Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-04 / 6. szám
6 szám. Vác, 1923 február 4. Eg^es szám ára 15 korona. .37-ÍR évfolyam. VÁCI HÍRLAP Politi&ai és társadalmi hetilap, megjelenik vasárnap Előfizetési ár : Helyben negyedévre 190 K. Vidéken negyedévre 200 K. Egyes szám ára 15 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Bercsényi Desső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Csáky-ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 50 korona. Hirdetések miiméter sora 20 korona, hivatalos hirdetések 40 korona. MILLIÓK V«árosi Közgyűlés Október óta nem ült együtt a városi képviselőtestület, vélnéd naiv polcjár, hogy ha most összekerülnek és milliókról szavaznak, nagy lesz az érdeklődés, vitázás. Csalódó!, óh derék, közügyek iránt messziről érdeklődhető városi polgár, meri csak a magyarok jöttek ei a közgyűlésre, lévén sár és hó a mezőn, az első sorokban pedig gazda nélkül ásiíozoü sok szék. Merí bizony, érdekesség az nem volt. Még a notórius interpellálok sem jöttek el s igy megtörténhetett az a csoda, hogy rögtön a súlyos tárgysorozatra térhettek. Ä n*ég5 pénzügyi feisoítság Október óla öt városatya halt meg, Kiss főjegyző illő módon eiparentálta s ezután közfelkiáltással ez évre megválasztották a régi pénzügyi bizottságot. Podhorányi József, Sáfár Béla, Majer József, Miiíényi Aurél, Krakker Kálmán, Váró Károly és ívanovits János lettek a tagjai s Podhorányi elnök köszönetét mondod az egyhangú bizalomért.' Akkor tettek volna — úgymond — velük jót, ha nem választanait meg, mert csak gond és áldozat ez a felelősségteljes állás, de legyenek meggyőződve, hogy ezután is önzetlenül fogunk a varos érdekében dolgozni. Mtz idei vásárok Csak 1923-ban tudták megállapítani. E szerint virágvásár március 25 és 26-án, Sarlós-vásár junius 24 és 25-én, Gál-vásár október 14 és 25 én, Tamás vásár ez idén december 16 és 17-én lesz. Az alsó és felsővárosi magyarok, mintegy 300, főidet kérnek. A kérvény {elküldik a főldbiríokrendező bírósághoz, de a költségek, kimondták előre, nem a városé, akár kapnak, akár nem földet. Vájjon nem fúj-e relirádáí a sok kérelmező, mikor tudják, hogy föld nem lesz, mert a kicsi váci határban nem iesz földosztás. De költség az lehet. Harasztiisé re ytsg dsjjhox jiaSoSS A város volt állatorvosának ügye nem először van napirenden. A kommün után fegyelmit 'kapott, mikor meghalt, aüspáni rend leire folytatlak a fegyelmit ellene, de felmentéssel végződöd. Akkor Kveil Rudolf indítványára kimondották, hogy még feleségének és gyermekeinek sem adnak nyugdijat. A miniszter azonban ellenkező véleményen volt, hogy adni kell. Most némán megszavazták, Haraszti Ernőné évente 72 ezer koronát fog kapni és a neveltetési járulékokat. A magyar ált. bútorgyár is megkapta a mellette fekvő vásártéri részt. 1526 négyszögölért fizet 1,526,000 koronát, a vasúira vezelő utal a püspökmalom mellé helyezik, az uj ulaí is a részvénytársaságnak, kell megépíttetni. Ä vágóiíid, Peränasaj és egyéfo A közgyűlésnek egyetlen mosolyt keltő tárgya. A miniszter úgy tanácsolta, hogy ötven százalékkal emeljék a vágóhídi illetéket és a húsvtzsgálati dijakat, de a tanács roppant mérséklő volt és úgy számította ki, hogy minden kilóra egy korona essék és Miiíényi tanácsos már javasolja is, hogy marha után 220, borjú után 80. bárány után 30 korona legyen a vágatási illeték. Periusz Márton már állt és mini kifejezte, nagy sajnálatára nem szavazhatja meg az áremelési. — Mi sem a húsárának emelését! szóit most közbe Nagy János, de Períusz nem zavartatta magát és az ócska vágóhíd hibáit kezdte felsorolni, a mibe annyira be- lemeleqedeít, hogy a rendőrség kritikáján folytatta. A polgármester csengetett (egyetlen egyszer az álmos közgyűlésen) és megvédte a rendőrséget, mire Perlusz kifakadt: — Hát kérem, szólaljon már fe! valaki az érdekünkben, mert ha nem — elvagyunk veszve, váci mészárosok! Ez aztán — mi tagadás benne — nem szánalmat, hanem őszinte derültséget keltett. Ki szánja meg őket ? Krakker Kálmán, ajánlotta is, hogy vezessék be a vágóhídra a villanyt, legyen vízvezetéke és vetközíető helyet is építsenek. — Az már all — súgta Nagy János — a mai mészárszékekben! A polgármester előzékeny volt, de nem ígért villanyt, se mást, mert — és ez meg^ örökíteni való — kijelentette, hogy a városi tanács komolyan foglalkozik az uj vágóhídnak egy-két éven belül felépítésével. A mai annyira rozzant, hogy egy fillárnyi. nem százezer koronákat megemésztő kis beruházási sem érdemel, Szavazásra bocsássam — kérdi végül Periuszf — hogy a vágóhídi illetékeket emeljük?-- Nem kívánom már azt sem ! szólt az elkeseredett Perlusz s a mint ilyenkor szokta, eicsapía magától a képviselőtestületet: ott hagyta. A városatyák sajnálkoztak, hogy most már tönkre mennek a mészárosok, ha egy kiló húsra egy korona vágóhídi dij jár, de kéjjel megszavazták. A miSÍjás költségvetés Most következtek a milliók, a mint a tárgysorozat beigérfe. Nagy Sándor fő- számvevő referálta a számok végtelen sorát, hogy majd 70 millió keil erre az évre a város adminisztrálására, de közel három millió hiányzik, ezt 150 százalékos pőtadó- vai fedezik, a kinek még fö!dje is van, mezőrendőri pótadó címén 260 százalékkal járul a gazdák által egy cseppet sem szereteti intézmény íeníartásához, Szinte ké- jelegtek a városatya urak a sok millióban, a mi a föszámvevő ajkáról dőlt. — Óhajt valaki hozzászólni? kérdi előzékenyen Csányi polgármester. Dehogy óhajtottak ! Csak mosolyoglak dünnyőgíek és fejüket vakarták sokan. — Majd csak előteremti a milliókat — mondták — a polgármester. A mint hogy az alábbi fejezeiben látható, hogy tiz milliót nagyon olcsó kamatra, csendben már szerzett is. 10 mESüó A vilianyíelepnek — folytatta Nagy fő- számvevő — eddig két milliós forgótőkéje volt, Ez oly kevés, hogy kérjük tiz millióra való felemelését. — Cccc! sóhajt néhány önmagának sző- nokió ott hátul. — öt vagon szén az egész! válaszolt a pénzügyi bizottság elnöke. A nagy pénzt a pénzintézeti központ adja a takarék útján a kamatláb fölött két százalékkal, tehát ma perceníérí. — Olcsó pénz, olcsó pénz ! mondta meggyőződéssel sok pénzszakéHő városatya és meg is szavazzák. Botíay nem kap kegydijat Täuber tanácsos egy letűnt nevet említ: Bőday Aurél volt városi kiadó a kommün uián lemondott állásáról s bár a meggyőződés az, hogy fegyelmi tisztázta volna, még a nyugdiját is itt hagyta. Mos! ez a szerencsétlen ember súlyos betegen a tébolydában van, hozzátartozói csali kegydijat kérnek részére. Szavaztak. Kiderült, hogy a volt kollégák megadták volna, meg néhány képviselő is, de a többség megtagadta a szerény koronákat a város volt tisztviselőjétől. ISochfeSdea0 íisseta ki a mozit A városi mozi házát 3,700,000 koronáért vettük Derner Lajostól, az Eöívös-ufcai házunkat, mert nagyon diiledező volt már — igy szóit Täuber tanácsos — árverésen eladtuk 3,300,000 koronáért Hochfelder Mátyásnak. A csere nem volt rossz. De hogy a moziról volt szó, mindjárt négyszázezer korona forgótőkéjét felemelték két millióra. 25 korossá egy kémény. Täuber tanácsos folytatta az őszinte vallomásokéi: — A kéményseprők múlt nyár óla sürgetik a tiz koronás kéményseprési dij felemelését, de húztuk, halaszíotíuk. Most aztán ránk irt a miniszter, hogyha nem emelünk, majd emel ő. Jó lesz tehát, ha már foglalkozunk a kérdéssel. Javasolía^ hogy kéményenkint havonta 25 korona jegyen a dij és a régi szokást: a lakó fizesse. így a számítások alapján egy segéd évi 312 ezer, egy mester 108 ezer koronát fog keresni. Králik József és Nagy János azt sokal- ták, hogy akkor is fizessenek, ha a kéményseprő nem jön tisztogatni. — Tessék a szabályrendelet értelmében a könyvbe beírni, hogy söpörte a kéményt s hu nem tudja igazolni, a fizetést megtagadni! világosította fel őket a tanácsos és így a lakók költségét meg is szavazták.
