Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-18 / 8. szám

9

VÁCI HÍR LA P

az eseményektől távol álló olvasó. Egy „niemand“, kit két év múltán „százmil- liomossá“ kürtőitek ki, hogyan vezethette orruknál fogvajkomoiy, a nagytekintélyű embereket ? Egy Ids adoma, melyet egy mosolygós, józan zsidóemher (aligha érdekelt a Bolgárnál) mondott el, legjobban példáz;

— Egy szegény ember naponta feljárt a nagy Roíschiidhoz hönyöradományckérf. Rotschiid mar megírnia a sok pumpolást, végül is elutasította.

— Nem alamizsnát kérek, szólt a szegény — csalc azt, hogy vigyen magával, hisz úgy is oda készül, a börzére.

Roitschild ezt az uíotsó kívánságot nem tagadta meg, pompás fogatán vitte a kis embert a börze elé. Mikor az inas kinyitotta az ismert batár ajtaját, a börze emberei összesúgjak: — Ez nem lehet közönséges ember, Roíschilddal barátkozik! és e naptól kezdve üzleteket kötöttek vele, a „niemand“ rövid idő alatt dúsgazdag cunber lets.

Bolgár Tivadarral a város vagyonilag legtekinfélyesebb emberei érintkeztek. Ha ezek bizalmukkal tűntetik ki, mondták a kicsik, nincs mit félni és vitték hozzá nehezen ösázekuporgaioíí ezreseiket. A nagy halakat követik a kis halak, hátha jut nekik is a morzsákból.

*

Bolgár Tivadar most már értette a módját, hogy beszéltessen magáról. Aria már mindenki tudja, hogy igy él! nagy elődje Jelinek Morfon is. Minden szó, mi róla eseti, az ő reklámját szolgálta és vonzotta magához a hiszékenyek ezreseit, mint csendes nyári estén a lámpafény az éj lepkéit. És megégették szárnyaik«! . . .

Csendesen, szinte bizalmasan adíák tovább, hogy Bolgárnak aranykeze van. A mi tippet ő hoz a tőzsdéről, azon nem lehet veszíteni. Példái tudtak rá, bizony nem is egyet hallottunk, sőt ilyen valószínűden! is: Egy papírt íizezerérí adlak, veitek a tőzsdén s 5 értesítette a felét, hogy tizen- egyezerért adta el! Senki sem gondol! arra, hogy Bolgár a másoktól szerzett pénzen fizeti ki hiszékeny pasasát, ha ugyan — kifizette.

A bolgár! A Bolgár volt az orákulum, ki narkoíizáila azt, a ki esténkinf bement börzenap után érdeklődni, mi újság. És elfelejtették, hogy a budapesti központi iroda, a sok telefonszám oil, a fővárosi autó. a Mtkulás-esíe, a feltűnően gavallér jótékonysága a hitközségben, a most felszínre kerüli Szimon- és Törley-számlák tömege, a színházi habiíűé, a nagy kártyázások, a félmilliárdos végrendelet, a fiktiv nyereségek, a kiterjeszkedö, -Balassagyarmaton, Szegeden, Miskolcon alapítóit és alapítandó fiókok mind, mind az ö reklámját szolgáltál«. Ma könnyű mngáilapilani — mondják a kárvallottak — de kevesen voltai« köztük, kik egy-egy elejtett, nagyon óvatos figyelmeztetésre ne kacagtak volna fel:

— Ugyan, kérem ! A Bolgár! Tudja ki az ?

Igen, a Bolgár olyan nagy úr volt, hogy

kétezer koronái adott a fertálymesternek, hogy faj kutyáját ne házőrző ebnek, hanem lukszus-kulyának Írja be. Ő több adói akar a drága jószágért fizetni!

vV

Ki fedezte fel Bolgár ű/elmeit, kevesen tudják. Hétfőn egy fakereskedőnek, ki sok ezer cseh koronát bízott rá, hogy utalja át, fizetései voltak és pénzt kéri tőle. Bolgár

nem jött zavarba, a pesti kereskedelmi bankra adott neki utalványt, de ott nem váltották be. Kezdeti a hályog lehullni. Szinte erkölcsi felügyelettel hazahozta a tőzsdebizományost és vallatni kezdte. A jó üzletember a sok handabandázásból, a mi már szokása voll féléinél« tarlóit előadásokban, a nagykápű kijelentésekből lassankini kihámozta a szörnyű valót, hogy Bolgár Tivadar görögtüzes tőzsde-munkája sok, sok társa milliójába került. Közölte néhány érdekelne! és hétfőn késő délután a csendes Káptalan-utca népesülni kezdett, már kiröppent a nagy szenzáció : — Bolgár csődbe j utol!!

Kezdték találgatni: ki mennyivel károsult ? Az érdekelte!« nagy része nem tagadta, vagy jó arcot csinált hozzá, vagy magyarázni kezdett, hogy miéri dőlt be. Most az következnék, hogy a károsultak hosszú névsorát itt leközöljük, de nem tehetjük. Nemcsak azért, mert számos olyan név forog szájon, kiknek Bolgárhoz semmi közük nem volt, mert ma a névsor meg sem állapítható, hiszen a széíhámos-sikkaszíő nem is vezeleií már könyveket, hanem mert a közszájon forgó nevek legnagyobb része üzletember, kiket véd nevük közlésétől a legújabb, hitelrontásról szóló törvény. Bolgár bűnéi feljelentésre büntetik, az érdekeitek közül csak egy telt feljelentést. Ha a többi károsult is társul, jogunk lesz a névsorral szolgálni.

Nem a gazdag emberek megkárosítása a nagy, hanem a szegény, naiv kisemberek tönkretétele. Hogy a nagy vagyonú igy kiáltott fel kétségbeesve, midőn a valóságra ébredi: — Szegény emberré lettem! e mellett elmehetünk, de midőn halljuk, hogy szegény árvák néhány ezer koronáját, éhező nyugdíjasok értékpapírjait vette el kegyetlen mohósággal, ez szörnyű, ez megtorlás! kíván és ez nem is maradhat el.

#

A nagy károsultak első gondolata volt hogy „mentsük a menthetői.“ Bolgár ott ült „irodájában“, egy cseppet sem megtörtén s jelenlétében megalkották azt az ötös bizottságot, mely a nagy zavarban iparkodjék megállapítani, hogy mekkora a hiány és mi szolgál fedezetül. Első hírek arról szóltak, iiogy Bolgár 150—160 millióval károsította meg feleit, később már 200 millióról is beszéltek, de a fedezet maradt az első liir: 10—12 milliót érő értékpapír és a pazarul berendezett lakás. Majd 110 millióra leszálil a hiány, de ezt nem veííe tudomásui a szenzációkra éhes közönség, mely egy pillanatra felröpltetíe az. uj szenzációt is: Bolgár megszökött, Bolgár öngyilkos lelt.

Az. érdekeltek tehát iparkodtak a sülyedő hajóból a megmenthető! megmenteni s egymást kapacitálták, hogy feljelentést senki sem tegyen, mer! 10—30 százalékos kiegye-, zésre van kilátás. Sőt az a valószínűtlen, mentőhir is felszínre került, hogy egy budapesti bankos ölvén millióval átveszi az üzletet ... Az ötven millió a károsultak részben való kifizetésére fog szolgálni ...

E közben azonban mégis csak leütött a villám és Kámán Jenő, a pesti kereskedelmi bank cégvezeíője a budapesti rendőrségen megtette a feljelentését, hogy Bolgár bankjánál hétfőn másfélmilliót jogtalanul veit fel. Két fővárosi detektív megjelent szerdán este, de csak csütörtökön reggel vitték el Bolgárt Budapestre, mert az érNyilMér

Felihlwás

Ä hiteSszöweSkezet felhívja mindazokat, a kik a kommunizmus alatt értékpapírokat helyeztek el nála letétbe, hogy azokat 14 rasp alatt a szövetkezet pénztáránál a letétjegy ellenében vegyék fel.

Egyben értesíti tagjait, hogy a legotcsóbb napi áron a következő áruk kaphatók :■ lucerna, tavaszi Ibiik- köny, répamag, rézgálic, raffia, szuper* foszfát | eg^ eke és vetegép eiadó.

Szeretett férjem halála alkalmából megnyiiatko- I zott részvétet háiásan köszönöm. Fogadják mind- í* nyáján, de különösen az épitőmunkások dalárdája | és azok a szaktársak, kik a temetésen megjelentek, | igaz köszönetem kifejezését.

Vác, 1923 február hó 15.

Őzv. Túri Pálné 1

SCossonef nyilvánítás

| Szeretett férjem, illetve jó édes apánk halála f jj alkalmából megnyilatkozott meleg részvétet ezen az | | utón köszönjük meg Hálánkat fejezzük ki mind- I azoknak is, kik szeretett halottunk koporsóját utolsó I útjára elkísérték | Vácon, 1923 február 16

özv. Balogh Lajosné és gyermekei

dekeífek jótáliíak érte. Sót akadt egyik, ki kijelentette, hogy a másfélmilliót is megfizeti, vonjál« vissza a feljelentést, mert máskép jön a csőd és a csődből seriki, semmit nem kap . . .

*

A Bolgár-irodából lehető legkevesebb szivárog ki. A mi hír jön, az is valótlanság, hiszen már egész bizonyos, hogy Jelinek Morton utódja úgy dolgozott, hogy meg sem vette a rábízott összegeken az értékpapírokat, hanem az újabb áldozat pénzén „irta javára“ az eiőzö megbízottak — nyereségét. Január óta már könyvei sem voltak, csak értéktelen csekklapjai és nagyhangú papirosai, melyen értesítette feleit, hogy ma javára Írtam százegvnehányezer koronát.

Ennek következménye, hogy még Bolgár előtt őrizetbe vették és Budapestre szállították Mänd! Ernőt, sógorát, kit mint könyv- velőt alkalmazott irodájában.

Bolgár, ki álliíóiag meg is velíe a Káptalan utcai Santhó-házat csekély 13 millióért, porhintésül nem elégedett meg a szűk keretekkel, elment nemrég Balassagyarmatra, ott is nyitott fiókot s rnár onnan is jelentkeznek a károsultak. Ezek mennyit áldoztál« — még nincs kiderítve. De jellemző, hogy még az összeomlás után is szomszédjának, Schweiízer Lipótnak, egy beteg embernek, mekkora károkat okozod. Rávette, hogy hagyjon fel üzletével s már be is áliitoíía a kőműveseket, hogy falakat bontsanak, mert ott nyílik meg a modern Bolgár-bank. Mikor Schweiízer ki már iparát is visszaadta a városházán, megjelent nála, Bolgár követelte, hogy a helyiségek átalakítását folytassák. Az épitőmunkások nem bolondok, ot! hagyták a munkái és ma lehúzták a Schweiizer-boi- ton a redőnyöket. Áll a munka s a téglák közül egy maiíeros kanala! sem lehet kivinni . . .

*

Legújabb hírek:

Körülbelül már megállapították, ho'gy Vácon és környékén Bolgár 100 millión felül tartozik. Audapesti és más adósságait nem ismerik. Csütörtöki tőzsdén a nála talált értékpapírokat eladták. Mindössze 13 milliói kaptak. Ez az összes fedezet és a váci lakás bútorzata. A város rögtön foglalást végzett itt, hogy a forgalmi és kereseti adóra biztosítást nyerjen.

Pénteken Bolgárt ismét Vácra hozták a budapesti detektívek, bogy ielvilágosiláso-