Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-11 / 7. szám
Egyes szám ára 15 korona. 37 •ill évfolyj&ro. 7. 3Zá ÍJ-j, V6c, 1923 február 11 VÁCI HÍRLAP PoIltiRai és társadalmi hetilap, megjeleniK vasárnap Előfizetési ár : Helyben negyedévre 190 K. Vidéken negyedévre 200 K. Egyes szám ára 15 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (íparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 50 korona. Hirdetések miiméter sora 20 korona, hivatalos hirdetések 40 korona. Jobb erkölcsöket!! Hadüzenet az elfajuló gyermei&erKoIcsöK ellen ! Hétfőn (február 12-én) délután négy órakor a Városháza közgyűlési termében újjáalakul a Váci Patronázs Egyesület. Újjáalakul s alosztályt szervez, hogy szervezetten téphessünk fel mindazon veszedelmekkel szemben, a melyek ieíériiik a váci gyermeket az igaz útról. Meg akarjuk javítani a gyermekerkölcsöket, mert különben veszve minden! Szétzüillk a család, elvész a haza! E kettő mindeneket érdekel, mindenkit keli hogy érdekeljen a fentebb jelzett értekezlet is. Ha nem mindnyájunkat érdekei . . . ne vesztegessük tovább a szót, felejtsük a soli szót, . . . s beszéljünk másról ! Mit írjak, miről írjak beharangozom ? Mi leszen legalkalmasabb az esetleg lanyhuló érdeklődés felfrissítésére, avagy, a hol az érdeklődés még fel sem ébredi, ennek a felkeltésére ? Úgy vétek feladatomnak célszerűbben megfelelni, ha előveszem jegyzeteimet s közlök egy pár uiabb esetet. O^errHekresesnités w. yyerrsíekranflás ? Egy kartársammal találkoztam nemrégiben, a ki ekképen üdvözölt engem : — Te Guszti, mit rontod te a váci gyermekeket ? — Én rontom ? Ugyan mivel rontom ? — Hát úgy, hogy kitalálsz róluk mindenféle „eseteket“, s megirod azokat az újságban. — Kérlek szépen . . . igazán csodálom5,! . . . Én semmiféle költött dolgot nem irtain, sőt még ki sem színeztem. S csodálom, hogy te a pedagógus, szintén nem figyelted meg . . . s nem úgy látod, hogy a gyer- mekerköicsök romlanak! — Hát iszen, hiszen . . . izé ... a múltkor velem is megtörténi, hallgasd csak | meg : A vasút aluljáró alatt megyek a Kobrákba , . . Velem szembe jő egy kis8—10 éves lurkó . . . és se szó, se beszéd, anélkül, hogy valami okot szolgáltattam volna reá, leköpölí. Egy pillanatra meghökkentem, azután uccu neki . . . Megállj te csibész, íe sem viszed el szárazon! Nagy nehezen a vasúti állomáson fogtam el a frakkját, s lekentem neki egy friss, meleg nyakievesí! De várj . . . még nincs vége! A végén majd engem veitek ei az állomáson álldogáló suhancok : Hogy merem bántani ezt a kis gyereket? — No mit szólsz hozzá? — Hogy én mit szólok hozzá ? Semmit. Köszönöm . . . Látod igy találom ki én az eseteket. Vagy talán mese a mit mondtál ? S minden fantázia és színezés nélkül is, nem borzasztó ez? S ha ezt igy megírom, ez laián a gyermekrontás ? A kecskepásziorofe A következő esetet egyik ismerősöm beszelte el már régebben, a ki gyakran keresi fel szerelteinek sírját a temetőben. — No mondd csak kérlek, hát nem borzasztó, a mit elmondok neked? A temetőben kecskéket legeltettek a gyerekek. Nagyon felháborodtam s kikergettem őket a temetőből, nagy nehezen kínnal bajjal. Azt hiszed, hogy elmentek ? Néhány lépésre megállották s onnan kiáltották felém : — Majd ..............innen elmenni! Jóizlésű olvasóm, ne törd a fejed, hogy a pontok helyét a megfelelő szóval kiíölt- sed. Elégedj meg azzai, hogy az ökölnyi gyermek, a komoly, felnőtt úriembert, az idősebbet, a nagyobbat . . . már iiy lekö- zölheletien, trágár szóval képes kifizetni. Ki bizony. S nem hébe-hóba . . . hanem szinte rendszeresen. S ezzel elértünk ahhoz a témához, a mit az érdeklődőknek már oly régen ígérek, a melyet azonban rajiam kívül álló okokból nem teljesíthetem, ez a téma pedig a váci ggspmeb s&sS^sa. Régen kérek már e célra Dercsényi barátomtól két üres hasábot, vezető helyen. — Minek néked a két üres hasáb ? — Minek ? Arra, hogy a váci gyermek stílusáról Írjak? — De hiszen na írsz róla, már nem lesz üres a hasáb? — Dehogy is nem. A váci gyermek sti- lusa olyan, mint a milyen a haditudósító cenzúráit cikke : leközölheíeüen. Ha én leirom, hogy beszél a váci gyermek, azt közölni nem fogod. Alá kecskepásztor! Ki kell húzni az egészet s üres marad a hasáb, csak a cím marad meg. Megértedéi ? Megértettek ? — Akkor — tabló! A hol ilyenek a szimptomák ... ott már nincs helye, nincs ideje az elmélkedésnek, a vitának, a szócsatának ... ott ... itt már cselekedni kell. Cselekedjünk ! Szentgyörgyi Gusztáv í\ Üicsaasrrs hétfőn este a következő szép program lesz : 1. Beethoven: Trio, C moll. Előadják: Ef- fenberger Hetén zongoraművésznő, a Nemzeti Zenede tanárnője, Selárcz Vali hegedű- művésznő, a Fodor zeneiskola tanárnője, Brodszky Ferenc cellóművész. 2. a) Leoncavallo : Canio nagy áriája a „Bajazzók“- ból. b) Puccini: Cavaradossi nagy áriája a „Tosca“-bói. c) Pikélhy : Vallomás. Énekli: Vinkovich László operaénekes. 3. Liszt: Campanella. Pongrácz: Berceuse, Improvi- sata. Pikélhy : Capriccio, előadja : Pongrácz Géza zongoraművész. 4. Cseresnyés Erzsi énekszámai. 5. Volkmann : Trio, F-dur. Rendőröket Sce^esfsek A polgármester közlése szerint az állami rendőrség őrszemélyzete részére toborzás van folyamatban, a hová minden 21 évet betöltött, hadviselt magyar honos, irni-ol- vasni tudó. büntetlen előéletű egyén felvehető. Kezelő próbaidős rendőr fizetése évi 124,800 — 126,000 koronáig. Részletes útmutatást az érdeklődők a katonaügyosztálynál kaphatnak. keddi liseaum eSSsadásosts Meyer Károly képzőművészeti akad. tanára bútorok fejlődésének történetét ismertette. Eredetileg a magyar motívumok szerepét a kézimunkában akarta bemutatni. A csehek ismét maguknak vindikálják a magyar képzőművészet eredetiségét és állítják, hogy magyar motívum nincs, mert a mit annak nevezünk, semmi más, mint a csehek által megtervezeti motívumok átvétele és továbbképzése. Hogy a cseheknek ezt a propaganda-hazugságát a világ előtt megcáfolhassák, a külföldön előadásokat tartanak a magyar motívumokról (jelenleg Berlinben) és azokat a képeket, melyeket Aleyer tanár nekünk akart bemutatni, most Berlinben vetítik. A kiváló tanár, ki most nyerte el a nagy állami aranyérmet és egyike Magyar- ország legnagyobb iparművészeinek, lelji- sen lebilincselte hallgatóságát, mely hálásan fogadta a tanulságos előadást. A rru- sik előadó, Képessy Bála tanítóképző tanár Adyról irt tanulmányát adta elő. Adyréi, életében, csak a legnagyobb elfogultsággal j tudtak véleményt mondani, most, halála j után azonban mindinkább kezd tisztulni a róla alkotott kép. Képessy tanár tanulmánya elején Ady költészetének esztétikáját fejtegette. A fiatal debreceni újságíró — francia hatás alatt — idehaza is szerette volna megteremteni azt az új költészetet, mely nem a külsőre fekteti a súlyt, hanem az érzelmek . őszinte tolmácsolásává! akarja a lelkekkel elragadni. Ez az uj iskola nem farija szükségesnek a kötött formát, sőt azt legtöbbször mellőzi. Ady azonban ellenkező eredményt éri ei. Ez a csalódás meggyű- löiteííe vele a meg nem értő társadalmat és kikergeíte Parisba, a hol megértették és szívesen fogadták líráját. Természetesen megszerette Párisi és számos költeményében dicsőítette, a mi arra vezeteti, hogy az elfogult magyar közönség kétségbe vonla magyar érzelmeit. Pedig ő igazán magyar volt, szívből szerette faját, nem szégyellő a „magyar bűnt“, a mit o!v sokszor énekelt még. De nem csak a jó oldalát mutatta be az előadó, hanem Ady költészetének hibáit is elénk tárta. Sokszor túl Ságba ragadtatta magát és ilyenkor a legnagyobb gyűlölet hangján szó! a társadalomról, mely őt meg nem értette. De azok a hibák, sok esetben a követőié. A közönség meleg tapssal köszönte meg Képessy nagyszerű előadását. Eljegsfsásek Kubán Ferenc bájos leányát, Magduskát eljegyezte Majer József hentesmester Vácon. Harmos Rudolf váci m. kir. állampénztárt tiszt jegyet váltott Juhász Margitka úr- leánynyal. i! tanstókégss© Petöfi-unnepe Az áll. tanítóképző intézet február Il i Peíőfi-ünnepéiyéí nem délelőlí 10 órakor, hanem d. u. 4 órakor tartja a siketnéma- intézet dísztermében.
