Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-11-18 / 47. szám

47 3 2£&£Ea. Vác, i923 november 18. Isies síim ár@ 3i@ §i©r©äsii ‘»7-iH é'vsFoi vaen, ........'~~jT PoÜÜKal és társadalmi hetilap, megjeieniH vasárnap Előfizetési ár: Melyben negyedévre 4000 K. Vidéken negyedévre 5000 K. Egyes szára ára 200 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Bercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadőhivatai : Csáky-«ft 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 1000 korona. Hirdetések mil- raéter sora 1000 korona, hivatalos hirdetések 2000 korona. Herosztratesi dicsőség j Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! A város forgatagjából elmenekülve — proeui nepotiis — nyugodt szemlélője va­gyok minden politikai és társadalmi kava­rodásnak, íöríeíésnek. Nem irigylem az izzadíségos homlokokat, fölényesen nézek el, iátok áí rajluk. Ezért nem hallod sza- j vamat régen s ha most megszólalóit, bo­csánat, a régi váci ember gondolkodása ágaskodik benn e m. Váriam lapodban a kullurbotrányról irt cikk folytatását. Nem azért, meri ez épü­letes lenne lelkemben, hanem, hogy talán a botrány megszűntetvén, a kultúrának lesz haszna. Sajnos, nem leitek pontot a harc után, íehéi fo’yíafása lesz bíróságról bíró­ságra. Pauer Imre, mikor házát a váci Muzeum- egyeeüleínek adományozta, hogy az „örök­ké“ a kulfurh'áz célját szolgálja s a nagy­lelkű adomány után a ritka díszpolgári ok­levelei eltette leveles ládájába, bizonyára jói meggondolta, hogy nevét örökíti meg szülővárosában. Most ezí az erkölcsi el­kötelezettségű szét altatja tépni s arra egyéb argumentuma nincs, mint „változott életkörülményei“, melyei ügyvéd vetjz pa­pírra, a mi már arról biztosit, hogy ha kei!, lesz per. Ahhoz szólok, mert olt, nálatok is gon­dolkodás tárgyát keli, hogy képezze: ho­gyan akad ügyvéd, a ki a kullurmunkába úgy kapcsolódjék be, hogy egy nehezen megalapozott kulíuregyesüiet alatt segítsen megásni a sirí! Hogyan, már minden pör- pör ? Hát erkölcsi kötelességei nincsenek többé az ügyvédeknek ? Hát nem első és legszebb ügyvédi ténykedés ilyenkor kije­lenteni, hogy uram, ezt én nem vállalom, arra, hogy kirángassam a talaj! egy váci kuiiurinfézet alól, nem vállalkozom! Emlékezem én arra az időkre, igaz ré­gen voll, mikor kevés veit a kiiens, sok volt Vácon a fiskális, de hiába házalt a kliens az ügyvédeknél: nem akadt egy sem, lei a pörí vállalta volna. Miéri? Mert van egy kis lelkiismereti figyelmeztetés a lelkekben „respice finem", kit leszel lünkre. Akkor ez így volt, most egy hosszú, hosszú poron tönkre megy város legelső kultur- iníézete, melyet negyed századon át leg­nehezebb munkával építettek fel. Hagyják meg nekem azt a jóleső gon­doláiét, hogy ez a kirívó eset is csak láz­beteg helyzetünknek egy ferde hajtása, mely elsorvad. Engedjék, meg nekem azt a hitet, hogy ilyen pörí egyetlen más váci ügyvéd nem vállalt volna! A? igazságot kikeresni, ott, a ho! egy kullurház tönkretétele iga­zolhatja az ügyvéd sikeres munkáját, olyan herosztratesi dicsőség, ’a miből egyetlen jogász sem kérhet, Az igazság itt ott talál­ható, hogy igy csendes, abnormis estéken beszélgetni lehel arról, hogy perbe kerül­het egy agg tudós és a műveltség egy temploma s ennek megindításához akad egy ügyvéd. Ha nem kerülhetne szóba, nem is lenne természetellenes. De úgy gondo­lom, hogy nem csodálkozni, hanem meg- bolránkozni a mai időkben már semmin sem szabad. Csak ez! akartam mondani. Vicinus. i3 líceum Biztató keretek között, ha nem is zsúfolt teremben, de még is szép számú közön­ség eleit tartatott meg kedden, régi helyén (a Városi Filmszínházban) a Líceum bizott­ság őszi előadásainak kapunyitója. Kokovay János elnök szólott először is a közön­séghez s a magyar Hiszekegy együttes el­mondása utjjn — a melynek szerzője immár a Magyarok Istenéhez tért — igen tartalmasam és szellemesen értekezett 'a kul­túra s a kultúra terjesztésének nemzet- mentő fontosságáról. Előadását rövidesen Így is összefoglalhatnék : a művelődés a boldogulás és a boldogság! Első előadó­kén! Csányi Károly iparművészed múzeumi igazgató szólott a közönséghez. Vetített képek illusztrálásával, Magyarország ro- mánstiiű építészeti emlékeit ismertette oly vonzó, közvetlen formában, hogy a közön­ség észre sem vette a teljes óra lefolyáséi, nem érezte a fáradságot s az előadás vé­geztével úgy kelleti megmondani „vége“ — egyéb nincs, legyen egy hét múlva szeren­csénk. Csányi Károly előadása szinte kiasz- szikus példája volt annak, hogy mikép doi- gozlassák s íálaitassék fel a kiválasztott anyag, ha azt akarjuk, hogy az megemésztve meg is maradjon. A rendezőségnek, azon­ban pechje volt, meri pont ölre invitálja a közönséget, az pontosan meg is jelent s az előadás, mindjárt az első előadás, pont 6 óra 20 perckor vetíe csak kezdetéi. Így aztán ... de reméljük a legjobbakat. Ifásí anekdoták Most van sajtó alatt a Aluzeum-egyesüíeí kiadásában december hó 1-én megjelenő Váci anekdotakincs. A nagyon érdekes és mulattató anyag valóságos tárháza a jókedv elmeszüleményeinek, igazi jótéte­mény mostani szomorú állapotunkban, hogy pompás ötleteivel a kényekig meg tud ka­cagtatni. A siz nagy Ívre tervezett könyvet Végh Gusztáv művészi rajzai díszítik. Az előfizetési pénzeket e hó végéig keli a Takarék és Muzeum pénztárosához: dr. Inczédy Józsefhez beküldeni. Egsr nyolcvan éves asszony éássgfs§§s©s?sági kísérlete Tóth Andrásné régen betegeskedik. El­írnia az életet a szegény nyolcvanéves asz- szony, ezért öngyilkossági szándék érlelő­dött meg benne. Fogta az ura borotváját és végighúzla a nyakán. Reszketett a keze, nem ment mélyre a vágás, az orvos meg­állapította, hogy sebe nem életveszélyes. legyen e&éd sas egyetemi és fössisölai IhssSigaték pésasére Vác és környékén lakó egyetemi és fő­iskolai hallgatók figyelmét felhívjuk, hogy ingyenebéd akciói rájuk is sikerűit kiter­jeszteni. Azok a szegénysorsú, jótanuló hallgatók tehát, kik ebben részt venni akar­na!', jelentkezzenek délelőítönkiní Buda­pesten, a vármegyeházán a főispán! híva falban. A sso&aka ország tragédiája Trianon óta emlékezést üi a váci főgim­názium ifjúságé november 13-án. Nincs rá rendelet, a lelkek önként emlékeznek a gyászos napra, melynél még Mohács sem volt rettenetesebb. A szent mise után szü­lőktől kisérve a főgimnázium nagytermé­ben gyülekeztek és a több száz főnyi hall­gatóság elölt Mátray Gábor tanár tartott beszédet. Nem a iángragyújió, a bőszül hirdető beszéde volt, hanem a kutató íör- téneftudósé, ki világosan magyarázta meg hallgatóságának, hogyan jutóit Magyaror­szág szörnyű sorsára. A természetben nincs ugrás, a népek életében sem, mégis a gyors átalakulás 1848 óta elidegenítette, sőt elszakadásra hangolta a nemzetisége­ket. Széchényihez keli visszatérnünk — mondotta a jeles szónok —- az ő eszméi­nek megtermékenyítésével visszaszerezzük a nagy és boldog Magyarországot. Szeb­ben, reálisabban még nem hallottuk a leg­újabb s legnagyobb magyar tragédia okai­nak fejtegetéséi: hálásan zúgoií is a taps, midőn Máíray tanár beszédét befejezte. Ennek a szép beszédnek szép volt a ke­rete is: Wolkóber János vezetése alatt a zenekar, Agárdi Gyula vezetése alatt az énekkar emelkedett hangulatot teremtett» Nemes és Somogyi diákok oly szépen sza vasiak, Hogy nem egy hallgató szemébe könny üli. Mikos’ váltsák meg a bérletjegy eket ? Sok felszólalás volt már a mi újságunk­ban a miatt, hogy a heti és havi bérieteket olyan időben váltják meg az. állomáson, mikor kiadására nincs fizikai idő és e miatt sokan lekésnek a vonatról. Az állomásfőnök- ség most segíteni akar a helyzeten^ ha meg­fogadja tanácsát a közönség, nem lesz senki a másik terhére, mindenki. tolakodás nél­kül jegyéhez jut és utazhat zavartalanul Kasza Pál áiiomásfőnök ugyanis lapunk után kéri a vasúti hetibérlet, tanulójegy és füzeltulajdonosokaf, hogy jegyeiket min­den hónap elsejét megelőző két utol: A napon, vonalmentes időben váltsák meg. ilyen jegyeket a vonatindulás előtt ezentúl nem adnak ki, nehogy torlódás legyen a pénztárak előd s az egyszeri utazásra szóló jegyek kiadását akadályozzák. A S*u§fcús*áéri Dr. Bazsó Isíáán óorsosberényi plébános 10000 koronás alapítvánnyal a váci muzeum- egyesülel tagjainak sorába lépett. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom