Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-12-23 / 52. szám
ELTŰNT ALAKOK XV!II. A tanfelügyelő. Csak imént indultunk s csapatunk már csorbul; Napról-napra dől ki valaki a sorbul. Szívem összeretien : Maholnap felettem Épp így boronghatnak, akiket szerettem. Kozma Andor. Vannak tárgyak, dolgok és események, melyek közelről tekintve kicsinyeknek és jelentékteleneknek látszanak, míg az idők távolán nagyságot és fontosságot nyernek. Iskolás pajtásaink gyermekkori csínytevései, apró cselekményeire a lepergett hosszú évek után visszatekintve olyan vonásokat találunk, melyek már magukban hordozták, a későbbi jeíes férfiú később kialakult jellemét és életrevalóságát. A négy év előtt elhalt Felpáli hevesi tanfelügyelő barátom már gyermekkorában sok tanujelét adta kiváló szellemi képességeinek és élelmességének, mely őt alacsony sorból díszes állásba és kir. tanácsosi rangra juttatta. Tehetségében eibizakodva nem nagyon erőltette meg magát a tanulásban. Az volt az elve, hogy nem tanulni, de tudni kell. A tudásban nem is volt nála hiány, de azokban az eszközökben és módokban sem, melyekkel érvényesülésének útját kereste és ügyesen meg is találta Nem ismert torlaszokat és nehézségeket, minden akadályt elhárított a legnagyobb fáradsággal és leleményességgel, ha arról volt szó, hogy valamely hasznot hajtó eszméjét megvalósítsa. Tudvalevő, hogy egy zsemlye ára a régi jó világban két kemény krajcár volt. Az is ismeretes mindenki előtt, hogy három krajcárért kettőt adtak. Ő is kapott odahaza az édes anyjától két krajcárt zsemlyére, de ö nem egyet, hanem kettőt evett azért a két krajcárért. Mikor a tíz perc szünet megkezdődött, megkérdezte valamelyik társát: — Veszel zsemlyét? — Veszek. — Itt van egy krajcár, vegyél nekem is ! Ez az ö szabadalma volt, más hiába adott oda egy krajcárt, nem vettek neki érte zsemlyét. Más találmánya is volt. Hatos (10 krajcáros ezüst pénzt) sorsolt ki 15 krajcárért. Mikor összegyűlt a 15 krajcár, kihirdette, hogy mikor lesz a húzás. Sokszor nemcsak az öt krajcár differencia lett az övé, hanem a hatos is. Az alsóvárosban, az ő utcájában (Fazekasutca) volt egy lapaj gyerek, aki galambokat tenyésztett. Mindenféle nemes fajtájú galambja volt. Ezeket eladta, de a galambok mindig visszatértek hozzá. Ha nem bírta a maga galambjaival visszacsalogatni, visz- szaiopta ő maga. A Gazsi galambjai minden gyerek vágyódásának tárgyai voltak. A gimnáziummal szemben áruló sarki kofának volt egy 12 éves fia, ennek a fejét telibeszélte, hogy neki különb galambjai vannak és ö ad majd neki. Erre a kontóra heteken át vígan tízóraizott. Mindig nagyobb lett a céh, mert mindig szebb és ritkább fajtájú galambokat ígért. De a gyerek is megunta már a folytonos Ígéreteket és követelőén lépett föl. Az utolsó terminus is elmúlt, mikor a galambot szállítani kellett, ekkor kitűnt volna, hogy ravasz fondorlattal csak Integette, mert neki nem volt egy fiók galambja sem, ebbe áll tehát a leszámolás napján és azt mondja: — Miska, én pénzt fogok neked adni, mert a Gazsi elfogta a galambjaimat. De ő is ráakadt egyszer a maga zsarolójára. Éiénk szemű, göndörhajú, fekete gyerek volt. Öntudatos fellépése és megnyerő modora feledtették arcának azt a szépséghibáját, melyet a himlő hagyott maga -után. Gyermektársai persze épen ezen a sebezhető oldalán kezdték ki. Rettenetesen dühös volt, ha Rákinak (ragyás) gúnyolták vagy célzást is tettek testi hibájára. A kevés fegyelmet tartó rajztanár órája alatt a mellette ülő Veszelovszky Béla kezének újjá végeivel az arcát tapogatja és így jelzi nagy bosszúságára, hogy; ragyás. Ráki barátunk olyan dühbe gurul, hogy kirántja a bicskáját és beleszúrja a csúfolódó fiú kezébe. A vér nyomban kifeccsent a könnyebb horzsolás nyomán. Ráki esdő pillantást vet felé és összetett kézzel kérleli, hogy ne jelentse föl. Erre egy két évre szóló szerződést kötnek. Ez alatt az idő alatt Ráki köteles az összes magyar, latin és számtani feladatokat a sebesült bajtársnak szállítani. A szerződés világos volt és a barátok közti jó viszony ápolására fölötte alkalmas. Clara pacta, boni amici. Raki barátunk eleinte hűséggel állta a békepontokat és szorgalmasan készítette Veszelovszkynak a gyakorlatokat. így múltak a napok, sőt hetek is; egyszer aztán behegedt az ominózus seb. Ráki ekkor megtagadta a gyakorlat elkészítését abban a tudatban, hogy a bűnjel eltűnt és az ő büntethetősége is megszűnt. Mikor azonban Vc| szelovszky látta, hogy hiába integet felé a feladatért, felharapta a behegedt sebet és odamutatta Ráki barátunk felé. Ez aztán sietett eleget tenni a kívánságnak. Nem is gyógyult be a seb az év végéig, mert másként nem lehetett volna őt a szerződés teljesítésére szorítani. Vallásos érzületű édes anyja kívánságára papi pályára lépett. Három éven át volt kispap, két évig mint gimnazista, egyig mint theológus Budapesten a központi szemináriumban. De nem érzett hivatást az Úr szolgálatára. Szívét szép szemek mosolya kötötte le. Hoc erat in votis. De nem helyezkedhetett el azonnal a civil életben. Mihelyt lekerült róla a reverenda, nyomban becsipték katonának. Áflamköltséges önkéntes volt a Rodics-bakáknál. Mikor katonailag kiképezték, gazdászati tanfolyamra ment Bécsbe. Nyugtalan kedélye nem sokáig ülte meg Becsnek büszke várát. Husvétkor hazajött szabadságra. Resteite, hogy közemberként mutatkozzék be szeretett szülővárosában, csillagokat varratott hát a nyakára, de az altiszti kardbojtról valahogy megfeledkezett ; mendacem op- portet esse memorem. Könnyű dolga volt valamelyik felebbvalónak megállapítani, hogy jogosulatlanul! ragyognak csillagai. Az lett a büntetése, hogy kimondották : a monarchia hadseregében nem lehet sarzsi. De mit törődött ö azzal, mikor a lelke szabadság után vágyott. Szolgálati ideje alatt szerelmi mámora is elpárolgott. Amint letette a mundurt, beiratkozott filo- zopternek. Irt címszalagokat és verseket vegyesen. Az előbbiekkel megkereste kenyerét, költeményeivel pedig hírt és becsülest szerzett nevének, melyet Petőfiként önmaga szerzett magának. (Már az is nagyon bosz- szantotta, hogy a keresztlevelében Trumpfnak írták.) Miként a Vadvirágok című alanyi költeményfüzérét és az Elbeszéléseket a Kuthen-önképzőkör sok pályanyertes díja előzte meg, a Parlament szerkesztőségéig sok cikket és tárcát kellett megírnia a Vendéglősök Lapjában, a Molnárok Újságjában, a Magyar Cipészben és a néhai Váci Közlönyben. A Parlament az egy nagy irodalmi és művészeti vállalkozás volt, valóságos határkőanyagi boldogulásának útjában. Mert jól felfogott üzleti érdek játszott beD abba a törekvésebe, hogy ezt a lapot megindítsa. Ívnagyságú füzetek voltak ezek. A képviselőház tagjainak kőnyomatú képét és életrajzi adatait tartalmazta. így ölelkezett a poézis a prózával. Ráolvashatjuk Vörösmartynak az új magyar költőről mondott szavait: S mig a dal epedve foly ajkairui, Ábrándozik - praenumeransaúul ! Az előfizetők valóban sokan jelentkeztek, recte sok előfizetőt sikerült szereznie. Konflison járt hódító hadjáratára, kürtő-kalappal göndör fürtéin, igéző mosollyal ajkain, melyekről méznél édesebben folyt szó a vállalat hazafias céljáról és a nagyságos képviselő úr egyéni felmagasztalásáról. Az üzlet fényesen bevált, annyira jövedelmező volt, hogy villát vásárolt belőle a Balaton mellett. Amint házra tett szert, meg is házasodott. Csak hivatal után kellett nézni. Nem azért volt jóbarátja Szűcs Pista a kultuszminisztériumban, hogy el ne helyezze valahová Johnoknak, mert veleszületett kényelemérzete, no meg a kenyérutáni járás , a struggle for life, a létért való küzdelem nem nagyon engedte, hogy tanári oklevelet szerezzen. Nem qualifikált embernek pompás állásul kínálkozott a tanfeliigyeiőség. Ezt ő kiváló tehetsége által csakhamar el is érte. Alsókubin jiés Pozsony, Besztercebánya és Eger városa voltak működési színterei. Hogy váci becsületességgel — otium cum dignitate — megállta a helyét mindenütt, azt felettes elöljárósága sok dicsérő okiratban elismerte és a királyi kegy is jutalmazta. Jeles szakember volt és paedagogiai irodalmat is gyarapította. Neve, érdeme és művei nem esnek az enyészet könnyű martalékává. XIX. A város alapító. Röppenj, röppenj szűk Jelenlét! Keskeny nékem e határ. Kölcsey. Ha végig olvasom iskolás pajtásaim névsorát, azt találom, hogy a mi osztályunk nagyon elegáns osztály volt, mert tanulótársaim elsőtől utolsóig, A-tól Z-ig méltóságos urak lettek. Acsay István kir. főigazgató volt az első a névsorban, az utolsó pedig Zelovich Kornél műegyetemi rektor. A katonák sem maradtak el a civilek mellett, mind ezredes és tábornok. Csak a papok nem ambicionálták a magasabb egyházi méltóságot. Az esperesi rangnál magasabbra nem vágyódtak és dehogy is cserélnék el dúsan jövedelmező nyugodalmas falusi plébániájukat a kanonoki stailum- mal! A kereskedői pályára lépett cimborák sem hajlandók fölcserélni tisztes pozíciójukat a magas rangú, de anyagi javakkal kevéssé megáldott pajtásaikkal. Neves író, kiváló tudós éstalentumos szobrász is került ki közülünk, de van olyan is, aki italnak adta magát és elzíillölt. Valóságos povaiyacs lett, pedig a két gimnáziumi osztály egyikében sem volt elégsége» csak jeles és jó osztályzata. Hogy ügyvéd, orvo6, mérnök, tanár, egyetemi professzor, főrangú biró, magas hivatalt viselő férfiak is koptattak velünk az iskolák padját, de hogy város alapító is akadt köztünk, az egyik legnagyobb büszkeségünk. Ä nagytehetségű fiút özvegy édesanyja papnak szánta, mert már a bátyja is piarista novicius volt, de ő benne nem volt semmi hajlam a papi pálya iránt, már növendék korában lekívánkozott róla a daliás termetén feszülő vitágoskék reverenda. Iskolás pajtásai mind nagyon szerették őt és büszkék voltunk rája, de nem a villámló két szeméért és pelyhedző bajúszáért, hanem azért, mert jó pajtás ’és kitűnő elme volt. A vácszentlászlói tanító deli termetű fiának mindenki nagy jövőt jósolt. Mikor az érettségit tetette, nyomban jogásznak csapott föl. Vezető szerepet játszott az ifjúsági mozgalmakban és mint tüzérönkéntes szolgálta a legfelsőbb hadurat. Az ügyvédi oklevél megszerzése előtt a Semsey-család csemetéit nevelte és mikor letette az ügyvédi vizsgát főrangú, előkelő klientélára tett szert. Így a gróf Crouy-család jogi tanácsosa is volt. Ebben a minőségben tanácsolta gróf Crouy Endrének, hogy vásárolja meg a Rákospalota határában fekvő, eladásra kínált telkeket. A gróf meg is tette de mivel parcellázásra került telkek eladása nagy lassúsággal haladt előre, visszariadt és az egész nagy complexumoí Bezsiüa és érdektársai váltották magukhoz. Az általa Széchényi-telepnek nevezett terület beépítése ügyes propagandája következtében most már nagyobb lépésekkel ment előre, úgy annyira, hogy néhány év után elszakadt Rákospalotától és önálló községi életet kezdett éini. Csakhamar kiépült Budapestig és a Palotaujíalu—Erzsébetváros közt elterül© Pestújhely név alatt virágzóbb községe a hatalmas Pestvármegyének. Pestújhely élefrehívója valóságos kis király volt a maga alapította városban, nemcsak utca viselte a nevét, hanem utcák tulajdonosa volt, templomot, színházat és kórházat épített és — mi több — kölcsönpénzt szerzett telepeseinek, hogy a tőle vásárolt telken hajlékot emelhessenek, Tréfásan a takarék örökös adósának mondotta magát és amikor egyszer azt kérdeztem tőle: — Mire kell a pénz ? — az. értettem alatta —, amit ő is jól tudott, — hogy váltóra, vagy jelzálogként akarja-e felvenni a pénzt? szellemesen felelte: — Mire megvénülünk. Felejthetlen jó pajtásom, nem jutott időd a meg- véniiiésre, korán kerültél sikeres. munkában eltöltött élet után az örökkévalóságba! De nem siratni akarlak, hanem emlékednek hódolni. Nem temetni jöttünk Caesart, hanem azért, hogy amint az hozzá leginkább illik és amint azt ezer év óta teszik e hazában a nagy harcos sírjára odatüzziik a harcban vitézül, becsülettel és igaz ügyért forgatott hadi kopját. KARÁCSONYI ABAVÁSÁR gyermekjátékok képeskönyvek hsnialovak ridikülök iskolacikkek ajándéktárgyak dús választékban Blau Miksa és Társánál Vácon Gróf Csáky Károiy-út 7. szám. Ah©náwsofe és napi üsesztosok ha jó polgári ebédet, vagy vacsorát óhajtanak enni mérsékelt árak mellett, jegyeztessék elő magukat a E€ÁP?ü.iAN-s&rháx éttermében, a hol naponta pontos időben figyelmes kiszolgálásban részesülnek. Kitűnő, fajboraim vannak! Minden este cigányzene- kara hangversenyez. Számos látogatást kér a Káptalan-sorház bérlője: Feles Pál
