Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-25 / 48. szám

ELTŰNT ALAKOK XVI. A Monsignore. Mint elöljáró nagyon szerette növendékeit, de mégis igen szigorúan bánt velők. Ezt a szigort azonban in­kább mímelte, mert nemesen érző szive puha volt, mint a vaj. Erre a humánus lelkületére vall, de egy­szersmind nagyon jellemző eljárásának sajátosságára, hogy miként akarta fokozni a kispapok előtt erélyes- ségét és szigorúságát. Bajsza és szakálla olyan erő­sen tört ki, hogy kénytelen volt mindennap beretváí- kozni, mikor azonban felelés volt, akkor nem beret- válkozott, csak a feleltetás után, hogy ijesztő legyen az arckifejezése és megrémítse borostás ábrázatával a kispapokat. Nagy dolog volt ez a feleitetés a szeminárium szürke életében. A magyarázat folyt egy-kéí héten át, miként a főiskolákon szokásos. Mikor az anyag egy részét feldolgozta, szükség szerint feleltetett, hogy tájékozást szerezzen növendékei készültségéről, mint fenyegetést emlegette ezt már jóval napokkal előbb : — Scabelium érit! (feleitetés lesz!) Mint szellemi korbácsot alkalmazta ő ezt kiilönö- nösen a kevély, rátartó növendékekkel szemben, hogy megtörje gőgjüket. Nagy tudásának fölényével akkor szorította sarokba a szegény jelölte, a mikcryakaría. A deliquens rendszerint belezavarodott, megijedt, amire aztán nagy dorgatorium következett. f Az óra alatt szigorú tanár szelíd lelkületére vall, hogy amikor elhagyta a tantermet rendszerint mosoiy fakadt ajakén. De azért a scabellumtól minden kispap rettegett és legalább is a íisziítóheíyre kívánta. 1913-ban történt, hogy Galcsek a scabelium előtt meghűlt és egy kissé rosszul érezte magát. Magához hivatja az infirmariust, a betegápoió-kispapot, hogy hozza a lázmérőt. Az éles eszű és furfangos Kardos Guszti mielőtt az aggódó vicerector hóna alá tette volta a lázmérőt, tisztítás ürügye jó erősen feldörzsöite, úgy, hogy 38 fokon fe­lül ment s míg a megijedi Monsignore aggodalmas­kodva méregette magát, a részvétei színlelő famulusz sincerizálva beszélt a lázas állapot komoly következ­ményeiről. Mikor íiz perc elteltével kiveszik a lázmé- mérőt, 38 foknál többet mutatott. A derék betegápöjó erre kérve kérte, hogy maradjon ágyban, mert ezzel elejét veszi a nagyobb betegségnek. Galcsek megfo­gadta a jó tanácsot és a szorgoskodó kispap fárado­zását egy pohár borral honorálta. De a bornál is job­ban esett az infirmariusnak, hogy a szigorú tanárt a másnapra hirdetett feleitetés előtt ágyban tudta ma­rasztalni. Galcsek másnap csakugyan ágyban maradt, de még reggel lehivatta az infirmariust és arra kérte, hogy egy másik társát maga mellé véve, hívja el hozzá dr. Rap- csákoí. Most aztán Kardoson veit a sor, hogy kirázza a hidegláz, ugyancsak szorult, hogy az orvos rájön a turpisságra, de azért a parancsot teljesítette. Míg az orvossal visszajött, elmondotta a betegség tüneteit és bevallotta, hogy ő tanácsolta az ágyban maradást és kérte, hogy ne desavuálja őt. A jólelkű öreg orvos megvizsgálta a képzelt beteget, megállapította, hogy nincs komoly baja, nincs láza. de“azért ajánlotta, hogy aznap ágyban maradjon. így aztán sikerült Kardosnak elhárítani magáról a veszedelmet és az egész osztályt megszabadítani a feleltetéstől. Mint afféle vérbeli tudósnál, az irasztalán állandóan költői rendetlenségben hevertek szerteszét a könyvei. Egy alkalommal 9 órára előkelő látogatót jelentettek. Még csak 8 óra volt, tehát elegendő idő egy kis rend­csinálásra. Nosza berendel két kis papot és meghagyja nekik, hogy rövidesen rendet teremtsenek az íróasz­talán, de az összetartozó könyveket, füzeteket és ira­tokat valahogy szét ne különítsék. A két klerikus hoz­záfog a nagy tisztogatáshoz. Persze a munka csak las­san haladt előre, mert a megbízottak lelkiismeretesen i gyűjötték össze a Kath. Szemle, a Religió sat. szerte­szórt számait a megfelelő évfolyamok szerint. 9 előtt 5 perccel beállít a Monsignore és megdöb­benve látja a nagy rendetlenséget. Haragosan szó! rájuk: — Semmirekellők! Haszontalan fráterek. Mondot­tam, hogy itt - nagy gyorsan rendnek kell lenni! A megijedt leviták fogták erre a nagy halmaz köny­veket és bedobálták az asztalfiókokba, úgy, hogy mi­kor egy perccel 9 óra élőit újból megjelent a Mon­signore, méltán dicsérhette meg tevékenységükért: — Derék, hatalmas emberek! 1910 virágfakaszló uagyhetében különös életkedvvel használták ki az ifjú leviták a napsugarás délután pi­henőjét az udvaron. Rájöttek, hogy a kerekeskút vize nem folyik ki a medencébe, hanem másüvé viszi a vizet. Nagy buzgósággal forgatták a kutat akkor is, 2 = __________ V A C í HÍRLAP mikor a Monsignore hazaérkezett a kórusról és kedv­teléssel nézegette a fiúk játékát. De csakhamar éktelen haragra gerjedt, mikor azt látta, hogy a fürdőszoba ajtaja elől patakként folyik ki a víz és leveleket, ira­tokat sodor magával. Az volt ugyanis a jó rektor szokása, hogy az elin­tézett iratokat nem helyezte levéltárba, hanem a fürdő­kádban gyűjtötte össze. Fürdés urán a csapot nyitva hagyta és beállott az árvíz-katasztrófa. 1.905 nagypéntekén történt, hogy Jeremiás siralmai- nak elzengése után hazatért a Nagytemplomból, be­zárkózott a szobájába, hogy a nap további részét imában elmerülve töltse. Ünnepi hangulatát sértő zajt hali a kispapok szobájából. Odafent az történt, hogy az egyik kispap egy bődön lekvárt kapott hazulról és ezt kollegiálisán megosztotta társaival, A később jövők zajongni kezdtek, hogy nekik nem marad. Ezt az ün­nepi hangulatban nem illő zajongást hallotta meg a hirtelen|haragú és gyorsan intézkedő Monsignore. Nagy sietve felrohan és lecsap a bödönre, de mikor puhába éi az ujja, megijed és a gyanús matériát gyors kap­kodással a piros cingulusába törli. Csak amikor bosz- szankodva látja, hogy bepiszkította, kérdezi: — Mi az ? Mi az ? Szórakozottságának klasszikus példája a bécsi eset. A 2. számú vasutas-ezred Váltra helyezésének ügyé­ben Becsbe kellett utaznia. Történetesen egy váci úri asszony is ép azzai a vonattal ment a császárvárosba. A nagyon előzékeny direktor udvariasan ajánlotta fel az autóját, melyen elviszi őt ottlakó rokonaihoz. Mi­kor ez megtörtént, a hadügyminisztériumba viteti ma­gái. Olt hosszas dolga akadt különböző ügyosztályok­nál, melyek mind más emeleten, rnás épületszárnyban voltak elhelyezve. Dolga végeztével siet megebédelni és Kopriva ezredes barátját fölkeresni. A szép időt kihasználják és kirándulást tesznek a Kahlenbergre. Öreg esle vau már, mikor hazavetődik távirat úton megrendelt éjjeli szállására, a magyar szemináriumba. Még be se csenget, mikor nyájas hangon üdvözli a joviális sofőr: — Gnä Herr, müssen viel zahlen! Eltelik néhány pillanat, inig Galcsek felismeri a helyzetet. A gépkocsit felfogadta még megérkezésekor a vasútállomáson, végig koc.Gzoit vele a félvároson, váratta a hadügyminisztérium előtt, de mivel másik kapun jött ki, megfeledkezett róla. A kocsis aztán várt, várt, mikor már senki sem maradt a kaszárnya rengetegében, idejött, hogy a bérét kérje. Hanem az igazán rejtély, hogy talált ide ez az ember? Hiszen soha életében nem látta, jogos kíváncsisággal tuda­kolja meg a tekintélyes summa cs busás borravaló lefizetése után : — Mondja csak barátom, ismer maga engem ? — Nem én kérem. — Hát akkor honnan tudta, hogy én ide fogok jönni ? — Reggel azzal a hölggyel, akivel bejöttünk, ma­gyarul tetszett beszélni, mikor későn délután sem tet­szett kijönni a minisztériumból, ide jöttem a magyar szemináriumba megtudni, hogy jnincs-e vendégük. Itt azt mondták, hogy nincs, de várnak. Így aztán nyugodtan vártam én is, mert tudtam, hogy a főtisz­telendő úr már iít van. Mint pap és tanár, mint publicista és szónok egy­aránt oly gazdag munkássággal töltötte be terét, hogy ez áldásos működésétől, e szent hivatásától nem ta­gadhatjuk meg az elismerés háia adóját. Mi barátai kegyelettel őrizzük emlékét, ám a hivatalos elismerés csak arra szorítkozott, hogy a Szeminárium-utcát az ő nevéről — Papnövelde-utcának keresztelte. Ujj ossseifás kezdődik sasé sadfée*® A pénzügyminiszter elrendelte, hogy az adóalanyok és adótárgyak összeírása or­szágszerte megtörténjék. E rendelet alapján a város adóügyi osztálya ezt a munkát november 26 ári, hétfőn kezdi meg s min den ház lakóját felkeresik. A polgármes­teri hivatal kéri a lakosságot, hogy a hi­vatalos közegeket munkájukban támogas­sák és közli, hogy ezek nyomíatványdij megtérítése címén az összeirottakíól száz koronát jogosítva vannak felvenni. Hasra emelték ss wiliaraj? áfát A pénzügyi bizottság november hónapra sem a pausálésoh, sem az órával mért áram árát nem emelte, fekiníeííei arra, hogy novemberre a szénárak nem változtak. De a tisztviselői és munkásszemélyzetnek 15—30 százalékos fizetésemelést szava­zott meg. ö Nyilt-tár A Triesztii ÁS3a!!ás?©s UssSsséSő Tsrsisäat (As^Scaarazioni GeetaraSij váci főügynökségéi, Nagy István űrről forient barátságos megegyezés után, Jáesos üveg- és porcellán-kereskedő úrnak adla ái. A főügynökség közveíii : Életbiztosításokat, fűz-, betörés-, szállítmány- és üvegbiziosiiásokal, valamint jég-, baleset- és szavatossági biztosításokat. Kedvező feltételek, olcsó díjtételek. irős?a s János ióa*ssáS Vác, gróf Csákv Károly-úi 1. Mindazok a rokonok, ismerősök és- jóakaróink, kik szereteti kis gyermekünk elhalálozása alkalmá­ból részvétükkel fájdalmunkat enyhíteni iparkodtak, valamim kis halottunk koporsóját koszorúkkal és virágokkal halmozták el, fogadják ezen az úton is hálás köszöneiünket. Vác, 1923 november 22. Kozma Gyula és esaláája füstök*!el« k«e!*essaek lakást Városunkban uralkodó lakásínség,a rossz lakásviszonyok és nem utoljára a nagy­közönség nemtörődömsége folytán a váci rendőrkapitány sárj őrségi személyzetének egy negyedrésze nem tudott mindeddig a városban lakáshoz jutni és így a messze- íakó családjától különválasztva él. A sok fáradtságot, nélkülözést és kiadást nem bírva (ez érthető) egyik rendőr a másik után kéri elhelyezését, vagy leszerelését, mert & szolgálat érdeke parancsoióíag kí­vánja meg, hogy a rendőr azon a hatósági területen lakjon, melyhez szolgálaltéíeire rendelve van. Ez az alapfettétele annak, hogy megbízható, szolgálatkész és hűsé­gesen ragaszkodó rendőröket nyerjünk. A közbiztonság érdeke, hogy az egész rend­őri személyzet bármely órában teljes szám­mal álljon rendelkezésre, a mi lehetetlen, ha szabadnapjaikon a rendőrök a távol­levő családjaikhoz utazgatnak. Az állam­rendőrség osztályparancsnoksága lapunk útján a város háztulajdonosaihoz fordul felhívásával: segítsék a lakásnéiküü rend­őröket lakáshoz. Már az is megkönnyítené a helyzetet, ha -a háztulajdonosok az üres, vagy megüresedő helyiségek bejelentése­kor^ lakásrendelet 8. §-ban biztosított ki­jelölési joguknál fogva elsősorban hajlék­talan váci rendőri hoznának bérlőként ja­vaslatba. A saját érdekeit is előmozdítja ezzel a háztulajdonos, mert megbízható, becsületes és fegyelmezett polgártársát fo­gadja igy házába. Ezt a kis figyelmet pedig megérdemli rendőrlegénységünk, melynek minden tagja nemcsak a harc­tereken szenvedett érettünk, hanem nehéz hivatásánál fogva minden viszontagság kö­zött éjjel-nappal őrködik személy- és va­gyonbiztonságunk feleit. M Issgjofefo iS ünneplése A foiballbajnokság őszi fordulója befe* jezést nyert s hosszú idő múltán most tör­tént meg ismét, hogy a kerületi bajnok­ságban elsőnek vezet a VSE foibaiicsapaía. Ezt az alkalmat felhasználták arra, hogy kedélyes társasvacsora keretében ünne­peljék a 11 jeles játékost. Mintegy hetvenen gyűltek össze a sportegylet Ízléssel reno­vált ipurudvart helyiségeiben és a felkö- szönlők sora, melyet Baintner ezredes kez­det! meg, köszöntötte játékosainkat és Hilzigrad Lajost, a folballosztály mecénás igazgatóját. A beszédek egy része, főleg a fővárosi küldötteké, 'figyelmeztetett arra, hogy a VSE*nek uj generációt is kell ne­velni, ha szép pozícióját megakarja őrizni. Az est folyamán a fotballisták más oldal­ról is bemuUÍkozfak: kacagtató kabaréje- leneiekkel sokáig szórakoztatták a jókedvű vendégeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom