Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-25 / 9. szám
9 az&sr» Vác. 1923 febi'uár 25 §g¥©s szám ára 15 korona. 37miK évfolyam. Előfizetési ár : Helyben negyedévre 190 K. Vidéken negyedévre 200 K. Egyes szám ára 15 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Deresén yi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. ('iparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 50 korona. Hirdetések miiméter sora 20 korona, hivatalos hirdetések 40 korona. Bolgár-tanuiságoK Múlt év őszén egy ismerősöm, városunk egyik jónevü kereskedője üzleli ügyekben kint jár! Németországban s különösen az akkor még meg nem száll! Ruhr-vidékef, — nemcsak Németországnak, hanem — úgyszólván a világnak ezl az ipari gócpontja! utazta be. Elbámul! azon a lázas, megfeszített munkán, melylyel a németéit dolgozlak, hogy mentül többet produkálva, szerencsétlen hazájukat a vesztett háború okozta nyomorúságból kiemeljék. Az jutott az eszébe, hogy ha mi oly buzgalommal, oly megfeszített erővel dolgoznánk, mint a németek, a mi termékenyebb földünkön azoknál nagyobb eredményt is tudhatnánk felmutatni. Sajnálattal mondotta is egy ottani üzleí- baráljának. hogy ez minálunk, Magyarországon nem úgy van, mert hasonlíthatatlanul kevesebbel dolgozunk, mint a németek. Önök — mondotta a német kereskedő —• egy kényelmes nemzet, melyet a háború a munkától jórészben elszoktatok. ö-nök- n Fáz emberek nagy százaléka munka nélkül akar existálni, a munkát csali közvetíteni akarja, de maga nem dolgozik. Önöknél az emberek abból akarnak meggazdagodni, úrimódon megélni, hogy elnyerik egymás pénzét. Pedig hiába lesz máról- holnapra valakiből gazdag ember, hiába vándorolnak nagy vagyonok egyik kézből a másikba, a nemzeti törzsvagyon, ha újat nem produkálnak, ezzel nem szaporodik s maga a nemzet mint voií — szegény marad. így egy országot megmenteni s a szerencsétlen háború okozta nyomorból kiemelni nem lehet. Ennek a német kereskedőnek szavai jutottak eszembe a Bolgár-féle esetlel kapcsolatban. Hallatlan, hogy mily mérveket öltőit városunkban is a gyümölcsöző s éppen ezért lelkiismeretes s nehezebb munkától való irtózás. Munka nélkül kényelmesen élni, munkanélküli máról-holnapra meggazdagodni! Ez az, a mi a kedélyeket izgaija s alig ha jut valakinek eszébe, hogy szorgalmas munkával újat, gyümölcsözőt alkosson s a meglevő kevés nemzeti vagyon! szaporítsa. Hány ép, egésséges ember szaladgál csak ebben a kis városban, aki a legvegyesebb adás-vevések közvetítéséből él. Mindegy, csak dolgozni ne kelljen. Pedig a háború előtt ezeknek mindnek meg volt a maga tisztességes foglalkozása.• Hány ép, egészséges ember szaladgál a vidéki falukban összevásárolva és Vácra, vagy Budapestre szállítva tovább eladásra, a mit a falu népe termel, de hogy maga produkáljon valamit, attól Isten mentsen, mert akkor dolgozni kellene. Ma gyárul: hány ember él csak városunkban murika nélkül csupán az árdrágításból! A tiz ujjunkon könnyen megszámlálhat- j juk, a hányán Vácon a háború előtt tőzsdei manipulációkkal foglalkoztak. Ma értékpapír-spekulációval foglalkozik a kereskedő, az iparos, a pincér, a kofa, mindenki s hagyja magát, mint a juh, lelkiismeretlen szélhámosok által akoljába vezettetni. — Minek dolgozzam, — mondják a kávéházi asztaloknál, mikor aránylag csekély összeg forgatásával munkanélkü! megbi- rok élni ? Szinte megáll az ember esze, hogy intelligens, képzelt embereket a gyors meggazdagodás vágya annyira megfoszt gondolkozás! képességüktől, hogy képesek fae- hunyíszemme! rohanni vesztükbe, odadobva a gyors szerencse reményében a maguk s hozzátartozóik egész életén szorgalmas munkával összekuporgatott vagyonát a leg- ordilóbb szédelgésnek. Szörnyűség elgondolni, hogy ilyen szegény város lakosága mint Vác, máról holnapra elveszi! vagy száz milliót. Tessék elképzelni, ha ezt a hatalmas ősz- szeget gyümölcsöző vállalatokba fektették volna, mi minden szépet, hasznosat és nagyot lehetett volna belőle alkotni, hány embert lehetett volna abból kenyérkeresethez jutíani! így pedig eltűnt, mint a napfényben úszó, csalóka színeket játszó szappan- buborék. Hát ebben az országban kihalt már minden szépért, jóért és nemesen hasznosért való lelkesedés ? Fájdalom! ez a méreteiben oly nagy s a bárgyúságában — ha annyira káros nem volna — szinte kacagtató katasztrófa nem fog józanitóiag hatni. A háncsaiul integető gyors meggazdagodás, a munkanélküli jólét vágya uj szélhámost fog felszínre dobm, hogy az elvakult embereket orruknál fogva vezesse. Igen! Igen! meri a mit ők most elvesztettek, a legközelebbi tétnél egy csapásra vissza akarják nyerni. Eiőre tehát apák! Adjátok el az ősi telket, adjátok és vegyetek rajta Liptákot. Előre anyák ! Adjátok el a naiv nagymama ékszerét, vegyetek rajta Georgiát. Előre lányok! Tegyétek fel a hozományotokat. Vegyetek rajta Nasicit és Forestát, aztán adjátok el és vegyetek rajta újat. Vagy adjátok oda valamelyik Bolgárnak, majd az el fogja adni helyettetek. A tiszles, a rögös úton haladó produktiv munka pedig . . . annak már nincs becsülete. Csak az ostobák. Keresik verejtékező homlokkal kenyerüket. A Bolgár-féle szédelgés kigúnyolása volt a becsületes, gyümölcsöző munkának, a tragikomikus kiábrándulás ellenben keserű elégtétel volt azoknak, a kik nem improduktív tőzsdei játékkal, hanem nehéz s a- közvagyont is növelő tevékenységgel keresik kenyerüket. Dr. G. M. mi piäspökiiäslc eiesra megy kaioesai érseknek Várad! Árpád kalocsai érsek, meghalt. Vég- íiszíességadásán ott voltak Hanauer megyés püspök. Baksay nagyprépost, Preszly főispán, vitéz Mátyás ezredes városunkból. Várad! érsek halálával isméi felmerült az a kombináció, melyről már régen beszéltek, hogy a mi püspökünk lesz a kalocsai érsek;. Mintegy másfél év előtt vetették fel ezt a beszédtémát azzal kapcsolatban, hogy Vass József akkori közoktatásügyi minisztert pedig váci püspökké fogják kinevezni. Mint tudjuk, a híresztelést nem is tartották érdemesnek megcáfolni, elült az magától is, miután hosszúidéig közszájon forgott. Most újból emlegetik, de ismét csak alap nélkül A Váci Hírlapnak az az információja, hogy miként nem kereste egyházfői méltóságét püspökünk, úgy teljesen érdektelenül hagyja, ki lesz Váradi érsek utódja. Egyházmegyénk föpásztorának székvárosával és. egyházmegyéjével nagy, előre kitűzőit céljai vannak, mel/eknek megvalósításával — hogy többet ne mondjunk: a sokmilliós szeminárium-építés — gondolatban összeforrt s egész életcéljánál; tekinti, hogy azokat a hitélet növelésére és mélyítésére meg is alkossa. HaSáisBsások Id. verebélyi Hajnal Alajos élete 81-ik évében e hó 18-án Aiagon meghalt. Az elhunytat nagy családja, ezek közt Hajnal Jenő aiagi főjegyző, Hajnal Alajos százados gyászolják. Ragályi Halászy Sándor m.kir. állategészségügyi felügyelőt súlyos betegen múlt hé ten Budapestre szállították. Az orvosi műtét sem tudott segíteni s a köztiszteletben álló férfiú kiszenvedett. Hoitestét Miskolcra szállították és oíí a családi sírboltban helyezték őröl-: nyugalomra. Gáspár1 és Zeülesr5 A líceumban dr. Gáspár Ferenc orvos tartott nagyszerű előadást a tengeri élei szépségeiről és gyötrelmeiről. Mint lenget részorvos kivette a részét mind a kettőből és élményeinek, örömeinek és szenvedéseinek őszinte tolmácsolásával emelte előadása hatását. Előadásában külön fejezetben tárgyalta a hadi- és kereskedelmi tengerészetek A válogatott vetített képek nagyban fokozták a tetszést. A keddi előadáson Zeller Tibor egyetemi tanársegéd, a líceum bizottság lelkes titkára ismertette vulkáno- lógiáí. Nagy tudással fejtegette a vulkánoknak eredetéi, működését és mai állapotát. A közönség teljes figyelemmel hallgatta kitűnő előadást és gyönyörködött a bemutatott képekben. Nem kevesebb hallgatója volt, mint a népszerű Gáspárnak. Utána Pongrácz Géza zongoraművész jáfékáva- ragadta magával a közönségét. E'Bs£Íiöwár:'«3S — FótkajfsaEia A máv. értesítése szerint a vác- gödöjlő —rákospalotai villamos vasul Fői és Őr- szentmiIciós közi fekvő Erdőváros megállóhelyet Fótujfalu ra keresztelték el.
