Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1923-10-28 / 44. szám
2 EL TŰNT ALAKOK j XIV A tudós tanár. Honor, cui honor! Ez volt a devize lovag Csősz Imre tanárnak, akiről paedagógiai működésének félszázados ünnepe alkalmából azt írta Vincze László kollégája főgimnáziumunk 1911 évi értesítőjében, hogy az 1855-ben Vácon töltött próbaéve alatt jött tisztába magasztos hivatásával, itt fogott hozzá önműveléséhez és itt kezdte lerakni rengeteg tudásának alapját. Nagy tudásának és gazdag lelkének értékeit iöbb mint két évtizeden keresztül Vácon osztogatta és félszázad elteltével ugyancsak ebben a városban fejezte be tanári működését. Öreg ember létére szép piros volt az arcszíne, eleven a járása, élénk a beszéde. Gyorsan beszélt, mert gondolatai és eszméi oiy bőséggel termetiek agyában, hogy sietve kellett kifejeznie. Sok jóság lakozott csillogó kék szemében, melyet sűrű, őszes szemöldöke ívelt. Fürgesége miatt a szép öreg úr az 50 éves ember benyomását telte. Betegség sohasem vett rajt erőt, sohasem érezte a tanítás fáradalmait és nem vágyott nyugalomra, mikor mégis meg kellett váinia a csintalan gyermekseregtől, újból kezébe ragadta a letett tollat és megint felcsapott írónak. De most nem történeti és tudományos dolgokat írt, hanem a szépirodalom mezejére csapott át, elbeszéléseket és ismertető cikkeket írt a Torontál című nagybecskereki lapba. Ezeket küldözgette váci barátainak, akiket évről-évre fölkeresett messzi otthonából. Mint tanár igyekezett a tanulók szívébe csepegtetni a hazaíiság szent eszméit és a valláserkölcsi elveket, melyeknek ő maga igazi megtestesülője volt; mint piarista ragaszkodott rendjéhez, melynek múltját ismerte, két kiváló házának történetéi pedig nagy alapossággal és a legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel épen ő írta meg; mint tudós mélyen belemerült tanulmányaiba: fáradhatatlanul írt, szakadatlanul dolgozott és nyakra-főre vásárolta össze a szükséges forrásmüveket, nem törődött a kiadásokkal, nem vette észre, hogy a rendház tartozásai összegyülemletíek és nagy adósságok terhe alatt roskadozik: szóval mint házfőnök nem vált be. Azonban ezzel szemben mint igazgatót nagyon szerették és becsülték. Bölcs tanácsai és sima modora a városban is sok barátot szerzett neki, Nyitrának és Rózsahegynek nemcsak városi képviselőjévé, hanem díszpolgárává is választották. Beretvaélés esze, óriás tudása és bámulatos emlékezőtehetsége volt, mind meg olyan tulajdonságok, melyek pregnáns bélyeget nyomtak puritán egyéniségére. A lakószobájába soha senkit sem bocsátott be, még a takarító-gyereket sem. Hogy mi volt a szekrényeiben, azt olyan titokban tartotta, mint vén leány az évei számát. Sok szép lelki tulajdonsága volt, de voltak gyengéi is, különösen élete alkonyán. Van-e azonban valaki közöttünk hiba nélkül való? Azt szokták mondani, hogy az aranynak a morzsája is arany, de feledik, hogy az aranyér nem aranybánya. Csősznek a szellemi kincsekben valóságos aranybányája volt. Pythagorasz aranymondásait összegyűjtötték a tanítványai, sajnos, Csősz jeles mondásait, karakterisztikus eseteit nem jegyezték fel, pedig a számuk iégió s őt magát egész legendák veszik körül. A diák csínytevéseknek sincs szeri-száma, úgy szólván mindennapra jutott egy: nulla dies sine linea. És mindez veszendőbe megy. Talán nem sértem emlékét, ha a sok közöl néhányat megörökítek. Nagy leleményességét dicséri az első. Nyitrán, ahol ő abban az időben igazgató volt, a gimnáziumi épület hátulsó felében volt a tornaterem és egy sikátoron keresztül mentek oda a deákok. A szűk utca másik oldalán a honvédkaszárnya állott. Egy alkalommal a falra akasztott kürtöt lekapta az egyik fiú, riadót fújt és beszaladt a többi után a rajzterembe, A bakák i persze azonnal összefutottak és várták a következőié- j nyékét. A tisztek is tanácstalanok voltak, végre is rá- I jöttek, hogy a deákok tréfálták meg őket. Mikor az I esetet az igazgató tudomására hozták, ez maga elé j rendelte az egész társaságot, leszidta és felhívta, hogy I jelentkezzék a tettes. Persze mélységes csend volt a , válasz. Az ifjúság szolidaritása nem szolgáltatta ki a jj bűnöst, aki nem volt hajlandó önként jelentkezni a fenyítésre. A dolog egészen feledésbe ment már. Hetek, hónapok után egyszer csak megjelenik Csősz igazgató a tornateremben és hosszú papírral kezében előadja a tornatanárhoz intézve szavait, hogy ez a 056,428 számú magas ministeri leirat érkezett, melynek értelmében azt kivánja a nagyméltóságú minister úr, hagy ifjúságot katonailag kell kiképezni és erre nézve elrendeli, hogy a tornagyakorlatokat dobpergés és kürtszó mellett kell végezni. Csak az a kérdés, hogy van-c. aki dobolni tud ? Nagy Péter kilép és jelenlkezilc: VÁCI HÍRLAP — Kérem igazgató úr én tudok. j — No, had lássuk fiam ! ( A gyerek erre büszkén elkezdi verni a dobot, a j többiek pedig vígan meneteinek utána. — Hisz ez kitűnő! — dicséri őket az igazgató. j — Hát trombitáim tud-e közöletek valamelyik? Nyomban kilép Saníhó Miklós es nagy szakértelemmel kezd fújni egy indulót. — No meg van az imposztor! — kiált fel Csősz direktor, — ő fújta a múltkor a katonáknak a riadót! (Befejezése a következő számunkban). Keg^eBetes fflssgsmiékasés a 48 “Sts höaők' tsirjáraél A katolikus legényegylet régi szokásához hiúén ez évben is lemegy halottak estéjén az alsóvárosi temetőben pihenő 48 as honvéd hősök síremlékéhez, hogy kegyelettel áldozzon emléküknek. Az ünnepély keretében a Polgári Dalkör gyásztíalokat ad elő, Kokovay János kanonok-plébános, egyleti elnök beszédet mond, az ifjúság megbízottai pedig szavalni fognak. Az ünnepély délután 5 órakor lesz. üeggeSi világi fást ad a sfiü&ríraGS telep Múlt évben kezdték s egész jói bevált a hajnali és reggel villamos világítás a téli időszakban. Sok száz és száz utasa van a reggeli vonatoknak, ezer és ezer embernek keli hajnalban kelnie, de petróleumra és gyertyára nem telik. A városi villamos mű ezért az idén is fog a tél folyamán reggel világító áramot szolgáltatni. Lapunk utján értesíti a közönséget, hogy nevember 2-íká- íól (péntektől) már kora hajnalban lesz villamos áram ás világítás, ü ssalsi ISraeieplése Csütörtökön ünnepelte huszonöt éves szolgálati jubileumát Reve Károly, a szobi járás főszolgablrája. Az ünnepségen a járás valamennyi községe képviseltette magái. A díszközgyűlést Sartorius István főszolgabíró nyitotta meg, majd Székely Zsigmond a járás legidősebb jegyzője, üdvözölte a főszolgabírót a hontvármegyei jegyzői kar nevében. Ezután Mansberger Ferenc plébános mondott üdvözlő beszédei a járás községeinek megbízásából. A díszközgyűlést bankett követte, a melyen Czompó Ede alispán mondotta az első feíköszöntői a kormányzóra, majd Karafiáíh Jenő nemzetgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet 3a jubilánsról. lí Sí Íe3Í©2:tsí 8> Pauli Béla néhai váci tanító özvegye, szül. Zalánffy -^Gizella e hó 22 én rövid szenvedés után meghalt. Kis árvája és nagy rokonsága gyászolja. Felii if festések a Vác városi műkedvelő kör 1923 október 7-én tarlói! szüreti mulatságán: Deiner Lajos, Skulka Sándor 10000, N. N. 6000, Szombat Pál, Csónyi Dezső 5000, Szombat István, Müller Ignác, Mogyoródi Antal, Ko- j vács István, ‘Grácser Ferenc, Nagy Kálmán, 3000, Tóth Andrásné 4500, Feiner Ferenc 3500, Spolvini Já- nosne, Varga 1, Bábi M. 2500, Barolics József, Rusz- nyák K., N. N., Váci Munkásbarát Asztaltársaság, Jenes Győző, Rosenfeld és Heks, Neisz Jánosné. Hármán János, Kosa György, Záhorszky Imréné, liiiie- mann Gyula, Kövi Pál, Kálmán József 2000, Jónak Vencel, N. N., Testen G., Scheidi József, Fried R., N. N. 1500, Peták Sándor, Schujánszky Dezsőné, Dimek József, Fessze! Lajos, Koperniczki József, Rolik Ferenc, Krupp Ferenc 1000, Szofrid József, Biró Jánosné 800 Scheid! Antal, Koncz Károlyné, Galáníai József, Csányi Gyula, Dara József, Pajcr Ferenc, N. N., N. N., Rózsa József, N. N., N. N., Szombat Károly, Szofrid Antal, Szikora Károly, Oravecz Mihály, Kopeczki József, Pajor Sándor, Móricz János, Aczcl István, l.opos János, N. N., Bushy Gábor, N. 14., N. N., N. N. 500, Oroszki István 100 K, melyért hálás köszönetét mond a vezetőség, továbbá hálás köszönetét mond a vezetőség mindazoknak, a kik a szüreti mulatság felvonulását lovakkal és kocsikkal elősegitették. Kulturbotrány készül Pauer Imre viasza akarja venni a múzeumnak adott házát Nagyon sajnáljuk, hogy eszel a szóval kell élnünk, de tény, hogy kulturbotrány lesz, mely városunk falain tűi is foglalkoztatni fogja az egész országot. Eddig hallgattunk róla, de meri már nyilvánosan tárgyalják, sőt első kultúrintézményünk, a muzeumegyesüiet választmányában is meg kelleti vitatni, a következőkben kell ismertetnünk : Träger Ignác dr., a muzeum-egyesüleí elnöke nem régiben levelet kapott Hor- nyánszky Zoltán dr. ügyvédtől, ki ügyfele, Pauer Imre dr. ny. egyetemi tanár nevében tudatja, hogy a muzeum-egyesüleí és a Vác város díszpolgárává választolt Pautr Imre közt ienáiló jogérvényes ajándékozási szerződést fel akarja bontani. Mi van e szerződésben ? Pauer Imre szülővárosa iránt táplált jóindulatát kívánta megmutatni, midőn papnevelde-utcai házát azzal a kikötéssel, hogy életében használni fogja, a muzeum-egyesületre teiekkönyvileg átíratta. Hozzáíeíie, hogy ez a ház örök időkig „Pauer ímre-kuiíurház“ nevei viseljen és a tudomány csarnoka legyen. A muzeum egylet hálás köszönettel vette a nagylelkű adományt, a püspöki könyvtárban levő gyűjteményével átköltözött abba a házba, melyet sietett az alapító nevéről elnevezni (ma is óit van a ház falán a felírás) s azután Tragor dr. kezdeményezésére, hogy a polgárság is fejezze ki háláját: szülővárosa az alapiiványtevő tudóst díszpolgárává választotta. A múzeumot rendezni kívánták és megnyitni. Nem lehetett, ügy látszik, Pauer Imre időközben megbánta az ajándékozást és különféle kifogásokkal akadályozta meg, hogy a múzeumhoz a mind nagyobb számú érdeklődő közönség hozzá juthasson. Nem adoíí még kapukulcsot sem. Bár a mu- zeum-egyesüle! fizette a házbérí, a ház adói!, kutat javíttatott, háztetőt rendbe hozatta,. nem tudott immár teiekkönyvileg nevére irt ház szobáiba jutni. Nyilvánvalóvá lett, hogy Pauer Imre Síi akarja nézni a saját nevére alapított kultur- házbói a muzeum-egyesüleí, mely azonban türelemmel várta, hogy a nagynevű adományozó megváltoztatja nézetét és ismét jóakarója lesz a városi múzeumnak. Nem igy történi, Pauc-r Imrében mindinkább megérlelődött az a gondola!, hogy házát visszaveszi az egyesülettől s az utóbbi hetekben már ügyvédet keretet magához, | a ki ezt a szándékot Írásba foglalva tudatta most a muzeum-egyesületíel. /Mull szombaton volt a muzeum igen népes választmányi gyűlése, melyen roppant álmélkodások közt olvasták fel az ügyvéd levelét. Hornyénszky egyedül a „változóit viszonyokra“ tudott abban hivatkozni s leérte a szerződés felbontását, mely a tagok közt kivétel nélkül nagy felháborodást keltett. Egész őszintén kijelentették, hogy Pauer Imre, mikor az ajándékozási szerződést a muzeum javára aláírta, teljes tudatában volt annak, hó£jy mit cselekszik, sőt ennek legszebb erkölcsi sikerét is learatta, lehetetlen a muzeum-egyesüleínek visszalépni. Nem akarjuk túlélésén az ottani hangulatot lefesteni, de jellemző, hogy j az egész nagy társaság nem talált ment- \ ségeí Pauer Imre javára, mind egy nézeten
