Váci Hirlap, 1923 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1923-10-21 / 43. szám

EL TUN T ALA KOK | XiH. A koma. . . . Deli legénynek, kivel nem rég ifjan Még együtt mulattam, tüzes színbort ittam ; Ki aztán egyszerre Eltűnt . . . hova? merre? . . . Íme, temetése vonul el ma erre. Kozma Andor. Ott született ő azon a tájon, az alföldi szép nagy rónaságon, abban a városban, melyben halhatatlan Petőfink ezt a szép dalát írta. Noha Félegyházán szü­letett, életének javát itt, a Duna kanyarulata mellett fekvő Naszálalji városunkban töltötte és itt hajtotta fejét örök nyugalomra. Még mint gyermek került Vácra, itt töltötte derűs ifjú korának gondtalan napjait anyai nagynénje Sörös Borcsa csillag-utcai házában, itt vé­gezte iskoláit és itt tanította hosszas időn át két ízben városunk gimnáziumba járó ifjait. Magasabb becsvágy nem dagasztotta kebelét, a barátság és társasélet apró örömei teljesen kielégítették szerény szerzetesi lelkű- letét. Igazi piarista volt, aki sohasem hagyta ürítetle- nül a poharát és szerette tanítványait, akiknek erős kézzel verte fejébe a tudományok alapvető fogalmait. Az erős kezet a szó szoros értelmében kell venni az ő esetében. Erős kezének a nyomát barátai is meg­érezték. Hát még ellenségei, — ha voltak ! Lévai ta­nár korában egy székkel a kezében kiverte az egész társaságot a kávéházból. Becsmérlő nyilatkozatot me­részeltek tenni papi mivoltára. Ő pedig nem azért volt okleveles vívómester, hogy öklének hatalmát ne érez­tesse és meg ne torolja a sértést. Erőteljes tagbasza­kadt férfiú volt és ugyancsak megropogtatta annak a kezét, aki az övét megszorította. Abban az időben, mikor még nem volt klauzura, de a zárórái sem ismerték, a költő szavait idézték: Kakas szólal, üt az óra, El kell válni virradóra. A társaság oszolni kezdett s így ő is útnak indult haza­felé. T. Jenő «barátjának a hajléka útba esett. Baráti szeretettel invitálta be agglegényi lakásába egy pohár szent Jánosra. Lehet-e az ilyen kedves meghívás elől kitérni? Egyik pohár a másik után ürült, a jó hangu­lat fokozódott. A koma kérkedni kezdett a nagy erejével: — Te katona vagy, én meg csak pap,’de azért ki­állók veled és a földre teperlek. Gyere ki velem ver­senyre ! A föihívottnak egy csöpp kedve sem volt a mér­kőzéshez. ! — Hagyjuk ezt másszorra, ha nem leszel berúgva — Mit én berúgva ? Hogy mered ezt nekem mon­dani? Azért, ha hadnagy is vagy, a földhöz váglak! — erre feltűrte az ingujját ésúgy odacsapta vendéglátó gazdáját ennek már megvetett ágyába, hogy csak úgy nyekkent. Mikor föltápászkodott, megismételte : — Látod, milyen erős vagyok? Kár volt velem ki­kezdened! — és harmadszor is fölemelte a levegőbe és újból bevágta az ágyába. — Ugyan nem én kezdtem, édes Jóskám, de elis­merem nagy erősségedet. Hanem a birkózással mégis csak pazaroltad az erődet, pótoljuk hát! Összekoccintották poharaikat és kezükbe temették a fejüket. Igv ültek egymás mellett sokáig szótlanul az asztal mellett. Mikor aztán a házigazda meggyőző­dött róla, hogy nagyerejű barátja az igazak álmát alussza, lábujjhegyen kiosont a szobából, vette a ka­lapját és kabátját, aztán — szégyen a futás, de hasz­nos — sietett ki a vasúthoz, hogy elérje a Budapestre induló vonatot. Megszökött a saját házából. Mikor az első napsugár fölriasztotta édes szender- géséből a faképnél hagyott vendéget, ez nem tudta mire vélni a helyzetet? Majd sietve hazagurult, meg­mosdott és átöltözött, aztán felült a katedrára. Az első padsorban ülő nebulók sugdosni, majd nevetni kezdtek. — No mi az? Min mulattok? — A tanár úrnak a bal lábán nagyobb a cipője és a jobbon van a bal. — Jó, hogy mondjátok, most legalább tudom, miért szorít — felelte flegmatikusán. Mert a flegma is hozzá tartozott egyéniségének karakteréhez. (Befejezése a következő számunkban). ü StefárűSai Siangwöpsetfaye A sikeínémaintézef dísztermében 27-én este fél 9 órakor a Stefánia anya- és cse- esemővédő szövetség javára hangversenyt rendeznek Rőih György gordonkaművész és Róth Miklós hegedűművész (London­ból), Rácz Lily zongoraművésznő, Szerda­helyi Löszló hegedűművész és Vadas György. □ n i ENNEK AZ INTÉZETNEK VOLT NÖVENDÉKE j MADÁCH IMRE, „AZ EMBER TRAGÉDIÁJÁÉNAK HALHATATLAN ÍRÓJA, 1830—1835-ÍG. SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁN, 1923-BAN KÉSZÍTTETTÉK A FŐGIMNÁZIUM TANÍTVÁNYAI. a n Ezekre a szavakra, melyeit vasárnap óta díszítik a főgimnázium öreg falát, minden váci ember büszke lehet. A világirodalom büszkesége, örökké fénylő csillaga váci intézet növendéke volt s ezt adtuk hírül ország-világnak, midőn az ízléses, szép, ragyogó emléktáblát lelepleztük. Eljött az ünnepélyre a kultuszminiszter képviselője Szűcs István min. tanácsos, püspökünk papságával, a főgimnázium volt tanítványai testületileg és mindenki, a kinek vonatko­zása van és volt a mi régi kulturintéze- tünkhöz. A vásár dacára oly nagy és szép közönség előtt folyt íe az ünnepély, mely méltó volt Madáchemíékéhez. A tíz órai szentmisén a piaristák temploma zsúfo­lásig megtelt, utána a főút és a székes­egyháztér sarkán feldíszített, de még lepel alatt álló emléktáblához vonultak az ün­neplők. A főgimnázium énekkarának sze­replése után Presziy Elemér főispán mon­dott dicsőítő beszédet Madách Imréről. Be­szédben elmondott gyönyörű tanulmány volt ez, mely mindenkit meglepett és min­denki élvezettel hallgatta. A világirodalom gyöngyei mellé állította az Ember tragé­diáját s megállapította, hogy ez gondola­tainak nemességével azok közt is első he­lyen áll. Fejtegetéseivel lekötötte nagy hall­gatósága figyelmét, élő képet festeti Ma­dáchiról és költészetéről,, sok szép beszéde közt talán ez voi! a legszebb, méltó Ma­dáchihoz. Diána Borsody Gyula, az OKH igazgatója a főgimnázium volt növendékei nevében adta át az emléktáblát a főgim­náziumnak. Nemesen áradozó szavakkal emlékezett meg a piarista-nevelésről, mely­nek egyik legszebb hajtása Madách Imre. Révai József igazgató meghatott boldog­sággal köszönte meg mindenkinek, kinek része volt a gyönyörű ünnepélyben, rész­vétét és ígéretet tett az intézet nevében, hogy a Madách-emlékíáhláí büszkeséggel fogják megőrizni. Bruzda József hatásos szavallata, az énekkar újabb éneke fejezte be a magas szárnyalású ünnepélyt, meiy után a főgimnázium tanulótársainak szö­vetsége a főispán vezetése alatt a szövet­ség fővédőjénél, a megyés püspöknél tisz­telgett. Délben a nagysörházban íársasebéd volt, melyen versenyre keltek a főgimná­zium deres fejű növendékei, hogy volt ía- náraikréi, az intézet nemes szelleméről ki tud magaszíaiőbban szólani. Beszéltek: Korpás Ferenc fögimn. igazgató, Szűcs István dr. miniszteri tanácsos, a szövetség elnöke, Podhorányi József szemináriumi kormányzó, Borsody Gyula és mások. Révai igazgató hálás köszönettel válaszolt a ne­mes érzések kifejezéseire a rend és rend­társai nevében. Végezetül emlékezzünk meg arról a szerény piaristáról, ki Vácnak ezt a kulfurünnepet szerezte. Vincze László tanár, az önképzőkör vezetője kezdemé­nyezésére állították az intézet tanítványai a halhatatlan tanítványnak az örök emléket. Köszönjük neki a gyönyörű M. dách-ünne- pélyt és a mindig beszédes emléktáblái! M üsmeplik iViadáckot A Vác és vidékén asztaltársaságba tömö­rüli szepesmegyeiek október 14 én délután a főgimnázium rajztermében Madách Imre emlékének áldoztak. — Az ünnepi gyűlést a magyar és zipser himnusz vezette be. A kör elnöke, Szepesi Bódog Madáchot, mint a küzdő és Istenben bizva-bizó hőst mu­tálta be. A főgimnázium IV. oszt. nemei szeminaristái pedig hazafias énekeket és Buger Sándor IV. oszt. tanuló Lampertii Géza : Dal a zászlóról c. költeményét adta elő nagy lelkesedéssel. A gyűlésen dr. Hayde Gyula min. tanácsos, az Országos Szepesi Szövetség elnöke buzdította társait további kitartó munkára és testvéri össze­tartásra, indítványára az asztaltársaság el­határozta. hogy több zipser fiú Vácon való nyaraitaíása érdekében mozgalmat indít. A módéira árvaház Schőnwald Kabos alapította Kertváros­ban levő házában a Szilágyi Dezső-árva- házai, melynek két évvel ezelőtt, a nagy terület megvásárlása után, a varos lett a házi ura. Negyedik esztendeje lakják ki­váló tehetségek e házat, de csali most lett igazi modern internátussá, midőn a leg­szükségesebb felszerelésekkel ellátták. Rassovszliy Kálmán igazgató előterjeszté­sére Szandtner miniszteri tanácsos meg­értőén sietett a kis árvák otthonát megfe­lelővé lenni s csupán a renoválásokra a népjóléti minisztérium most nem kevesebb mint tíz miliióí költött. Ezen kivüt a város polgármesterével történt megáliapodás után a minisztérium a honvédsorrői bevezettette a villamos világítás vonalait s ma már a Szilágyi-árvaház fényárban úszik esténkiiii. sőt az elszigeteli otthon telefont is kapott, melynek 43 a száma. Rassovszliy igazgató boldogan látja a modern, szép intézetéi, melyhez már csak egy hiányzik: a jó út. Szinte különösen hangzik, hogy a honnan naponta ötvennél is többen járnak a vá­rosba, oda sáríengeren át lehessen eljutni. De Rassovszliy Kálmán nem esiii kétségbe és a mint sikerült intézetét elsőrangúvá tenni, hiszi, hogyha a sportpálya a jövő tavaszon megépül az árvaház tövében, gon­dolni fognak arra, hogy a sjportközönség megépített útvonalon juthasson el a pályára és akkor végre a Szilágyi-árvaház lakói is száraz lábbal kerülhetnek be az iskolába. Páris ¥ácosi A gíégv Üssva&í — betiifották? Amerika hőskora Táviratstilusban: Arról a moziról van szó, a hol olyan páratlan sikerrel ment 3 napig „A kölyök“ A Városi Filmszínház szerezte meg Joe Alary Mia Mary (nevüket jól ismerjük a Cezarina és Hindu síremlék c. filmekről) legjobb filmjének, a „Páris grófnőjének“ kizárólagos játszási jogát Vácon. A négyrészes Rádius-film hatalmas eseménye a szezonnak. „A négy lovas“ c Orion-filmet a filmszezonra kétszer betil­tották, mig azután harmadszorra mégis engedélyezték. így tehát egy kis késéssel jelenik meg a világháborúról szóló szenzá­ciós attrakció, melyet csak januárban mutatnak be Vácon. „A' kölyök“ állandóan telt házaival fogja fölvenni a versenyt a 2 részes 12 főivonásból*álló filmöriás „Ame­rika hőskora“. November 3-án és 4-én kerül a film műsora, a mely érdekfeszilő és izgalmas mese keretében vonultatja föl az amerikai polgárháborút.

Next

/
Oldalképek
Tartalom