnap saját | pályájukon játszottak. A „Sasok“ csapata | az Aiagi Sport Club csapatával mérkőzött, I 2: í arányban verte meg, a „Sólymok“ pe- ; dig a VÁC ifjúsági I. csapatától 3:0 arány­ban vereséget szenvedtek. Alá délután be­mutatkozó mérkőzésre mindkét csapat Fel­sősödre megy, hogy az őszi idény beáll­tával már a bajnoki mérkőzésen részí- ! vehessen. E^züőfelgyűjiéasai vádolt was9©®« tisxt'ssäsaää Kellemetlen kalandja volt májusban Rálh Sándor városi pénztárnoknak a Naszályban. Ő is, mint több lisztviselőtársa, a püspöki uradalomtól rőzsefáí vásárolt és ennek be­szállítására két fuvarral kiment a monyóki erdőrészbe. A mint megrakodlak, hazafelé indultak. Alulról látni lehetett, hogy az er­dőben tűz keletkezett s lobogó lángokkal égeti annak egy része. A tüzet az erdőőr a rozséi szedő emberekkel oltotta el, de igy is tiz ö! fa pusztult el. Az ügyészség gondatlanságból eredő erdőiűz miatt emelt vádat Ráth pénztárnok ellen. Minihogy a monyok! rész már nógrádi területen van, az ügyel a rétsági járásbíróságon Lehóczky bíró e héten tárgyalta. Rálh és védője, ifj, dr. Forgó Kálmán ügyvéd tanúkkal igazol­ták, hogy a jelzett időben egész nap ra­kodtak a leégett területen a váci és vidéki kocsik, ennélfogva ő nem vádolható a ve­szedelem okozásával, mire a bíróság Ráth Sándort a vád és következményei alól fel­mentette. Miután az ítéletben az ügyész­ségi megbizoí! is megnyugodott, az jogerős. Találtak A vasútállomáson egy drb ezüst ötko- ronásí, egy körömreszelőt, egy csomag hajíűí és egy ids lakalkulcsot, a főúti lak­tanya előtt öt kulcsot, a MFTR hajóállomá­sán két darab 500 koronást, az Ilona-utcá- ban egy fejvánkost találtak. Jogos tulaj­donos a rendőrségen jelentkezzék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom