Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-04 / 10. szám
Egyes szám ára 15 korona. 37-iK évfolyam. 10 szám Vác, Í923 március 4. VÁCI HÍRLAP PolltiKai és társadalmi hetilap, megjelenik vasárnap Előfizetési ár: Helyben negyedévre 190 K. Vidéken negyedévre 200 K. Egyes szám ára 15 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 50 korona. Hirdetések mii-, méter sora 20 korona, hivatalos hirdetések 40 korona Uszodát Vácnak! Évek óla vagyunk uszoda nélkül. Azóta, a mióla — az évszámol nem judom, nem vollam ilíhon akkor — a mióia Malik mester bezáría bollját. Hogy miért zárla be, illetőleg miért nem nyitotta meg, az nem érdekel. De az már érdekei s érdeldi a várost, érint mindnyájunkat, érinti a megerősítésre szoruló uj nemzedékünket, hogy egyéni vállalkozástól, ilyen olyan eshetőségektől függetlenül uszodánk az legyen. Hogy miért fáj a fejem épp mert az uszodáért? Azért most — no most még tehetünk róla, hogy idejében meglehessen. Ha nem most kezdünk hozzá, lekésünk. Lekésünk ismét egy évvel, egyik év a másik után s lemaradunk teljesen! Az ősszel a sportpályát sürgeítem meg. Miért, miért nem, most sincs meg, Az uszodái is későn lesz májusban sürgetni, a mikor már fürdeni kellene. Akkor már csak konstatálhatjuk, hogy újra nincs . . . majd jövőre. Tehát, a mig nem késő, most beszéljünk róla! Úgy hallom, Hübschl Kálmán főmérnöknek kész a terve. Terv . . . terv... terv. Meg kell azt valósítani, nagy érdekek fűződnek hozzá. Itt a sok iskola, intézmény, katonaság . . . össze kell hívni mindazokat, a kik felelősséggel vezetik a reájuk bizoí! nemzedék testi és lelki nevelését. Lássuk, ki mire képes, ki mire kész, mily áldozalra képes, hogy meglehessen az a mi nélkül el sem képzelhető egy duna- menti város: uszoda nélkül. A vizbefultak statisztikája is megnőtt alaposan, amióta nincs uszodánk, a szó szoros értelmében is gyermekmentés, embermentés, a mikor uszodát állítunk. Ezért is meg heil csinálni. S erre ne mondja senki: „Ej ráérünk arra még!“ — gyi. Tragop Igraáo dr», kitüntetése- Hetekkel ezelőtt tudta a város, hogy Tra- gor Ignác Magyarország kormányzója részéről a legmagasabb kitüntetésben fog részesülni. Mégis, midőn a hivatalos lap szerdai száma közölte, hogy közhasznú tevékenységéért a kormányfötanácsosi címet kapta, újra szenzáció volt, tutólűzként terjedt a hire és jólesően konstatáljuk, hogy sehol egy gács, egy ellenvetés, mert igazi munkás élet magashelyröl jött jutalmát látták a kitüntetésben. Egyik oldalon a polgárság legszebb elismerése, másikon munkásságának a kormányzó állal való leg- magasabbb méltatása: szebbet egy munkás élet nem várhat. A városban eitünl a párt- és felekezeti kérdés, mindenki siet Tragor Ignác üdvözlésére, melyhez a Váci Hírlap igaz nagyrabecsüléssel hozzáfűzi jókívánságait illusztris munkatársa legújabb kitüntetése alkalmából. I hadsárvák Petöfi-ünnepén Csütörtök déiután. Viharíverí Kobrák kívülről mit sem áru! el, mi készüi benn, de a nagyteremben utolsó intézkedéseket teszi a munkászubbonyos László műhelyfőnök és boldogan jeleni! ki, hogy e percben kész a rendezéssel. Már négy óra és a diszes vendégsereg zsúfolásig megtölti a széksorokat, állóhelyeket. Ott látjuk az egyház, a minisztérium, a vármegye, a Pelőfi-társaság képviselői, az isnolák ifjúságának jó részét tanáraikkal. Gál igazgató meleg szeretettel üdvözöli iskolája vendégseregét és bejelenti, hngy a magyar génusz ragyogó üstökösének nmlékét nem sablonos ünne- péiylyel kívánják megülni. „Jövendölés“ c. költeményét vitték színre s változatos, igen szép képekben mutatták be Pelőfi életét. Közben szavalatok hangzottak el, majd bájos allegóriák szindús képe jelent meg a nézői', szemei előtt s az elismerő taps folyton zúgott a teremben. Melha Endre int. tanár Petőfi vallásosságáról és hazafiasságáról mondott gyönyörű apoleózist. A szereplőket, kik közi ott voltak a Szilágyi Dezső árvaház tehetségei is, külön nem tudjuk felsorolni, meg kell nézni ezt a szép elgondolást, a hogy Kemény László megfestette, László Árpád beállította, Tatárik József tanitó ének- és zenekara még színesebbé tette. Lampérí Géza költő a Petőfi társaság nevében mondott hálás kös szönetet a szépségekért és saját Petőfi- verseiből olvasott fel. Szandíer miniszteri tanácsos Oláh János és Gáspár Sándor intézeti növendékeknek átadía az öt-ötezer koronás Petófi-öszlöndijakaí, végül Ras- sovszky Kálmán, a Szilágyi-árvaház igazgatója lelkes beszéde tette még izzóbbá a lelkeken uralkodó hangulatot. A következő előadásokon, mert bizonyára nem egy lesz, az egész város közönsége meg fogja nézni a sok szép és hatásos jeleneteket, melyeket teljes siker jegyében csütörtökön mulatlak be először. * S t Halássy Sándor Most, midőn országunk romhalmazzá válva S vért ver ki belőlünk az ellenség járma, A mikor az égen viharfelhők ülnek S halálhörgés, jajszó megszokod a fülnek, Midőn egy világrész minden röge sirhant S tengernyi fájdalom zengésére nincs lant, Midőn nap nap mellett világók vajúdnak, S nemzeteket rázó hírek kelnek ólnak: Egy parányi kis hir jutott csak el hozzánk ; De ettől a hírtől könnyes lett az orcánk. .\ A hírhozónak is megremeg az ajl<a, Még ha idegen is, úgy elbúsul rajta; Elszoruló szivvel, vontatva mondja ki: Szeretteink közül, hogy „Meghalt valaki!“ Mennyi bánat elfér két kicsinyke szóban, Amennyi szív ver tőlük vésznél viharzóbban! Méri vagy oly lesújtó bús keservvel hangzó Lelkeket megrázó retleneles nagy szó?! Tudjuk, hogy jőni fogsz kérlelhetlen halál S könyörtelen kardod mindenkit megtalál; A mennyi a bölcső, annyi a koporsó, Barátunk nem első s nem is az utolsó ; Tudjuk, hogy hatalmad nem töri meg semmi: S mégsem lehel soha közönyösen venni! Mi vagy le zord halál, jótevő, vagy zsarnok ? Éltünk országodba átvezető csarnok ? A világ, az isién embertermő kertje, A mit csali létrehoz, mind neked nevelje ? S ha igen, bimbaját s virágját mért kéred ? Mért nem várod be, mig mind gyümölccsé érett ? Egv sebet gyógyítva, százat mért szakítasz ? Mért nem jár nyomodban boldogság és j vigasz ? Te örök nagy kérdés, nincs reöd felelet! Minden remény nélkül harcolunk ellened! Tetoled rettegünk napsugárban éjjel S rendet vágva köztünk hullunk szerteszéjjel. Anyja emlőjéről a bimbót letéped, Szerelem, boldogság nem indít meg téged, Nem bir szánalomra az a sok sok árva, Mikor lecsap karod a boldog családra! Ami nékünk minden, ez a drága élet, Te, mint semmiséget, fiíymálva*szemléled. Ha te jó vagy, miért reltengünk úgy tőled? Miért nem adsz enyhülési a sok szenvedőnek? A szegény fuldokló mért nem vágy utánad, Mért ragad meg minden kicsiny szalmaszálat ? Éltünk egy percéért mért adnánk meg mindent ? Mért válunk mindnyájan oly nehezen inneni? S érzem nincs igazunk! Végtelen jó Isten! Bölcs rendelésidben gyarló semmi nincsen. Hiszen, ha a halál rossz s büntetés volna, Halállal akkor csak a bűnös lakolna, Nem király a hálái, nincsen birodalma Nincs életünk után fölöttünk hatalma; Pillanat, mely jelzi földi létünk végét, S melytől kezdi énünk lelki öröklétéí. Hová nem kísér a testnek semmi vágya, Nincs bűn, nincsen önzés, nincs a fénynek árnya; Csaic egy van, mi itt nincs : szent igaz ítélet, Jutalmat, büntetés? nyer a földi élet. Rettenetes halál, ezért félünk tőled, S borzadunk szavaló! a nagy Teremíőnek 1 Bűnben fogant éltünk végig bűnnel terhes S nem merjük elhinni,hogy azÚrkegyeimes Kedves jó barátunk, te túl vagy már rajta, Gyarló porhüvelyét szép lelked itíhagyía S szárnyal szabadon a boldogabb világban Snemérzed, hogy köztük mily fájó hiány van. Lelki szemeinkkel azért mégis látunk, Mini mikor iti ültél, szeleteit barátunk. Látjuk szemeidnek vidám ragyogását, Elrejtett bánatod, hogy mások ne lássák. Számtalan bús percünk aranyossá letted, Szivárványát szórta pajzán derűs kedved ; Közénkhordlalelkedsokszép nemes kincsét Hogy kesergő ajkunk mosolyra derítsék.
