Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-18 / 47. szám
47 3 2£&£Ea. Vác, i923 november 18. Isies síim ár@ 3i@ §i©r©äsii ‘»7-iH é'vsFoi vaen, ........'~~jT PoÜÜKal és társadalmi hetilap, megjeieniH vasárnap Előfizetési ár: Melyben negyedévre 4000 K. Vidéken negyedévre 5000 K. Egyes szára ára 200 korona. Előfizetéseket csak negyedévre fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Bercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadőhivatai : Csáky-«ft 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Nyilt-tér sora 1000 korona. Hirdetések mil- raéter sora 1000 korona, hivatalos hirdetések 2000 korona. Herosztratesi dicsőség j Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! A város forgatagjából elmenekülve — proeui nepotiis — nyugodt szemlélője vagyok minden politikai és társadalmi kavarodásnak, íöríeíésnek. Nem irigylem az izzadíségos homlokokat, fölényesen nézek el, iátok áí rajluk. Ezért nem hallod sza- j vamat régen s ha most megszólalóit, bocsánat, a régi váci ember gondolkodása ágaskodik benn e m. Váriam lapodban a kullurbotrányról irt cikk folytatását. Nem azért, meri ez épületes lenne lelkemben, hanem, hogy talán a botrány megszűntetvén, a kultúrának lesz haszna. Sajnos, nem leitek pontot a harc után, íehéi fo’yíafása lesz bíróságról bíróságra. Pauer Imre, mikor házát a váci Muzeum- egyeeüleínek adományozta, hogy az „örökké“ a kulfurh'áz célját szolgálja s a nagylelkű adomány után a ritka díszpolgári oklevelei eltette leveles ládájába, bizonyára jói meggondolta, hogy nevét örökíti meg szülővárosában. Most ezí az erkölcsi elkötelezettségű szét altatja tépni s arra egyéb argumentuma nincs, mint „változott életkörülményei“, melyei ügyvéd vetjz papírra, a mi már arról biztosit, hogy ha kei!, lesz per. Ahhoz szólok, mert olt, nálatok is gondolkodás tárgyát keli, hogy képezze: hogyan akad ügyvéd, a ki a kullurmunkába úgy kapcsolódjék be, hogy egy nehezen megalapozott kulíuregyesüiet alatt segítsen megásni a sirí! Hogyan, már minden pör- pör ? Hát erkölcsi kötelességei nincsenek többé az ügyvédeknek ? Hát nem első és legszebb ügyvédi ténykedés ilyenkor kijelenteni, hogy uram, ezt én nem vállalom, arra, hogy kirángassam a talaj! egy váci kuiiurinfézet alól, nem vállalkozom! Emlékezem én arra az időkre, igaz régen voll, mikor kevés veit a kiiens, sok volt Vácon a fiskális, de hiába házalt a kliens az ügyvédeknél: nem akadt egy sem, lei a pörí vállalta volna. Miéri? Mert van egy kis lelkiismereti figyelmeztetés a lelkekben „respice finem", kit leszel lünkre. Akkor ez így volt, most egy hosszú, hosszú poron tönkre megy város legelső kultur- iníézete, melyet negyed századon át legnehezebb munkával építettek fel. Hagyják meg nekem azt a jóleső gondoláiét, hogy ez a kirívó eset is csak lázbeteg helyzetünknek egy ferde hajtása, mely elsorvad. Engedjék, meg nekem azt a hitet, hogy ilyen pörí egyetlen más váci ügyvéd nem vállalt volna! A? igazságot kikeresni, ott, a ho! egy kullurház tönkretétele igazolhatja az ügyvéd sikeres munkáját, olyan herosztratesi dicsőség, ’a miből egyetlen jogász sem kérhet, Az igazság itt ott található, hogy igy csendes, abnormis estéken beszélgetni lehel arról, hogy perbe kerülhet egy agg tudós és a műveltség egy temploma s ennek megindításához akad egy ügyvéd. Ha nem kerülhetne szóba, nem is lenne természetellenes. De úgy gondolom, hogy nem csodálkozni, hanem meg- bolránkozni a mai időkben már semmin sem szabad. Csak ez! akartam mondani. Vicinus. i3 líceum Biztató keretek között, ha nem is zsúfolt teremben, de még is szép számú közönség eleit tartatott meg kedden, régi helyén (a Városi Filmszínházban) a Líceum bizottság őszi előadásainak kapunyitója. Kokovay János elnök szólott először is a közönséghez s a magyar Hiszekegy együttes elmondása utjjn — a melynek szerzője immár a Magyarok Istenéhez tért — igen tartalmasam és szellemesen értekezett 'a kultúra s a kultúra terjesztésének nemzet- mentő fontosságáról. Előadását rövidesen Így is összefoglalhatnék : a művelődés a boldogulás és a boldogság! Első előadókén! Csányi Károly iparművészed múzeumi igazgató szólott a közönséghez. Vetített képek illusztrálásával, Magyarország ro- mánstiiű építészeti emlékeit ismertette oly vonzó, közvetlen formában, hogy a közönség észre sem vette a teljes óra lefolyáséi, nem érezte a fáradságot s az előadás végeztével úgy kelleti megmondani „vége“ — egyéb nincs, legyen egy hét múlva szerencsénk. Csányi Károly előadása szinte kiasz- szikus példája volt annak, hogy mikép doi- gozlassák s íálaitassék fel a kiválasztott anyag, ha azt akarjuk, hogy az megemésztve meg is maradjon. A rendezőségnek, azonban pechje volt, meri pont ölre invitálja a közönséget, az pontosan meg is jelent s az előadás, mindjárt az első előadás, pont 6 óra 20 perckor vetíe csak kezdetéi. Így aztán ... de reméljük a legjobbakat. Ifásí anekdoták Most van sajtó alatt a Aluzeum-egyesüíeí kiadásában december hó 1-én megjelenő Váci anekdotakincs. A nagyon érdekes és mulattató anyag valóságos tárháza a jókedv elmeszüleményeinek, igazi jótétemény mostani szomorú állapotunkban, hogy pompás ötleteivel a kényekig meg tud kacagtatni. A siz nagy Ívre tervezett könyvet Végh Gusztáv művészi rajzai díszítik. Az előfizetési pénzeket e hó végéig keli a Takarék és Muzeum pénztárosához: dr. Inczédy Józsefhez beküldeni. Egsr nyolcvan éves asszony éássgfs§§s©s?sági kísérlete Tóth Andrásné régen betegeskedik. Elírnia az életet a szegény nyolcvanéves asz- szony, ezért öngyilkossági szándék érlelődött meg benne. Fogta az ura borotváját és végighúzla a nyakán. Reszketett a keze, nem ment mélyre a vágás, az orvos megállapította, hogy sebe nem életveszélyes. legyen e&éd sas egyetemi és fössisölai IhssSigaték pésasére Vác és környékén lakó egyetemi és főiskolai hallgatók figyelmét felhívjuk, hogy ingyenebéd akciói rájuk is sikerűit kiterjeszteni. Azok a szegénysorsú, jótanuló hallgatók tehát, kik ebben részt venni akarna!', jelentkezzenek délelőítönkiní Budapesten, a vármegyeházán a főispán! híva falban. A sso&aka ország tragédiája Trianon óta emlékezést üi a váci főgimnázium ifjúságé november 13-án. Nincs rá rendelet, a lelkek önként emlékeznek a gyászos napra, melynél még Mohács sem volt rettenetesebb. A szent mise után szülőktől kisérve a főgimnázium nagytermében gyülekeztek és a több száz főnyi hallgatóság elölt Mátray Gábor tanár tartott beszédet. Nem a iángragyújió, a bőszül hirdető beszéde volt, hanem a kutató íör- téneftudósé, ki világosan magyarázta meg hallgatóságának, hogyan jutóit Magyarország szörnyű sorsára. A természetben nincs ugrás, a népek életében sem, mégis a gyors átalakulás 1848 óta elidegenítette, sőt elszakadásra hangolta a nemzetiségeket. Széchényihez keli visszatérnünk — mondotta a jeles szónok —- az ő eszméinek megtermékenyítésével visszaszerezzük a nagy és boldog Magyarországot. Szebben, reálisabban még nem hallottuk a legújabb s legnagyobb magyar tragédia okainak fejtegetéséi: hálásan zúgoií is a taps, midőn Máíray tanár beszédét befejezte. Ennek a szép beszédnek szép volt a kerete is: Wolkóber János vezetése alatt a zenekar, Agárdi Gyula vezetése alatt az énekkar emelkedett hangulatot teremtett» Nemes és Somogyi diákok oly szépen sza vasiak, Hogy nem egy hallgató szemébe könny üli. Mikos’ váltsák meg a bérletjegy eket ? Sok felszólalás volt már a mi újságunkban a miatt, hogy a heti és havi bérieteket olyan időben váltják meg az. állomáson, mikor kiadására nincs fizikai idő és e miatt sokan lekésnek a vonatról. Az állomásfőnök- ség most segíteni akar a helyzeten^ ha megfogadja tanácsát a közönség, nem lesz senki a másik terhére, mindenki. tolakodás nélkül jegyéhez jut és utazhat zavartalanul Kasza Pál áiiomásfőnök ugyanis lapunk után kéri a vasúti hetibérlet, tanulójegy és füzeltulajdonosokaf, hogy jegyeiket minden hónap elsejét megelőző két utol: A napon, vonalmentes időben váltsák meg. ilyen jegyeket a vonatindulás előtt ezentúl nem adnak ki, nehogy torlódás legyen a pénztárak előd s az egyszeri utazásra szóló jegyek kiadását akadályozzák. A S*u§fcús*áéri Dr. Bazsó Isíáán óorsosberényi plébános 10000 koronás alapítvánnyal a váci muzeum- egyesülel tagjainak sorába lépett. .
